2022.

Kedves Testvérek!

Nem tudom, hányan gondolkodtak már azon, hogy Isten milyen lehet? Azt gondolom, sokak számára nagy kérdés ez, hiszen abban az emberileg nézve nehéz helyzetben vagyunk, hogy mi magunk nem láthatjuk Őt.

Azért hangsúlyozom, hogy emberileg nézve nehéz ez a helyzet, mert mi korlatok közé vagyunk szorítva.

Rá vagyunk szorulva érzékszerveinkre, hiszen a világ egyetlen megismerési módja számunkra épp ezen érzékszerveinken keresztül lehetséges.

Látunk, hallunk, tapintással érzékelünk, illatok és ízek alapján kategorizálunk. Amikor pedig valamely érzékszervünk hiányzik – talán a vírus kapcsán átéltük ezt, rá kell döbbennünk, talán érzékszerveink időnként félrevezetnek minket.

S mégis, emberi természetünk ez alapján kíván megismerni mindent, így Istent is.

Ezzel pedig semmi baj sincs addig, amíg nem gondoljuk azt, hogy amit csökevényes, ingatag érzékszerveinkkel nem érzékelünk, az nem is létezik.

Hiszen annyiszor hallhattuk már: hogyan higgyünk valakiben, akit nem is láthatunk? Hogyan fogadjam el létezését, ha nem is ismerhetem meg azon a módon, ahogyan minden egyebet megismerek?

Hogyan hiheti ezt el bárki is?

Isten megismerésének kérdése a kezdetektől fogva foglalkoztatta az embereket. Már akkor is, amikor még megannyi látványos jel és csoda kísérte az emberek mindennapjait.

Szégyenkezve gondolok sokszor az Egyiptomból frissen szabadult, aranyborjút készítő népre. Ők láthatták a 10 csapást. Átvonultak a Vörös-tenger kellős közepén száraz lábbal, hallották Mózest, hogy miképp hívta el az Úr, és ennek ellenére is szobrot készítettek, mert másképp nem tudták a saját kereteik közé beilleszteni az Urat.

Nem volt az véletlen, hogy az Úr, látva ebbéli gyengeségüket, idővel elkészíttette a szövetség ládáját, és így látható jele lett a szövetségkötésnek, Isten jelenlétének.

Mi azonban már az Új Szövetség népe vagyunk. Számunkra már egyszerűbb utat készített Isten. Jézus Krisztust.

Aki földön töltött 33 esztendejében átható, hallható, érezhető, megérinthető volt.

Az Ő küldetése azonban jóval tovább mutatott. Azért született meg erre a világra, hogy számunkra megmutassa az Urat. Hogy tettei, szavai, tanítása közelebb hozza hozzánk az Atyát, aki nem láthatunk, akit nem érinthetünk, akit nem hallhatunk, vagy legalábbis csak nagyon kevesen hallhatnak.

Ezért mondja azt Jézus az őt körülvevő tanítványoknak, hogy Ő út számukra, számunkra. Ő az Isten megismerésének eszköze, Ő az, Aki az emberi, sokszor töredékes érzékszervek által is megismerhető volt.

Tanítványai pedig figyelnek rá. Jézus pedig tanítja őket. Beszél nekik arról, amiről eddig még senki nem beszélt ennyire tisztán. Beszél a törvényről. Beszél a boldogságról. Beszél imádságról és böjtről, adakozásról és gondviselésről.

A tanítványok, és megannyi ember pedig hallgatta Őt.

Hallgatták. Talán bólogattak is. Milyen szépen mondja. Milyen jó, hogy erről is beszél. De érdekes téma. Szuper hasonlatok, remek példázatok! Nem semmi! Hallgassuk máskor is!

Látták csodáit. A bénák járnak, a vakok látnak, a leprások megtisztulnak. A kenyérszaporítás csodája után egyenesen királlyá akarták tenni.

Láttak, hallottak. És mégsem ismerték fel. Emberi érzékszerveik cserben hagyták őket.

Mert hiába voltak ott a tanítványok, amikor Jézus lecsendesítette a háborgó tengert, amikor arról beszél, hogy általa megismerhető az Atya, Fülöp kéri, akkor ne rejtegesse tovább, mutassa meg!

Miközben Jézus mindeddig azt csinálta.

Amikor a Hegyi Beszédben a törvényt magyarázza, emberi okoskodás helyett megmutatja, mi is azok valódi értelme. Hogyan szolgálja az az emberek közötti békét, és az Istennel való helyes kapcsolatot.

Amikor az Úri imádságot megtanítja, rámutat, hogyan kell szólni az Atyához. Megtanítja az Őt hallgatóknak, hogy Isten megszólítható, és azt is, hogy ne felejtsünk el másokért imádkozni.

Amikor csodákat tesz, rámutat, Isten Úr a természeti erők felett, Úr a betegség felett és Úr a halál felett is.

Tanítványai azonban, akik vele jártak, nem értették ez meg nagyon sokáig!

Szeretett Testvérek!

Azzal kezdtem az igehirdetést, hogy nehéz dolog Istent megismerni, mert emberi érzékeinkkel nem vagyunk rá képesek.

Azonban Isten nem hagyott cserben bennünket ebben a helyzetben sem.

Elküldte Jézus Krisztust, akinek tetteit és tanítását a tanítványok lejegyezték, hogy mi most általa ismerjük meg az Atyát.

Jézus Krisztus az út — azt is jelenti a számunkra, hogy Ő olyan összeköttetés az Atyával, hogy nemcsak küld az Atyához, hanem oda visz bennünket.

Nemcsak mutatja nekünk az utat, hogy ha jót akarsz, arra menj, hanem azt mondja: gyere, elviszlek téged. Mert mi magunktól nem tudunk az Atyához jutni. Jézus könyörülete éppen ezért nemcsak az, hogy az elveszett embernek utat mutat, hanem az: Ő maga az út. Ez azt jelenti, hogy nem neked kell az Atyához menni, hanem Ő visz oda téged.

Egyik énekünk írója olyan szépen fogalmazta meg: S tehozzád bűnömért lásd, el nem juthatok. Mi a bűn miatt bénák vagyunk.

A bűn miatt halottak vagyunk. Nem tudunk elindulni, de Jézus Krisztus, amikor azt mondja: Én vagyok az út… — akkor azt mondja: nem is neked kell odajutni, majd én, viszlek oda. S Ő, két karja közt ölelve visz a békesség felé. Ez Jézus csodája. Te és én nem tudok az Atya elé jutni, de Jézus, karja közt ölelve felvesz és odavisz az Atyához. Ő ilyen összeköttetés. Nem küld, hanem visz. Ő tudja, hova kell menni és Ő maga az út és Ő maga a cél.

Csodálatos dolog ez. Az ember szívében mindig ott van a vágy: jó lenne Istennel összeköttetésben lenni. Jó lenne Őt igazán megismerni. A Bábel tornyától kezdve a világvallásokon át annyi utat keres az ember: Hogyan lehetne valamiféle istennel kapcsolatban lenni. Az ember ilyenkor nem tudja, milyen istennel. Csak érzi: nagy üresség van a szívében, nagy hiányérzete van, amit nem tölthet be senki és semmi. Elkezd az ember keresni.

Mióta a modern technika is belépett az életünkbe, azóta ennek még több lehetősége van. Jönnek a szekták, a vallások, a különféle keleti és nyugati irányzatok és azt mondják: mi tudjuk az utat.

Testvérek! Jézus Krisztus nem csak tudja az utat, hanem Ő maga az út. És miért Ő maga az út? Azért, mert Isten igéje azt mondja, hogy Jézus Krisztus nemcsak úgy végezte a megváltás munkáját, hogy tőled az Istenig legyen út, hanem azt mondja a Szentírás: előbb eljött onnan ide le értünk. Ő úgy épített utat, hogy a mennyből készített utat az emberig. Nem azt mondta: hagyd magad arra az útra, amit ajánlunk neked és megtalálod majd az Istent, a békességet és a boldogságot. Jézus Krisztus először utat épített a mennytől a földig.

Ezt zengte az angyalok kara a betlehemi mezők felett: leszállt az ég dicső Királya hozzánk az üdvnek hajnalán. Jézus Krisztus a mennyből jött, és ezért tudja biztosan az utat, ezért lehetett Ő maga az út.

Mit jelent ez? Talán ez a példa jól fogja szemléltetni: Két gyermek készült a városból vidékre a nagyszülőkhöz nyaralni. A szülők nehezen engedték a gyermekeket: hogyan fognak átszállni a különféle pályaudvarokon? Akkor a nagymama azt mondta: semmi baj, én eljövök értük, és velem jönnek haza. A két gyerek nyugodtan utazott a vonaton. Egyszercsak valaki mellettük azt kérdi: gyerekek, ti tudjátok, hova kell menni? Nem féltek a vonaton? Azok rámutattak a szemben ülő nagymamára: Nem félünk, mert nagymama tudja, hova kell menni.

Neked Isten nemcsak azt mondja: gyere hozzám, nemcsak hív téged, hanem először eljött érted. A betlehemi jászolbölcsőben önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel. Engedelmes volt, emberi testbe passzírozta magát Isten, a világ teremtője, és eljött azért, hogy téged ezen az úton elvigyen az Atyához. Eljött érted ez a nagy, isteni, irgalmas szeretet.

Jézus Krisztus nemcsak tudja, hova kell menni, hanem Ő maga az út. Ő maga az, Aki által megismerhetjük és megszerethetjük az Atyát.

Nem kell tárgyi dolgokat keresnünk.

Nem szükséges rendkívüli Istenbizonyítékok után kutatnunk.

Elég felnéznünk a Golgotai keresztre, rácsodálkoznunk az üres sírra, összekulcsolt kézzel úgy imádkozni: mi Atyánk, és mindent megtudunk, amit itt e földön megtudhatunk az Úrról.

Ahogy Pál a korinthusi levélvben megfogalmazza: Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.

Keressük hát Jézust, figyeljük meg Őt, tanulmányozzunk tetteit, szavait, hogy közelebb kerülhessünk ahhoz a hőn vágyott megismeréshez. Ez az egyetlen út.

Ne hagyjuk hát ki!

Ámen

Mándi Kitti