2022.
A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
Fennálló ének: Zsolt 100/1
(E földön ti minden népek)
(üljenek le)
Főének: 375/ 1-3 és 7.
(Jöjj népek Megváltója)
Istentiszteletünk megáldása és megszentelése jöjjön a Szentháromság egy, örök és igaz Istentől Ámen.
Lekció:
János Evangéliumának 4. részéből a 28- 30 és 39-42 versekig:
Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus? Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá. Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.
Isten áldja meg az Ő Igéjét, és annak szívünkbe fogadását, most jöjjetek, hajtsuk meg fejünket és imádkozzunk!
Elcsendesedve, alázatos szívvel járulunk most színed elé, Szentháromság egy örök Isten. Köszönjük, hogy ma is szól hozzánk az Igéd. A Te Igéd valóban csodálatos. Csodálatos az, ahogyan te alkalmazkodtál hozzánk, alkalmazkodtál a mi felfogóképességünkhöz, és szavakon, mondatokon keresztül fel tudod ragyogtatni előtted a te dicsőségedet. Megelevenednek, életre kelnek számunkra a Te szavaid. A Te szavaidban erő van, hatalom van és élet van.
Add nekünk ezt az Igét!
Tegyél minket késszé ennek az Igének a meghallására, a megértésére!
Bevalljuk neked Istenünk, hogy ez nélküled nem megy. Küld el hozzánk a Szentlélek Istent, fordulj felénk kegyelmesen, mutasd meg akaratod, segíts nekünk, hogy megértsük, amit Te üzenni akarsz nekünk!
Legyen áldott a Te háromszor szent neved, amiért meghallgatsz minket! Ámen
Igehirdetésre készülve énekeljünk, Testvérek!
Énekeljük a 227-es számú énekünk első versét, mely így kezdődik:
Siess keresztyén lelki jót hallani…
Isten Igéjét olvasom, amely írva található Jn 4, 24
Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
Szeretjük a templomot. Ha bemehetünk egy templomba, az nekünk ünnep. Hitünk ünnepe. Már maga az épület is megemeli a lelket.
A hívő embernek mindig is fontosak voltak a templomok.
A Dunántúl kis, hófehérre meszelt templomai. Ahogy kanyarog az út a dombok között, és a szemünk elé tárul egy kis falu, és az egész képben a legélesebb, legszembetűnőbb pont a kicsi, mégis magasnak tűnő fehér falú templom, ahogy szinte világít a fényben.
Vagy Erdély templomai. Micsoda története van mindegyiknek!
Vagy itt a Tiszántúlon a nagy, tényleg nagy templomok. Kilométerekről látszódnak a sík vidéken. Jó utazni az országban, átmenni egyik településen a másik után, és mindenhol megcsodálni a templomot.
De még jobb hazajönni. Oda jönni be, abba a templomba, ami az ember szívéhez nőtt. Ahova templomba jár. Ahol nem először jár. Ahol ismeri az ember a részleteket. A szőnyeget, a padokat, a padokba vésett szavakat. Ismeri azt, ahogyan ezek az ablakok átengedik a fényt. Itt ismerjük még az atmoszférát is, ilyen nincs sehol máshol. Minden templomnak megvan a maga története. De ahová az ember templomba jár, ott az ember része ennek a történetnek. A hívő ember büszke a templomára.
Így volt ez mindig is. A gyermek Jézust a szülők elhagyták. Jeruzsálemből, a páskaünnepről hazafelé jövet, Jézus nem volt sehol. Ottmaradt Jeruzsálemben. Ami azt illeti, ez elég kínos. Mégha egy hétköznapi pár hagyja el a gyermekét, az is elég kínos, de így, hogy ők elhagyták az Isten Fiát, így ők biztosan éreztek hideget-meleget. Visszamennek Jeruzsálembe: és a gyermek ott van a templomban. Atyja házában. Még csak tizenkét éves, de már szeret ott lenni. Önszántából ott akar lenni.
Jézus később meg is tisztítja a templomot, a tanítványai pedig visszaemlékeztek, hogy meg van írva: a te házad iránt féltő szeretet emészt engem. Féltő szeretet. A tanítványoknak úgy tűnt, hogy Jézus nagyon szerethette a templomot.
A samáriai emberek és a zsidók közötti ellentét egyik gyújtópontja az volt, hogy hol legyen, melyik legyen az Istennek kedves áldozati templom. A zsidók szerint az csak és kizárólag a jeruzsálemi templom lehetett. Ott kell bemutatni az áldozatot, azt, illetve annak elődjét építette Salamon, az az Isten háza, és oda fog eljönni a Messiás.
Ami azt illeti, jobban érdekelte őket, hogy hová jön el a Messiás, mint maga a Messiás.
A samáriaiak szerint az ő hegyükön, a Garizim-hegyen áll az Istennek kedves templom, az ő templomuk az Isten egyetlen igaz temploma.
Azt nem tudta egyik fél sem elképzelni, hogy Isten ne csak egy templomban lakjon. Isten betölti a mennyet és a földet, ezt tudták a prófétáktól a zsidók, de csak egy templomot tölt be. A jeruzsálemit.
Azt pedig végképp nem gondolták volna, hogy nem mind a kettő az Istennek kedves templom, hanem végső soron egyik sem.
Pedig Jézus a samáriai asszonynak pontosan ezt tanítja. Isten Lélek. Akik imádják őt, azok lélekben és igazságban fogják őt imádni. Tehát nem az a fontos, hogy hol, hanem az, hogy hogyan imádják Istent. Istennek vannak igaz imádói, tanít Jézus. Az igaz imádók nem a templom helyén vitatkoznak. Hanem Istent hirdetik.
Ismerik Istent.
Nem a templomból ismerik. Nem hittanóráról ismerik. Az Ige és a Lélek által ismerik.
Hogyan él az, aki ismeri Istent? Rohant a samáriai asszony, ment az őt kiközösítő városba, hátrahagyta a korsóját is, és rohant haza azokhoz, akiket a legjobban ismert, és akik a legkevésbé fogadták el őt, és hirdette, hogy megtalálta Őt a Messiás. A város kiközösítette, a Messiás megtalálta Őt. És most rohan vissza a városba, mert ezt az embert, a Messiást másoknak is látnia kell.
Elmondott Jézus az asszonynak, az asszonyról saját magáról mindent. Elmondta Jézus az asszonyról azokat a dolgokat, amit csak Isten és ő tudhat. Elmondta neki a legszemélyesebb dolgait. Elmondta Jézus az asszonynak azt, ami csak rá és Istenre tartozik. És az asszony felismerte Jézusban a Krisztust, az Isten Fiát. És most megy ez az asszony, siet vissza a városba, hogy Jézusról beszéljen.
Eddig Jézus beszélt róla, most Ő beszél Jézusról.
Így él az, aki ismeri Istent. Nem a templomba siet. Az emberekhez siet. Őszinte hite van, amit egyszerű szavakkal, de nagy erővel hirdet. Nem feltétlenül szószékről hirdeti. Nem kell ehhez lelkésznek lenni, se hittantanárnak. A samáriai asszony sem lett se próféta, se rabbi. Megmaradt annak az egyszerű asszonynak, aki volt. De miközben megmaradt olyannak, amilyen volt, közben azért belül nagyon meg is változott.
Örömtelenül élt, örömtelenül érkezett a kúthoz, és boldogan távozott.
Reményt kapott. Van ott fenn egy Ország, eljött onnan valaki, valamilyen érthetetlen módon eljött onnan fentről valaki, leült a kúthoz és vizet kért az asszonytól. És amikor az asszony felismerte Őt, akkor minden megváltozott. Jézus mindent megváltoztatott. Ilyen a valódi hit. Jézus áttörte a falakat. A zsidó, a férfi, a rabbi, akinek háromszoros oka volt, hogy ne álljon szóba a samáriai asszonnyal,
megmutatta ennek az asszonynak, hogy ismeri őt anyaméhtől fogva,
megmutatta neki, hogy úgy ismeri őt, ahogyan csak Isten ismerheti,
megmutatta neki, hogy miatta ül itt a kútnál.
Várta őt, és jobban ismeri az asszonyt bárkinél. Átlépte a határokat, lerombolta azokat a falakat, amik közötte és a samáriai asszony között feszültek.
És most a samáriai asszony megy be a városba, ahol eddig úgy élt, mint az árnyék, és fennhangon hirdeti a lakóknak, hogy itt van a Messiás a kútnál, hát gyertek, nézzétek meg ti is!
Jézus átlépte a köztük magasodó falakat, hát most a samáriai asszony is átlépi a falakat, az elutasítás, a kiközösítés falait, és jó tanítványnak bizonyul. Gyorsan tanul. A kevésből is ért. És egyből elkezdi alkalmazni a megtanultakat. Nem halogatja az időt.
Nincs halogatni való időnk. Itt van Isten köztünk, nincs miért várnunk, el kell kezdeni hirdetni Őt. Ha eddig hittünk, mostantól látszódjon rajtunk a hitünk. Aki eddig el tudta titkolni, hogy keresztyén, azon legyen mostantól nyilvánvalóvá! Erre tanít minket a samáriai asszony példája! A hit nagy felelősséggel jár. Kaptuk a hitünket. Nem magunk miatt kaptuk, hanem hogy másoknak továbbadjuk. Megosztjuk másokkal, és ettől nekünk is több lesz. Minél hamarabb adjuk tovább, annál több jut nekünk is. Itt nem működik semmilyen matek.
Ha megosztjuk, akkor megszorozzuk.
Jézus megszabadította a samáriai asszonyt, már nem veti meg saját magát sem, az őt kiközösítő szomszédokat sem. És azonnal beáll a misszió szolgálatába. Örök élet vize van itt. Örök élet vize. Lélekben és igazságban imádható Isten van itt. Nincs vesztegetni való időnk.
Gyertek a kúthoz, nézzétek meg ti is. Ott vár a kútnál a Messiás. Nem a templomba hívja az embereket, nem oda hívogat, hogy eggyel többen legyünk, az asszony
senkit nem azért hív, hogy ne egyedül legyen Jézussal.
Az ellenségeit hívja. Embereket akar megmenteni.
A misszió nem az Egyházat akarja megmenteni. Néha mi ezt gondoljuk. Mi lesz a magyar református egyházzal egy generáció múlva? Mi lesz ezzel, vagy azzal a gyülekezettel.
Sokszor halljuk ezt. Ezek rossz kérdések. Hogyhogy mi lesz a gyülekezettel? A gyülekezet reménység szerint a mennybe megy. Mi lesz azzal a faluval, ahol elfogy a gyülekezettel?
Értjük Testvérek? Nem a gyülekezeteket kell megmenteni, nem az Egyházat kell megmenteni! Az embereket kell megmenteni.
Olyan ez, mintha azt mondanánk: Alig vannak a hajóban: mi lesz a hajóval? Rossz felvetés. Alig vannak a hajóban! Mi lesz a fuldoklókkal!?! Ez a jó kérdés.
Nekünk is hirdetni kell és hívogatni az embereket Istenhez. Nem azért, hogy itt legyünk többen. Azért, hogy kint legyünk kevesebben.
Nem a gyülekezeteket menti meg, ha tömegek jönnek, és gyűlnek össze az Ige körül. Ez a tömeget menti meg!
Itt szól az Ige. Itt szól az Ige a templomban vasárnap, itt szól az Ige minden csütörtökön este a gyülekezeti kisteremben este hattól, szeretettel várunk mindenkit, de nem csak mi, szolgálattevők. Az egy dolog, hogy mi várjuk az embereket. Isten, a Szentlélek Isten várja az embereket az Igehirdetésre, az áhítatra, az Ige köré, ugyanúgy vár bennünket Isten, mint ahogyan Jézus várta a samáriai asszonyt a kútnál.
A samáriai asszonynak azt mondják a város lakói:
Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője. Mi sem a hírnöknek hiszünk. Olvassuk, hallgatjuk az Igét, mert az tanúskodik Jézusról, és az Ige tanúságtétele igaz, ott ragyognak Jézus szavai, Isten szavai, és aki olvassa azokat, kénytelen lesz bevallani magának: ezek valóban Istentől való gondolatok, szavak és mondatok. Ezekben erő van.
Ahogyan Jézus hatalommal hirdette az Igét, úgy ezeknek a mondatoknak is hatalma van. Az Evangélium hatalom. Olyan hatalom, amely képes megragadni az embert, és Isten ellenségéből, az önimádatból, a bűnből és a tétlenségből az embert kiemeli, elindítja egy teljesen más irányba, és az embert megváltoztatja. Ez az Evangélium hatalma. Az Ige és a Szentlélek Isten munkája mindent megváltoztat.
Már nem a te beszédedért hiszünk, mondják az asszonynak. Nem a küldötté a dicsőség. Istené a dicsőség. A samáriai asszony csak elmondta, ami rá volt bízva. Az volt a feladata, hogy Jézust hirdesse abban a városban, azoknak az embereknek. Szavai az őt küldő Úr szavai.
Átadja az üzenetet Lélekben és igazságban. Csodálatos feladat. Embereket ment meg Isten annak az asszonynak a szavai által. Embereket ragad meg a hirdetett Ige által, és azt mondják, mostmár tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője. A világé. Nem a zsidóké, nem a samáriaké. Mindenkié. A miénk.
Azt olvassuk: abból a városból pedig sokan hittek benne az asszony szava miatt. Az asszony szava mögött ott volt Isten Igéje. Az asszony mögött a kútnál ott van a Messiás.
Testvérek, aki az Atya igaz imádói vagyunk, ahogyan a mai Igénk fogalmaz, aki Isten igaz imádói vagyunk, mindannyiunk mögött ott van a Messiás! A szavaink mögött ott kell, hogy legyen az Ige. Nem csak úgy, a légből kapott hitünket, a légből kapott felimseréseinket mondjuk. Aki Isten Igéjét hirdeti, annak a szavára megmenekülhetnek mások.
Annak az asszonynak csak annyit mondott el Jézus, amennyit kellett ahhoz, hogy hirdesse az asszony a Messiást. Nem volt az asszony kezében a kijelentés teljessége. Nálunk itt van, a kezünkben lehet a kijelentés teljessége.
Az asszony a vizes korsók rabja volt. Hallhattunk erről az Evangelizációs sorozatban. Üres és tele korsókat kellett cipelnie. Mi mit cipelünk így? Néha még, sajnos a Bibliánkat is így cipeljük. Sokszor, túl sokszor örömtelenek vagyunk.
Vergődő és fénytelen harcokon el kell kopni - írta Tóth Árpád. Ennek az asszonynak, ennek a samáriai asszonynak is ilyen volt az élete. Fénytelen harcokon el kell kopni. Próbatételek, hosszú napok hosszú sora, ki a kúthoz és vissza.
Hogyan ment az az asszony a kúthoz? És miután beszélt Jézussal, és felismerte a Messiást, hogy jött vissza onnan? Ezt az asszonyt valósággal kicserélték! Jött, hogy beszéljen azokkal, akikkel soha nem szokott. Jött, hogy elmondja mindenkinek a városban, hogy a Messiás itt van a kútnál, jött, hogy hívogassa Jézushoz az embereket. És ami szintén nagyon szembetűnő: korsók nélkül jött!
Nem esett nehezére már az út, még délben sem!
Örömmel hirdette az Urat!
Pedig mit tudott meg Róla? Hogy az Isten Lélek, és akik imádják Őt, azok Lélekben és igazságban kell, hogy imádják Őt. Megtudta, hogy Ő a Messiás.
Ezt tudta meg a samáriai asszony.
De ez nem minden. Mi tudjuk, hogy ez nem minden. Ez nem a teljes kijelentés. Ez nem a teljes Evangélium. Ez csak egy apró darab az Evangélium nagy és lenyűgöző igazságából. Messze nem a kijelentés teljessége. Nincs szó áldozatról, kegyelemről, feltámadásról.
Nálunk már egy lényegesen nagyobb, teljesebb kijelentés van. Itt van a kezünkben a Bibliánk. Hirdethetjük. Szó sincs már fénytelen harcokról, elkopásról.
Az asszony elindult, és hirdette a Messiást.
Ez a legjobb tünet arra vonatkozólag, hogy valaki Krisztushoz tartozik-e. Ez a tünet is lehet csalóka, el nem bízhatja magát senki, de aki már nem bírja ki, hogy ne hirdesse Krisztust, az jó eséllyel hozzá tartozik.
Nem a templomhoz tartozik, bármilyen szép is az. Nem egy templomhoz, bármilyen kedves is a szívünknek ez a templom. Nem a templomhoz, hanem Istenhez tartozunk. Hozzá tartozunk, az Ő országába tartunk.
És az Ő Országában, az Új égen és az új földön nem lesz templom. Isten lesz minden mindenekben, a mindenható Úr Isten és a Bárány lesz annak a temploma.
Testvérek, legyen a mi templomunk is Isten!
És legyünk olyanok, akarjunk olyanok lenni, mint ez a samáriai asszony, aki tudta, hogy hol van a Messiás, és hívta az embereket Hozzá.
Mi tudjuk, azért vagyunk itt, mert tudjuk, hogy itt szól az Ige. Nem tudjuk, lehetnénk-e többen. Nem tudjuk, lehetnének-e odakint kevesebben. De reménykedünk, hogy igen. Reménykedünk, hogy van még, akit meg kell menteni.
Úgy legyen!
Ámen
…
Drága Urunk, köszönjük, hogy minket elhívtál, hogy mindeddig velünk voltál, megtartottál, és mindeddig vezettél bennünket.
Kérünk Urunk Te vezesd a gyülekezetünket azokhoz, akik még a te Igédre várnak. Vezess minket azokhoz az emberekhez, akiknek itt készítettél el helyet, de még nincsenek itt. Te tudod, Urunk, hogy kik a tiéid. De tudod, hogy kiket akarsz általunk megszólítani. Adj nekünk kitartást, állhatatosságot, hogy megkeressük azokat, és megszólítsuk őket.
Formálj minket, Urunk! Legyünk a kezedben hasznos eszközeid! Taníts minket, erősítsd a hitünket, vigyázz ránk!
Köszönjük Neked, hogy közöttünk, a gyülekezetünkben is munkálkodsz! Köszönjük neked azokat a testvéreket, akiket hitre juttatál, akiknek az életén meglátszódnak a Te Igéd embert formáló munkái!
Könyörgünk a gyülekezetünkért, az itt folyó szolgálatokért, a hitünk épüléséért. Segíts nekünk, taníts meg minket arra, hogy a Te kezedben vagyunk, ezért Hozzád kell könyörögnünk.
Így könyörgünk Urunk a gyülekezetért, egész magyar reformátusságért határon innen és túl, és a világ minden hívőjéért, hogy tarts meg minket igaz hitben! Ámen
Most pedig együtt, fennhangon foglaljuk össze szívünk kéréseit az Úrtól tanult imádság szavaival!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség, mindörökké! Ámen
Hirdetem az Testvéreknek az adakozás lehetőségét, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
Fennállva fogadjuk Istenünk áldását!
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ámen
Istentiszteletünk végeztével, énekeljük a 725-ös számú énekünket mind a három versével!
(Új szívet adj, Uram énnekem)
Busch Péter