Prédikációk

Milyen volt Jézus?

Tökéletes. Áradt belőle a derű. Egy olyan derű, amely Isten Országában van. Látszott Jézuson, hogy Isten Országából jött. Látszott rajta, hogy onnan való volt.

És az is látszódott rajta, hogy közvetlen összeköttetésben és kapcsolatban van a mennyei Atyával. Ezért mondja, hogy egy a jó, az Isten. Mert Ő tényleg tudja, hogy a mennyei Atya milyen jó. Tudja, hogy gondunkat fogja viselni ez az Atya. Tudja, hogy ez az Atya a javunkat akarja, és hogy minden, ami velünk történik, tényleg a javunkra van.

Jézus tökéletesen megbízik az Atyában. És követi akaratát. És ez mind látszódik is rajta. 

Jézus természetes volt. Egyszerűség, természetesség, önmagától értetődő jókedv. Ezek mind jellemzik Őt.

Milyen volt még?

Végtelenül intelligens. Nem okos, hanem annál sokkal több. Nem arról van szó, hogy Ő sokmindent tudott, vagy hogy bármiről tudott órákon át értekezni. Hanem arról van szó, hogy Jézus, ha megszólal, igaza van. A teljes igazságot mondja, minden szava színigaz.

Ebből a szempontból teljesen más, mint egy ember. Emberré lett, de megmaradt a szintkülönbség. Jézus ellenében érvelni olyan esetlen dolog volt a farizeusok részéről, mintha a kutyám megpróbálná megírni a szakdolgozatomat. Ekkora volt a különbség Jézus és az ember között.

Szabad-e adót fizetni? Kérdezik a csapdát állítók. Nincs jó válasz. Ha szabad, az a baj, ha nem szabad, az a baj. És Jézus azt mondja: adjatok egy pénzérmét, és majd megmondom. Attól kér pénzt, aki ezzel a kérdéssel csapdába akarta Őt húzni. Letaglózó válasz. Mutatsz Jézusnak két járhatatlan utat, és azt kéred, hogy válasszon, és Ő megmutatja, hogy sokkal-sokkal tökéletesebb út az, amit te nem is látsz, pedig ott van az orrod előtt,

és közben megmutatja azt is, hogy mekkora képmutató vagy.

Megkövezzük-e a házasságtörő asszonyt? Kérdezik a farizeusok. És Jézus elkezd a porba írni valamit, szerintem az emberek bűneit, csupa kényes, csupa szégyellnivaló ügyet, így lesz érthető a történet:

Te gyerekeket molesztáló tanítóknak vagy a cinkosa, szerinted kövezzünk?

Te egyfeleségű farizeus, képmutató kirakatházasságod árnyékában örömlányokhoz jársz, szerinted kövezzünk?

Te sikkasztottál, te a saját főnököd ellen áskálódsz, szerinted kövezzünk?

Te olyan vagy, mint a meszelt sír, kívül tiszta és belül halott, szerinted megkövezzük a házassagtörő asszonyt?

Ti farizeusok, elhordozhatatlan terheket tesztek az emberek nyakába, törvényt es szabályokat egymásra halmozva, de egy sincs, aki a Tízparancsolatot betartaná, szerintetek kövezzünk?

És mire végzett Jézus, mire minden vádló egy-egy bűnét leírta a porba, az emberek eltűntek. Egy sem maradt, akinek kövezni akaródzott volna.

Képmutatók! Hamis tanítók!

Csőbe akarják húzni Jézust, megoldhatatlan helyzetbe akarják Őt állítani, miközben egy sincs, aki Isten nézését akárcsak egy percig is elhordozná,

mert Isten gyűlöli a bűnt.

Milyen volt Jézus?

Kőkemény volt.

Jaj annak, aki elárulja Őt. Jobb lett volna annak meg sem születnie. Jobb lett volna meg sem születnie. Jobb annak, akinek malomkövet kötnek a nyakába, és a vízbe dobják, hogy ott fulladjon meg.

Jézus kőkemény is, de

Jézus szelíd is. Ahogy haragja, úgy szelídsége is tele van erővel. Mind a kettőt áthatja egy nyugodt erő.

Akarsz-e meggyógyulni? - kérdezi a bénát. Van ebben vád, van ebben sav bőven. De annyira igaz, és annyira szelíden kérdezi, hogy az ember bátran bizalmaskodik vele: nincs nekem emberem, aki odavisz.

Jézus szelíd. Meggyógyítja azt az embert, aki nem vallja be neki, hogy kényelmesen eléldegél így bénán, elvan mint a befőtt.

Jézus mindenható és szeret bennünket. Hihetetlenül jó kombináció. Elkeseredik, ha minket néz, elkeseredik a bűneink miatt, de látja, hogy mi lehet még belőlünk, és jön, és segít, és megbocsát és megváltoztat.

Folytatom a felsorolást: Jézus szép.

Azért látjuk Őt szépnek, mert hitre jutunk, megtérünk, újjászületünk: és a Szentlélek Isten feltárja előttünk Jézus Krisztus szépségét.

És ezért vonzódunk Jézushoz.

Fizikaórán a vasreszeléket üveglapra tettek, majd az üveglap alá a mágnest, és megtörtént a csoda. A vasreszelék megmozdult. Látszólag magától mozgott, és kirajzolta a mágneses mezőt. Ugyanígy mutatja meg, ugyanígy rajzolja ki az isteni erőteret az, ahogyan látszólag magatoktól ma eljöttetek ide, ahogyan ma összegyűltünk az Ige körül és Jézus körül.

Irodalomórán is Jézushoz jutunk. Az irodalom tele van nagy szerelmekkel, eszményített hölgyekkel, akikhez verseket írtak. Beatrice, Júlia, Lilla, Anna…

De ez mind semmi. Mind halvány előképe csak annak a szépségnek, ami Jézusból árad.

Jézus Krisztus, Ő az igazi szerelem.

Ugyanakkor ahogyan kimondom, hogy szerelem, rögtön hozzáteszem, van ma erre egy sokkal jobb szavunk, csak elcsépeltük: az imádat. Ez a jó szó.

Mert a szerelem hódolat és testi vonzalom egyszerre. Ahogy Sherlock Holmes mondta: alpári gerjedelem.

Az imádat viszont szerelem; minden testi vonzalom nélkül.

Az imádat a legtisztább szerelem: istenítés, eszményítés, magasztalás, túláradó rajongás minden testi zavaró tényező nélkül. Imádni hosszan, egészségesen, egy életen át, minden negatív mellékhatás nélkül csak Istent lehet.

Jézust megilleti az imádat, és ez az imádat a legtisztább szerelmes érzelem, amire az ember képes.

Ezért mennek a katolikus lányok és nők apácának: hogy Jézus jegyesei legyenek. A gondolat szép, az érzés valódi, de a megvalósítás nem biblikus. Mert a Bibliában nem az apácák Jézus Krisztus jegyesei, hanem az egyház.

Nem a katolikus, a református, az ortodox, a földön zarándokló, az önmagát lejárató egyház, hanem az igazi egyház: Jézus népe.

Mi vagyunk Jézus jegyesei.

Ki más imádná, rajongana érte, magasztalná Őt, hódolna Neki, ki más vallaná Urának, ha nem a jegyese? Szövetségben elkötelezett, mindhalálig hű társa.

Én Jézusé vagyok.

Én a jegyese vagyok.

Kimondhatom ezt mindannyiunk nevében? Kimondhatom, hogy mi Jézus jegyesei vagyunk? Azért imádkozom, hogy kimondhassam és igaz legyen.

Jézus hatalmas dolgokat cselekszik velünk.

A megváltás, a feltámadás, a vízen járás, a gyógyítások, mások feltámasztása, a gonosz lelkek feletti hatalom, a megigazítás, a megszentelés, hatalmas dolgokat cselekszik az Úr.

És a mai Igénk azt mondja:

Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon

Hol vagyunk mi ettől? - kérdezhetjük. Önerőből sehol. Magunktól sehol. A vasreszelék mágnes nélkül mozdulni sem tud…

Csakhogy Jézus erre a problémára is tud egy tökéletes megoldást:

Legyenek láthatóvá Jézus tettei rajtunk,

azon az áron,

hogy legyenek láthatóvá a mi tetteink rajta.

Láthatóvá lettek Jézuson a mi tetteink!

Jézus tökéletes volt: derűs, természetes és mennyei. És milyenné lett értünk?

Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna;

sem olyan külseje,

amiért kedvelhettük volna.

Eltakartuk arcunkat előle.

Testvérek, azt mindenki tudja, hogy Isten gyűlöli a bűnt. Iszonyodik a bűntől, mert olyan hőfokon lobog a saját szentségében, hogy a bűn mellette megsemmisül.

Azt mondja Isten, hogy az ember, aki újra beleesik ugyanabba a bűnbe, az olyan, mint a hányására visszatérő kutya. Kihányja és visszajön, hogy megegye.

Ennyire visszataszító Isten számára a bűn.

Ezt eddig is tudtuk.

A másik, amit eddig is tudtunk: az ember bűnös természete nem iszonyodik, hanem vonzódik a bűnhöz. Az ember szíve bálványgyár. Az ember nem bírja ki, hogy ne vétkezzen. Viszi a bűnös természete. Még ha harcol is a bűn ellen, azért kell harcolnia, mert a bűn csábítja őt, és nem taszítja.

Ezt is tudtuk.

De Ézsaiás próféciája ennél magasabbra teszi a tétet:

Ebben a próféciában Krisztus magára veszi a bűneinket és az emberek elkezdenek irtózni Tőle.

Nem csak Isten iszonyodik itt a bűntől, de az ember is. Itt Jézus olyan bűnöket vett magára, amitől az emberek gyomra felfordul.

Ki-ki gondolja végig, mik azok a bűnök, amiket tényleg szívből, haraggal és megvetéssel gyűlöl. Kinek hol a határ?

Pedofília, abúzus, erőszaktétel;

hatalommal való visszaélés

kiszolgáltatottak és gyengék bántása;

nőverők, gyermekeket bántalmazók;

állatkínzók, perverzek, kéjgyilkosok

ott vannak az ocsmány, undorító bűneik a megfeszített Krisztuson. A mi szeretett Krisztusunkon.

Ezért írja Ézsaiás, hogy szinte rá sem lehet nézni.

Jézusra, a szerelmünk végső és az imádatunk első számú tárgyára úgy kell néznünk, mint az emberi bűnök közül a legvisszataszítóbbra.

Mert a bűn minden ocsmányságát és az érte járó átkot is magára vette, hogy bennünket megválthasson.

Még ma velem leszel a paradicsomban - mondja Jézus a mellette megfeszített latornak.

Jézuson láthatóvá váltak az emberek tettei. Az ő népe tettei.

Jézuson láthatóvá váltak a mi tetteink. Erről beszéltem eddig. Rajtunk láthatóvá váltak-e Jézus tettei?

Luther írt a tündöklő vétkekről és az átokká lett Krisztusról. Írt arról, hogy a helyettes áldozat nem csak a bűneink elvétele: ez a dolog egyik fele. A bűneink elvétele: a mi tetteink láthatóvá váltak Krisztuson.

De ugyanakkor Jézus nekünk adja szentségét a bűnbocsánat által. Rajtunk láthatóvá váltak-e Jézus tettei.

Ő adja a szentségét, hogy mi életszentségben éljünk.

Úgy ragyogjunk, ahogyan Ő sugárzik.

Azt tegyük, amit Ő mond.

A Tőle kapott kegyelmet kell közvetítenünk az embertársaink felé.

Erre mondta Pál, akin nyilvánvalóvá lettek az Úr tettei:

dicsérték miattam az Istent.

Jézusnak Pálért is meg kellett halnia. Pál bűnei is megjelentek a megfeszített Jézuson. Pál is súlyosbította a Jézusra kimért kínszenvedést.

Mint ahogyan mi is. Miattunk is fokozódtak Krisztus szenvedései.

De ahogyan Jézuson nyilvánvalóvá lettek Pál bűnei, úgy Pálon is nyilvánvalóvá lett Jézus áldása. És dicsérték miatta az Istent.

Több száz, több ezer emberrel érintkezünk mindannyian. Gondoljuk végig őszintén: akad csak egy is, aki miattunk dicséri az Istent?

Nyilvánvalóvá lettek rajtunk Jézus tettei?

Csak egy ember is, akad-e ilyen? Ha igen, akkor már megérte. Megérte Jézusnak, aki szeret bennünket, hogy meghaljon értünk.

Most Úrvacsorát veszünk. Legyen ez az úrvacsoravétel találkozás Jézussal lélekben, legyen ez titkos egyesülés Krisztussal,

és legyen ez az úrvacsoravétel valami új kezdete:

látszódjon rajtunk jövő héten, hogy most úrvacsorát vettünk! Látszódjanak rajtunk annak a tettei, aki mindent odaadott értünk!

Így legyen!

Ámen