Prédikációk

Két nehéz Ige áll ma előttünk.

Az egyik, Igehirdetésünk textusa, ami arról beszél, hogy az ember nem vétkezik.

ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek, - írja az Ige;

Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, - mármint Jézust, - ha megtartjuk az ő parancsolatait.

Majd így mélyíti a helyzetünket János:

Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság.

A másik Igénk viszont a honfoglalásról szólt.

Arról szól az ószövetségi Igénk, a napi Igénk, hogy Isten Izráelnek adta az országot.

Az Úr ezt a földet, az egész országot a választott népnek adta, meghatározta, hogy melyik törzs hová telepedjen le, hogy melyik törzsnek mi az öröksége.

Most pedig arra kéri Izráelt, hogy ha egy törzsnek a területét már elfoglalták, akkor az adott törzs még ne telepedjen le, még ne kezdjen el ott berendezkedni,

hanem harcoljon tovább az egész nép, az összes törzs az egész országért.

Azt gondolom, hogy ez a két Ige összefügg, sőt, ugyanarról szól nekünk, a két üzenet egymást erősíti.

Testvérek, ki érzi úgy, hogy az életében rend van?

Ha az életedben rend van, Isten által rendelt rend, akkor nem lehetsz beteg, nem halhat meg senki, akit szeretsz, és nincs olyan, akit nem szeretsz, nincs fájdalom és nincs halál.

Az életünkben nincs rend.

Hozok egy hasonlatot.

Egy kis faluban nőttem fel. Ott, ebben a kis faluban senki nem értett a kutyákhoz. Mindenki ugyanazt tartotta a kutyatartás alapjának:

legyen a kutya az udvaron, ott a helye.

A többség az udvaron is láncon tartotta a kutyát.

Legyen egy kis faháza, benne valami rongy, ahol alhat. Egye a maradékot, esetleg egy-két tojást beleütve.

Minden egyes kutya vadul, dühödten ugatott mindenkit, aki csak a közelébe ment.

És a legvadabbak a láncon tartott kutyák voltak…

Ott gyakorlatilag minden kutya idegbeteg volt. Az összes.

Egy kutyának nem jó egyedül az udvaron, hanem a gazdájával jó neki. Egy kutyának nem jó a láncon. Egy kutyának nem jó a mi ebédünk maradéka.

Szóval minden kutya megőrült. És minden ember azt hitte, hogy a kutya ilyen állat. Így kell viselkednie. Ez a normális.

Ugyanígy vagyunk mi is, emberek.

Mindenki azt hiszi, hogy muszáj meghalnunk. De Isten Országában nem hal meg soha senki.

Az lenne a normális, ha nem halnánk meg.

Az lenne a normális, ha nem is vétkeznénk!

Már miért kell egy Krisztust követő hívő embernek továbbra is bűnben élnie? Az lenne a normális, ha ez nem így lenne!

Azt mondják, ez az élet rendje. De ez nem igaz.

Ez az életünk rendetlensége.

De nem kell így lennie.

Nem ez a dolgok eredeti rendje!

Ezért mondja János:

Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek.

De mi köze mindennek a honfoglaláshoz?

Képzeljünk el egy országot! Ennek az országnak lenne egy jog szerinti, igazságos királya, de sajnos ebben az országban most éppen nincs rend.

Fellázadtak a király távollétében a király ellen, és egy-egy nemes, egy-egy tartományúr királynak képzeli magát.

Sőt vannak olyan területek is, ahol egyenesen a szomszéd, ellenséges király vette át a hatalmat és meghódította a területet.

Ebben az országban nincs rend. A helyi földesúr királynak képzeli magát, de közben a szomszéd királyt is hagyja fosztogatni.

Ebben az országban nincsenek betartva a törvények,

ebben az országban mindenki megtesz mindent, amit csak kitalál.

Testvérem, ez az ország a te életed.

Minden ember ilyen. Egyetlen országban sincs rend.

És mivel mindenki ugyanígy él, azt hiszi mindenki, hogy ez a normális!

Mint a falusi, bolond kutyák, akikkel nem törődik, akikkel nem él senki: és az emberek azt hiszik, hogy a világon minden kutya ilyen őrült, területvédő, harcias jószág.

Ugyanígy vagyunk mi is.

Mindenki trónbitorló, ezért mindenki azt hiszi, hogy ezt szabad csinálni! Mivel mindenki ezt csinálja, ez a normális. Pedig nem az. Egy abnormális dolog vált általánossá. Ez a megszokott. Az őrület a megszokott. A bűn, a halál, a mindenkit megnyomorító bűnök lettek a megszokottak!

De jön már a király, hogy visszafoglalja az országot.

Jön a király, hogy visszafoglalja azt, ami az övé.

És ha a te életed az ország, akkor a király a Szentlélek Isten, aki kéret Téged vissza, rendes helyedre, Isten trónja elé hódolni, és a parancsait teljesíteni.

Jézus majd a trónra ül, te pedig a lábai elé roskadsz. És akkor majd minden a helyére kerül.

A megtérésnek, a hitre jutásnak az a lényege, hogy Isten jön, és az életedben rendet rak.

És a megtérés olyan is, mint egy ország visszafoglalása. Mint egy honfoglalás.

Szépen sorban, az életünk egyik területét a másik után szerzi vissza az Isten.

Ez tényleg olyan, mint az 5Mózesben megírt honfoglalás.

Szóval jön a Szentlélek Isten, és elkezdődik a honfoglalás. Az a pont, ahol az életünkbe belép, ez a pont a legtöbbünknél vasárnaponként van.

Olyan ez, mint a honfoglaló magyaroknak a Vereckei-hágó. Egy kis terület, egy szűk terület, de éppen elég lesz egy egész ország elfoglalásához.

Vasárnaponként heti ötven percet az életünkből visszaszerez a Szentlélek Isten. Ez az Istentisztelet ideje. Ennyi az övé az életünkből. Több nem.

Ötven perc a 168 órából.

Ez a heti 50 perc olyan, mint egy előretolt helyőrség. Ez lesz minden későbbi hódítás alapja.

Erről az ötven percnyi területről a fellázadt ország fellázadt földesura, akik mi magunk vagyunk, erről önként lemondunk.

Nem is baj, ha egy kicsi ebből is van az életünkben.

50 perc Istennel. Jót fog tenni, sokan így csináltak régen is, szülők is, nagyszülők is, a gyereknek sem árt, sokan itt vannak most is.

Fel sem fogjuk, hogy mi kezdődik el:

a mindenható Szentlélek Istennek engedtük át az életünk egy kis területét. Ő innen szét fog terjedni!

Ő itt nem áll meg! Soha nem áll meg!

Akinél eddig jut, akinek a vallásossága ennyiben kimerül, az nem is kell neki! Az nem lesz hívő ember, az csak vallásos, az nem lesz Testvér, az nem lesz lelki ember! Aki ennyinél megáll, az Isten Országa küszöbénél bukik majd orra, ott bukik el, és oda nem jut be.

Szeresd teljes szívedből! - mondja az Úr. Szeresd Istent teljes szívedből! Nem heti 50 percben!

Legyen az egész ország megtisztítva! Legyen az egész országban rend!

Legyen az egész életed megtisztítva! Legyen az egész életed az Úré!

Szóval a heti 50 perc nem lesz elég Istennek. Nekünk elég lenne, de ő nem áll itt meg. Tovább fog menni, és ha ellenállunk, le fog bennünket győzni.

Hogyan folytatódik?

A heti 50 perc után következik az élő kapcsolatfelvétel. Isten megszólít ebben az 50 percben. És azt akarja, hogy válaszolj imával! Ha örök élet vár rád, akkor előbb-utóbb megteszed. Válaszolsz neki.

Amire újra megszólít. Reggeli youtube-áhítattal. Vagy hívő testvérrel beszélgetve. Vagy úgy, hogy a Bibliát olvastatja veled. Tisztán, egyértelműen szól, és az Igéje által szól.

Te újra válaszolsz.

És Isten akarni fog valamit. Megmutatja neked, hogy az életed országán egy másik úr is uralkodik,

nemcsak Ő és nemcsak te (bár neked sem kellene), de uralkodik az ellenség is, a szomszéd király, a Sátán. Kisebb, mint Isten, aljas és alattomos.

És Isten rádszól, hogy űzd őt el, mert olyan dolgokat csináltat veled, amit te sem akarsz, ami neked is árt. Függőségben tart. Hazugságok között tart. Haragban tart valakivel. Láncra veri a lelkedet, és így, rabságban tart minden embert.

Vagy rávesz, hogy tedd szépen lassan, de módszeresen tönkre a testedet cigarettával, alkohollal. Öld meg a gyermeked, mielőtt megszületik. Csak senki meg ne tudja.

Tedd tönkre haraggal, a türelem és a megértés hiányával a kapcsolataidat. Rúgj bele azokba, akik közel állnak hozzád. Pusztíts!

Legyél gonosz, holott nem vagy az, legyél a rabszolgája, és állj be a Sátán szolgálatába olyan dolgokkal, amiket te sem akarsz megtenni.

És Isten rávesz bennünket, hogy hadat üzenjünk neki! És akkor harcba megyünk Istennel a Sátán ellen az életünkért.

Az egyik ismerősünk megkeresett bennünket:

várandós, nem akarja megtartani. Nekünk adná. Nehéz imádságok vártak ránk, végül azt mondtuk, legyen, nyilvánvaló, az Úrtól van ez, elfogadjuk, és nagyon köszönjük. Rövidesen a lány inkább az abortusz mellett döntött.

Aztán a feleségem várandós lett, a kisbabánk pedig meghalt, mielőtt megszületett volna.

Szóval Testvérek, én gyűlölöm azt, hogy nincs az életünkben mennyei rend. Istentől való rend. És harcolni és lázadni fogok a bűn ellen és a halál ellen az életünkért, amíg csak megtehetem. Hiszem, hogy Jézus is ezt teszi.

Szóval folytatódik a harc az életünkért.

A Szentlélek Isten először megnyeri azt, hogy élő kapcsolatunk legyen vele, aztán pedig rávesz bennünket, hogy mellé álljunk, és hadat üzenjünk az ellenségnek, az életünkön garázdálkodó Sátánnak.

Ha az életünk az ország,

Ha a megtérés olyan, mint a honfoglalás,

Ez a pillanat olyan, mint az államalapítás. Innentől Istennel vagyunk.

És harcolni indulunk. Aki megtér, aki újjászületik, aki lelki ember lesz, az mind egy végvárban, mint egy lövészárokban ébred, és hadat üzen a Sátánnak.

És lesznek bukások, kudarcok, és lesznek sikerek. Részeredmények.

De egy valami biztos:

az életünk felett egyre kisebb lesz a Kísértő hatalma. Valahányszor veszít a Sátán, új és új frontokat fog megnyitni. Ha megnyerjünk a házaséletünk rendezését, rá akar venni bennünket, hogy ne adakozzunk. Isten tizedet mond, az egyház egy százalékot kér, a Sátán szeret ebben a zavarosban halászni. De ha ezt a frontot is megnyeri a Szentlélek Isten, ha a pénztárcánk felett is Úr lesz, akkor támad a másik fronton: függőségeinken keresztül akar majd rabságban tartani: telefon, internet, cigaretta, alkohol, sőt drog, szex, szerencsejáték, gyűjtőszenvedélyek, ki tudja mi minden még… aminek az ember a rabja lehet.

De Isten azt mondja:

foglaljuk el az egész országot.

Ne hagyjunk semmit ellenőrizetlenül. Teljes uralmat akar, és teljes áldást akar a terület felett gyakorolni.

Szeresd őt teljes szívedből, teljes elmédből, teljes erődből… erre kér bennünket Jézus.

Izráel elbukott a honfoglalásban.

Nem űzte el és nem irtotta ki a bálványimádó népeket.

Velünk mi lesz?

El fogunk bukni. Aki nem vigyáz, az el fog bukni még ma.

És honnan tudom, hogy így lesz?

Onnan, hogy láttam a Biblia lapjain keresztül az én Uramat, aki ott fuldoklott a keresztfán. Alig kapott levegőt, de beszélt. Beszélt a váltságművéről, beszélt arról, hogy mindezt értem tette, hogy a bukásaim büntetése az Ő halála.

Erről beszél a mai Igénk is:

Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus (...)

De nem bújhatunk a kereszt mögé!

Jézus úgy küzd értünk: hogy halálával bebiztosítja üdvösségünket. Mégha elbukok is, Ő meghalt értem.

A kereszt a kegyelem oka, de nem ok a bűnre, és nem mentség a bűn esetén.

Mert Jézus mellett küzd értünk a Szentlélek Isten is, aki elkezdte az életünk elfoglalását. És aki rá nemet mond, az Jézus szerint is megbocsáthatatlan bűnt követ el!

Mondjatok igent a Lélekre, legyen a testetek a Lélek temploma, lakozzék, uralkodjék Bennetek a Szentlélek Isten,

és teljes erővel szeressétek az Istent,

és teljes erővel, isteni segítséggel kerüljétek a bűnt!

Hosszú évekig láncon tartottak egy kutyát a faluban, ahol felnőttem. Aztán végre elkészült egy kifutó, egy kutyához méltóbb, jobb hely, ahol élhet.

És valami egészen különös dolog történt vele: megszelídült. Bárki odamehetett, és megsimogathatta.

A zsoltár ezt így mondja:

tágas térre vitt ki engem.

Isten kiemel a bűnből, levegőhöz jutsz, szabad levegőhöz, megízleled vele a rendes, normális, örök életet.

Vár ránk már itt a földön is egy normális, egyre kevesebb bűn között élt élet,

vár ránk az Isten által az embernek szánt élet.

Így legyen!

Ámen

Busch Péter

vissza