2022.

Kedves Testvérek!

A most felolvasott péteri igeszakaszt útravalóul szeretném adni minden most konfirmált fiatalnak, de útravalóul szánom azoknak is, akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt, ugyan ezen szavakkal tettek fogadalmat Isten és e gyülekezet színe előtt.

Ugyanis amit Péter megfogalmaz, mint egy intelmet, útravaló minden hívő ember számára. Olyan fontos alapvetés, mely végérvényesen meghatározza az ember életét.

Lényegében annak a küldetésnek tömör megfogalmazása, mely minden keresztény ember élete.

Egy teológus így jellemezte: „A keresztyénség szent rendeltetésének himnusza”.

Miről beszél Péter?

A sarokkőre alapozva ti magatok épüljetek fel lelki házzá. Legyetek Isten papjai, és hozzatok áldozatot és áldozatokat neki.

Először beszél arról, hogy lelki épületünknek egyetlen sarokköve van. Ez a sarokkő Jézus Krisztus. Mire való a sarokkő? Ahhoz igazodik minden. Az a szilárd pont, amire alapozva szilárd lehet az épület.

Hogyha életünk sarokköve Jézus Krisztus, az azt jelenti, hogy minden életterületünket Hozzá igazítjuk. A lelki életünk talán a legegyszerűbb. De nem csak a lelki életünkön kell meglátszódnia Jézus Krisztusnak. Hanem a mindennapokban, az iskolában, munkahelyen. A családunkban. Amikor vitatkozunk vagy összetűzésbe kerülünk valakivel. Amikor megbántanak vagy mi bántunk meg másokat.

Nem mindegy, hogy emberi kapcsolatainkon látszik-e, hogy kihez tartozunk. De ugyan így, akkor is ott van Jézus, illetve inkább így mondom, akkor is ott kellene, hogy legyen Jézus Krisztus, amikor egyedül vagyunk és senki nem lát. Amikor engedünk a kísértésnek, amikor terveket forralunk vagy épp magunkban forrongunk. Amikor csalni készülünk, vagy csak kicselezni a rendszert.

Arra emlékeztet Péter, hogy amikor Jézus Krisztus mellett döntünk, akár a konfirmációnk alkalmával, akár máskor életünk folyamán, annak nem szabad csupán látszólagos elköteleződésnek lennie.

Úgy folytatja Péter, hogy mi magunk is, a sarokkőre alapozva lelki házzá épüljünk fel.

A keresztyén ember olyan, mint az élő kő, az egyház pedig lelki ház. Ebbe a házba épülnek be ezek a kövek. Egyértelmű üzenet ez, hogy a keresztyénség, közösség. Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy Krisztushoz és a Krisztusban hívők közösségéhez tartozom.

Ha valaki keresztyénnek vallja magát, azaz Krisztushoz tartozó életet él, akkor ahhoz elengedhetetlenül hozzátartozik, hogy szoros kapcsolatban van keresztyén testvéreivel is az egyházban, gyülekezetben.

A kő, ha nem épül be a ház falába, akkor értelmetlenné és haszontalanná válik.

Az életből azonban azt látjuk, hogy mégis sokan próbálkoznak ezzel. Olvasom otthon a bibliát, lelki könyveket, még imádkozni, meg énekelni is szoktam olykor.

Fizetem az egyházfenntartóit, adakozom is olykor, a gyerekeim hittanra járnak. Nem elég ez? Mi kellene még az egyháznak? Vagyok én is olyan keresztyén, mint aki mindennap ott ül a templomban!

Nem az öntudatos megvallással van itt baj ebben az esetben, hanem azzal, hogy ez ellentmond a Szentírás, Krisztus tanításának. Világosan olvashatjuk az Igében, hogy egyház, gyülekezet nélkül, nincs keresztyénség.

Azzal, hogy Krisztus követőivé lettünk, tagjai lettünk az Ő egyházának, a lelki háznak.

Éppen ezért olyan nagy öröm ma ennyi embert együtt látni itt, az istentiszteleten. Olyanokat, akik már rég elköltöztek, és olyanokat, akik apró gyermeklábakon léptek be ide először. De nagyon jó érzés körül nézve olyan arcokat is látni, akik csak nem olyan régen lettek ennek a háznak tagjai. Arra emlékeztet, hogy a gyülekezet folyamatosan növekszik, fejlődik.

A második, amiről beszél Péter, az a szent papság. A pap tiszte az Újszövetségben az volt, hogy közvetítsen az Isten és az ember között.

Péter apostol azt mondja? Ti magatok, akik Krisztusban hitre jutottatok, ti magatok vagytok Isten papjai. Istennek nincsen szüksége emberi közvetítőkre Isten és ember között. Nem lenne mindenható, ha erre rászorulna. Az embert nagyon megalázza az, ha Istennel akar beszélni, és igénybe kell venni egy másik ember segítségét. Nem kell igénybe venni. Lehet Istennel közvetlenül beszélgetni.

Az Isten mindenható és akár így is mondhatnám: mindenthalló: hallja és megérti azt, amit mi mondunk.

A középkori reformációt pont azért adta az Isten, hogy ezt a közvetítő-rendszert, elvegye, lerontsa, nincs rá szükség. Közvetlenül szólhatunk Istenhez, és Ő közvetlenül szól hozzánk.

Van egy csodálatos ígérete Jézusnak.

Ha valamit ketten, egy akarattal az Ő nevében kérnek, Ő előtte kérnek, ha valamiért így imádkozik egy közösség, ha az Isten akaratával megegyezik, azt megadja. Nem tudom, hogy felfogjuk-e igazán mindnyájan, ennek a döbbenetes lehetőségét?

Együtt a gyülekezet közösségében könyörögni valakiért. Uram, szabadítsd meg, nem tud szabadulni! Adj neki békességet, örömet, oldd meg a kérdését, válaszolj a problémájára, adj neki vezetést, kérünk! Együtt borulni Isten színe elé a gyülekezet közösségében. S azt is ígéri a Szentírás, hogy Jézusért meghallgat minket az Atya.

A harmadik, amiről Péter beszél, az az áldozat. A gyülekezet tagjai tehát lehetnek élő kövek, akiket épít az Isten, és ők pedig másokat építenek. Lehetnek szent, Isten számára elkülönített szolgák, papok.

A Szentírás világosan tanítja, hogy mindenki Isten szolgája, aki hitre jutott.

Nem közvetítők, hanem igehirdetők: szóval vagy élettel. Lehet a mi életünk Isten előtt kedves áldozat.

A római levélben azonban azt mondja Isten a hívőknek: Szánjátok oda a testeteket, tagjaitokat, lényeteket a mindenható Istennek, és ne szánjátok magatokat oda az ördögnek hamisság fegyvereiül, hanem a ti megújult értelmetekkel d

öntsétek el, hogy mi az, ami jó, ami Istennek tetsző és tökéletes.

Mi tehát az igazi, Isten szerint való jó, neki tetsző áldozat? A legkedvesebb az, ha magunkat adjuk: a gondolatinkat, az érzelmivilágunkat, a cselekedeteinket, a szándékainkat, a terveinket, a lényünket. Kapunyitás Isten akarata előtt. Jézus a hívő ember öröm-forrása. Igyekszem Őt megismerni az Ő segítségével, az Ő akaratát akarom cselekedni, és más akarat nem kell nekem. Odaszánom magam újra és újra.

Szeretett Testvérek!

Mikor mondtuk utoljára Jézusnak: Úr Jézus, szeretlek téged! Még embernek is ritkán mondjuk, vagy sokszor érdekből, van úgy, hogy őszintén, de Jézusnak mikor mondtad: szeretlek téged Úr Jézus!

Csodálatos imádságokat tudunk megfogalmazni, de vajon őszintén, nyíltan mertük-e ezt kimondani? Szívünket igazán kitárni az Úrnak?

Mert, ha valakit szeretek, azt nem akarom bántani, annak nem akarok szomorúságot okozni. Sokkal inkább teljes közösségre szeretnék jutni vele, mert szeretem.

Ha szeretjük Jézust, egy csomó mindent nem fogunk, nem akarunk már tenni.

Így lassan átéljük azt a csodát, hogy épülünk lelki kövekké, templommá. Isten Szentlelke formál, segít, bátorít, int és épít lelki házzá, egyházzá. Kihívottak közösségévé.

Szeretett Testvérek!

Ma ünnepelni vagyunk itt. Ünnepelni először is Jézus Krisztus feltámadását.

De ünnepeljük most a fiatal, még csak most útnak induló konfirmáltakat, akiknek még gyenge, finom eledel kell, akik még most fogják majd elkezdeni a szilárd, tartós kővé való formálódást.

De ünnepeljük azokat is, akik már évekkel, évtizedekkel ezelőtt döntöttek, és életüket azóta az Isten útján vezetik. Vagy próbálták vezetni.

Amikor egy-egy fontos mérföldkőnél megállunk, fontos dolog megvizsgálni, mi történt az elmúlt időszakban, hogy állok én az Úr előtt, ugye nem kell mindent újra, az alapoktól kezdeni? Ugye sikerült tartanom a tempót, és haladni? Ugye nem tértem el, vagy ha el is tértem, ugye nem túl messzire?

Vigyük ma magunkkal Péter intelmeit, és forgassuk a szívünkben.

Mert végül is azért épülnek templomok, hogy összejöjjünk, hogy együtt imádjuk Istent, és együtt dicsőítsük Őt.

És így akarja Isten az Ő egyházát is építeni. A hívők közösségét. A hívők közössége nem látható. Az egyház, mint olyan, mint szervezet, egy bizonyos értelemben látható. Isten népe nem. Isten népe közül némelyeket lehet látni, szolgálnak, élnek, dolgoznak, könyörögnek, s aztán hazamennek Istenhez, de ilyen csendes módon építi fel a lelki kövekből az Ő egyházát, gyülekezetét a mindenható Isten.

Ő azt akarja, hogy rajtunk keresztül is épüljön. Épüljetek fel lelki kövekké, gyülekezetté. Vállaljátok a közösséget! Legyetek Isten papjai, és szánjátok oda magatokat, a ti tagjaitokat, lényeteket a mindenható Istennek!

Ámen

Mándi Kitti