Prédikációk

Szeretett Testvéreim!

Életünknek egy nagyon fontos vonatkozása áll ezeknek a verseknek a hátterében. Az időnek a dimenziója, vagy pontosabban az idő múlásának a kérdése. Annak a kérdése, hogy ebben a világban naponta szembesülünk azzal, hogy vannak változók és változhatatlanok.

Nehezen látjuk meg azt, hogy mi az, ami örök. De ez az Ige ezt is elénk hozza: a változhatatlant, az örökkévalót. Azt, hogyha valakinek megerősödik az élete lelki értelemben, az idő múlása, a változók és a változhatatlanok kérdésében egy megfelelő stabilitást talál.

Nagyon sok ember azért válik reménytelenné, elkeseredetté, mert semmi stabil pontot nem talál az életben. Hát ez az Ige a vágyott stabilitásról beszél.

Az első gondolata az Igének az, hogy a levél írója azokra az emberekre irányítja az olvasók figyelmét, akik már nincsenek a gyülekezet tagjai között. Lehetséges, hogy a levélben a gyülekezet alapítóiról van szó. Lehet, hogy olyanokról, akiknek az igehirdetése hatással volt rájuk. Vagy a szolgálatuk nyomán, a Lélek áldásaképpen találkoztak Jézus Krisztussal.

A felszólítás a rájuk emlékezésre hívja fel a figyelmet, hogy legyen folyamatos emlékezés a gyülekezetben. Itt a levél írója nem egyszerűen a múltba merengésre hívja a gyülekezetet, hanem azt mondja, hogy más hívőknek a példája hatással lehet a jelen generáció hitére is. És ha ez így van, akkor érdemes az embernek erre odafigyelni.

Ezek a névvel nem illetett hívők vezetők voltak. Nem kezdi el az Ige őket név szerint sorolni, hanem az életüket egyetlen dologgal minősíti: azzal, hogy az Isten Igéjét hirdették. Ez az egy minősítésük van. És milyen jó, ha valakinek az élete végén ezzel az egy mondattal minősíthető: „az Isten Igéjét hirdette nekünk”. Pont. Lehet, hogy ez a mai világban nem érték, de az Isten előtt mindenképpen az!

Ez a második elem úgy is értelmezhető, hogy, -az, hogy az Isten Igéjét hirdették,- az minősíti az elsőt: ezért voltak a vezetők.

És innentől kezdve kedves Testvérek, ez a vers nem csak elöljárókról, lelkészekről, presbiterekről, diakónusokról szól, hanem mindenkiről, aki a környezetében, családjában Isten Igéjét, szeretetét tovább adja, életével az Istenre mutat.

Úgy gondolom, vannak közöttünk olyanok, akik úgy emlékeznek személyekre, hogy az illető nem volt a gyülekezet kinevezett vezetője, de az életükre, életünkre nézve, egy-egy helyén mondott Igével olyan hatást gyakorolt, hogy a mi személyes, lelki vezetőnkké tette őt Isten. Lelkipásztor, hitoktató, szülő, nagyszülő, keresztszülő, testvér, házastárs, gyermek… Milyen áldás is az, ha lehet az embernek ilyen példaképe, lelki vezetője a hitben!

Ezek után a levél írója hirtelen váltással másról kezd el beszélni, látszólag: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Hogy jön ez most ide? Halandó emberek, örök Krisztus – hát így jön ez most ide. Elmondja azt, hogy vannak a közösségekben emberek, akiknek az életmódjának van pozitív hatása másokra.

 „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” És ezzel a mondattal kihangsúlyozza, hogy mivel Krisztus ugyanaz, ezért a hit is ugyanaz. Vagyis az a hit, amit az ő életükben mi látunk, és ami a mi életünkben is ajándékképpen jelen lehet, az a múlt nemzedékének a hite.

Akármilyen régen is éltek, hitük nem ’avult’ el, hiszen a hitük mögött, ki áll? Az örök Jézus Krisztus, aki a mi hitünk mögött is áll. Az örök Jézus Krisztus, és ezért lehetnek ők példák, mert az örök Ige, Krisztus a közös pont, a biztos, a változhatatlan alap.

Ebben az Igében ez a nagyon érdekes: tegnap, ma és mindörökké. Jelenti ez a három szó a következőket: tegnap – vagyis Jézus ugyanaz, aki test szerint itt volt és láthatták Őt személyesen az emberek; akkor is az volt Jézus Krisztus, mint ma – vagyis azok számára is ugyanaz, akik Őt soha nem látták. Tegnap, azaz a múltban Jézus Krisztus vállalta az áldozatot az emberért, ma, vagyis ennek a világnak a fennállásáig vállalja a közbenjárónak a szolgálatát szintén az emberért – értünk is – és a jövőben ott van az is, hogy majd végbeviszi a nagy szétválasztást: a búza és konkoly, a hívők és hitetlenek szétválasztását.

És mindhárom dolog mögött ugyanaz a Jézus Krisztus áll. Mert Ő változhatatlan. És Ő nem cserélhető fel senki mással.

Ebben a felsorolásban a harmadik tag az, amit mi nem várnánk. Mi így sorolnánk: tegnap, ma, … holnap – ez lenne a legegyszerűbb. De az Ige túlmutat ezen az emberi gondolkodásmódon és azt mondja, hogy mindörökké. És ez sokkal többet mond: az Ő változhatatlansága, hűsége messze túlmutat azon, amit mi el tudnánk képzelni.

Ha ez így van Testvérek, hogy Ő mindörökké ugyanaz, akkor mindaz, amit várunk, amitől tartunk, mindaz, amit mi gondolunk a jövőről, az egészen más megvilágítást kap.

A félelmeink is, és az elvárásaink is. Teljesen más megítélés alá kerülnek az életünk dolgai a jövővel kapcsolatban, ha abban bízva nézzük azt, aki a mennyet és a földet alkotta. Jézus Krisztus változhatatlansága így bátoríthat, örömmel tölthet el minket.

A levél írója egy újabb hirtelen váltással azt mondja ezek után, hogy „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni.”

Az imént olyan emberekről emlékeztünk meg, akikre érdemes figyelni, mert ők az Igét hirdették. Ezt követően azonban arra hívja fel a figyelmünket, hogy vannak olyan emberek is, akikre jobb, ha nem figyelünk. Az idegen tanítások terjesztői, akik ugyanolyan hús-vér emberek, mint azok, akikre érdemes figyelni. Vannak, akikre nincs értelme időt pazarolni, mert Jézus Krisztussal ellentétben ők nem a stabilitást, hanem a meggyengülést hozzák el. A hittől való elfordulást.

Ahogy régen, úgy ma is igaz az, hogy ezek a változó, emberi eszmék hány és hány embert sodortak el Isten közeléből, a változhatatlan Jézus Krisztus mellől. Ilyen-olyan izmusok. Pedig ezek változó, ideig-óráig való dolgok. Lehet, hogy már némelyik tanítás nem is létezik, és mégis akkor elsodortak embereket Krisztustól. Ezért ma is aktuális a figyelmeztetés, hogy ne adjuk a fejünket különböző idegen tanításokra.

És az ilyen Krisztustól elsodort, elragadott életek nem azért vesztek el, mert az Ige nem tudta őket megtartani, hanem azért, mert az a bizonyos ember azt gondolta, hogy az a más tanítás mégiscsak stabilabb, mint az Ige. Azt gondolták, hogy az mégiscsak jobb befektetés, mint Jézus Krisztus mellett maradni. Mindig is volt és mindig is lesz ilyen kártékony idegen tanítás. Lesz mindig konkurencia, aki Krisztus helyére akar állni az életünkben. Ezektől óv az Ige.

Komolyan kell venni azt, hogy pályázik ránk az, akinek nem tetszik, hogy mi a Krisztus oldalán vagyunk. Sajnos kísérthető az ember, és ezért figyelmeztet az Ige.

Szeretett Testvérek, Isten meg akarja erősíteni hitünket, és ehhez használ eszközöket. Használ olyan embereket, akik hirdetik nekünk Isten Igéjét, de ez nem az ő saját érdemük, hanem Isten ajándéka, mely minket is erősít, ezért legyünk hálásak, és figyeljünk ezekre a példákra.

Arra a dimenzióra is figyeljünk, amit Jézus ad elénk, hogy nem csak a tegnap, meg a ma, hanem a mindörökké dolga is Nála rendezve van. Bármilyen félelmeink is vannak a holnaptól, Ő nem csak holnap lesz Úr, hanem mindörökké. Így gondoljuk át félelmeinket, elvárásainkat a jövővel kapcsolatban.

Ezzel az Istenbe vetett hittel, és tudattal írta meg 200 évvel ezelőtt Kölcsey Ferenc is a magyar nép nemzeti imádságát. „Isten, áldd meg a magyart…” Nem a sorshoz fordul a költő, hanem a mindenség Urához. „Isten, áldd meg a magyart…”

Van megszólítás: Isten. Van felszólítás: áldd meg. De van összekapcsolás is: a magyart! Ez az imádság egy közbenjáró imádság. Ahogyan Isten népének nagyjai mindig az Úr elé járultak, és könyörögtek népükért, itt is ez történik. Minden mulandó, minden változó, ezért minden változtatható! Ezért fordul a költő, az egész nemzettel azonosulva Ahhoz a Személyhez, Aki soha nem változik!

Múlt, jelen, jövő. Fontos a magánéletünkben, hitéletünkben, közösségeink életében, és nemzetünk életében. A múlt elmúlt, csak emlékezni tudunk rá. A jelen most van, amikor szól az Ige, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Csak úgy lehet biztos jövőnk, ha még ma életünket a mindig változó világban az örök állandóra, Jézus Krisztusra építjük.

Ebben erősítsen meg minket az Úr, az Ő kegyelmével. Ámen.

Szabó-Lovász Adrienn