Prédikációk

Kedves Testvérek!

Este van. Már egy kicsit szürkül is odakint, így hogy a nap felhők mögé bújt.

Ma munkanap volt, talán kicsit fáradtak vagyunk mind.

Az eszünk félig azon jár, mit is kell még megcsinálni az ünnepig. Jaj, és amúgy is, mi lesz ma a vacsora?

De mégis, itt vagyunk. Eljöttünk a templomba, mert ma egy másik vacsorára emlékezünk.

Arra a vacsorára, mely Jézus számára az utolsó volt, de a tanítványok számára korántsem.

Viszont meghatározó. Olyan meghatározó, hogy évezredek távlatából is beszélnünk kell róla.

Vacsora volt.

Páskavacsora. A páskaünnep előestéjén.

Mit is ünnepelnek a zsidók a mai napig ezen az ünnepen?

A szabadulást. Egy új kezdetet. Egy meghatározó elindulást. Isten csodálatos szabadítását, melynek végén szövetséget köt népével. Már nem csak egy emberrel, mint mondjuk Noé vagy Ábrahám esetében, hanem kollektív módon egy egész néppel.

A szövetség pedig arról szól, hogy a nép követi az Úr törvényét, az Úr pedig sajátjaként tekint rájuk, és minden nép közül kiemeli őket. A mindenség Teremtője 12 törzsnyi embert különösképen is a tenyerén hordoz, és megmutatja nekik magát. Felismerhető módon megszólítja őket, felfedi addig rejtett istenségét, és jelenlétével tisztteli meg őket. Törvényeket ad nekik, mely törvények által ők maguk is tiszték lehetnek Isten színe előtt. Ez pedig ünneplésre méltó. Hálaadásra méltó. Emlékezésre ad okot.

De nem végleges. Erről beszél Jeremiás próféta.

Mert eljön az idő, amikor a törvény nem kőbe lesz vésve, hanem a szívekbe, amikor a bűnbocsánat nem áldozathoz lesz kötve, hanem szeretethez. Amikor nem a törvény lesz az egyetlen út az Úrhoz, és a rég megkötött szövetség mellett lesz egy másik, egy új szövetség. Másik szövetség köttetik, egy egészen más alapon működő közösség.

Megfigyelhető, hogy amikor az Úr köt szövetséget, akkor mindig mérhetetlenül többet ad, mint amennyit a másik fél adhat.

Akkor Ő mérhetetlenül többet vállal, mint amennyit a másik fél vállalhat. Ez a szeretet elköteleződése. Azt ígéri, hogy sajátjaként fogja a népet tekinteni, és önmaga miatt tesz jót velük. Ígéri a békességet, ígéri az utódokat, ígéri a vezetést, ígéri megtartó parancsolatait.

Az ember pedig ebben a szövetségben megfogadja, hogy egyedül az Úrban fog bízni és neki szolgál, engedelmesen megtartja az Úr igéit.

Ez a szövetség jön el Jézusban. Ez a szövetségkötés veszi kezdetét annál a bizonyos vacsoraasztalnál. Ez az, melyet oly régóta vártak, melyről próféták beszéltek, papok hirdettek, és egy egész nép vágyott. Hogy kiszabaduljanak az írott törvény alól, és megújult életet nyerhessen.

Miért kellett Isten népének erre az új szövetségre olyan sokat várni? Azért, hogy rájöjjön: egyedül az Úr lehet hite és élete alapja. Azért, hogy Isten népe belássa: az Úrral való szövetség nélkül elveszett. Ki kell, hogy ábránduljon a saját lehetőségeiből: csakis Isten cselekvése segíthet rajta. És Isten cselekvésére csak hitből, bizalomból, szívből fakadó tettekkel lehet válaszolni.

Nehéz ezt az emberekkel megértetni, hiszen mindig is szerettük jobban tudni a dolgokat. De az új szövetségbe ez nem fér bele. Az, hogy felülbíráljuk az Urat. Az, hogy megkerüljük a szabályokat.

Mert ez a szövetség más lesz. Ez a szövetség szívbe írt szövetség lesz, nem kőtáblákra és nem is papírra vetett szerződés. Szív szerint való lesz.

És el is jött az idő, amikor az ígért szövetség színre lép. Jézus az emberek szívéhez szólt. Az emberek szíve pedig elkezdett megváltozni, de ami fontosabb, az Isten szíve is megváltozik, mert egy római katona átszúrja. Megnyílik, mert megbocsátása onnan árad ki erre a világra. És az ember szívének is meg kell nyílnia, mert a megbocsátás megtalálása csakis a szíven keresztül lehetséges. Csakis úgy találhat egymásra Isten és ember, ha az legbelül, a szív cselekményében megy végbe.

Akkor lesz a kapcsolat igazi, teljes és tökéletes.

Ez viszont csakis Jézus által lehetséges.

A tanítványok nem értik, amikor Jézus arról beszél, egyikük el fogja árulni. Nem értik, de mégis kérdezgetik, ugye nem én leszek az? Mert nem bíznak magukban. Nem bíznak abba, hogy meg tudnak állni hűségesen Mesterük mellett. Nem bíznak saját hitükben és állhatatosságukban. Holott 3 éve járnak a Mesterrel. Mégis félnek.

Jézus azonban biztos benne, hogy a feladatot el fogja végezni, az áldozatot véghez fogja vinni.

Az idő közel van, mondja, és akkor még csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. Hogy ez a legnagyobbat fogja jelenteni, ami az emberiség történetében valaha megtörtént. A Bárány megöletik, hogy az utolsó áldozat bemutatásra kerüljön, és a szövetség vér által megköttessen. Ember ezt nem tudná megtenni. Ember ezt a szövetséget nem tudná véghezvinni. Ehhez Jézus kell. Az Ő alázatossága, az Ő szelídsége, az Ő isteni természete.

Szeretett Testvérek!

Ma újra halljuk az úrvacsora szerzésének igéit. A szabadítás igéit. Annak a szövetségnek részleteit, melyet a mi Urunk, Jézus Krisztus halála pecsételt meg, és feltámadása virágoztatott ki.

Ez különlegesebbé teszi ezt az estét. Megvalljuk bűneinket. Kiöntjük előtte szívünket, megbánjuk mindazt, ami megterhel és elválaszt Őtőle.

Kijövünk az Úr asztalához, az Úr Jézushoz „telepszünk” egy pár másodpercre. Kenyér és bor, test és vér. A teljes, odaáldozott, értünk áldozott élet….

Jézus Krisztus, aki nem sajnált értünk semmit. Értünk, akik hűtlenek vagyunk, akik a tanítványokhoz hasonlóan abban sem vagyunk biztosak, vajon nem fogjuk-e Őt elárulni, vagy megtagadni néhány nap múlva. Értünk áldozta magát.

Értünk, törékeny hitű, bátortalan, botladozó gyermekeiért.

Miért tette ezt? Erre is megadja az Ige a választ, amikor ezt olvassuk a Zsidókhoz írt levélben: „meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.”

Jézusban kötött Isten új szövetséget velünk. Ez jellemezte Őt is: nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja az ő barátaiért.

Kedves Testvérem! Érzed-e Istennek ezt a reád sugárzó, meg nem érdemelt szeretetét? Azt a sok gyöngédséget, amivel naponta találkozhatunk még a próbáink, a veszteségeink közepette is.

Jöjj a megterített asztalhoz, vedd a látható jegyeket, melyek a szívedbe írt szövetséget erősítik, és örvendezz.

Emlékezz az érted is kihullott vérre, az érted is megtört kenyérre, erre az elpusztíthatatlan szövetségre, melyet Jézus veled is megkötött.

Csakis az ő jósága és irgalma az, amiben bízhatunk.

Újítsa meg bennünk a békét, a hitet, az engedelmességet. Adja, hogy az új szövetség népeként igaz tanítványaiként éljünk.

Így legyen, Ámen

Mándi Kitti