2022.

Mind gyermek, mind pedig a felnőtt egyetért abban, hogy az életben kellenek igazodási pontok, amelyek ha előttünk vannak, akkor biztonságban érezzük magunkat. A gyermekeknél ez az igazodási pont a család, a szülök.

Nézzünk meg egy kisgyermeket! Mikor érzi magát biztonságban, mondjuk egy játszótéren? Ha feltekintve látja azt a szülőt, akivel érkezett, aki vigyáz rá, akihez a játék hevében is időről-időre odamegy. Kell tehát már a gyermeknek is az igazodási pont, akik számára a szülei, családtagjai, a közösségekbe kerülve pedig az óvónőik, tanárok, tanítók is.

Sajnos, olyan világot élünk, amely a hagyományosan megszokott igazodási pontjainkat bizonytalanná tette, vagy eltörölte.

Biztos volt számunkra idáig az, hogy az emberiség legyőzte a világ addigi népességét megtizedelő nagy járványokat. Erre, két évvel ezelőtt megjelent egy új vírus, amely teljesen felforgatta életünket.

Biztos pontnak tűnt a béke Európában. Hisz oly sok vér folyt az elmúlt évszázadokban az öreg kontinensen, hogy senki nem kérdőjelezte meg a béke értelmét és értékét. Most pedig egy öldöklő harc zajlik határaink mentén, amely konfliktusba egyre jobban belesodródik Európa.

Biztos volt eddig az is, hogy ha jön a tél, akkor elérhető áron elég energia áll majd rendelkezésre, senki nem fog fázni. Most pedig már sok országban nem az a kérdés, hogy ki tudják-e fizetni a rezsiszámlákat, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán mivel fűteni, világítani.

A jóléti társadalmakban megszoktuk, hogy nem az a kérdés, hogy meg tudom e venni a vajat, a felvágottat, a sajtot, hanem hogy a sokféle – talán túlzottan is sokféle – termék közül melyiket válasszam. Ma, pedig az a kérdés, hogy lesz-e az áruból akárcsak egyféle is, és meg tudom-e venni, ki tudom-e fizetni. Béke, egészség, jólét! Ezek voltak az elmúlt években az igazodási pontok. Ezekre tekintettünk, és állandónak gondoltuk őket. Mindegyikük a fizikai valónkkal függ össze. A jelen eseményei arra mutatnak rá, hogy az ember által teremtett értékek mennyire nem állandók, mennyire sebezhetők, mennyire törékenyek. Arra mutatnak rá, hogy légvárakat építünk, ha abban reménykedünk, hogy a földön bármi értékünk is állandó, és abba vetjük bizodalmunkat.

Ezzel szemben itt van a csodálatos igevers, amely ezekben az egyáltalán nem könnyű időkben elénk állítja a változatlanságot, az állandóságot, a biztonságot: a tegnap, ma és mindörökké ugyanazt: Jézust!

A tegnap Jézusát sokan ismerik. Ha most megkérdeznénk az óvodás gyermekeket, biztosan mindegyikük tudna egy-egy történetet elmondani vele kapcsolatban. Biztos, hogy el tudnák mondani a csodálatos Betlehemi születés eseményeit. De, ismerik Őt, mint gyógyító orvost, mint a természet erői felett álló urat – akinek még a vihar is engedelmeskedett, ismerik,  mint olyan valakit, aki halottat támasztott fel.

Ismerik Őt, mint egy tudós rabbit, aki mély erkölcsi tanítást adott követőinek, aki a világon talán a legszebben szólt a szeretetről.

Ismerik Őt, mint aki ártatlanul, népe vezetőinek aktív közreműködésével halt meg a kereszten.

Sokan vannak, akik ismerik a múlt Jézusát. De, csak mint egy olyan valakit, aki a múltban élt, és akinek a jelenre nincs hatása. A tegnap Jézusát a tegnapban látják sokan Úrnak, helyben ott és akkor, amikor élt. De azt, hogy itt, és ma is Úr lenne, nem gondolják.

Ott fordul meg minden vele kapcsolatban, hogy a mában ki ő, kinek látjuk. Egy ideálnak? Egy régmúlt hősnek? Egy valaha élt nagy tanítónak? Valakinek, akit ártatlanul kivégeztek, azaz egynek az emberiség ártatlanul szenvedett nagyjai közül?

Csak akkor látom ma is Úrnak Őt, ha túl tudok lépni az előbbiekben felsorolt sztereotípiákon. Ha el tudom fogadni, hogy Ő több és más, mint a múltban – még ha oly nagy hatást gyakorló – cselekvő ember.

De, hogy juthatok el oda, hogy Jézust ma is úrnak lássam. Hogy, amikor kimondom, hogy „Úr Jézus”, akkor azt komolyan is gondoljam. Úgy, ha Jézus több számomra, mint egy ember! Ha hiszem és tudom azt, hogy Ő valóságos ember voltán túl, valóságos Isten is!

Egy pillanatra idézzük magunk elé az Apostoli hitvallás második hitcikkelyét, amely ezt hihetetlen tömörséggel elénk adja, és amelyet oly sokszor mondunk el, de vajon át is gondoljuk?  Azt tanítja a hitvallás, hogy fogantatott Szentlélektől, született szűz Máriától. Az asszonytól való születés ember voltát adja elénk, hiszen mindannyian így érkeztünk ebbe a világba, míg a Szentlélektől való fogantatás rávilágít arra, hogy ő valóságos ember volta mellett Isten is.

Ha tudjuk, hogy Ő nem csak egy ember, hanem Isten is, aki öröktől fogva létezett és létezik, akkor el tudjuk hinni, hogy hatása van a jelenre. És, nem csak általánosan a jelenre, hanem az én jelenemre is, teljes lényemre és valómra. A tagnap Jézusa így lehet a ma urává számunkra, és a jövő urává is! Ha pedig a tegnapnak, a mának, és a holnapnak is ura, akkor valódi, igazodási pont is számomra. Olyan pont, mint a tengeren éjjel hányódó hajó számára a világítótorony fénye.

Jézus tehát örökkéveló Isten. Áldó, drága jelenlétét érezzük ma is. Ahol Ő jelen van, ott nincs helye a csüggedésnek, félelemnek, mert gondviselése is örök. Tettei is örökké megállnak! Emeljük fel hát fejünk, mert Ő mellettünk van ma is!

Ha pedig örökkévaló Isten, akkor tanítása is örök érvényű, örökké megáll. Nem változik! Sokszor talán nem tűnik korszerűnek, de mindig időszerű. Nem divatos beszéd, de örök értékeket hordozó! Mit is mondott Pál a keresztről szóló beszédről? A zsidóknak botránkozás, a görögöknek bolondság, de azoknak, akik megtartatnak, örök élet beszéde! HaHa

Drága Testvérek! Olyan Urunk van tehát, akinek szavai és tettei is örökérvényűek, aki öröktől fogva létezett, és örökké létezni fog. Nincs nála hatalmasabb úr. Olyan úr, amilyennek Pál ismerte és vallotta, amikor így tanított róla:

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

Legyen Ő számunkra az egyetlen igazodási pont, aki által életünk és üdvösségünk van! Ámen

Juhász András