2022.

A mai napra kijelölt újszövetségi igeszakasz minden keresztyén által ismert rész, amely legszentebb imádságunkat, az Úri imádságot, vagy, ahogy nevezzük, kezdőszavairól: a Miatyánkot helyezi szívünkre. A Hegyi Beszédben található az imádság, azon belül is egy olyan egységben, amely rész a helyes keresztyéni életgyakorlat három alappillérét adja elénk: a böjtöt, az alamizsnálkodást és az imádságot. Jézus a részben világosan eloszlat néhány olyan tévképzetet, kísértést, amelyek a három tevékenység gyakorlásával kapcsolatosak, és világosan rámutat arra, hogy hogyan is kellene Isten szerint hitünket e három területen gyakorolni.

Az imádságot egy mondattal vezeti be, amely így hangzik: „Ti azért így imádkozzatok!”

Így, de mit is jelent ez az így?

Három részre szeretném bontani mondanivalómat a Miatyánk bevezető mondatával kapcsolatban, úgy, hogy közben magából az imádságból szeretném megmagyarázni, hogy mit is jelent ez a felszólítás: „így imádkozzatok!”

Mindenek előtt, az így jelenti azt, hogy ezekkel a szavakkal. Másodsorban jelenti azt is, hogy így, azaz ezzel a tartalommal. Harmadsorban pedig azt jelenti: így, azaz ezzel a lelkülettel. Menjünk végig e három jellemzőjén az imádságnak, hogy imádságunk olyan imádság legyen, amely kedves a Mi Urunk színe előtt!

1. Így imádkozzatok, azaz ezekkel a szavakkal. Jézus e jelentés alapján egy tökéletes imádságot adott követőinek! Egy olyan imát, amelyben rövidsége ellenére is minden benne foglaltatik! Az imádságról való tanítás felvezetésben Jézus arról beszél, hogy ne szaporítsa az imádkozó ember a szót, ne hasonlítson a pogányokra, akik azt hitték, hogy ha többször mondják el ugyanazt, imádságban az isteneiknek, akkor az istenek egy idő után megunják, és inkább teljesítik kérésüket. Mint a szülő, akitől rövid időn belül tizedszer kér a gyermeke valamit. Ismerjük ezt az érzést, inkább teljesíti az ember, csak legyen végre csend. Ez az ima, éppen rövidsége miatt is alkalmas egyéni csendességben való könyörgésre, és alkalmas istentiszteleten közösségi imának. Alkalmas arra, hogy az ember este ágyában, mintegy végig gondolva az elmúló napot, megvizsgálja önmagát a kérések fényében, alkalmas arra, hogy mintegy belehelyezze magát az Úr kezébe, teljes bizalommal.

Közösségi imádságként pedig csodálatos módon kifejezi összetartozásunkat is.

Máig megborzongat, persze pozitív értelemben az az alkalom, amikor Koreai testvéreink vendégeink voltak, és együtt imádkoztunk az úri imádság szavaival! Talán akkor éreztem legerősebben az istentiszteleten azt, hogy lakhatunk sokezer kilóméterre egymástól, akkor is Jézusban összetartozunk és testvérek vagyunk!

Emlékszem arra is, hogy amikor először egy nyáron Németországban dolgoztam, és bár szerető, hívő családnál, egy református hatgyermekes presbiternél laktam, így barátságok is kialakultak, mégis akkor nyugodott meg először igazán a lelkem, amikor vasárnap istentiszteletre mentem a családdal, és ott az Úri imádságot mondtuk. Ők németül, én magyarul.

És, az összetartozás csodálatos érzésén túl, természetesen erő van abban, amikor egy keresztyén közösség hittel, és nem megszokásból együtt imádkozik, egy akaraton, szavakban is megvallva közös hitüket.

A Miatyánk, mint kötött szövegű imádság, ezen kívül azért is csodálatos ajándéka számunkra Jézusnak, mert vannak olyan élethelyzetek, amikor a szavak nem igazán jönnek a szánkra, esetleg nem tudjuk őket akaratunk szerint formálni, vagy már nem nagyon jutnak el tudatunkig. Amikor lelkileg vagy fizikailag annyira mélyponton van az ember, hogy már csak keresi a szavakat, akkor jó, ha egy kötött szövegű imádság szavaival imádkozik.

Amikor Jézus a kereszten kimondhatatlan kínokat szenved, utolsó megszólalásaiban imádkozik. Imádkozik a 22. zsoltár szavaival, imádkozik a sabbat imádság szavaival, és mielőtt meghalna, imádkozik az esti imádság szavaival, amikor így szól: „Atyám, kezedbe teszem le lelkemet!” Ez, a zsidók esti imádságának az a változata, amelyet a gyermekek imádkoznak. Jézus ezt, a gyermekkorban rögződött imát viszi az Atya elé.

Eszembe jutnak most azok az alkalmak is, amikor nagybeteghez, vagy épp haldoklóhoz hívtak. Sok esetben nem is volt már tudatánál az a testvér, akinek betegágya mellett megálltam. Amikor a Miatyánkot egyedül, vagy a velem lévő rokonokkal közösen imádkozni kezdtük, a hívő nagybeteg testvérek arca kisimult, megnyugodott, és mintha lélekben, sokszor szavakban is velünk imádkoztak. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy gyermekeinknek, unokáinknak, kis hittanosainknak már a legkisebb koruktól tanítsunk meg imádságokat, és amikor már értenek valamit a Miatyánk szavaiból, akkor tanítsuk meg nekik az Úri imádságot is!

2.Másodszor, az így imádkozzatok, azt jelenti, hogy ilyen tartalommal imádkozzunk. Ez az imádság egy tökéletes mintaima, amelyben minden a helyén van. Utat mutat nekünk imádságaink felépítésére vonatkozóan, a tartalomra és a formára tekintve is.

Mindenek előtt, megszólítjuk Istent. Méltó módon, megadva neki a tiszteletet.

Ezt követhetik kéréseseink, azonban kiderül az Úri imádságból, hogy még a kérések sorrendje is fontos, nem véletlenszerű. mert mit is találunk a Miatyánkban?

Hat kérést, amelyekből az első három nem a mi ügyeinkkel, nem emberi dolgokkal, szükségletekkel kapcsolatos, hanem Isten ügyével. Egybecseng ez az aggodalmaskodásról szóló krisztusi tanítás egyik csúcspontjával, amikor Jézus, mintegy az aggodalmaskodás ellenszereként azt mondja követőinek: „Keressétek először Isten országát!” Ez az először a fontos. Mi pedig általában hogy imádkozunk? Jó esetben előbb egy testvérünkért könyörgünk, majd magunkért. Rosszabb esetekben magunkért, aztán magunkért, aztán pedig magunkért. A sorrend nagyon fontos! Isten ügyének, az ő országának mindent alá kellene rendelnünk, és ha ezt meg tudjuk tenni imádságban is, akkor a mi kicsinyes emberi kéréseink oly sokszor értelmüket vesztik, oly sokszor nevetségesekké válnak saját magunk számára a szent cél, a szent ügy ismeretében!

Az Isten ügyéért való fohászt követi a saját dolgainkért való könyörgés.

A mindennapi kenyér kérése életünk testi oldalára visz bennünket. És az, hogy ezért fohászkodunk, kifejezi függésünket is Isten felé. Mintegy megvalljuk, hogy hozzá tartozunk.

A második kérésben, a bűnbocsánat kérésében lelkünket, annak szükségleteit visszük Isten elé. De sokszor csak testi dolgokért imádkozunk! De sokszor csak a kenyér, az egészség, a boldogság a fontos számunkra, és lelkünkről elfeledkezünk. A két kérés egymásutánisága arra is tanít bennünket, hogy mint a test és lélek komplex egészeként értékeljük magunkat, nem elszakítva egyik oldalt se a másiktól.

Ezt követi a kísértésekben való megállás kérése, amelyben a lelki harcaink közepette való isteni támogatást kérjük. Végezetül következik Isten dicsőítése. Ahogy egy nagyszerű igehirdető egykor megfogalmazta: Isten gyermeke ilyenkor már nem kér semmit, csak magasztal. Dicséri Istent minden jótéteményéért, dicséri Őt, csak úgy, azért mert Ő a mi Istenünk.

Vajon kötetlen, saját szavainkkal elmondott imádságaink ilyen tartalommal és formával szólalnak meg?

Ha nem, akkor akár tudatosan is gondoljuk e minta szerint végig imádságainkat, hiszen nem véletlenül kaptuk ezt a csodálatos imádságot Urunktól.

3.Harmadszor, így imádkozzatok, azaz ezzel a lelkülettel, ezzel a lelkiséggel, ezzel a szívvel. A legteljesebben ez a lelkiség az imádság megszólításában jelenik meg. „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!”

Egyfelől a megszólításban, mint a mennyekben valót, ég és föld urát, a Mindenhatót szólítjuk meg. Mély tisztelettel, azzal, ami jár neki, amely egyedül csak neki jár. Menny és föld teremtőjét, gondviselőnket, éltetőnket, megváltónkat, megszentelőnket.

Másrészt, a Mi Atyánk megszólítás egy bensőséges viszonyra utal. Egy hihetetlenül közeli kapcsolatra. Amelyet nem lehet mással modellezni, mint egy igazán jó apa és gyermeke közti kapcsolattal. Egy feltétlen bizalomra, mély szeretetre épülő kapcsolatra mutat a megszólítás rá!  Egy olyan kapcsolatra, amit Jézus maga így fogalmaz meg: „Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle, vagy amikor halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?”

Az imádsághoz illő lelkület az Isten iránti mély hódolat és a feltétel nélküli bizalomra épülő szeretet csodálatos egysége!

Szeretett Testvérek!

Isten igéje ma azt kérdezi tőlünk, hogy vajon így imádkozunk-e? Ezzel a lelkülettel, ezekkel a szavakkal és vajon ezen tartalommal-e?

Ha nem, akkor legyen mindennapi imádságunkká a tanítványok kérése: „taníts minket imádkozni!”.

Ha pedig már igen, akkor gyakoroljuk magunkat rendszeresen az imádságban, meg nem restülve abban! Ámen

Juhász András