Prédikációk

Bevezetés:

Amikor a farizeusok és a jeruzsálemi írástudók Jézushoz gyűltek, egy kérdés formájában komoly váddal illették őt. „Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?” Ez a vád két dolgot foglal magába. Az első az, amin alapszik, a vének hagyománya. Jézus miért nem követeli meg a tanítványaitól ezeknek a betartását? Az Úr Jézus a vádnak ezen részére válaszol előbb, és felmutatja, hogy a Szentírás mindenek felett álló tekintély. Minden hagyományt, emberi rendelést és szokást alá kell vetni, mert aki Isten Igéjét elhagyja, az magát az Urat hagyja el. Aki az emberi tradíciókat, vallási előírásokat helyezi előtérbe, annak szíve távol van Istentől. Erre a helyzetre hozta példaként a korbán gyakorlatát, ahol jól látszik, hogy az emberi rendelésekhez való ragaszkodás odáig vezetett, hogy a törvény, a tízparancsolat betartását tiltotta meg az embernek. Isten kijelentett szavát rosszul használták, rosszul értelmezték, ennek eredménye lett az, hogy két tanítását egymással ellentmondónak, összeegyeztethetetlennek találták. A hiba nem az Úrban van és nem is a Szentírásban, hanem az ember értelmezésében. Isten nem hazudik, nem mond önmagának ellent, és az embernek sem parancsol olyan dolgokat, amelyek ellentétben lennének egymással. Az Úr Jézus miután lefektette ezeket az alapokat, tisztázta, hogy mi alapján beszélgetnek, tudniillik, hogy minden, amit mond és tesz a Szentíráson alapszik, rátér a vád másik felének a megválaszolására.

1. Kijelentés a tisztátalanságról:

A farizeusok vádja szerint Jézus és a tanítványi nem törődnek azzal, hogy tiszták legyenek az Úr előtt. Nem tartják be a rituális tisztasági szokásokat, és ebből biztosan az következik, hogy megbecstelenítik Istent és az Ő szentségét meggyalázzák. Ezek elég komoly vádak. Jézus ezek megválaszolásához előszólítja az egész sokaságot. Felhívja a tömeg figyelmét, és felszólítja őket, hogy hallgassanak rá, hallják meg, amit mond. Ugyanúgy tesz, mint sok ószövetségi próféta, amikor Isten kijelentését, üzenetét közölték a néppel. Például Mikeás próféta így kezdte mondanivalóját: „Halljátok meg mind, ti, népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az Úr tanúskodik ellenetek.” Jézus is azért mondja, hogy halljátok, mert kijelentésével Isten üzenetét közli. Hatalommal és tekintéllyel szól és felszólít, hogy ezt hallja meg, ezt higgye el a hallgatóság. A kijelentése a tisztátalansággal kapcsolatos, így szól: „Nincs semmi az emberen kívül való, ami bemenvén őbelé, megfertőztethetné őt, hanem amik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.” Ez a tisztátalanság, megfertőztetettség egy olyan állapotra utal, amelyben nem járulhatunk a Szent Isten elé, és nem lehetünk közösségben vele. Ezt az Úr többször és nyomatékosan hangsúlyozta a bűneset után, hogy az ember nem közelíthet akárhogyan Ő hozzá. Isten tökéletessége és tisztasága megköveteli azt, hogy azok, akik az Ő jelenlétébe vágynak, akik tisztelni és imádni akarják, azok is tiszták legyenek. Akik hódolnak az Úr előtt, azokat nem szennyezheti be, nem fertőztetheti meg semmilyen romlottság, vagy bűn. Annak érdekében, hogy ezt tudassa és megértesse Isten az Ő népével, számos tisztasági törvényt adott a számukra, amelyekből megtanulhatták, milyen fontos az Úr számára a tisztaság, és mennyire komolyan veszi azt. A farizeusok által számonkért kézmosás, és edények mosása nem tartozott ezek közé, az már a vének hagyományából eredt, hiszen Isten ezt nem rendelte el, de más tisztaságra vonatkozó előírások szerepeletek az ószövetségben. A fő téma tehát ez a fajta tisztaság és tisztátalanság, amely azt határozza meg, hogy az ember az Úr színe elé járulhat-e vagy sem. Azt határozza meg, hogy kedves fogadtatásra talál-e Istennél, vagy az ítéletére kell számítania. A farizeusok magukra úgy tekintettek, mint akik a törvényt szigorúan betartják, sőt többet is annál, mert még szóbeli hagyományokhoz is tartották magukat, és azt gondolták, hogy ezzel Isten elismerését kivívták maguk számára. Rájuk úgy tekint az Úr, mint akik teljesen tiszták, és bármikor nyugodtan jöhetnek hozzá. Ebből kifolyólag mindenki másra, aki a farizeusi elvárásoknak nem felelt meg, úgy tekintettek, mint bűnösre, tisztátalanra, aki Isten előtt meg nem állhat. Jézus erre az önigazult, magabiztos és másokat lenéző hozzáállásra válaszol a prófétai kijelentésével: „hallgassatok reám mindnyájan, és értsétek meg! Nincs semmi az emberen kívül való, ami bemenvén őbelé, megfertőztethetné őt, hanem amik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.”

Érdekes módon, még a tanítványai sem igazán értik meg, hogy miről van szó, ezért kérdeznek rá a jelentésére, amikor már a tömegtől elkülönülve voltak. Jézus Krisztus viszont őket is egy kis feddésben részesíti, amikor megkérdezi, hogy „Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é?” Ugyanis mindaz, amit Jézus itt kijelentett a tömeg, a farizeusok és a tanítványai előtt, nem volt teljesen új. Nem kellene, hogy meglepetést okozzon és értetlenkedést váltson ki, hiszen teljes összhangban van mindazzal, amit a Szentírás már korábban is közölt.

2. A tisztátalanság nem kívülről jön:

Az Úr Jézus a feddés után a tanítványai számára mégis megmagyarázza, és egészen érthetővé teszi szavainak jelentését. Ebben bízhatunk mi is, hogy Szentlelke által munkálkodik bennünk és világossá teszi számunkra is a Bibliában leírtakat. Máskülönben mi is állhatunk értetlenkedve, hogy mit is akar ezzel mondani. De Jézus maga gondoskodik arról, hogy az üzenete célba érjen, és mindaz, akinek van füle a hallásra meghallja, megértse és hittel fogadja az Ő szavait. Tanítványainak elkezdi megmagyarázni, hogy a tisztátalanság nem kívülről jön. Nem tud tisztátalanná tenni az, ami kívülről jön, mert nem az ember szívébe megy, hanem a gyomrába. Isten viszont azt mondja magáról, hogy Ő a szívek vizsgálója és nem a kezeké, sem nem a gyomoré. Neki az számít, hogy mi van az ember szívében, azaz, hogy mit gondol, mit érez, mi motiválja a tetteit. Jézus már a hagyományok elítélésekor is egy olyan idézettel hozakodott elő Ézsaiás prófétától, amely a szívet mutatja be, mint az ember érzelmi, értelmi és akarat központját. Az ember állapotát, identitását a szíve határozza meg. „Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem.” mondta Jézus rájuk. Ez azt jelenti, hogy a beszédjükben, a formalitásban megjelenik a vallásosság és az Isten iránti érdeklődés, engedelmesség, de valójában az érzelmeik, a gondolataik, a motivációjuk és teljes valójuk távol van Tőle. Ugyanígy a szívre hivatkozik a tisztátalanság kérdése kapcsán is. A tanítványokat hibásan vádolják tisztátalansággal pusztán azért, mert evés előtt nem gyakorolták a hagyományban szereplő rituális mosakodást. Mert mindaz, ami bemegy, nem a szívbe jut, hanem a gyomorba és utána természetes úton távozik is. Ennek az ember állapotára, Isten előtti helyzetére, a gondolkodására és érzéseire semmilyen hatása nincsen. A farizeusok megint elsiklottak egy nagyon fontos dolog fölött. Ők csak a törvényre, sőt már nem is arra, hanem annak kifacsarásából kapott emberi rendelésre fókuszáltak, és a Biblia több más helyen hangsúlyozott tanítása, miszerint az Úr a szíveket vizsgálja, feledésbe merült. Ezzel együtt a tisztasági törvényeket is félreértették. Isten azokat azért adta az embernek, hogy segítsen megérteni és elhinni mindazt, amit Ő az ember állapotáról mondott. Az áldozati és kultikus rendelkezések, amiket az Úr kijelentett, mind szemléltetésként, és hitmélyítőként társultak ahhoz a tényhez, hogy az embernek szüksége van a megtisztulásra ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba lépjen. Egyik rendelkezés betartása sem, és egyik áldozat bemutatása sem, és semmilyen rituálé önmagában nem eredményezett semmit. Önmagában a cselekvésnek semmilyen hatása nincs. Nem attól lett tiszta valaki, hogy bemosdott, mert ez csak egy lelki igazságnak a kifejezésére szolgált. Ez nem csak az ószövetségre igaz, hanem az újszövetségi sákramentumokra is. A keresztség és az úrvacsora is olyan liturgia, amely nem magára a cselekvésre fókuszál, hanem arra, amit Jézus Krisztus elvégzett, és mindannak csupán jeleként, szimbólumaként van jelen. Tehát nem a keresztvíz mos meg valójában, és nem az töröli el a bűneinket, hanem Krisztus megváltó halála és feltámadása, amit értünk végzett. Ugyanígy az úrvacsorai kenyér és bor önmagában nem eredményez semmilyen változást. Jézus Krisztus kegyelmében hit által részesülünk, ezek az Istentől rendelt jelképek abban segítenek, hogy jobban megértsük és megragadjuk ezt a hitigazságot. Ugyanezen az alapon mondja Jézus, hogy ami bemegy, az sem tesz tisztátalanná, mert kívülről jövő dolog nem képes megváltoztatni az állapotunkat sem negatív, sem pozitív irányba.

3. A belső tisztátalanság:

Az Úr Jézus Krisztus válaszának második felében kifejti, hogy a folyamat pont ellentétes irányú, mint ahogy a farizeusok elképzelték. Nem kintről hat befelé a tisztátalanság, hanem bentről kifelé. Nem az emberen kívüli, külső dolgok fertőztetik meg, mert azoknak nincs hatása az ember szívére. Pont ellenkezőleg, a tisztátalanság forrása maga az emberi szív. Ez nagyon súlyos és sokak számára nehezen emészthető tanítása a Bibliának, de mégis azt kell mondjuk, hogy egyértelműen beszél az emberi szív romlottságáról. A bűneset után, miután Ádám és Éva elkövették az első engedetlenséget és szembe szegültek Isten akaratával, ezután az ember állapota megváltozott. Bűnössé lett. Korábban tisztaságban, szentségben éltek az Éden kertjében, de az Isten elleni lázadással ez megváltozott. Nem csak Ádámban és Évában, hanem utánuk minden emberben. A Biblia azt írja, hogy „látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.” Nem kívülről jön a gonoszság. Nem mások visznek bele. Nem a neveltetés, vagy a környezet, a baráti társaság eredményezi, hogy kijöjjön belőlünk a bűn. Valójában a bűnre soha senkit nem kellett tanítani. Senkinek nem kell tanítani, hogy hogyan szegje meg a tízparancsolatot, hogy miként tegye az ellenkezőjét annak, amit Isten mond. Ezek ösztönösen jönnek elő mindenkiből, mert a szíve romlott. Ez az, amit úgy is szoktak hívni, hogy eredendő bűn. Sokan úgy gondolják, hogy az elkövetett vétkek tesznek vétkessé, ezért is szoktak arra hivatkozni, hogy nem bűnösök, hiszen nem követtek el bűnt. A Bibliában Isten másképp mutatja be a helyzetet. Nem azért lesz bűnös valaki, mert elkövet valamit, hanem azért követi el a bűnt, mert már eleve benne van a szívében. Eredendően, már születésétől, sőt az anyaméhtől kezdődően ilyen romlott és gonosz szívvel rendelkezünk mindannyian. És ehhez semmit nem tesz hozzá, sem nem vesz el belőle az, hogy mit eszünk. Semmilyen hagyomány, rendelkezés vagy szokás, nem képes ezt megváltoztatni. „Onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság.” Jézus felsorol 13 dolgot, ami bizonyítja a szív romlottságát. A lista élén a gonosz gondolatok állnak, ami az összes többi bűnös megnyilvánulás mögött meghúzódik. Ebből fakad a házasságtörés, a paráznaság, amibe mindenféle szexuális kicsapongás és erkölcstelenség beletartozik. Érdekesség, hogy Jézus ugyanúgy együtt említi, közvetlenül egymás után a paráznaságot, gyilkosságot, és a lopást, mint a tízparancsolat, csak nem pont ugyanabban a sorrendben. A telhetetlenség, vagy kapzsiság is a szív romlottságának a megnyilvánulása, ahogy az általános rosszindulat mások irányában, vagy az ártó és átejtő szándékot takaró álnokság. Ide sorolja Jézus a szemérmetlenséget, amit bujaságnak is lehet fordítani, a gonosz szemet, ami az irigységre utal, az Isten káromlását és az önteltséget, vagy kevélységet, ami együtt jár az arrogancia megjelenésével. Az utolsó jelző gyakorlatilag magába foglalja mindet, mert a bolond olyan embert takar, aki morálisan és lelkileg is érzéketlen, nem ismeri az Urat és nem is akarja megismerni. Jézus szavai alapján ezek a tettek és az ezekre való hajlam az, ami tisztátalanná teszi az embert és mindennek forrása a szív, ami nyíltan lázad Isten és az Ő akarata ellen.

4. Jézus szavainak jelentősége:

Mindezt azért mondta Jézus a nagy nyilvánosság előtt is el, és azért fejtette ki részletesen a tanítványok számára, mert különös jelentősége van, ha meg akarjuk érteni a Szentírást, és azt, hogy mit közöl benne Isten. Az egész Biblia központi üzenete az, hogy Isten miként ragyogtatja fel a maga dicsőségét az által, hogy a bűnbeesett és Tőle eltávolodott embert kimenti a romlottság állapotából. A farizeusok arra használták Isten törvényét, hogy csavarjanak egyet rajta és azt a maguk igazságának zálogaként mutogassák Isten és az emberek előtt. De ez teljes félreértése az Úr kijelentésének, ugyanis a törvényt azért adta, hogy Krisztusra vezérlő mesterünk legyen. A törvény helyes ismerete pont nem az elbizakodottságot eredményezi, hanem összetöri az embert, mert rávilágít arra, hogy minden gondolatával, minden tettével, és minden megnyilvánulásával Isten jogos haragját és ítéleté vonja magára. Ez az ismeret, a bűn látás, elengedhetetlen, mert amíg nincs tisztában az ember az elveszettségével, addig nem tud mit kezdeni az erre nyújtott megoldással sem. Amíg valakiben a büszkeség van, addig nem tud mit kezdeni Jézus Krisztussal. Ő ugyanis azért jött, hogy ebből az állapotból kiemeljen. Azért jött, hogy a bűneinket vegye magára, és elhordozza a szívünkből kijövő tisztátalan megnyilvánulásoknak a büntetését. Azért jött, hogy szent vérével megmosson, megtisztítson, és új szívvel ajándékozzon meg. Ezért fontosak az elsőre lesújtó szavai Jézusnak, mert így lesz nyilvánvalóvá számunkra is, hogy mennyire rászorulunk Isten bűnbocsátó kegyelmére, és így tudjuk értékelni, hittel megragadni, hogy mindez Jézusban már készen áll. Így fogjuk meglátni hogy micsoda szeretettel van irántunk az Úr. Lássuk, hogy Jézus a farizeusok kérdésére adott válaszában mindent helyre tesz. Először a Szentírást helyezi vissza az azt megillető helyre, Isten kijelentése, ami az emberek számára legfőbb tekintéllyel bír. Azután, a tisztaság kapcsán mutat rá, hogy ezek szimbolikus jelentéssel bíró dolgok, amelyek Isten szentségére és tisztaságára utalnak, és a kapcsolatunkat az Úrral nem tudja tönkretenni az étel, vagy a koszos kéz. A személyes bűneink azok, amelyek megrontják azt, és elválasztanak bennünket Tőle, és habár itt még nem mondja ki nyíltan Jézus, de később egyértelművé tette, hogy az Ő küldetése az, hogy ettől a bűntől megszabadítson, erre bocsánatot szerezzen, és a megromlott kapcsolatot helyreállítsa Isten és az Ő népe között. Bízzuk rá magunkat mi is, kegyelmes Urunkra és megváltónkra, Jézusunkra! Ámen!

Szabó János Bence