Prédikációk

Néhány napja olvashattuk Bibliaolvasó Kalauzunk vezetését követve Jakab apostol levelének ezen nagyon különleges egységét, amely a nyelv bűneiről szól. A nyelv bűnei olyan bűnök, amelyek alól egyikünk sem mentes. Megvizsgálva életünket mindannyian híjával találtatunk. Erre a tényre Jakab is rámutat az egység kezdetén, amikor ezt írta: „ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember.

Az Ószövetségben Jób különlegesen kegyes voltát mutatja be úgy a Szentírás, hogy az őt ért sok csapás után így szólt feleségéhez: „Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.”

Miért lett ilyen az emberi beszéd? Miért kell az apostolnak így tanítani a beszéd kapcsán? A beszéd: istenképűségünk egyik ismérve. Azért, mert a beszéd is megromlik a bűnesetben. Emlékezzünk csak arra, hogy amikor Ádámot és Évát számonkéri Isten, az első bűn elkövetése után, hogyan válaszolnak. Ádám szavával feleségére hárítja a felelősséget, amikor azt mondja szemtelenül Istennek: az asszony, akit mellém adtál. Éva pedig a kígyót nevezi meg felelősként.

A tiszta és egyértelmű kommunikáció, az emberi beszéd tehát már a Biblia első lapjain megromlik, pedig az Istenképűség egyik ismérve volt, és megromlott formájában ma is az. Ám megromlott állapotában nem igazán tölti be funkcióját.

Nagyon találó képpel mutatja be Jakab ezt az állapotot, amikor egy mindenki által ismert képet, a forrás képt veszi elő, és rámutat arra az abszurditásra, hogy a forrás sem képes arra, hogy ugyanazon helyen édes és keserű vizet is adjon. Az ember azonban ilyen, ugyanazzal a szájjal áldjuk Istent, és átkozzuk az Isten képére alkotott embertársat. Több képet is használ ahhoz, hogy érzékeltesse, mennyire veszélyesek – még ha nem is tűnnek annak első ránézésre a nyelv bűnei.

Az egyik ezen képek közt különösen is ismert ezen a nyáron, amikor erdőtüzek pusztítottak Dél-Európa szerte, naponként sokkolva bennünket a hiradások képkocáin keresztül is. Azt mondja Jakab, hogy egészen piciny tűz egy egész erdőt felgyújthat. Egyszer megadatott nekem az, hogy egy erdőtűz keletkezésnek szinte első perceitől kezdve láthattam annak lefolyását. Az először még kicsiny füst, egyre nagyobb terület felett jelent meg, majd az eredmény 24 órán belül 400 hektár erdő leégése volt, az emberi technika minden vívmánya ellenére is. A nyelvet is az erdőtűzhöz hasonlítja Jakab. Fel sem mérjük sokszor, hogy egy-egy szavunk, át nem gondolt mondatunk, milyen következményekkel járhat, mi mindent pusztíthat el. Dávid nem véletlen imádkozik a 141. zsoltárban a következő szavakkal: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását”.

A másik hasonlatban Jakab a nyelvet egy hajó kormánylapátjához hasonlítja, amely az egyik legkisebb egység a hajó alkatrészei közül, mégis az egész hajót irányítja.

A harmadik hasonlatban a nyelvet pedig a ló szájába tett zablához hasonlítja az apostol, amely az egész lovat képes irányítani.

Az apostol a nyelv bűneinek ismertetése után levonva a szükséges következtetést így szól: „Testvérek, nem kellene ennek így lennie!”

De akkor hogyan kellene lennie?

Van előttünk erre nézve is példa, mégpedig a mi urunk Jézus Krisztus földi élete, aki emberként élve ebben is példát adott számunkra! Pál apostol a Kolossébelieket tanítja is erre, amikor így szól: „A Krisztusnak beszéde lakozzék bennetek gazdagon.” (Kolossé 3.)

Milyen volt Krisztus urunk beszéde?

Mindenek előtt, Jézus mindenkivel szóba állt. Nem volt ebben sem személyválogató. Beszélt kitaszítottakkal, lenézettekkel, előkelőkkel, gazdagokkal egyaránt. Gyremekekkel és felnőttekkel. Férfiakkal, és a kor társadalmi szabályait szint félretéve nőkkel is. Beszélt azokkal, akikkel senki: paráznákkal, vámszedőkkel, nyilvánvalóan bűnös emberekkel. A kereszten haldokolva, utolsó beszélgetését egy halálraítélt latorral folytatta. Mindenkit meghallgatott, még a kísértő szándékkal hozzá fordulókkal is szót váltott.

Második jellemzője beszédének, hogy az Ő beszéde és tette közt egység volt. Erő és hatalom volt szavában. Miként az Atya a teremtéskor szólt, és szavának ereje által létrejött az egész mindenség, úgy Jézus szava is erő és hatalom. Ha kell, holtakat támaszt fel szavával, amikor azt mondja a halott kislányak: kislányka kelj fel, vagy azt mondta Lázárnak: Lázár jöjj ki – és a halott kijött sírjából. Máskor betegek gyógyulnak meg szavának ereje által. ismét máskor a bűnöket bocsátja meg szavának erejével, és állítja helyre az Isten és ember közt megromlott viszonyt ezáltal. Ellenségei azt mondták róla: erővel és hatalommal szól.

Jézus a tiszta, egyértelmű kommunikáció híve volt, amivel kapcsolatban Máté evangéliuma 5. részében a hamis tanúzással, hamis esküvésről szólva így tanít: „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”

Mi jellemezte még az Ő beszédét?

Gondoljunk vissza arra az esetre, amikor Jézus elé viszik a bűnös nőt vádlói. Jézus a bűnös nőt, miután vádlói megszégyenülve távoznak, így szólítja meg: „Én sem kárhoztatlak! Menj el, és többé ne vétkezzél!” Ez a két mondat két tényt árul el Jézus kommunikációjával kapcsolatban. Egyrészt, az, hogy feloldozza az asszonyt, megmentő szeretetére mutat rá. A másik mondattal viszont nem teszi olcsóvá az elsőben megfogalmazott kegyelmet, mert felszólítja az asszonyt arra, hogy mintegy hálából a szabadulásért többé ne vétkezzen! Ez a mondat az igazságra mutat. Mert nem elég a feloldozás, ha nem inti Őt a jóra, akkor ez nem több egyszerű ejnye-bejnyénél. Beszéde e történet alapján tehát egyszerre szeretetteljes és igazságos!

Jézus nem szólt, nem beszélt feleslegesen. Nem locsogott, fecsegett. Szavait a bölcsesség jellemezte. Mennyire zseniálisan veri vissza a támadást, amikor az adózással kapcsolatban azt kérdezik tőle, hogy szabad-e adót fizetni a császárnak. Egy pénzérmét kér, majd megkérdezi: „Kinek a képe van rajta?” A kérdést feltevők válaszából kiderül az, hogy a császáré. Jézus pedig csak ennyit mond nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek ami az Istené!” Nem véletlenül olvassuk ezen történet után azt a mondatot, hogy elcsodálkoztak bölcsességén és nem merték őt többet kérdezgetni kísértő szándékkal.

Jézus tehát így beszélt, divatos szóval, így kommunikált. Ebben is példánk. Példánk a tiszta, egyértelmű, lényegre törő, igazságos és szeretetteljes, bölcs és értelmes beszédben, a nem személyválogató kommunikációban.

De hogyan lehet így beszélni? Csak egyetlen módon. Ha Jézus megérinti döntő módon a lényünket, életünket, Ha átveszi az uralmat nagyra nőtt énünk felett, ha átadjuk neki életünket, ha Urunknak nem csak mondjuk, de szívből annak is valljuk. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” Ámen

Juhász András