Prédikációk

A Bibliaolvasó Kalauz által mára rendelt újszövetségi napi Igénk voltaképpen két csodajel egy történetben. Először a vérfolyásos asszonyt gyógyítja meg a régóta tartó betegségéből az Úr Jézus, aztán pedig Jairus lányát ébreszti fel a halálból.

Ez a két csoda, mint Jézus minden csodája is jel. Annak a jele, hogy milyen lesz Isten Országa. Erre az Országra mutatnak Jézus csodái.

Egy napon mindenkit meg fog gyógyítani az Úr minden betegségéből: ez a nap a feltámadás napja lesz.

Egy napon minden halottat fel fog ébreszteni a halálból: a feltámadás napján lesz ez.

De nem csak ez a közös a két történetben:

Jézust megérinti a vérfolyásos asszony, magyarul: Jézust megérinti egy tisztátalan.

Ezt követően Jézus megfogja a halott lányka kezét, tehát Jézus halottat, tisztátalant érint meg.

A 4Móz 19,12 így rendelkezik arról, amit Jézus ebben az esetben tett:

Ha valaki hozzáér egy halotthoz, bárkinek a holttestéhez, tisztátalan lesz hét napig.

Feltűnő a párhuzam a két történet között:

Először Jézushoz ér egy tisztátalan, aztán egy tisztátalanhoz ér Jézus. Mind a két esetben tisztává változik a tisztátalan.

Haggeus könyve juthat az eszünkbe:

Ha valaki szentelt húst visz ruhája szárnyában, és a ruha szárnyával hozzáér a kenyérhez, főzelékhez, borhoz vagy olajhoz, vagy bármi más eledelhez, szentté válik-e az? A papok ezt válaszolták: Nem!

Akkor Haggeus ezt kérdezte: Ha egy holttest érintése miatt tisztátalan ember ér hozzá mindezekhez, tisztátalanná válnak-e? A papok ezt válaszolták: Tisztátalanná!

Az ószövetségi időkben, ha a szent hozzáért a tisztátalanhoz, a tisztátalan nem lett szentté, sőt éppen ellenkezőleg, a szent változott tisztátalanná. Az volt a nehéz feladat, hogy megőrizze az ember a rituális tisztaságot. Elég volt egy érintés, és elveszítette azt.

Itt viszont, mind a két történetben megfordul mindez. Jézus a Szent.
A Szent érintése szentté tesz bármilyen tisztátalanságot, akár a vérfolyásos asszonyról, akár a halott kislányról van szó.
Ismét egy nagyon fontos, közös pont ebben a két történetben.

Gondoljatok bele Testvérek!

Elég egy érintés, és az ember meggyógyul, a halott felébred. A Szent körül szent lesz minden. Isten Országának előképe ragyog mind a két csodajelben, és nem csak azért, mert ott nincs betegség, vagy mert ott nincs halál, hanem leginkább azért, mert ott minden szent lesz. Minden Istené, minden szent, minden hibátlan és bűntelen.

És ez Jézus közelében, Jézus mellett szinte automatikusan megtörténik.
Ahol Jézus van, ott Isten Országa válik kijelentetté.

És nem csak a csodajelekben.

Képzeljük bele magunkat ezekbe a jelenetekbe, és próbáljuk meg elevenné tenni magunk elé a jelenetet.

1. kép:

Jézus éppen tanít. Keresztelő János tanítványai jönnek hozzá, és kérdeznek valami nagyon fontosat. Jézus pedig őket tanítja. Ebben zavarja meg őt egy ember: Jairus.

Miközben ezeket mondta, íme, egy elöljáró ment hozzá, - ezt olvassuk. Miközben tanított, egyszercsak ott termett valaki, és megzavarta, a puszta jelenlétével közbevágott, félbeszakította.
Gondoljunk bele! Keresztelő János tanítványai nem provokálják Jézust, ők hitben járó, Istent kereső-imádó emberek, akik valódi tanításra várnak egy olyan kérdésben, ami őket foglalkoztatja.

És akkor jön egy ember egy olyan problémával, ami nem várhat. Mint a Klinikán, ha újraéleszteni hívtak, akkor mindent azonnal hátrahagyva rohantunk.

Ezt teszi Jézus is. A lényeget már amúgy is elmondta a János-tanítványoknak, megy tehát Jairussal.

De ez a kép, amit így látunk, ezt végiggondolva, akkor is kicsit zaklatott. Egyik feladat, egyik probléma éri itt a másikat. Zajlanak az események, pörög minden, fel kell venni a tempót, nincs idő lazítani.

Ezt követi a második kép, a jelenet a vérfolyásos asszonnyal. Máté szűkszavú, de a párhuzamos igehelyekről tudjuk, hogy Jairus lányához tartva a sokaság feltartotta őket.

Közel-keleti temperamentum, zajos tumultus, mindenki lökdösődik, összetömörülnek az emberek, zaj van, indulatos, zajos, zsúfolt utcaképet látunk magunk előtt. A közepén pedig ott van Jézus, egy ember a sok közül, és a vérfolyásos asszony, aki eltökélten próbál odajutni hozzá, hogy megérintse, mert hiszi, hogy egy érintéstől majd meggyógyul.

És ezt követi a harmadik kép, a harmadik helyszín: Jézus megérkezik a halottas házba.

Meglátja a furulyásokat, meg a zajongó sokaságot,- ezt olvassuk. El tudjuk képzelni, hogy ez milyen lehetett. Profi, hivatásos sirató asszonyokat kell elképzelni, hangosan, fejhangon jajjongva, ezt kíséri a halottas zenészek furulyája, sípja.

Az egész valami fájdalmas, már-már fülsértő jajveszékelés és éneklés, mindent beleadnak, hiszen itt a szülők helyett siratják a gyermeket, valakit élete ifjúságában ért utol a halál. Teli torokból siratnak tehát.

Milyen ezekben a helyzetekben Jézus?

Félbeszakítják, amikor tanít. Semmi gond, megy Jairussal, a lényeget már elmondta, és Jairusnak nyilvánvalóan nagyobb szüksége van most rá, mint a János-tanítványoknak. Megy oda önként, ahol égetőbb a probléma és nagyobb a szükség.

Ez ma is így van. Egészen máshogyan tartja meg Jézus a rászorulókat, mint a kényelmeseket. Egészen máshogy, intenzívebben van velünk a bajban, a szükségben, a próbatételben. Figyel ránk, ért minket, velünk van, nem hagy magunkra. Rá lehet támaszkodni. Ő a legfőbb támaszunk, reményünk, sőt minden más támaszunkat is csak Tőle kapjuk.

Aztán Jézus a sokaságban:
mindenki dúródik, kiabál, nyomul előre. Jézus nyilvánvalóan nem ilyen. Ott van a tömegben, olyan, mint bárki más, csak éppen csendben van. Nem beszél feleslegesen, nem emeli fel a hangját. Cserébe viszont, amikor megszólal, akkor olyat mond, hogy arra mindenki emlékszik:

Bízzál, a te hited megtartott téged.

Áldott szavak. Ezekben a szavakban sokkal több van, mint a gyógyulás. Ezekben a szavakban benne az üdvösség, ezekben a szavakban benne van az egész mennyország, ott ragyog benne az ígéret, amely minden várakozásunkat felülmúlja. Isten elkészíti azt a kimondhatatlan jót az Istent szeretőknek, azt a jót, ami itt lesz bizonyság Jézus szavait hallva. Akinek Jézus ezt mondja, az Isten Országába kap meghívót.

És ma nekünk mondja:

Bízzál, a te hited megtartott téged.

Akinek van hite, azt a hite meg fogja tartani. Jézus szava a garancia erre az ígéretre…

És ezt követi a harmadik helyszín, Jairus gyászoló háza:

Menjetek innen, mondja Jézus a siratóknak. Menjetek innen, mert nem halt meg a lányka, csak alszik. Azok pedig kinevették őt. Kinevették Jézust, amiért azt mondja a halottra, hogy csak alszik.

Nem tudom Testvérek, érezzük-e ennyiből a profi siratók képmutatását. A nagy jajveszékelés, sírás, fejhangon elénekelt-elkiabált fájdalom egy pillanat alatt átfordult nevetésbe. Képmutatás a fájdalomban, olvassuk ezt és érezzük, kiapadhatatlan az emberi hazugságok tárháza.

Így folytatódik az igeszakasz:

Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot…

Nem mentek ki egyből, sőt kinevették Jézust, és csak nagy nehezen engedtek a felszólításnak. És akkor Jézus bement, megfogta a lányka kezét, mire az felkelt.

És a halott újra élt.

Csendben, szelíden, lassan, megfontoltan, egy isteni csodajelet méltósággal felragyogtatva viselkedik Jézus ebben a szennyes világban, eközött a sok értetlen és mihaszna csőcselék között, ebben a végtelenül alantas putriban ott van a testet öltött Isten és nem hazudtolja meg önmagát, még itt is, a porban is, a hőségben is, az óbégatásban és a harsogásban is megmarad szelídnek, ellenállhatatlannak, kedvesnek. Egy olyan valaki, aki nem bánt senkit, holott végtelenül erősebb mindenkinél.

Úgy bánik a hatalmával, mint amikor valaki, aki nagyon erős, gyengéd tud lenni, mintha visszafogná a lovait, vagy féken tartaná a világ összes energiáját.

Nem lármázik, de ha kieresztené a hangját, a hangja mindenkit elhallgattatna. Nem tör előre, de ha akarná, szétnyílna előtte nemcsak ez a zsibvásár, de akár a tenger is.
Gyengéd, de nem gyenge. Valójában hajlíthatatlan. Úrrá lesz még a halálon is, miután hagyja, hogy kinevessék.

Jézus csodálatos.

És aztán azt olvassuk, még zárásként, hogy híre ment az egész vidéken. Ez a hír nem az Örömhír. Ez a hír a nagy szenzáció, a látványosság, a cirkusz híre. Ez a hír bazári. Az emberek a mi szelíd Urunk mellett ekkor még megmaradtak otrombának.

Végezetül még egy gondolat:

Jézus csodálatos. Láttuk ezt a mai igeszakaszunkban.

De mit kezdjünk mi a mai Igénkkkel?
Egyedül Krisztus fog bennünket megmenteni. Ezt az üzenetet helyezte az Úr a mai Igénkkel a szívemre. De Krisztus biztosan megment bennünket. Megment, de nem csak a szegénységtől, a betegségtől, a haláltól, az ellenségektől… hanem megment bennünket a saját megromlott természetünktől is. És innentől az embernek nem kell többé szenvednie a saját természetétől.

Akit Krisztus valóban megment, annak át kell alakulnia. Nem maradhatunk többé olyanok, mint a halottas ház rikácsolói, vagy mint a tülekedő csőcselék az utcákon.

Ebben a zajos, rohanó, önkívületi állapotban pörgő világban miénk lehet Krisztus békéje, Krisztus csendje, egész megváltói munkája, sőt a Lélek minden gyümölcse.

A világ forog, a kereszt áll - mondja a karthauzi rend jelmondata. Nagyon igaz. Ebben az egyre veszettebbül forgó világban, a sok-sok otromba, ízléstelen, kapkodó emberi beidegződés között mi, Krisztus megmentettjei megmaradhatunk mellette. Nem kell olyannak lennünk, mint a többiek. Nem kell a pofonra pofonnal, a hangos szóra hangos szóval válaszolnunk, nem kell felvennünk a világ ritmusát, nem kell, elkezdenünk forognunk, tekeregnünk, hanem meg kell tudnunk állni a keresztnél, az üres sírnál.

Mert a mi Urunk, a mi Istenünk megmentett bennünket egy másik világra. Ez látszódjon rajtunk!
Bízzál, a te hited megtartott téged!

Így legyen! Ámen

Busch Péter