Prédikációk

Kedves Testvéreim!

Mi a közös az ókori Izráel, szeged kálvin téri gyülekezet és egy zuhanó repülőgép utasai között? Az, hogy nincsenek köztük ateisták.

Azt mondják, zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták, mert ott mindenki imádkozik. Ebben a gyülekezetben sincsenek ateisták, hiszen most is azért gyűltünk össze, hogy Isten nevéről vallást tegyünk, őt magasztaljuk. És nincsenek ateisták az ókori Izráelben sem, ahogyan talán az ókorban sehol sem, hiszen a világot vallásos módon voltak képesek csak magyarázni, istenek kezében látták a mindenséget, magukat, életüket, sorsukat.

Most mégis ezt olvastuk Izráelről: „Megtagadták az URat, és ezt mondták: Nincsen ő…” Akkor mégis volnának Isten létét tagadók a választott nép körében? Igen is, meg nem is.  Izráel népe számára, még a nagy engedetlenségek idején sem volt kérdés, hogy az Úr létezik. De sokszor megkérdőjelezték, hogy hűséggel, engedelmességgel tartoznának neki. Ez az ateizmus nem világnézet, hanem viselkedés. Nem elmélet, hanem gyakorlat. Nem magasröptű ideológia az Isten nem létezéséről, hanem az Isten létének tudatában, mégis nélküle megélt mindennapok.

Izráel népe levegőnek nézi Isten. Nem az Isten létét, hanem jelenlétét tagadják meg, nem a valóságát, hanem a lehetőségeit vonják kétségbe, azt, hogy ő bármilyen hatással tudna lenni az eseményekre: „Nincsen ő, nem érhet bennünket veszedelem, nem látunk fegyvert és éhínséget.” Ez egy antihitvallás a hatástalan Istenről.

Kedves Testvéreim! Gondoljunk csak bele, ez az antihitvallás nem a pogány népeké, nem az istenteleneké, hanem Izráelé, Isten népéé. Sajnos sok esetben a miénk is. Nem háríthatunk, hogy „az ateizmus vádja minket aztán nem érhet”, minket jó magyar reformátusokat, gyülekezeti tagokat, Isten Szegeden vagy Debrecenben élő népét. Az ige most ugyanis tükröt tart elénk, szembesít saját antihitvallásainkkal, élthelyzetekkel, amikor úgy tettünk, mintha nem lenne Istenünk, mintha nem látna, nem tudna rólunk. Szembesít azzal, amikor egy-egy jó teljesítmény miatt megveregetjük saját vállunkat és megfeledkezünk hálát adni Istennek. Amikor a magunk szerencséjének eltökélt kovácsaiként meg akarjuk valósítani önmagunkat, ahelyett, hogy engednénk, hogy Isten megformáljon a fazekaskorongján. Vagy amikor azt gondoljuk, hogy a cél szentesíti az eszközt, a keresztyén elhívásom minden erkölcs felett áll.

Ezek nem a hitetlen ember szavai, hanem azoké, akik nem kételkednek Isten létében, de nem számolnak a jelenlétével. A háta mögött ügyködnek, a számításaikból kihagyják, a jövőképükben nem definiálják, levegőnek nézik őt. Ezt olvassuk a 14. zsoltárban is: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.” (Zsolt 14,1) Gyakorlati ateizmus, tudni és hinni, hogy van Isten, de úgy tenni, mintha nem lenne, nem látna, nem hatna.

Izráelben tovább fokozza ezt a helyzetet, hogy a próféták levegővé lettek. Azért nézi a nép Istent levegőnek, mert azok, akiknek Isten üzenetét kellene tolmácsolni, levegővé, széllé lettek. Mert így fogalmaz Jeremiás könyve azokról a prófétákról, akikben nincs Ige. Széllé lesznek, levegővé lesznek, kiüresednek és súlytalanná válnak. Fecsegnek, jár a szájuk, beszélnek, de nem mondanak semmit. Kemény beszéd ez! A súlytalan igehirdetők, súlytalan hitvallók, súlytalan egyházhoz vezetnek. Talán ezt is beírhatjuk a népszámlálás tanulságai közé.

Kedves Testvéreim! A széllé és levegővé váló próféták képe legyen figyelmeztetés a számunkra, nehogy Ige nélkül rendezzük be életünket, jövőnket, nehogy légneművé, üressé és súlytalanná váljon keresztyén életünk. A keresztyén élet az egyik legfontosabb fókusza a Szentírás kell, hogy legyen. Sokat tehetünk azért, hogy a bizonyságtételünknek, keresztyén életvitelünknek, megnyilatkozásainknak súlya legyen, és ne váljon üres fecsegéssé.

Két éve részt vettem a 360 éves Váradi Biblia egyik emlékprogramján Nagyváradon, ahol idéztek a nagyváradi zsinat jegyzőkönyvéből, mely szerint „a lelkésznek, ha subája van, de Bibliája nincs: azt el kell venni, s annak árán Bibliát kell szerezni. Ha pedig sem subája, sem Bibliája, hivatalától meg kell fosztani.”  Mert nem kellenek ige nélküli, súlytalan próféták, lelkészek, sem pedig súlytalan keresztyének, akiknek nincs Bibliájuk, vagy van, de a polcon porosodik.

Kedves Testvéreim! Nektek van Bibliátok, olvassátok, fogyasszátok, mert „ha szétesőben van a Bibliátok, akkor az életetek valószínűleg nem” – mondta Spurgeon. Tanulmányozzátok amíg fokhagymaszagú nem lesz – mondta egy tanárom –, hogy az Ige bennetek legyen, az szóljon belőletek. Az örök élet beszéde határozza meg a beszédeteket, amikor egymáshoz szóltok, gyermeket neveltek, munkhelyi ügyeket intéztek, amikor kritikát fogalmaztok meg. Tanuljatok meg fontos igéket kívülről is, hogy mindig bennetek legyen, és kellő pillanatban azt tudjátok szólni, és az Ige tudjon hatni. Nem varázsigék ezek, de hatékonyak, az örök életre vezetnek.

Jeremiás kapja a feladatot, hogy ebben elöl járjon. Az ő igehirdetése fogja megláttatni, hogy sem Isten, sem pedig az ő igéje nem hatástalan. Nem lehet őt figyelmen kívül hagyni, nem lehet Isten népének a gyakorlati ateizmus hamis kényelmében azt állítani, hogy „Nincsen ő, nem érhet bennünket veszedelem,” nem lehet levegőnek nézni az Urat, és ő nem a levegőbe beszél. Az Úr beszéde célhoz ér, tűzzé teszi igéjét Jeremiás szájában, a népet pedig fává, hogy megeméssze. A hatásmechanizmus világos, ha az Ige tűz, a nép pedig fa, akkor abból pusztulás lesz. Kemény beszéd ez! Izráelnek az ítéleten keresztül kell újra felismernie, hogy bár a levegővé váló próféták, levegőnek nézték és láttatták Istent, az Ő személye és szava hatásos és hatékony. Legalább annyira és olyan egyértelműen, mint ahogyan a tűz hatni tud a fára, amikor megemészti azt. És valóban égett Izráel, égett Jeruzsálem, égett a templom. És most is ég körülöttünk a világ, fegyverek ropognak, életek mennek tönkre. Vajon hány antihitvallás előzte meg ezt a mostani helyzetet? Hányan mondták vagy gondolták: „Nincsen [Isten], nem érhet bennünket veszedelem, nem látunk fegyvert és éhínséget.”

De nem kell szükségszerűen megperzselődni Isten Igéjétől. Ebben annál is inkább biztosak lehetünk, mivel néhány verssel később ezt olvassuk, hogy bár jön az ellenség és felemészti az aratást, a jószágot, a fiakat és lányokat, „de még akkor sem vetek véget nektek – így szól az ÚR.” Mert a kemény beszéd egyúttal az örök élet beszéde, ahogyan Péter megfogalmazza hitvallásában. Kemény beszéd, ami nem a halálba vezet, hanem az örök életre.

A testté lett Ige sem pusztító erő lett, nem az ítélet tüzét hozta el, nem égette meg a hitetleneket, hanem szenvedő szolgaként, halk és szelíd hangként ismerhettük meg, aki hirdette az Úr kegyelmének esztendejét. Hisszük, hogy ha majd visszatér, akkor viszont ítélni fog élőket és holtakat, és az ítéletre visszatérő Krisztus már tűz lesz, de nekünk, akik az övéi vagyunk, már nem kell fának lennünk és nem kell porrá égnünk.

Nem csak a tűz és a fa találkozása bizonyítja, hogy Isten Igéje élő és ható. Másként is megfigyelhetjük a hatékonyságát. Most Jeremiásnak azt mondja az Úr: „tűzzé teszem igémet a szádban, ezt a népet pedig fává, hogy megeméssze őket.” Máskor viszont így szól az Úr: „Vetőmaggá teszem igémet, titeket pedig szántófölddé, hogy a mag százszoros gyümölcsöt teremjen.”  Megint máskor látja az aktuális állapotunkat és azt mondja: mécsessé teszem igémet a lábad előtt, hogy ne tévedj el a sötétben; esővé teszem igémet, hogy megitasson; gyógyszerré teszem az igémet, mert látom, hogy beteg vagy; kulccsá teszem számodra Igémet, mert zárt ajtók vesznek körül téged; presszókávévá teszem számodra az igémet, ha korán keltél vasárnap.

Egyszer pedig igen merészet gondolt az Úr: „Testté teszem igémet, hogy közöttetek lakjon, és hogy ezáltal megváltsalak Téged, mert látom nyomorult állapotodat.” Isten nem a levegőbe beszél, az Ő Igéje hat, működik, teremt, nem tér vissza üresen, hanem véghezviszi, amit az Úr akar, eléri célját, amiért az Úr küldte. Tűzként vagy másként, de hat.

Kedves Testvéreim, a felolvasott ige és az elhangzottak alapján három dolgot hadd emeljek ki összefoglalásként:

Először is, egy szemmel nem látható Istent nagyon könnyű levegőnek nézni. Szoktuk is. Vizsgáljuk meg magunkat: hányszor tervezünk nélküle, hányszor sumákolunk a háta mögött, hányszor vettük ki kezéből a kormányrudat, és lett életünk antihitvallássá. Kérjük az ő bocsánatát naponként!

Másodszor: életünknek, gondolkodásunknak szavainknak Isten igéje ad súlyt. Enélkül súlytalanná, üressé, felszínessé válnának dolgaink és mi magunk is. Isten óvjon bennünket attól, hogy széllé és levegővé váló próféták legyünk, akikben nincs Ige! Kérjük az ő kegyelmét naponként!

Harmadszor: Isten nem a levegőbe beszél. Szavának, igéjének hatása van. Kerülj Te is a hatása alá naponként!

Ámen

Németh Áron