Prédikációk

És megkérdezte a gyermekeket, mi van a Bibliában, mondjanak példát. Bemelegítő kérdésnek szánta…

És érkeztek a példák a gyerekektől: Isten szava van benne, történetek vannak benne, Józsefről, Ábrahámról, Jézusról… És még mi van benne? Ki tud még példát?

És akkor az egyik gyerek azt mondta: benne van az igazság.

A Bibliában van az igazság. Jó tudni…

Hát Testvérek, bárcsak eljutnánk ennek a kisgyereknek a szintjére! Bárcsak lelkesen mondanánk, ha valaki kérdezi tőlünk: hogy a Bibliában van az igazság. Bárcsak itt tartanánk mi is!

Nagyon érdekes az a beszélgetés, amit Jézus és Pilátus folytatnak.

Te vagy a zsidók királya? -  kérdezi Pilátus.

Jézus nem válaszol, hanem visszakérdez: Magadtól mondod ezt?

Isten az igaz bíró, a szívek és a vesék vizsgálója, - írja róla Jeremiás (Jer 11,20). Jézus átlát Pilátuson. Nyitott könyv számára ez az ember.

János is ír erről, Jézusnak erről a képességéről (Jn 2,25): tudta, mi lakik az emberben.

Jézus tudja, mi lakik az emberben. Tudja, mi lakik Pilátusban is, ezért kérdezi tőle:

Magadtól mondod ezt?

Mert Pilátusnak éppen az a legnagyob nehézsége, hogy semmit nem mond magától. Abban a hierarchiában, amit Róma kiépít, semmi keresnivalója nincs individuumoknak. Nincs hely különvéleménynek. Legyen az ember egy küllő a kerékben. Legyen része a rendszernek. Mondja, tegye, és gondolja is azt, amit mondanak neki.

Jézus egyrészt Pilátus lelkébe lát, másrészt árad belőle az a szelíd méltóság, amelyet oly sokan megéreztek már, megérzi ezt Pilátus is, minden ösztöne azt súgja neki, hogy ez az ember ártatlan.

De ettől Pilátus még nem lesz közelebb hozzá. A kettejük közötti fal pedig éppen abban érhető tetten, ahogyan Jézus azt kérdezi tőle: ezt magadtól mondod? Magadtól mondod, azaz elfogadod igaznak, saját belátásod az, amit mondasz?

Ez az, ami nem megy Pilátusnak. Ő egy politikus alkat. Tetteket és következményeket lát. Érdekeket lát, érdekcsoportokat, a népet, a diaszpórát, a farizeusokat, az esszénusokat, a szadduceusokat, a zelótákat és azokat a rajongókat, akik egy-egy vándorprédikátor követnek.

És ebbe a színes kavalkádba vegyülnek még filozófusok, próféták, sarlatánok, Heródes-pártiak és ellenlábasok, és a sok-sok érdekcsoporton mind keresztül kellett vinni-verni azt az egy érdeket, amely Rómáé: hogy az adót be kell szedni, éspedig hacsak lehet, minél kisebb erőkifejtéssel, azaz békében.

Róma pénzéhes volt és erőszakos.

Pilátus pedig véresen levert, csírájában megfojtott minden spontán vallási mozgalmat, no nem azért, mert tévtanításnak gondolta, hanem azért, mert ezek a váratlan, és akkoriban ráadásul gyakori ébredések bevételkiesést okoztak Rómának. Márpedig Rómában nem a mennyei igazságok motiválták a hatalom elnyomó gépezetét, hanem a számszeríűsíthető igazságok, az anyagiakban, adóban, bevételben mérhető igazságokban hittek.

Ez volt Pilátus igazsága… vagy még ez sem. Lehet, hogy Pilátus ennél is eggyel keserűbb, kiábrándultabb ember volt.

Jézus azt mondja Pilátusnak: Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.

Hihetetlenül erős szavak.

Az az igazság, amelyről itt Jézus beszél, ez az igazság nem mérhető, nem számszerűsíthető. Nem kvantitatív, hanem kvalitatív igazság. Ez nem mennyiségi alapon, hanem minőségi alapon felragyogó igazság. Pilátus számára ez nem egyéb, mint egy újabb homályos olvasata a világnak. Egy újabb értelmezése bárminek. Egy újabb értelmetlen filozofálás az igazságról. A sok közül egy.

Ezt feleli Jézusnak: Mi az igazság? - és ismét kimegy a zsidókhoz.

Végtelenül cinikus válasz. Milyen igazságról beszélsz? Az életed múlik rajta, és te most sem bírod ki, hogy ilyeneket mondj, hogy igazság?

És érthető Pilátus. Nekünk nagyon is érthető. Ma mindenkinek megvan a maga igaza. Ma valahol mindenkinek igaza van. Elég egy nézeteltérés, és azt látjuk, hogy mind a két fél a maga igazát mondja. Meg vannak győzödve arról, hogy igazuk van, hogy amit a másiknak mondanak, az igaz.

És ilyenkor hevesen, indulatokal, érzelmekkel mondjuk a magunk igazát. De mit lát a külső szemlélő? Azt, hogy a két ember igazsága szembemegy egymással.

Márpedig az igazság ilyet nem tud. Az igazság nem tud szembemenni egy másik igazsággal. Az igazságról szóló állítások csak erősíteni tudják egymást.

Ma odakint senki nem tudja, hogy mi az igazság. Ma mindenki azt gondolja, hogy az igazság nem egy, nem kizárólagos, nem objektív igazság, nem  független az igazság az igazságot szemlélőtől, ezért aztán mindig szubjektív.

Az igazság és a szeretet: Jézusnak két nagyon gyakori és fontos-súlyos szava. Ez a két szó mára teljesen megkopott. A templomban elhasználták, a világban lejáratták mind a kettőt.

Improvizációs játékot játszottak a fiatal felnőtt színi tanodások, és annyi volt a feladat, hogy kopogjanak. A tanár megkérdezte, ki kopog?

De a tanár minden egyes alkalommal máshogyan kérdezte meg, hogy ki kopog…

Lehet ezt kérdezni félve:

Vagy mérgesen:

Idegesen és frusztráltan:

Vagy meg lehet kérdezni csábítón… A tanár az összes variációt bevetette, és ennek fényében a hallgatók ijedt, haragos, idegesítő vagy csábító karaktert kellett azonnal eljátszani, ahogy válaszoltak a kérdésre, hogy ki kopog.

Miért mondom ezt el? Mert a játék egyik tanulsága az, hogy az a mondat, hogy ki kopog?

Ha ez az egyszerű mondat le van írva minden utasítás nélkül egy drámában, az szinte nem jelent semmit. Nem lehet vele mit kezdeni. Nincs igazsága. Meg kell tölteni élettel, jelentést kell neki adni, motiváltá kell tenni, és ahány ember, annyiféleképp fogja ezt érteni.

És ez csak egy végtelenül egyszerű mondat! Ez csak annyi, hogy ki kopog?

És nekünk itt van 1343 oldal. Egy egész Biblia. Több mint ezer éven át, két nyelven íródott, Izráel még csak egy nép volt ország nélkül és a Biblia már íródott, Egyiptomi fogság, és a Biblia íródott, szabadulás, honfoglalás, királyok, Saul, Dávid, Salamon, és a Biblia még mindig íródik, az ország kettészakad, aztán asszírok, babiloniak, médek és perzsák, Nagy Sándor, Rómaiak, és még mindig nincs kész, sőt most íródik még csak a második fele…

Ha azt, hogy ki kopog ezerféleképp érthetjük, mégis hogyan lehetne megérteni ezt a 66 könyvből összerakott hatalmas és ősrégi egy könyvet?

Dávid miért vágta el a lovak lábait,

miért mondják a főpapok, hogy nem királyunk, császárunk van,

miért mondják a prófétafiak, hogy halál van a fazékban

miért mondja Ádám, hogy ez csontomból való csont, Ábrahám hogyan, milyen éllel mondja Sárát testvérének,

miért hazudik az Édenben a kígyó,

miért mondja Pilátus Jézusnak, hogy mi az igazság, és miért megy ki azután, meg sem várva a választ?

Mi alapján mondja egy gyermek, hogy a Bibliában benne van az igazság? Az Egy Igazság. Nem annyi, ahányan olvassák, hanem egy, egyetlen egy igazság az egész.

A Biblia ezt az alapvető problémát úgy oldja meg, hogy bár a 66 könyvnek számtalan szerzője, és még milliószor több olvasója van, valójában az egésznek

a leírását is a Szentlélek ihlette;

a megértését is a Szentlélek ihleti.

Kicsit élesebben, a Szentlélek íratta több, mint ezer éven át, és a Szentlélek olvassa-érti több, mint ezer éven át.

Az a Szentlélek, aki tökéletesen ismeri az igazságot.

És a Bibliában valóban benne van az igazság. A Bibliában és csak ebben.

De mi is ez az igazság?

Először is, az igazság mentes az önellentmondástól. Nincs ellentmondásban saját magával. A Biblia ilyen. Sehol semmi feszültsége nincs az igazságnak az őt leíró állításokkal. Ez önmagában is lenyűgöző. Nincsenek benne egymással ellentétes előjelű igazságok. És ez lenyűgöző.

De ez, hogy lenyűgöző, már átvezet bennünket a következő jellemzőhöz: az igazság ragyog. Nem rejthető el a hegyen épített város.

Nem titkolható el az igazság. Lehet bármilyen ódon könyvben, nem lehet eltitkolni. Átragyog bármin. Ha koldusnál van, a koldus ragyog tőle. Ha elrejtik, lelepleződik. Az igazság, a Biblia igazsága hatalmas. Kinyitom a Bibliám bárhol, és ragyog benne az igazság, az eltitkolhatatlan, a tagadhatatlan igazság, csak kinyitom a Bibliám, és beragyogja a lelkemet a felismerés, hogy nagyobb van itt a templomnál!

Mert az igazság Istentől való.

Nagyok az Úr tettei,

igazsága örökre megmarad. - szólt a mai Igénk.

Az igazság Istentől való. Nem az emberektől való, nem a világból való, hanem egyenesen és kizárólag Istentől. Fentről szállt alá. Az ember nem felfedezte, nem kimondta az igazságot, hanem megkapta, mint egy ajándékot.

Amit Isten mond, az az igazság.

És csak az az igazság, amit Isten mond! Az igazság igaz és Istentől van, és minden más hazugság, és nem Istentől van.

Nincsenek kulturális igazságok, Nincs igaza az embernek, nincs igaza a világnak, nincs igaza az korszellemnek, nincs igaza a politikának, nincs igaza még az egyháznak sem, a vezetőinek sem és a tagjainak sem,

ha nem a Szentírást, vagy annak a Szentlélek által ihletett magyarázatát mondják el hitelesen, mint saját hitbizonyosságot,,,

hanem ehelyett másról beszélnek,

mást tesznek,

vagy mást gondolnak.

Ezesetben elmaradnak a teljes igazságtól és hazuggá válnak.

Mert az igazság mindig teljes igazság. A részigazság nem igazság. Nincs olyan, hogy valahol nekem is igazam van…, mert az igazság nem valahol igazság, hanem mindenhol igazság. Ami nézőpont kérdése, az nem igazság. Amit lehet így is érteni, látni, értelmezni, az nem igazság. Az igazság mennyei, örök és teljes. Jézus teljesen tudta, hogy mi az, Pilátus egyáltalán nem tudta, hogy mi az.

Milyen még az igazság? Minden részében tartalmazza önmaga teljes és csorbítatlan igazságértékét. Minden részében ott az egész igazság.

Ezért egyetlen jól irányzott Igevers elég lehet, hogy megváltoztassa az ember életét. A Biblia bármelyik Igeverse, ha kellő időt szánunk rá, megnyílik az ember előtt, és a Lélek segítségével Jézusra mutat.

A testté lett Ige igazsága, maga Jézus Krisztus az igazság, és ez ragyog bármelyik igeversben, ha az megnyílik előttünk.

Tehát nincs benne önellentmondás, bármelyik része hordozza az egész központi üzenetét, és csodálatos, mert Istentől van, és teljes. Ez a Biblia igazsága.

De nem csak ez.

Van még valami:

A Biblia igazsága nem filozófia. Ez használható igazság. Alkalmazni kell. Releváns. Nem elvont. Valódi, igazi, élő.

Ez az igazság testté lett értünk, szenvedett értünk, meg is halt értünk, és fel is támadt. És jött szembe az úton, és az asszonyok ölelték a lábát. Ez az igazság Jézus Krisztus. Benne koncentrálódik az igazság.

Jézus él és igaz. Aki Vele van, aki Őt követi, az mind élő és igaz lesz. Aki pedig nem, az mind elveszik.

Ez az igazság: az igazság az egykor a földön járó, ma a mennyei Atya jobbján könyörgő Jézus, aki a közbenjárónk a mennyei udvarban;

és közbenjáró a Szentlélek is, aki pedig a szívetekben könyörög értetek.

És ahogyan a gyermekeknek szánt könyvek között vannak olyanok, amelyeket kinyitva papírból hajtogatott alakzatok, erdők, házak, lovak, kastélyok emelkednek fel;

így kellene a Bibliánkból egyenesen felemelkednie Jézus keresztjének és üres sírjának;

Mert az igazság, a valódi, a Bibliában ragyogó igazság nem elvont, hanem hasznos, életmentő igazság. Krisztus keresztjéhez és üres sírjához vezet minden egyes Ige; így lesz ez az igazság az örök élet törvénye, a szeretet, a hála és a hit törvénye.

Hordjuk magunkkal a Bibliánkat! Ne rejtegessük a hegyen épített várost. A konfirmandusoknál már ott van a Bibliájuk. Legyen nálunk Biblia, legyen nálunk valami, ami nagyobb a templomnál, vegyük észre, hogy mekkora szükségünk van rá, és benne az igazságra, Jézus keresztjére, és az üres sírjára…

Ez az igazság Krisztus keresztjéhez vezet, ahol bűnbocsánatot kapunk, és az üres sírhoz vezet, ahol a feltámadásunk első jelenete zajlik.

Járuljunk hát Lélekben ahhoz a kereszthez és ahhoz az üres sírhoz ma is, tegyük ezt igehallgatással, igeolvasással, énekkel, imádsággal és úrvacsoravétellel! Ámen

Busch Péter