2022.

Szeretett Testvéreim!

Amikor ez az ézsaiási prófécia elhangzott, akkor a választott nép nagyon nehéz időket élt. Örökösen háború folyt, hol egyik, hol másik nagyhatalom hatalmaskodásait kellett eltűrniük. A háború mindig a nélkülözéssel, az ínséges időkkel jár kézen fogva, ami mindig megerősíti a társadalmi igazságtalanságokat.

Napjainkban is zajlik egy háború, nem is olyan messze tőlünk. Napjaink nagy problémái, a gazdasági válság, nélkülözés, és mi is érezzük ezeknek hatását, melyek megerősítik a társadalmi igazságtalanságokat.

Az átláthatatlan, és érthetetlen gazdasági, politikai folyamatok a létbizonytalanság, és a kilátástalanság rémképével, vagy éppen húsba vágó valóságával okoz sok szenvedést, idegességet az embereknek. Manapság is azt láthatjuk, mint Ézsaiás idejében.

Abban az időben lelkileg is elesett volt a nép. Ebből, pedig mindig az erkölcsi mélyrepülés következik. Félelem, kilátástalanság, sokféle feszültség volt jellemző rájuk – nagyon hasonló a kép ahhoz, amit manapság látunk.

A lelkileg sivár időszakban általában az emberek ide-oda kapkodnak, hiszen nem tudják, mivel is tölthetnék be azt a lelki űrt, ami emészti őket belülről, és nem hagy megnyugvást.

Nagy lelki és szellemi sötétség uralkodott, és ebben a helyzetben hangzott el a prófécia: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog… Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, örökkévaló Atya, Békesség fejedelme.” (Ézs 9, 1 és 5).

Jézus Krisztusnak e földön való megjelenése azt jelentette, hogy a sötétségben világosság ragyogott fel – „az igazi világosság jött el Őbenne” - mondja az Írás. És ez valami új és csodálatos dolognak a kezdete számunkra.

Ahogyan a teremtéskor a világosság megalkotása volt az első, úgy az új teremtéskor is új világosságot lát a nép. Isten most valami új, és csodálatos dolgot kezdeményezett a sötétségben megfáradt és reményvesztett emberi nemzettel.

És ez az új kezdet még ma is érvényes, ma is él a meghívás minden ember részére. Milyen jó is, hogy Jézus nem csak azokhoz szólt, akik akkor éltek, mikor Ő itt a földön tevékenykedett, hanem mindannyiunkhoz szól, akik azóta láttuk meg a napvilágot, hogy Ő a maga dicsőségében felment a mennyekbe az Atya Istenhez. Szól az Ő Szentlelke által, akik a második adventben születtünk, élünk.

Erről eszembe jut az, amit Tamásnak mondott Jézus: „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” (Jn 20, 29b) Mi, akik nem láttuk Őt; mi, akik a második adventben élünk, és várjuk Őt vissza, érezzük ennek a nehézségeit, melyek megpróbálják hitünket.

Mert ez a nem látás nem csak arra vonatkozhat, hogy mi nem láttuk Őt személyesen, hanem jelképesen arra is utalhat, hogy a világban uralkodó sötétség miatt nem látjuk olykor a megoldást, a kiutat. De milyen jó, hogy ott a hit, amit Tőle, a mi Megváltónktól kaptunk, és így ez által segít megtalálni a helyes utat, segít megtalálni az Ő Igéje fényét, mely rávilágít a helyes útra, és eligazít.

Erre a világosságra, amit az Isten Fiának megjelenése jelent az életünkben, manapság is szükség van – úgy érzem egyre inkább nő ennek az igénye. Az már egy más kérdés, hogy ez mennyire fogalmazódik meg a kereső emberek szívében.

Úgy érzem, hogy rengeteg ember van, akiknek a lelke sivár, és üres, és ezt érzik is, csak épp azt nem tudják, hogy kinél keressenek erre megoldást. Sokan várnak valamire, vagy valakire, érzik, hogy valami nem egész, nem teljes az életükben, csak épp maguk sem tudják megmondani, hogy mi az, vagy ki az, ami hiányzik, amire várnak.

Ezért látunk olyan sok boldogtalan embert, mert mennek a világ által felkínált anyagi javak után, vagy éppen divatos filozófiákat, vallásokat követnek. De ezek csak ideig-óráig adnak megnyugvást; és úgy járnak, amit Haggeus próféta így fogalmaz meg: „Gondoljátok meg, mi történik veletek! Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét.” (Hagg 1,5-6).

Isten nélkül minden törekvés, minden próbálkozás ilyen meddő marad. Mert a pótszerek csak látszólag nyújtanak megoldást, és nem vezetnek ki a sötétségből. És aki ebben a sötétségben marad, arra valóban igaz, hogy a halál árnyékának földjén élnek.

Majd pedig, ha már beleuntak a várakozásba; a beteljesületlen várakozásba; az örökös hiányérzetbe, akkor esetleg eljutnak odáig, hogy már nem is remélik, hogy ezt az űrt valaha is betöltheti valaki, vagy valami.

A sötétségben élő ember eljut a teljes lemondásig, a fásultságnak addig a fokáig, hogy már egyáltalán nem lesz fogékony a lelki dolgokra, az Isten Igéjére. Eljut a teljes sötétség állapotába, és ezen ember nem változtathat.

Ebből az állapotból csak és egyedül Ő, a Mindenható Isten tudja kivezetni az embert. Hiszen a hit nem velünk született tulajdonság, nem lehet megtanulni.

Nem mi tudunk hinni; nem mi fejlesztettük ki magunkban ennek a képességét, hanem Istentől kaptuk azt ajándékba… Mert a nagy zűrzavarban, ami körülvett minket, kegyelme által meghallottuk az Ő szavát, és megbizonyosodtunk arról, hogy Ő valóban körülöttünk van; hogy erőt ad; hogy megbocsát; hogy szeret minket!

A sötétség állapotából tehát emberi erőfeszítés, törekvés soha nem fog kivezetni, hanem egyedül az Isten kegyelme, az Ő kegyelmi kiválasztása.

Épp ezért nagy ígéret az, amit Ézsaiás mondott, hogy a nép, amely sötétségben jár, egyszer nagy világosságot fog látni. A halál árnyékában lakókra világosság ragyog. Mert eljön Az, Aki kiutat mutat nekünk. És ez az ígéret teljesedett be karácsonykor Krisztusban! J

Hiszen eljött az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert! Akinek az életére ráhullik az Ő fényessége, az meglátja Isten szeretetét, és meglátja saját magát is – egyszerre annak látja magát, aki.

Karácsonykor éppen ezt a másik utat mutatta meg Isten, hogy másképp is lehet; hogy tényleg van értelme élni; hogy nem csak az élet örökös kudarcai, csalódásai léteznek, hanem van ezeken kívül más lehetőség is!

Megmutatta, hogy nem csak az a sötét verem létezik, amit úgy hívunk, hogy kegyetlen és kilátástalan élet, hanem van ezen kívül más is! Új távlat nyílik meg előttünk, hogy van széles horizont; nem csak a verem falai léteznek, melyeknek folyton nekiütközünk a sötétben! Az Ő világosságában mindenre fény derül: meglátjuk, hogy mi vesz körül és el is tudunk igazodni.

Nevén lehet nevezni mindent: aki világosságba kerül, bűnnek tudja nevezni a bűnt, majd eljut a bűnvallásig és a bűnbocsánatig. Új életet tud kezdeni, mert a világ világossága, Jézus Krisztus ad ehhez indíttatást, erőt! És ha hagyjuk, akkor Szentlelke által átformálja életünket.

Ez, pedig már egy egészen más élet, aminek az lehet a következő lépcsője, hogy az így új életet nyert ember világíthat környezetében azzal a fénnyel, melyet Krisztus kölcsönöz neki. Így lehet ő munkatársa a mi Urunknak, hogy azzal a fénnyel, amit tőle kapott másoknak is bevilágítja az útját.

Így lehet minden nap advent – hogy várom, ma mit üzen nekem Isten; ma vajon milyen feladattal lát el. Várom, hogy ma is megnyilatkozzon az életemben az Ő jelenléte, vezetése, szeretete.

És, ha Rá figyelünk, Benne bízunk, akkor ez nem is fog elmaradni. Ha valóban Őt várjuk, akkor biztosan észre fogjuk venni az Ő láthatatlan kezének munkáját életünkben!

Valami hasonlóban lehet részünk, mint amit Ady Endrének Az Úr érkezése című verse fejez ki. Így hangzik:

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Ámen.

Szabó-Lovász Adrienn