2022.

2022. január 16. vasárnap - Szabó-Lovász Adrienn
2022.01.17
Lekció: 1Móz 3, 1-7
Textus: Mt 4, 1-11

Szeretett Testvéreim!

Jézus megkísértésének történetét olvastam fel. Megkísértés. Az jut eszembe: próbatétel. Próbára teszi az élet az embert: elég erős-e, testi és lelki értelemben; igaz ember-e; megérdemli-e a sok jót; megbecsüli-e az ember azt, amije van…

S mi ezek alatt a próbák alatt vagy erősnek mutatkozunk, vagy gyengének. Vagy igaznak és feddhetetlennek mutatjuk magunkat, vagy meghasonlunk magunkkal s a világgal. Megbecsüljük, s hálásak vagyunk mindenért, vagy folyton folyvást elégedetlenkedünk… Vagy az egyiket, vagy a másikat tapasztaljuk meg, olykor mindkettőt!

Azt mondtam pár perccel ezelőtt: „próbára teszi az élet az embert…”. Nem a sorsról, nem a végzetről, nem akármiről beszélek, hiszen nekünk, akik Istenben hívő emberek vagyunk, nekünk az élet maga Jézus! Ő mondta magáról: Én vagyok a feltámadás és az élet…” (Jn 11, 25).

Megpróbál minket a mi Urunk, azért, hogy meglássuk, kik is vagyunk valójában. Porszemnyi emberek, akik Nála nélkül nem boldogulhatnak! Nem önkényes és zsarnok Úrként teszi mindezt, hanem azért, hogy életünk minden egyes részletét Nála hagyjuk, mert –mivel Övé minden hatalom mennyen és földön- Nála azok biztonságban és oltalom alatt vannak!

Miket hagyhatunk Nála? Nem működő, szeretetlen kapcsolatokat, melyekből kihűlt a szeretet, az őszinteség és a kölcsönös tisztelet. Testi táplálékra, anyagi biztonságra vágyakozó lényünket, mert szeretnénk többet, szeretnénk jobbat és biztosabbat, de lehetőségeink korlátoltak.

Sikertelen feladatokat, melyeken dolgoztunk, időt szántunk rájuk, gondolkodtunk, éjszakáztunk, igazán igyekeztünk, de az eredmény váratott magára. Gyászt, mely sötét lepelként megkötözte szívünket, és eltűnt lelki szemeink elől a fénynek egy kis darab ragyogása is… mert feljajdul bennünk drága szeretteink hiánya és emléke.

Lám, törékeny az életünk, és ennek ellenére is sokszor azt érezzük, hogy erőnkön túl kell próbatételeken átesnünk. De vajon a próbatétel megkísértés lenne? Ismerjük jól Jób történetét, amely azzal az elbeszéléssel kezdődik, hogy a sátán a földön barangolt, ott járt-kelt. Az Úrral beszél, s ezt mondja Neki, Jóbot látva: „…nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá, amije van, majd káromol még téged!” És Isten így válaszol: „Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet!” (Jób 1, 11-12).

Isten megengedte a sátánnak, hogy Jóbot megkísértse. Megengedte a szenvedéseket, a lelki tusákat, a Vele való perlekedéseket. Jób Istenbe vetett hite volt a célpont, és Isten mindezt hagyta, megengedte…

Ma is megengedi. Ma is megkísért minket a sátán, csak hogy elbizonytalanodjunk érzéseinkben, kapcsolatainkban, feladatainkban, önmagunkban, Istenben… Mindezt nem akárhogy teszi az ősellenség: emberi vágyainkat, álmainkat kerülgeti, és amikor az ember kiszolgáltatottá válik, előlép gúnyos hangjával, mely szívünkből serken fel; előlép visszautasításokkal; előlép csalódásokkal; előlép anyagi bizonytalansággal… És máris összetörik az ember.

Vagy megerősödik. Vagy erősek tudunk maradni, vagy elgyengülünk. Vagy igazak és feddhetetlenek tudunk maradni, vagy meghasonlunk önmagunkkal, a világgal, Istennel.   

Szeretett Testvéreim! Mielőtt elmélyednénk saját életünk labirintusában, és siratnánk folyton megkísértett életünket, tekintsünk arra, Aki maga az élet! Tekintsünk Jézusra, Aki „amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Pt 2, 23b).

Szenvedett. Szenvedett sokszor földi élete során. Akkor is, amikor megkeresztelkedése után kiment a pusztába, ahol böjtölt; testi-lelki értelemben megüresítette magát; hogy Atyja előtt elcsendesedve, Vele feltöltekezve készülhessen földi szolgálatára.

És ekkor, amikor Jézus a pusztában van, megkísérti az ördög. Nem egyszer, háromszor! Mindezt nem akárhogy teszi az ősellenség: vágyak, álmok, tervek, elhívás, szolgai lélek mellé settenkedik, és amikor Jézus kiszolgáltatottá válik, előlép gúnyos hangjával, és Isten Igéjét felhasználva kísért!

Nem véletlenül olvastam fel a bűnbeesés történetét. Micsoda párhuzam húzódik meg az ősellenség megkísértései között! 1. Hangzik a kísértés a testi étvágy kielégítésére. „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (1Móz 3, 1b). Mintha azt akarná erősíteni: ’Bármelyik fáról ehettek! Mindegy hát, hogy mit mondott Isten, itt van, egy karnyújtásnyira, egyetek!’ Az asszony pedig elcsábult, vele együtt az ember is, mert ahogy a Szentírás írja, „kívánatos volt az a fa”.

Amikor Jézus már 40 napja böjtölt, bizonyára már érezte az éhséget. Mit mond az ördög? „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” (Mt 4, 3). Mint, ha azt sugallná: ’Ehetsz, ha a követ kenyérré változtatod! Megteheted, hisz csupán egy szavadba kerül!’

Az első próba a fiúságra vonatkozott. Ha valóban Isten Fia, van hatalma a köveket kenyérré változtatni. De nem ez volt az Atya akarata! Az ördög javaslatának elfogadása és az éhség kielégítése, akkor és ott, szemben állt Isten akaratával! Ezért idézte Jézus a mózesi Igét: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4, 4).

Milyen sajnálatos, hogy az első emberpár megfeledkezett az Isten akaratáról…! Milyen sajnálatos, hogy sokszor mi is megfeledkezünk Isten akaratáról!

2. Hangzik tovább a kísértés a személyes haszonszerzésre. „Dehogy haltok meg!” (1Móz 3, 4). Mielőtt Éva szemei elcsábultak, a kígyó meggyőzi: nem úgy lesz, ahogy Isten mondta! ’Dehogy haltok meg! Ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, tudni fogjátok mi a jó és mi a rossz!’ Milyen könnyű egy kis elferdítéssel bátorítani az embert a bűnre…!

Azt mondja a sátán Jézusnak: „Ha Isten vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” (Mt 4, 6). Mire akar rávilágítani? ’Nem ütöd meg lábadat!’

A második próba Jézus személyének népszerűsítésére irányult. Ha Ő valóban Isten Fia, nem árthat Neki semmi! A sátán magával vitte és a templom párkányára állította.

Malakiás próféciájára emlékeztette (Mal 3, 1), mely a zsidók között egy hiedelem elterjedéséhez vezetett: a Messiás egyszer csak előtűnik az égből, és lejön templomába. Mintha azt sugallná: ’Tedd meg, hisz ez egy csodálatos bemutatkozás lenne az emberek előtt! Hisz maga a Szentírás is bíztat, hogy az Ő angyalai úgy vigyáznak rád, hogy még a lábad se sérthesd meg, ha leereszkedsz!’

Azt figyelhetjük meg, hogy a sátán nem idézi pontosan Isten Igéjét, ez esetben is elferdíti azt. A zsoltáros szerint akkor részesül valaki védelemben, ha az Úr akaratát követi.

Jézus esetében egyértelmű volt, hogy nem Isten akarata volt, hogy a párkányból való leugrással, látványos módon elnyerje az emberek tetszését. Megkísérteni Istent és elvárni Tőle valamit, ami nincs összhangban akaratával, bűnös dolog! Ezért Jézus válaszol: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mt 4, 7).

3. Végül pedig hangzik az utolsó kísértés a hatalom, a dicsőség elérésére. „…olyanok lesztek, mint az Isten…” (1Móz 3, 5). Milyen könnyen elhitette a kísértő az Éden kertjében, hogy van az a hatalom, mellyel olyan lehet az ember, mint Isten!

A sátán utolsó kísérlete Istennek Jézussal kapcsolatos tervére irányult. Istennek az volt, és most is az a terve, hogy Jézus Krisztus uralkodjon a földön. A kísértő megmutatta Jézusnak a világ minden országát, és ezek dicsőségét. Ezek az országok jelenleg a sátánéi, mivel ő „e világ fejedelme” (Jn 12, 31).

Egy feltétele volt: Jézus leborulva imádja őt. Mintha csak az hangzott volna: ’Én meg tudom valósítani Isten akaratát veled kapcsolatban, és máris tied lehet a föld összes országa!’ Ez azt jelentette volna, hogy Jézust nem feszítették volna keresztre; nem halt volna meg; nem támadt volna fel a halálból azért, hogy minket megmentsen az örök kárhozattól!

Jézus mindvégig tudta, hogy mi az Ő küldetése, és ismerte Atyja akaratát, ezért válaszolta: „Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4, 10).

Szeretett Testvéreim! Vajon honnan jött az az erő, mely által Jézus kitartott mennyei Atyja mellett? Ahogyan valóságos Isten, úgy valóságos ember is volt. Amikor megkísértette őt többször a sátán, éhes volt. Testi értelemben biztos, hogy meggyötört lehetett. Hogyan tudott mégis ellenállni a sátánnak?

Úgy, hogy egyedül mennyei Atyja akaratát akarta betölteni! Úgy, hogy Tőle kérte el az erőt, melyet meg is kapott! Úgy, hogy nem saját szükségeit nézte, hanem teret engedett Atyjának, hogy ebből a helyzetből megszabadítsa Őt!

Az Atya Isten pedig megadta Jézusnak az engedelmességet, bölcsességet és tartást, mellyel egyértelműen elkülönítette magát a kísértőtől! Így tudott helyt állni!

Lehet, hogy olykor minket is erőnkön felül kísért a sátán. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy nincs kitartásunk szembe szállni vele. Lehet, hogy olykor észre sem vesszük, hogy körülöttünk settenkedik a sátán.

Éppen ezért, drága Testvéreim, legyünk felkészültek! Imádkozzunk minden áldott nap Istenhez, hogy megkapjuk az aznapra szükséges erőt! Keressük Felségét minden nap a Szentírásban, hogy megtudjuk, mi velünk az Ő akarata!

Ha el tudjuk magunkat különíteni a gonosztól, és úgy tekintünk magunkra, mint Isten tulajdon gyermekére, akinek egy hajszál sem eshetik le fejéről mennyei Atyja tudta nélkül, akkor átéljük majd a kísértésünkben a szabadítást, mely által a kísértő megszégyenül, a mi Istenünk pedig dicsőséget szerez az Ő nagy nevének!

Legyen áldott az a Szentháromság Isten, Aki oltalmazni, erősíteni akar minket, és közösségben akar velünk lenni, most és az örökkévalóságban! Ámen.

Szabó-Lovász Adrienn

 

 

vissza