2022.

Kedves Testvérek!

Tegnap köszöntöttük az új esztendőt. Lehet, hogy az itt jelenlévők közül is volt aki tett fogadalmat, vagy legalábbis erősen elhatározta magát, hogy idén, 2022-ben milyen változásokat, fejlesztéseket hajt végre személyes életében, karrierjében, emberi kapcsolataiban vagy – és remélem ilyenek is vannak – hitéletében.

Röpködtek tegnap az üzenetek, jókívánságok, én is kaptam, gyülekezeti tagoktól is – ezt ez úton is köszönöm – boldog újévet! Boldogabb újévet!

Az elmúlt év nehézségei után pedig talán mindannyian abban a reményben köszöntöttük ezt az évet, hogy tényleg boldogságot hoz nekünk, és ennek az egész világnak.

A felolvasott igeszakaszok a boldogulás útját mutatják meg az embernek.

Fiatal, frissen megtért hívőként azt gondoltam, hogy nem érhet semmi baj, az életem mindig jó, vidám és sikeres lesz. Mostmár tudom, sok baj éri az igazat, de mindegyikből kimenti az Úr…És meg is tapasztaltam, hogy életem boldogsága nem a körülményeimtől függ, hanem annak az eredménye, hogy tudom, velem van az Úr minden élethelyzetben.

Mert drága testvérek, ebben találjuk meg boldog életünk kulcsát. A hegyi beszéld boldogmondásai is erről tesznek bizonyságot. Lehetnek olyanok a körülmények, hogy abban semmi irigylésre méltót nem találunk. Voltunk már így mindannyian. Nem láttunk vagy látunk kiutat betegség, függőség, megromlott kapcsolatok, anyagi összeomlás vagy a hirtelen ránk szakadt magányosság miatt.

De még ebben a reménytelenségben, a sírás, üldöztetés, békétlenség világában is ott van a drága ígéret: boldogok vagytok.

Boldogok lehettek, mert Isten nem hagy el a mélységekben sem. Ő nem hűtlen, ígéreteiről soha el nem feledkezik, és legmélyebb állapotunkban is reményteljes jövőnkön munkálkodik. Hogy életünk valódi boldogsággal legyen tele.

Mi emberek a boldogságot sokféle módon keressük, vagy próbáljuk megteremteni. Küzdünk, harcolunk, másokon átgázolunk, hogy minden meglegyen, amiről azt hisszük, hogy boldogságot okoz.

Sokszor azonban nem érkezik az a várva várt örömteli érzés. A boldogság.

Azt mondtam, a mai két igeszakasz, mely bibliaolvasó kalauzunk szerint is a mai napi olvasnivaló, megmutatja a boldogulás útját.

Isten az ő népének elmondja, mi ennek a módja. Istenedet, az Urat féld, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, s hogy tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra.

Amikor tervezzük új esztendőnket, és azon gondolkodunk, hogy miként lehetne azt a teljesség és boldogság irányába terelni, legyen az első között a lelki életünk helyes irányba terelése.

Mert ha a lelkünk, az Istennel való kapcsolatunk rendben van, akkor jöhet bármi, boldogok lehetünk.

Isten útján járva, Őt félve, azaz Őt tartva a mindenség Urának, sokminden fog bennünket érni.

Lesznek meglepetések. Olyan helyzetek, melyekre nem számítottunk. Melyek kihívást állítanak elénk, talán meg is rémítenek. Talán úgy érezzük majd, hogy inkább a futást kellene választani. De ne tegyük. Mert nem egyedül indulunk nagy küzdelmeinkbe.

Lesznek az úton megrázó események is. Csalódások fognak minket érni. Megbántanak minket emberek, és mi is meg fogunk másokat bántani. Gyakorolnunk kell a bocsánatkérést, és a megbocsátást is. Nehéz dolgok, de Isten ad erőt mindkettőhöz.

Mi vár még ránk az Isten útján járva? Talán megbotránkoztatunk másokat. Mert Isten útja nem arra megy, amerre a világé. Nem hódol be emberi elgondolásoknak, és nem enged a Biblia ember és világképéből. Ezt pedig a világ nem fogadja el. Minket pedig megbélyegeznek majd, talán üldöznek is az igazságért. De attól még az igazság az igazság marad. Az egyenes egyenes, és az Úr az Isten, aki mellettünk megy ezen az úton.

Nem lesz unalmas az utunk, ha idén is merünk belevágni. És nem lesz magányos sem. Hála legyen érte, most is itt vagyunk, együtt vagyunk, és mind ugyan azért vagyunk itt. Mert vonz minket az Isten útja. Mert szeretjük Őt. Mert szolgálni szeretnénk Neki.

Azt kéri, tegyünk mindezeket teljes szívünkből. Ne csak fél szívvel, fél élettel, hanem mindenestől. Megalkuvás nélkül. Bátran, és vidáman. Elkötelezve magunkat.

Nehéz ez manapság, amikor semmit nem javítunk, hanem inkább cserélünk, és ha valami nem tetszik, csak simán leváltjuk.

Viszont Isten útja csak Vele együtt járható. Szoros kapcsolatban.

Nagyon érdekes és tanulságos hasonlatot mond Pálhegyi Ferenc pszichológus a Keresztyén házasság című könyvében. Arra mutat rá, hogy a vonat haladását a sínek nem korlátozzák, hanem segítik. Sem a virágos rét, sem a hangulatos liget vagy a zöldellő erdő nem megfelelő hely a vonat előrehaladására. Mert a sínekre találták ki. A biztonság, a gyors előrehaladás is csak ott biztosított számára. Az pedig, hogy a sínek mentén mi van, szemét és piszok, legális vagy illegális lerakatok, esetleg rét és liget vagy szépen gondozott kert, az már rajtunk is múlik. Az meg már emberi gyarlóságunk egyenes folyamodványa, hogy a szomszéd kertjét zöldebbnek látjuk. Pedig tudjuk, hogy a látszat csal.

A keresztyénséget sokszor értelmezik úgy, mint törvények, parancsolatok és főleg tiltások sorozatát, és ha ma egy nem keresztyéntől megkérdezzük, hogy mit gondol a hívőkről, akkor egész furcsa dolgok kerekedhetnek ki a válaszokból. A fanatikus rajongóktól egészen a képmutató farizeuskodókig terjed a skála. Vágjuk le a szélsőségeket, s meglátjuk, hogy a köztes tér még mindig nagyon színes, változatos képet rajzol elénk. De a törvény és a szabadság egyensúlyát mi is gyakran elvétjük, és leszünk „törvényeskedővé”, vagy válunk szabadosakká.

Vagy ami szintén gyakori, hogy az egyik generáció, mely túl szigorúnak és nehéznek élte meg a „törvényt”, gyermekeinek túl nagy lazaságot és szabadságot enged, éppen ezzel okozva kárukat.

A törvény értelmezésének kulcsát pedig így adja Mózes által kezünkbe az Isten: „Tartsd meg..., amelyeket ma parancsolok neked a te javadra!” Nem büntetésül, nem is azért, hogy csupa jó dolgokat tiltson el tőlünk, hanem javunkra adja a törvényt. Nem lehetetlent vár tőlünk az Isten, hanem hűséget, szeretetet és engedelmességet. Nagy áldás, ha ezt így tudjuk elfogadni!

Mózes féltő szeretettel inti a népet a törvény és a szövetség megtartására.

Az Úr Jézus is azt mondta, hogy nem a törvény eltörlésére jött, hanem hogy azt betöltse. ĺgy adva nekünk is a kegyelem védő korlátjai között szabadságot az engedelmességre, az Isten és a felebarát szeretetére.

Ilyen hát az az út, mely az Ige alapján a boldogulás, a boldog élet útja. Vannak rajta göröngyök, időnként küzdelmesek a körülmények is, de a sínen maradva biztonságos, és soha nem magányos.

Szeretett Testvérek! Néhány perc múlva elindulunk majd a helyünkről, kilépünk az Úr asztalához. Hogy térünk majd onnan vissza? Egyedül? Rettegve? Hálásan? Krisztussal feltöltekezve? Őbelé kapaszkodva? Önmagunkban fogadalmat téve, hogy hűséges gyermekei leszünk?

Ez rajtunk múlik. Döntésünk pedig kísérjen el minket ebben az esztendőben, teremve a naponkénti megtérés boldog gyümölcseit!

Ámen.

Mándi Kitti