2022.
Nagyon sok szó esik a nagyhéten, különösen is annak végén Jézus szenvedéséről. A passiótörténetet felidézve szinte plasztikusan, kézzelfoghatóan kerül elénk a szenvedés. Szinte látjuk magunk előtt ahogy Jézust ostorozzák, leköpdösik, ahogy verik a pribékek, ahogy fejébe nyomják a töviskoronát, majd keresztre feszítik, szögekkel átverve kezeit és lábait. Szinte látjuk magunk előtt a meggyötört testet, és amikor az egyik lelki énekünkben ezt énekeljük: „mind ami kín, s ütés ért, magam hoztam reád”, akkor a sok testi gyötrelemnek okát is meghatározzuk. miattunk, helyettünk és értünk történt szenvedése!
Sokan, az ő szenvedését igazán nagypénteken látják meg, annak szörnyű és elborzasztó történéseiben. Ám, a szenvedés nem csak egy napra korlátozódott Jézus életében! Az Apostoli Hitvallás ennyit mond életéről: szenvedett Pontius Pilátus alatt. E mondatból a Pontius Pilátus név egy idő és helyhatározóként értelmezendő – azaz az ő fennhatósága alatt időben és térben.
Marad tehát egyetlen szó a mi Urunk földi életének jellemzésére: szenvedett. De vajon mit takar ez? Egyházunk hitvallási irata a Heidelbergi Káté így ír erről, amikor a kérdést vizsgálja: Mit értesz az alatt, hogy "szenvedett"?
„Azt, hogy Ő, földi életének egész ideje alatt, de különösen életének végén, Istennek az egész emberi nemzetség bűne ellen való haragját testében és lelkében elhordozta, hogy így szenvedésével, mint egyetlenegy engesztelő áldozattal, testünket és lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa és számukra Istennek kegyelmét, igazságát és az örök életet megszerezze.”
És, valóban, ha Jézus földi életét végiggondoljuk, egész életét a szenvedés jellemezte, a csecsemőkori üldözéstől a kereszt gyalázatáig! Ez a szenvedés pedig a nagyhétben csúcsosodott ki, akkor vált mindenki számára láthatóvá, érzékelhetővé! És, mint a hitvallás is rámutat, a szenvedést nem csak testében, hanem lelkében is megélte a mi Urunk!
Amíg azonban a nagypéntek eseményeiben Jézus testi szenvedéseit látjuk, addig a nagycsütörtök Jézus lelki szenvedésére világít rá inkább.
Vizsgáljuk így ezen nap történéseit, hogy elmélyülve Jézus szenvedésében még inkább nyilvánvalóvá váljék előttünk, mennyire is szeret bennünket Jézus, ha ezt a sok testi és lelki gyötrelmet vállalta értünk!
Nagycsütörtökön, amikor Jézus az utolsó vacsorát tartotta tanítványainak, már a vacsora közben számtalan lelki kínt, gyötrelmet kellett megélnie.
A teljesség igénye nélkül gondoljunk tanítványaira, akik, miután bejelenti nekik, hogy egy közülük el fogja árulni, értetlenkedve kérdezik: „csak nem én leszek az?” Azaz, egyik tanítványa sem biztos abban, hogy nem fogja elárulni a Mestert. Gondoljunk bele ebbe az élethelyzetbe! Három évet töltöttek el Jézussal együtt. Megtapasztalták hatalmát, szeretetét, és mégsem biztosak abban, hogy képesek lesznek kitartani mellette. Vajon mekkora csalódottságot érezhetett Jézus a tanítványok kérdését hallva?
Ezen a vacsorán, azonban a csalódottságon túl a tiszteletlenséggel is találkozik. Azzal, hogy neki, a Mesternek kell a rabszolgamunkát végezve megmosni a tanítványok lábát! Egyiknek sem jut eszébe az, hogy megelőzve Jézus gesztusát, az iránta való tisztelettől áthatott lélekkel megmossa a társak és Jézus lábát! Ugyancsak a tiszteletlenségre, mutat Júdás viselkedése is. Amikor Jézus bejelenti, hogy az fogja Őt elárulni, aki vele együtt mártja kezét a tálba. Mindez Júdás részéről a non-verbális kommunikáció nyelvén azt jelenti: nem tisztellek, nem becsüllek, nem számítasz nekem már semmit.
A vacsora után pedig folytatódnak a lelki kínok!
Mikor kimentek az olajfák hegyére, Jézus három tanítványától, a legbelső tanítványi kör három tagjától azt kéri, hogy virrasszanak vele, támogassák imaharcát. Péter, Jakab és János, akik emberileg a legközelebb álltak hozzá, jóllakva belealszanak a virrasztásba. Hiába kérte őket Jézus, képtelenek ébren maradni, nem osztoznak a gyötrődésben. Jézus hihetetlen magányát, magára maradottságát adja elénk nagycsütörtök éjjelének ezen jelenete!
Jézus amikor gyötrődve imádkozik, vért verejtékezik. Ez a kórkép a haematidrosis nevű betegség jellemzője. A kórkép akkor áll elő, ha valakit hihetetlen mértékű lelki megrázkódtatás ér. A hajszálerek megpattannak, és a verejtékmirigyekbe vér kerül. Lelki megrázkódtatásának okába gondoljunk bele egy pillanatra. Jézus pontosan tudja, hogy mi vár rá másnap. Tudja, hogy a kereszt lelki gyalázatát és testi kínját fogja megélni. Egészséges elméje és teste ösztönszerűleg tiltakozik a szenvedés vállalása ellen. Ezt a kínt mi igazán felfogni sem tudjuk, mert míg elhagyatottságban, tiszteletlenségben, értetlenségben, csalódottságban volt részünk, addig abban biztosan nem, hogy önként készüljünk mások helyett, másokért kínhalált halni, tiszta fejjel, egészséges testtel!
Ez után következik Júdás árulása. A 12-es tanítványi kör egy tagja elárulja a mestert, kiszolgáltatja Őt ellenségeinek! Majd, ezt követően a tanítványok nem állnak ki Mesterük mellett, hanem életüket féltve, gyáván elfutnak.
Egy tanítvány, Péter követi Jézust ekkor, egészen a főpap udvaráig, ahol Péter háromszor tagadja meg Jézust, néhány órán belül. Júdás árulását, Péter tagadása súlyosbítja! Jézus pedig ez utóbbiról is tud, mert, ahogy az evangéliumok leírták, a tagadás után hátratekintett, és Péterre nézett.
A főpap udvarában pedig már nem is a tanítványok a „főszereplők”, hanem a főpap szolgái és a templomőrség, akik bántalmazzák őt.
Leírják az evangéliumok, hogy ütötték, verték, befedték a fejét, és leköpdösték. Mennyire megalázó, amikor egyik ember leköpi a másikat! Mennyire mély megvetést, lenézést fejez ki ez a cselekedet!
Jézus ezt is megélte, majd pedig amikor fejét befedve verték, hívatásában is megalázták. A 440. dicséret, amely végigvisz bennünket Jézus szenvedésén így szól erről: „Mint prófétát csúffá tették, mert befedvén szent fejét, verték, s ki verte kérdezték, kísértvén szent erejét…”
Végezetül vizsgáljuk meg, hogy Jézus mit tesz? Nem áll ellent, nem vág vissza. Hallgat, és fenékig kiissza a keserű poharat. Engedelmes a szenvedésben!
Úgy gondolom, hogy ezen túl pedig, a kereszten első megszólalása nem csak azoknak szól, akik testi gyötrelmeit okozták, hanem azoknak is, akik lelki kínjainak voltak okozói. Amikor így szólt Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Az Atya bocsánatát kéri mindazoknak, akik szenvedését okozták!
Az, hogy lelki kínokat is átélt a testiek mellett, azt mutatja, hogy a szenvedések minden fajtája és széles skálája elérte Őt! Miattunk, helyettünk és értünk!
Olyan Urunk van tehát, aki tudja, hogy mit jelent a szenvedés, és hiszem, és vallom, hogy ezért látva életünk lelki és testi gyötrődéseit, megindul szenvedéseinken! Vigyük hát elé bátran életünk és a körülöttünk élők minden nyomorúságát, könyörgésben, imádságban, kérve, hogy megindulva szenvedéseinken, könyörüljön rajtunk! Ámen
Juhász András