Prédikációk

2024. június 9. vasárnap - Busch Péter
2024.06.10
Lekció: Zsolt 30
Textus: Mk 10,46-52

Jézus kifelé megy Jerikóból.

Egy vak koldus ül az út mellett.

Ahogy utazunk, ha az autóutakat használjuk, mi is megtapasztaljuk: egy út megy be városba, és ahogy beérünk a városba, azonnal elkezd az út leágazni jobbra is, balra is. Amíg a város felé halad, addig egyben van. Mindenki azon jár. Ahogy a városba beér, leágazik, és a forgalom szétszóródik minden irányban.

Jézus korában volt gyalogos és lovas forgalom. Egy koldus, aki minél több embert akart megszólítani, vagy a kapukba ült, mint  koldus az Ékes-kapunál, vagy a forgalmas helyen időzött, mint például a Siloám tava, vagy a városba vezető út szélére ment, mint Bartimeus.

Alessandro Baricco, kortárs olasz ír egy western-toposzról, azt juttatja eszembe Bartimeus helyválasztása. A toposz szerint a tipikus amerikai telepes az ellenséges  indiánok és törvénytelen gonosztevők, kétes múltú aranyásók és szökött fegyencek járta prérin házat épít. A háznak pedig van egy nagy verandája. Tetővel ellátott, de falak nélküli rész. Már nem a préri, de még nem az otthon.

És a telepes itt ül egész nap, miután megöregedett. A verandán ül naphosszat. Nem megy be a házba, nem megy haza, és nem megy ki sem a házból. Figyel. Éberen várja, hogy valaki arra tévedjen. És az ölében puska van. Így várja az idegeneket.

Ez az ember nem mehet el otthonról, mert védi a házat. És be sem mehet a verandáról, mert védi a házat. Nincsen se kint, se bent, nem tartozik sehová. A két világ, az otthon és a préri határán él.

Ilyen Bartimeus helyzete is. Nem lát, koldulásból él, a város határában kéreget. Nem tartozik igazán sehová.

Nem utazó, de utazókat szólít meg.

Jerikóban él, de a napot Jerikó határában tölti.

Lényegében a senki-földjén él, fizikailag is, társadalmi helyzete szerint is. Minden koldus kiszolgáltatott az emberek kénye-kedvének. Így Bartimeus is. Nem tartozik senkihez, és egy olyan földön koldul, ami szintén nem tartozik sehová.

Aki figyelmesen olvassa a mai igeszakaszunkat, esetleg ellenvethetné: volt neki apja, nem volt teljesen egyedül. Timeus fia volt, ezt írja róla Márk.

De ez az ellenvetés is éppen az ellenkezőjét is bizonyítaná. A Bartimeus szó ugyanis azt jelenti, hogy Timeus fia. Bartimeusnak, Timeus fiának nevezik a koldust, mert még a nevét sem tudják, vagy esetleg még neve sincs neki.

Voltak hasonló nevű emberek a Bibliában.

Ott volt Bárjézus, Jézus fia, akinek a neve Elümasz. Tehát volt neki saját neve is, de apja nevén is emlegették.

Barnabás, héberül Barnabbá, akinek a neve egyébként József. Tehát volt saját neve. Ráadásul a Bar Nabbá szó egy dicsérő becenév, eredetileg azt jelenti, a bátorítás fia.

Barzillaj, egy ember, aki megsegítette Dávidot, az ő neve azt jelenti, hogy vasból való, vagyis a vas fia, tehát megintcsak egy olyan ember, aki nem egyszerűen apja nevén élt tovább.

Azt gondolom, hogy a Bibliában nincs másik ilyen, beszédes nevű névtelen, mint Bartimeus. Nincs semmije, még saját neve sincs.

És ott ül, és nem lát. Ott ül teljes sötétségben a napfényben, verőfényben, világtalanul. Ott ül minden emberi számítás szerint kiszolgáltatottan egy gazdag város szélén koldusbotra jutva.

Ott ül, és lelki szemeivel látja az igazságot.

És azt kiabálja, hogy Dávid Fia, könyörülj rajtam!

Ő tudja, hogy Jézus a Dávid Fia. Honnan tudja?

A Dávid Fia azt jelenti, hogy Jézus a Krisztus, a Nátán által Dávidnak megprófétált Király, a Messiás, Jézus az, aki mindenki reménysége, Jézus az, akit vár a nép.

Honnan tudja ezt?

Most épp ott tartunk Jézus történetének az elbeszélésében, hogy Jézus elindul Jeruzsálem felé. Amikor Cézárea Filippibe tartott, akkor hangzott el Péter vallástétele arról, hogy Jézus a Krisztus. Neki azt mondta akkor Jézus, hogy Péter boldog, mert nem test és vér fedte fel neki ezt a titkot, hanem a Mennyei Atya.

Jézus tudta, hogy Péter az Atyától tudja, hogy ki Ő. És Péter boldog is lehetett ezzel a tudással.

De ez a koldus, ez a Bartimeus ezt honnan tudja?

Dávid Fia, könyörülj rajtam! - ezt kiabálja.

Dávid Fia, annyi mint: Te vagy a Messiás. A legmagasabb méltóság és a legmélyebb hódolat egy zsidó szájából.

Könyörülj… ez is érdekes. Nem azt mondja, hogy gyógyíts meg, nem azt mondja, hogy segíts. Azt mondja, hogy könyörülj! Görögül így hangzik: ἐλέησόν.

Kegyelmezz, irgalmazz, könyörülj. Talán nekünk is ismerős a szó, a      Kyrie eleison  - a régi liturgia fontos része volt, amikor a lecke felmondása előtt a pap és a ministráns felváltva könyörögtek az Úrhoz kegyelemért és irgalomért.

Ez a kegyelem tehát nem más, mint a bűnbocsánat.

Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam.

Ebben a kérésben benne van az egész üdvösség.

 

Testvérek, ez az ember, messze meghaladva minden emberi képességet és belátást, vakon is felismeri az igazságot.

Azt az igazságot, amit sokan tökéletesen működő szemekkel sem látnak meg. Mert ehhez a felismeréshez lelki szemek kellenek, ehhez a felismeréshez a lelki szemeknek kell tökéletesen működnie, a lelki szemekkel kell tudni élesen látni.

Amit ez az ember kimond, az a legnagyobb emberi felimserés, amit ember tehet. És ez az ember, Bartimeus ezt egy pillanat alatt meglépi.

Fel kell ismernetek a Messiást!

És ha felismertétek Őt, akkor meg kell Őt ismerjétek.

Fel kell ismernetek, mindannyiunknak fel kell ismernünk, hogy kiabáljunk Jézus után,

és könyörögjünk kegyelemért.

Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!

Ez a jó kérés. Jézus Krisztus, Istennek Fia, könyörülj rajtam bűnösön!

És aki tudja hogy Jézus a Messiás, az kiabál, kiált utána, mint ahogyan a hajótörött kiabál, ha a tengeren hánykolódva meglát egy hajót: Itt vagyok! Segíts! Ments meg!

Sőt, még szebben kiált utána: Könyörülj rajtam! Tudom, hogy Te vagy a Messiás, könyörülj rajtam!

És ahogy kiabál, az már kínos. Többen rászólnak, hogy hallgasson. Normális vagy, mi ütött beléd? Miért kiabálsz így?

De hiába.

Ennek az embernek az élete és az üdvössége áll, vagy bukik ezen a percen, ezért kiáltozik tovább.

Felismeri, hogy a közelébe ért az örök élet forrása.

Ismerjük a történetet jól. Ismerjük saját példáink alapján is. Más a név, más a helyszín, mások a kellékek, de a történet ma is ugyanez.

Emlékezzetek!

Amikor igazán mélyen voltunk, Krisztust hívtuk. Hittük is, meg nem is, hogy megsegít. De hát mit veszíthetünk? A templomban azt mondják, hogy segít. Hívtuk Őt. Kiabáltunk. Sírtunk. Mélyen voltunk. Egy-egy imádság éjjel, némán, a belső szobában, egy-egy fájó, éles, reménytelen kérés a szív legbelső részéből: mi magunk sem hittük, hogy lesz ebből bármi. És Jézus hallotta.

És segített. És akkor a hitünk egy ideig különösen erős fénnyel lobogott.

Bartimeust meghallotta Jézus, és Jézus megállt az úton. Nem ment el mellette szó nélkül. Jézus kegyelmes, de ítél is. Jézus hatalmas, de emberi méretű is. Jézus szerető, de tud mérges, haragos lenni is.

De Jézus soha nem közönyös. Nem fásult. Megy városról városra, és nem ég ki. Nem mondja, hogy nincs időm. Nem mondja, hogy ember, most hagyj békén.

Jézus megáll. Valaki kegyelemért könyörög hozzá.

Ez egy belsős titok, egy szakmai titok, ha úgy tetszik:

Ha valaki Jézushoz őszintén könyörög kegyelemért, megkapja. Kivétel nélkül. Bármit követett el. Ha őszinte megbánással és hittel kéri a bűnös a kegyelmet, megkapja.

Jézus megáll, mert meghallja ezt a kérést.

Bízzál! Kelj fel! Hív téged!

Így biztatja valaki Bartimeust.

Csak most juthat eszünkbe a kérdés: miért kiáltott olyan hangosan? Enélkül Jézus nem hallotta volna? Dávid Fia minden imát hall! Miért kell hozzá kiabálni? Csak nem azért, mert kicsinyhitű volt maga Bartimeus is?

Mit akarsz, mit tegyek veled?

Mester, hogy újra lássak.

Az előbb még könyörületért kiabált, irgalom, kegyelem, bűnbocsánat… ezek fontosabb dolgok, mint a szemünk világa. Kyrie eleison, nem emlékszik. Olyan szépen mondta az előbb még.

De Ő látni szeretne. És Jézus megadja neki. Ez az igazi könyörület.

És azonnal visszanyerte látását, és követte Jézust az úton.

 

Végezetül még egy gondolat, Testvérek:

miután megkaptuk a könyörületet, a kegyelmet, a bűnbocsánatot, mi is ilyenek leszünk. Ez nem baj, csak érdemes rajta elgondolkodni. Ott állunk Jézus előtt, és imádságban kérjük Őt, sikerüljön  a vizsgánk. Hány ilyet végighallgatott Tőlem is az Úr?

Forgalmi vizsga

Bevezetés a nyelvtudományba kettő

Angol vizsga

Görög

Héber

Latin

Nyenyec vizsga

Érettségi

Kémia témazáró

Államvizsga itt is, ott is, amott is

Vizsgák összevissza. Jézus akár azt is hihetné, hogy gyűjtöm a vizsgákat. Aztán a gyógyulások, a munkahelyek, a barátok, akik bajban vannak, a rokonok, az ország, a határon túli magyar testvéreink, a vezetők, a béke, a járvány, mennyi-mennyi kérés.

Kéréseinket az Úr elé visszük.

De mindezt miért tehetjük meg?

Azért mert, a legfontosabb előfeltétel már adott: Jézus, Dávid Fia könyörült rajtunk.

Meghalt értünk a kereszten, mielőtt mi kérni tudtuk volna. Feláldozta magát értünk, elhordozta a bűneinkért járó büntetést.

Jerikóból éppen elindult Jeruzsálembe meghalni, amikor találkozott a vak Bartimeussal, visszaadta a szeme világát, mert Bartimeus erre kérte, de valójában egy sokkal nagyobb útra indult éppen ezért a Bartimeusért is.

Ment, hogy meghaljon Bartimeusért. És útközben, ha már így kellett történnie, visszaadta a vaknak a szeme világát, hogy láthassa Bartimeus azt, amit Jézus tenni fog érte.

Ami sokkal több, mint egy csodás gyógyítás.

Mi látjuk-e hogy Jézus mit tett értünk?

Látjuk-e, hogy értünk is menni kell, Jerikóból Jeruzsálembe, az Olajfák hegyéről a Golgotára, a keresztről a sírba, a sírból vissza a földre, a földről vissza a mennybe, hogy aztán a  feltámadott a Mennyei Atya jobbján átszúrt kezeit imára kulcsolja értünk:

igaz, hogy az egyik  a forgalmi vizsgáért imádkozik éppen, a másik gyógyulni akar, a harmadik pedig aggodalmaskodik, de Ő, Jézus Krisztus ott is, akkor is, a bűneink bocsánatáért esedezik a Mennyei Atya jobbján.

Legyen ezért is áldott az Ő szent neve!

Ámen

 

vissza