2022.

A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta!

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Ő Szent Fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól!
Ámen

Istentiszteletünk kezdetén énekeljük a  741-es számú   énekünket, amely így kezdődik:

Ki Istenének átad mindent,

Bizalmát csak belé veti

Istentiszteteltünk megáldása és megszentelése jöjjön a Szentháromság egy igaz és örök Istentől!

Ámen

Hajtsuk meg a fejünket és imádkozzunk!

Köszönjük Urunk, hogy folytatódhatnak a sorozatunk, köszönjük Neked, Urunk, hogy ma is itt lehetünk a Te Igéd hallására.

Kérünk Téged, segíts nekünk Téged jobban megismerni a Te hirdetett Igéden keresztül! Vágyunk veled lenni, vágyunk Rólad többet tudni, azért jöttünk el, hogy Rólad hallhassunk, hogy a Te Igéden keresztül egyenesen Téged hallhassunk!

Köszönjük, hogy van hozzánk szavad!

Segíts nekünk Téged hallgatni, Rád figyelni!

Ezért kérünk, küld el hozzánk a Szentlélek Istent ma is, legyél jelen közöttünk, a Te jelenlétedtől legyen szent a mi Istentiszteletünk!

Mennyei Atyánk, Szent Fiadért, a Szentlélek Isten közösségében bízva kérünk Téged, hallgass meg minket!

Ámen

Isten Igéjét olvasom a János szerint való Evangéliumból, a János szerint való Evangélium 4. részéből, a 4. rész 19-25:

Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.        Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.

Testvérek, az elmúlt napon láthattuk, hogyan várta a Messiást a samáriai asszony,

láttuk, mennyi keserűség, mennyi cinizmus volt benne, mennyire halvány remény tartotta benne a lelket. Talán magunkra is ismertünk benne, talán kicsit magunkra is ismertünk ebben az asszonyban. Talán a Testvérek is felismerték az asszonyt körülvevő emberekben a saját környezetüket, a félsivatagban a sivár munkahelyüket, a meg nem értésben az áldatlan rokoni, baráti, munkahelyi kapcsolatokat, a magányában az igaz kapcsolatok hiányát.

Ennek az asszonynak elkeserítő volt az élete. Nem látott kiutat a helyzetéből. Már csak a Messiásban reménykedhetett. De ez a remény inkább lehetett elcsüggesztő, mint örömteli remény. Persze, állítólag eljön a Messiás. Azon vitatkoznak az okosok, a bölcsek és írástudók, hogy ide jön, a Garizim-hegyre, vagy Jeruzsálembe, a zsidókhoz.

Miközben ezt gondolta ez az asszony erről az egész váradalomról, a Messiás már rég ott volt, és várta őt. Jézus ott volt a kútnál. Éppen ott volt, ahová az asszony a lehető legkisebb lelkesedéssel szokott menni. Ott volt annak az útnak a végén, amit az asszony nap mint fásultan, kedvetlenül tett meg.

És akkor mi történt? - kérdezhetjük. Meglátta az asszony a Messiást, egyből felismerte a koronájáról, az ékkövekkel kirakott markolatú kardjáról, a lováról, az Őt övező dicsfényről, és a fölötte tornyosuló égi seregről? Éppenséggel nem. Az asszony úgy képzelte el a Messiást, mint egy hadvezért. Azt hitte, hogy harsonák és angyali kórus kíséretében jön majd el. De nem voltak harsonák, nem volt angyali kórus. Ott ült a Messiás csendben, egyedül. Talán ha a szöcskék ciripeltek.

Arra, hogy mi történt, ehhez a váradalomhoz képest az a válaszunk, hogy szinte semmi. Nem történt szinte semmi. Ott ült a Messiás a kút mellett, szomjas volt, de nem tudott inni. Éhes volt, de nem volt mit enni. Elküldte a tanítványait a boltba. Nem övezte Őt dicsfény. Talán még piszkos is volt az út porától, talán poros volt a lába is. Nem volt olyan, amilyet az asszony várt. És olyan sem volt, amilyennek mi el szoktuk képzelni. Nem volt hófehér ruhájú, hófehér bőrű Jézus, aligha lehetett kék a szeme, aligha volt frissen mosva a haja. Éhes, szomjas, napégette, elcsigázott ember benyomását kelthette.

De Ő volt az. Alig felismerhetően ült ott, de Ő volt az.

Ahogyan beszélni kezd, mi már egyből felismerjük Jézust. Örök életre buzgó víz forrása van nála. Erről mi már felismerjük Őt. Lehet, hogy szomjas, fáradt és éhes, lehet, hogy tehetetlennek tűnik, de ilyen szavakat, ilyen tökéletes válaszokat csak Jézus tud adni. És felismerjük Őt az Igén át. Ilyet, Testvérek ember nem ír. Nem tud kitalálni. Ez a tökéletes könyv. Jézus szavai olyan elemi erővel hirdetik, hogy Ő Isten Fia, ez pedig itt előttünk az Isten Igéje, hogy ezt nem lehet megkerülni. Ez a mondat tökéletes. Egy megszólalás csúcsa. Ez Isten Igéje. Olvassuk, és mire elolvassuk, ott van a szívünkben. Ezek a szavak hatnak.

De a samáriai asszony még nem ismeri fel. Adj nekem örök vizet, ne kelljen már ide járnom! - elege van szegénynek a kútra járásból. Ha lenne ilyen örök vize, többé ki sem kellene mozdulnia.

A beszélgetés folytatása nincs ennyire részletesen leírva. Érdekes módon a történet úgy van elbeszélve, hogy mi, akik felismerjük Jézust, eddig pontról-pontra tudjuk követni a beszélgetést, és lássuk, hogy az asszony még nem ismerte fel Őt. Innentől egy tanítás összefoglalását olvassuk, majd a kijelentést: Én vagyok az, mármint a Messiás, aki veled beszélek.

Ettől az asszony hinni kezdett, holott eddig így nem hitt. Eddig csak vallásos volt, innentől már hinni kezdett.

A városba visszamenve összefoglalta az asszony ugyanezt a le sem írt beszélgetést, éspedig így: megmondott nekem mindent, amit tettem, vajon nem ő a Krisztus?

Megmondott nekem mindent, amit tettem. Így fogalmazott az asszony. Mit jelenthet ez?

Megmondott nekem mindent, ami tettem és mostmár tudom, hogy Ő a Messiás. Mit mondott neki Jézus? Amit az asszony tett. Ez éppen az, amit nem írt le János. Ez volt a beszélgetésük kulcsa, és János nem írta le.

Talán emiatt hiányérzetünk van. Öt férje volt, most egy férfival él, de az nem a férje. Ennyit tudunk. De mi az, hogy megmondott nekem mindent, amit tettem?

Nincs leírva. Ne is akarjuk kitalálni. Nem fogjuk tudni kitalálni. Egy másik módszert javaslok most:

képzeljük el, mit kellene nekünk hallanunk ahhoz, hogy így viselkedjünk!

Képzeljük magunkat a samáriai asszony helyzetébe!

Testvérek, képzeljük csak el. Találkozunk egy emberrel. Egy stoppossal például. Valakivel, aki úton van, és a segítségünket kéri. Furcsa dolgokat mond. Hétköznapi, gyakorlatias dolgokra is nagyon furcsa válaszokat ad. Aztán egyszercsak azt állítja, hogy Ő a Messiás, Ő az Isten Fia. És megmond nekünk mindent, amit tettünk.

Ez az egész Evangelizációs sorozat talán legnehezebben elmondható része. Engedjék meg a Testvérek, hadd mondjam így, egészen személyesen:

A Messiás megmond mindent, amit tettél. Olyan dolgokat mond neked, amitől otthagyod a teendődet, az addig fontosnak hitt dolgokat, és szaladsz haza, szaladsz elmondani azoknak is, akikkel eddig rosszban voltál, hogy láttad Őt, Láttad a Messiást, aki mégis igaz, Láttad az élő Isten Fiát, vele beszéltél. Nincs benned semmi kétség. Vajon mit kellene mondania ennek az idegennek Rólad, hogy higgy neki?

Elmondana neked rólad, magadról bármit.

Tökéletesen ismerne.

Jézus átlépte a falakat, és megszólította a samáriai asszonyt. De nem állt meg itt. Elmondta neki, hogy jobban ismeri Őt, mint bárki a földön. Úgy ismeri, ahogyan csak Isten ismerheti. Az asszony azt sem tudta, hogy ilyen van, hogy ez lehetséges. Ismeri Jézus őt az anyaméhtől fogva. Érte jött, miatta van itt. Kihúzza a gödörből, nem hagyja elveszni. Ennek bizonyítására pedig elmond róla dolgokat, amiket János, szerintem tapintatból le sem írt. Valószínűleg egészen személyes dolgokról lehetett szó.

megmondott nekem mindent, amit tettem, vajon nem ő a Krisztus?

Neked mit mondana Rólad az Úr, amiről azonnal felismernéd Őt? Mit mondana Rólad, amit csak Ő tud?

Elmondaná, hogy milyen volt mi is…?

Nekem elmondaná, hogy milyen volt kis híján belefulladni a Tiszába. Elmondaná, hogy könyörögtem az életemért. Elmondaná, hogy hogyan imádkoztam hozzá, amikor féltem? Elmondaná, hogy melyik volt a kedvenc ételem, hogy hogyan szellőztette a mamám tavasszal a szobát, amikor még gyerek voltam,

hogy milyen volt betegnek lenni, milyen volt, amikor kaptunk a testvéremmel egy kiskutyát. Elmondaná, hogy mi az, amivel Őt, Istent nagyon bántottam. Elmondaná, hogy hogyan bántam meg a bűneimet, és kezdtem vele új életet. Elmondaná, melyik a kedvenc versem.

Elmondana bármit Rólunk bármit, amit csak el tudunk képzelni. Olyanok vagyunk előtte, mint egy nyitott könyv.

Elmondta, hogy miért ment ötször férjhez, hogy mit várt a hatodik férfitól, hogy hogyan menekült a szomszédai elől, mint valami ragadozók elől, elmondaná, hogy valójában bünteti magát, azért van délben a hőségben a napon, mert megemészti belülről a bűntudat, elvesztette az örömöt, hogy elvesztette az első férjét, vagy a gyermekét, nem tudjuk, elmondaná hogy miért, mikor sírt legutóbb, vagy mitől nevetett. Elmodaná, ki az, aki minden nap hiányzik neki.

Ezeket mondhatta az asszonynak, vagy más dolgokat, nem tudjuk. Az asszony csak azt mondja, elmondott rólam mindent. Nem sok mindent, hanem tényleg mindent. Ki tudja, mi mindent…

Testvérem, Neked mit mondana Rólad Jézus, hogy ne maradjon benned kétség azt illetően, hogy Ő az? Apróságokat kellene sorolni? Vagy a nagy titkot leleplezni? Régi emléket mondana, amiről eddig azt sem tudtad, tényleg megtörtént-e? Vagy az érzéseidről kellene beszélnie?

Arról beszélne, amit nem tudsz magad mögött hagyni. Arról beszélne, amit cipelsz magaddal, mintha muszáj lenne.

Arról beszélne, ami megakadályoz abban, hogy Jézussal tarts.

Jézus ismer. Úgy ismer, ahogyan senki ezen a világon soha nem fog ismerni. Úgy ismer, ahogyan még te sem ismered saját magad. Én csak soroltam a példákat, amikkel szerintem Jézus tudna rám úgy hatni, mint ahogyan arra a samáriai asszonyra hatott. De Jézus jobban ismer engem is, minket is, bármelyikünket. Jézus pontosan tudná, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy felismerjük Őt, hogy a korsót eldobva víz nélkül rohanjunk, hogy Őt hirdessük.

Az asszonyra ez hatott, és nem a hittanóra!

Pedig micsoda tanítást kapott ez az asszony!

De nem az hatott rá először. De attól, hogy nem az hatott rá először, biztosak lehetünk benne, hogy az hatott rá is, és a tanítványokra is, akikről tudjuk, hogy közben visszaértek.

Az Isten Lélek, és akik imádják Őt, azoknak lélekben és igazságban kell Őt imádniuk - mondja a testet öltött, szomjas, éhes és fáradt Isten.

Saját testet öltéséről, annak céljáról még nem beszél. A Megváltó, a Messiás, az Isten Felkentje, az emberként értünk meghalni megszületett Krisztus azt mondja, hogy az Isten Lélek. Ő az, a Messiás, Ő az a testet öltött Lélek, Ő az a világra jött, önmagát értünk megalázó igazság, akiről beszél.

Elég ennek az asszonynak ennyit tudnia. Egyenlőre elég.

Eljön az óra, és az most van, mondja neki Jézus. Eljött az idő, az ébredés ideje. Eljött az idő, amikor a vallást, ezt a Messiás-várást hitre kell cserélni, mert a Messiás megjött. Eljön az óra, amikor visszajön a Messiás, és az most van, mert itt van Jézus. Jézus azt mondja: Én vagyok az, aki veled beszélek.

A János szerint való Evangéliumban ez az első hely, ahol Jézus önmagát bemutatja, mint Messiást. Az asszonyt leleplezte Jézus, mostmár leleplezheti önmagát is. Ő a Messiás. Elmondhatja, hogy Ő az, és hogy Ő igaz imádókat keres. Ezért jött ide. Ezért beszél az asszonnyal.

Ezért nem találta eddig az asszony a helyét a világban: mert Jézusnál van a helye!

Testvérek, amikor, mint ahogyan itt is, Jézus megváltoztatja egy ember életét, akkor valójában rendet rak az életünkben. A Sátánt szokták Diablónak, DiaBallónak is nevezni, ami azt jelenti, hogy mindent szétdobáló. Jézus pedig ennek az ellentéte, Jézus az, aki mindent rendbe rak. Amikor egy ember tényleg megtér, amikor az Atya igaz imádója lesz, ahogyan a mai Igénk fogalmaz, akkor látszólag fenekestül felfordul az élete. Valójában azonban rend lesz az életében. Ez nem csak egy lelki folyamat. Van lelki és gyakorlati része is. Gyakorlati része, hogy elkezdi az ember másra használni az idejét, az erejét, a képességeit és a javait. Eddig mindent saját akarata szerint osztott be. Ő döntötte el, mikor mit csinál; az ember döntötte el, mikor megy a kútra és mikor a templomba, az ember döntötte el, kivel beszél, és kit kerül el, az ember döntötte el, hogy mit mond.

Az emberek azt hiszik, hogy ők irányítják a saját életüket. Az ember úgy él, mintha Ő lenne az élete Ura. Ezért az ember életében nincs rend. Sem kívül, sem belül. Nincs ideje, nincs ereje, folyton elfárad, lemerül, miközben minden mindig szétfolyik, szétesik, elveszik. Amikor az ember átadja az irányítást Jézusnak, amikor az ember belátja, hogy Isten az Úr, és az ember csak eszköz, amikor az ember ráébred arra, hogy semmije sincs, amivel ne Isten rendelkezne, akkor minden a helyére kerül. Akkor az ember belátja, hogy nem Ő az élete ura, hanem Isten,

az ember leszáll a saját élete trónjáról, átadja a helyet Istennek, leborul Isten lábai elé, és az ember rájön: végig itt lett volna a helye. Itt a helye egy életen át. Arra lett teremtve, hogy Isten igaz imádója legyen. És ahogy az ember a helyére kerül, úgy minden dolga is a helyére kerül. Nem lesz ettől több ideje, kevesebb dolga, de sokkal több öröme lesz. Öröme lesz, békessége lesz, boldog lesz.

Az asszony otthagyta a korsót. Víz helyett üzenetet visz magával.

És megy, hogy hirdesse Jézust, a Krisztust. Pedig ha tudná, hogy ez a csodálatos üzenetnek csak a fele.

Mert ez az asszony már tudja, hogy Jézus azért jött ide, hogy vele találkozzon, hogy vele beszéljen. Az Igénk erről annyit ír: Jézusnak arra kellett mennie. Kellett - hogy megismerje ez az asszony azt, aki Lélekben jár és igazságban, hogy megismerje, hogy ki a Messiás, akit várt is, meg nem is. És ez a Messiás minden képzeletét túlszárnyalja, pedig a történet nagyrészét még nem is tudja.

Mert Jézusnak nem csak erre kellett mennie miatta. Jézusnak majd végig kell mennie miatta a Kálvárián is, végig a fájdalmak útján, és ezt az utat meg kell tennie ezért az asszonyért is, miatta is, mert ennek a samáriai asszonynak sincs semmi más esélye az üdvösségre, csak az, ha Jézus meghal érte, miatta és helyette. Ez az asszony bűneiért járó büntetés. Ezt vállalja Jézus. Jézus ezt tudja. És Jézus azt is tudja, hogy ahogyan az asszonynak nincs semmi más esélye, hogy megmeneküljön, úgy Jézusnak sincs semmi más esélye, hogy az asszonyt megmentse. Nincs más mód. Az egyik út Samárián át vezetett. Ez volt Jézus számára a könnyebbik út. A másik út viszont a kínhalálon át vezet.

Tudja ezt Jézus, amikor ott ül a kút mellett, és tudja akkor is, amikor az asszonnyal beszélget. Ismeri azt az asszonyt, mint ahogy csak Isten ismerheti az övéit. És szereti, el nem múló szeretettel szereti. Eljött érte a kúthoz, aztán felment miatta a keresztre. Alászállt a poklokra, aztán felment a mennybe. Annyira szereti, hogy meg is hal érte.

Jézus Krisztus ismeri a múltunkat, jobban ismer minket, mint mi saját magunkat, és ismeri a jövőnket is, azt is, amit mi még nem ismerhetünk. Ismeri a jövőnket, és mégis úgy döntött, hogy értünk megéri. Megéri a szenvedést. Megéri meghalni értünk, a jövőnkért, azért a jövőért, amit Ő már akkor tudott, de mi még most sem tudunk. Jézus a közös jövőnkért halt meg. Micsoda biztatás van ebben!

Jézus ismeri a jövőnket, és úgy találta, hogy ezért a jövőért még meghalni is érdemes! Ezért a jövőért, melyet szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem gondolt, azért a jövőért, ami Isten készített el az Őt szeretőknek.

Itt nem kevesebbről van szó, mint hogy egyszer majd belépünk oda, az Ő Mennyei Országába, ahol nekünk előre elkészített helyünk van, ahol terített asztal vár minket, és ahol vele lehetünk, vele, aki jobban ismer, jobban szeret minket bárkinél, aki többet tett értünk, mint bárki, akinek többet köszönhetünk, mint bárkinek, és akinek hálás szívvel lekötelezettjei vagyunk, amíg csak élünk.

Testvérem, ismerjük meg, ismerjük fel ezt a Jézust.

A Biblia minden sorával Ő akar Minket megszólítani, és ismer minket, és úgy döntött, hogy megéri értünk meghalni. Értünk megérte neki, értünk vállalta, és ma is, ott fenn az Atyánál is szüntelenül értünk esedezik.

Kívánom a Testvéreknek, hogy hallgassák az Ő tökéletes válaszait, és tapasztalják meg, hogy örök élet kútfője minden szava!

Úgy legyen!

Ámen

…

Drága Urunk, mennyei Atyánk!

Köszönjük Úr Jézus Krisztus, te elmentél egy elveszetett megmenteni Samáriába közel kétezer évvel ezelőtt. Önmagában csodálatos az, hogy ennyi idő eltelt, és mi tudhatunk arról, hogy ott és akkor mi történt.

De nem csak Samáriába mentél, nem csak kétezer évvel ezelőtt szólítottál meg embereket. Eljöttél ide is a Szentlélek Isten által, és az Ige által, eljöttél Szegedre. Ahogyan találkoztál a samáriai asszonnyal a kútnál, ahová ő járt vízért, ugyanúgy eljöttél Szegedre is értünk, azokhoz, akik idejöttek lelki táplálékért, és találkoztál velünk. Ezeken a hűvös, novemberi estéken összegyűjtöttél minket a Te Igéd köré, és a Rólad szóló Örömhírrel élesztgetted a mi lelkünket.

Hálásak vagyunk mindezért.

Segíts nekünk, amit elkezdtél, ne hagyd abba! Formálj minket, és mi megváltozunk, adj nekünk hitet, és hinni fogunk, vezess minket, és mi követni fogunk. Segíts nekünk, hogy imádhassunk Téged Lélekben és imádságban!

Kérünk hallgasd meg imáinkat!

Kérünk hallgasd meg a Tőled tanult imánkat is!

Ti azért így imádkozzatok!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség, mindörökké! Ámen

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban!

Ámen

Busch Péter