2022.

A Hegyi Beszéd egyik központi verse néhány nappal ezelőtt volt napi igénk, a Bibliaolvasó Kalauzunk szerint. Aranyszabálynak nevezzük ezt a néhány szót, mert valóban az emberi élet egyik aranyszabálya ez. Nem bibliai eredetű az elnevezése, valamikor a XVI-XVII. Századból való, de végtelenül találó elnevezés.

Miről szól ez a vers, amelyben oly találóan foglalja össze Jézus a teljes Ószövetséget, azaz az akkor létező Szentírást?

Amikor ugyanis Jézus szájából azt a kifejezést halljuk, hogy „törvény és próféták”, akkor azzal az Ószövetségre utal. A Héber Biblia ugyanis három fő egységből állt: A Törvényből, a prófétai iratokból és az úgynevezett Szent Iratokból. Jézus korában azonban ez utóbbi rész még nem tartozott az Ószövetségbe, ezen csoport iratai ugyanis csak Krisztus után 100 körül, a Jamniai-Jabnei Zsinaton kerültek a kanonizált iratok közé, amikor Isten ószövetségi választott népe a Szentlélek útmutatásait követve kanonizálta az Ószövetségi Szentírást.

Tehát amikor például Jézus a szeretet kettős parancsával kapcsolatban azt mondja, hogy „e két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”, akkor annyit mond, hogy ettől függ, ennek betöltésétől a Biblia.

Az aranyszabály első olvasásra a kölcsönösség elvét adja elénk, ám ha a mélyére tekintünk, látni fogjuk, hogy ennél jóval többet jelent.

Teljesen unikális az aranyszabály, nincs még egy ilyen egyetlen világvallásban sem. Akkor sem, ha többen azt állítják, hogy az Aranyszabály az emberiség minden egyes vallásában jelen van.  A liberális kritikusok és világi humanisták gyakran megpróbálják azzal cáfolni az aranyszabály egyediségét, hogy minden vallásban előfordul ez az elterjedt erkölcsi tanítás. Azonban ezt a gondolkodást, érvelést cáfolnunk kell.

Mert miben is más a többi világvallás gondolkodása e szabály kapcsán?

A teljesség igénye nélkül nézzük meg, hogy három ezek közül mit tanít:

Konfucius: „Ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy ők tegyenek veled

Hinduizmus: „Semmi olyat ne tégy másoknak, amely neked fájdalmat okozna, ha veled tennék"

Buddhizmus: „Ne bántsunk másokat olyannal, ami nekünk fájdalmat okoz"

Első olvasásra úgy tűnik, hogy ez a három vallás ugyanezt tanítja, mint Jézus, és mivel ősibbek mint a keresztyénség, Jézus csak „plagizált”, átvett valamit, az emberiség közös erkölcsi alapjából. De vajon tényleg ugyanazt jelentik a világvallások szavai és Jézus szava?

Nem, mert a kérdést mindhárom vallás teljesen más oldalról közelíti meg.

Mindhárom idézett gondolatban benne van ugyanis a „ne” szócska. „Ne tégy”, „ne bánts”. Mindhárom vallás tehát negatív oldalról közelít a kérdéshez, míg Jézus arra bíztat, hogy a jót tegyük a másik emberrel! A három vallás mindegyike arra mutat rá, hogy az emberben alapvetően ottlévő rossz és gonosz kivédésének módozata az, ha nem teszünk rosszat a másikkal. Ha nem hagyjuk, hogy indulataink, vagy gonosz gondolataink negatív cselekvésre vezessenek bennünket.

Jézus ezzel szemben a jó cselekvésére utasít, arra mutat, hogy a szükséges és lehetséges jót ne mulasszuk el megtenni! Pozitív módon múlja felül tehát a többi vallást!

Szeretetre felhívó parancsa különbözteti meg a keresztyénséget más vallásoktól.

Tegyük most mellé az egyik antitézist, amely mindennél tisztábban megmutatja ezt a potitív gondolkodást! „Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért.” Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is! Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is! Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre!  Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől!”

A pozitív felülmúlás abban is unikális, hogy Jézus az ellenségre is kiterjeszti a szeretetparancsot. Nem azt mondja, hogy szeresd azokat, akik téged szeretnek, hanem szeresd a veled szemben közömbös és ellenséges érzületű embereket is.

„Amit azért szeretnétek, hogy az emberek veletek tegyenek, azt tegyétek ti is velük”. Nagyon hasznos tanács ez, minden egyes életterületre. Családi kapcsolatokban és munkahelyi kapcsolatokban egyaránt. Közösségi színterein életünknek, és magánéletünkben is!

De miért hasznos ez az életszabály?

Miért következik, miért következhet a jó cselekvésére pozitív válasz?

Azért, mert a jó cselekvése egyrészt példa.

Olyan példa, aminek egy idő után nem lehet ellenállni. A jó szó csontot tö r- vallja a Szentírás.

Gondoljuk végig, hogy ha egy gyermek sok ideig lt maga előtt pozitív, jó példákat, akkor az szinte beleivódik tudatába, növekvő értelmébe, és a jó cselekvés lesz számára az alap.

Ha viszont negatív példákat lát maga előtt, akkor azt is vissza fogja tükrözni kicsiny élete.

Úgy, ahogy arra egy nem annyira kedves mese rámutat. Egy családban egy fedél alatt élt apa, anya, kisgyermek és az apa édesapja. Az anya egy idő után nagyon unta már az öreg jelenlétét, és folyton azért piszkálta férjét, hogy az küldje el a háztól az édesapját. A férj pedig őrlődött a két ember közt, ám egy idő után beadta derekát feleségének. Úgy döntöttek, hogy gyermekükre bízzák döntésük végrehajtását. Elutaztak egy hétvégére, ám előtte adtak két pokrócot gyermeküknek azzal az instrukcióval, hogy azt adja oda az öregnek, és mondja neki a következőt: „Innentől kezdve fel is út, le is út, menjen amerre lát. Ahol éri az éj, az egyik pokrócot tegye maga alá, a másikkal pedig takarózzon be.” Mikor hazaértek, az öreg nem volt sehol, ám a nappaliban ott volt gondosan összehajtva az egyik pokróc. Megkérdezték fiukat, hogy miért csak az egyik pokrócot adta oda a nagyapának. Mire a fiú azt válaszolta: „Jó lesz az majd maguknak, édesapám!”

Láthatjuk e kis tanmeséből is, hogy az előttünk lévő példák mennyire ragadósak. A jó is, és a rossz is. Ha tőlünk a jót látják, akkor a környezetünkben élők is ezt fogják tenni, előbb vagy utóbb.

Másrészt, ahogy arra a Szentírás történetei is rámutatnak, van a világban egy nagy kiegyenlítődés, amely legtisztábban a patriarchák történetében, Izrael családregényében figyelhető meg. Nagyapám ezt úgy fogalmazta meg, hogy a történetek alapmotívumainak egyike az az elv, hogy az ember visszakapja a kölcsönt. Nem mindig attól, akinek adta, de visszakapja. A jót is és a rosszat is.

Gondoljunk most Jákóbra. Jákób, édesanyja aktív közreműködésével becsapja édesapját és testvérét. Kihasználva, hogy édesapja vak, megszerzi az atyai áldást, amely testvérét illette volna, mint elsőszülöttet.

Tettének következményeként menekülni kénytelen testvére elől. Lábánhoz megy, akinek két leánya volt, Lea és Ráchel. Jákób beleszeretett Ráchelbe, és hét esztendeig szolgálta érte Lábánt. Lábán azonban becsapja őt, és nagyobbik leányát Leát adja hozzá feleségül. Ezért Jákób még hét esztendeig szolgálja őt, hogy megkapja Ráchelt is.

Majd, amikor gyermekei születnek, Rácheltől származó kedvenc gyermekét Józsefet a testvérei, irigységből fakadó gyűlöletükben eladják rabszolgának Egyiptomba. Színes ruháját egy megölt állat vérébe mártják, és elviszik édesapjuknak, azt sugallva, hogy a gyermeket egy vadállat tépte szét. Testvérét és édesapját csapta be, és apósa és gyermekei ugyanúgy becsapják őt. Visszakapja a kölcsönt. Nem tudjuk magyarázni ennek okát, de létezik, vigyázzunk hát, hogyan viszonyulunk embertársainkhoz, felebarátainkhoz.

Még egy dologra mutat rá az Aranyszabály. Ne csak egyes, általunk választott életterületen gyakoroljuk az Aranyszabályt, hanem ahogy a Szentírás elénk adja: Mindenben.

Mindenben. Szavak, gondolatok szintjén is. Jézus ugyanis nem választja el a szavakat a tettektől, sőt a gondolatoktól sem. Épp a Hegyi Beszédben mutat rá, hogy a gondolataink, érzéseink kinyújtott kezei a tettek. A kimondott szavaink pedig ugyancsak tudnak gyógyítani, de rombolni, sebet okozni is.

Azt szeretnéd, hogy jót gondoljanak rólad? Gondolj te is így a másikra!

Azt szeretnéd, hogy szépen beszéljenek rólad, mondjuk a hátad mögött is? Beszélj így te is a másikról, amikor az nincs jelen!

Azt szeretnéd, hogy jót tegyenek veled? Tedd te is ezt a másikkal!

És, mindez ne abból fakadjon, hogy te is ezt kapd, mert akkor ez csak egy üzlet lenne számunkra, hanem származzon ilyen cselekvésünk abból a csodából, hogy Isten előbb szeretett bennünket, és elküldte az embervilágba Fiát, Jézust, hogy általa bűneinkből megváltson bennünket! Általa Isten jót gondolt, jót szólt, és jót tett velünk!

Ezt kell közvetítenünk a minket körülvevő világ felé, betöltve a szeretet nagy parancsának első részét: szeresd felebarátodat, mint magadat, megmutatva ezzel, hogy Isten kedve és akarata szerinti életünkkel az elsőt is betöltjük: szeretjük Istent is. Ámen

Juhász András