2021.

Időnként arra leszek figyelmes, hogy amikor gondom van, vagy gyülekeznek a problémák felhői a fejem felett, előszeretettel keresem meg barátaimat, családomat és kérek tanácsot és várok bölcs útbaigazítást. Számolgatom az esélyeimet, és mindig megállapítom, hogy kevés vagyok. Ez nem jó… Túl sok minden negatív dolog történik egy ember életében, és túl kevés a fizikai és lelki erő…

Sok emberrel beszélgetek; sokszor hallok panaszt és problémákat és bátran mondhatom, mások is ezt várják. Emberektől tanácsot és bölcs útmutatást. Nem jó ez így Testvérek! Isten csak a sokadik helyen van, pedig Isten velünk akar jönni életünk mélységeibe és magaslataiba is. Osztozni akar a gondokban is, nem csupán örömeinkben!

Ez engem biztonságérzettel tölt el, és mindig megszégyenülök, és újra és újra megtanulom: ne emberektől várjam a segítséget, hanem attól az Istentől, aki ismer engem anyám méhétől fogva, és aki szánta nekem az életet!

Életünk folyamán gyakran megtapasztaljuk, hogy állandó jelleggel ott a sátán körülöttünk, és folyamatosan azon igyekszik, hogy elmarjon minket Istentől! Egy külföldi lelkipásztor mondta: „A sátán a legjobbat ígéri, de a legrosszabbal fizet; tisztességet ígér, de szégyennel fizet; gyönyört ígér, de fájdalommal fizet; nyereséget ígér, de veszteséggel fizet; életet ígér, és halállal fizet.” (Thomas Brooks). Elgondolkodtató…

De miért mondom mindezt el? Azért, mert pontosan a sátán műve az, amit Dávidon keresztül cselekszik. Isten azt kéri Dávidtól, hogy tartson népszámlálást. Erre mi történik? 9 hónap és 20 nap alatt felméri Jóáb, hogy hány harcra kész ember van az országban. „Izraelben 800.000 kardforgató ember volt, Júdában pedig 500.000.” (2Sám 24, 9). Isten parancsa és Dávid rendelkezése merőben eltér egymástól.

Dávid a biztosra akart menni. Fitogtatni akarta hatalmát, és emberileg felkészülni a harcra. Pedig Jóáb Istenre akarta bízni a csata kimenetelét: „Szaporítsa meg Istened, az Úr a népet százannyira, mint amennyi most, és gyönyörködjék benne az én uram, királyom!” (2Sám 24, 3). Dávid emberileg akarta biztosítani magát. Ez baj! Nagyon nagy baj, mert bár számolt a meglévő, kardforgató emberekkel, de nem számolt Istennel…

A Krónikák 1. könyvében szintén fel van jegyezve ez a történet. Ennek a 21. rész 1. verse sok mindenre rávilágít: „A sátán Izrael ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izraelt.” Így már talán értjük! A sátán az, aki késztette Dávidot a számlálásra.

Szeretett Testvéreim! Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor a sátán támad. Sokan egy-egy tragédia, csalódás, korlátozások és munkahelyelvesztés mögött Istent tartják a felelősnek. Hosszútávon megéri tisztázni pár dolgot ezzel kapcsolatban!

Jakab levele ezt mondja: „Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.” (Jk 1, 13).

Isten soha nem akarna rosszat övéinek, viszont engedélyt ad a sátánnak arra, hogy kísértsen. Ahogy egykor Jóbnál is, amikor azt mondta az Úr a sátánnak: „Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet!” (Jób 1, 12).

Isten beleegyezése nélkül nincs kísértés! Viszont ennek a mondatnak a tudatában azt is fontos tudatosítani magunkban, hogy Isten Egyszülött Fia, Jézus Krisztus nem a sátánért halt meg, hanem értem és érted is; és Isten nem a sátánnak ígért örök életet, hanem nekem, és neked is!

A kísértések azért adattak nekünk, hogy Isten lemérje, hogy bennünk mekkora a hit. A kísértő képes velünk elhitetni, hogy ’Kevés vagyok.’ ’Problémámra nincs megoldás.’ ’Gyászomra nincs vigasztalás.’ ’Fájdalmamra nincs gyógyír.’ De valóban így van ez, Testvérek?

Miért van az, hogy a Szentírásban az év minden napjára jut egy „ne félj!”? Azért, mert Isten pontosan tudja, hogy körülményeink sokszor félelmet és aggodalmat keltenek bennünk!

Miért van az, hogy Pál apostol leírja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4, 13)? Mert tudja, hogy a mi erőnk kevés lesz életünk harcaihoz, de ha Krisztus velem van, Ő képes megújítani erőmet!

Miért látjuk a csenevész, pirospozsgás pásztorfiút, Dávidot győztesként Góliát ellen? Mert bár nem volt se harci tapasztalata, sem előnyös termete, de még kardja, lándzsája és dárdája sem volt, mégis tudta, hitte, hogy a Seregek Istenével karöltve áll ki az ellenség ellen!

Megérkeztünk egy nagyon ellentmondásos emberhez, Dávidhoz. Ahhoz a csenevész, pirospozsgás pásztorfiúhoz, akiből később Izrael egyik legnagyobb királya lett, és aki most, mai történetünkben a sátán szavára hallgat!

Hol van az ő hite? Miért nem látja, hogy Isten képes bármilyen kis számú hadsereget győzelemre segíteni? Miért van szükség a kardforgató emberek számbavételére? Miért a harcosokat számolja? Miért nem Istennel számol…?

Tanultam ma Dávidtól. Mégpedig azt, hogy bármilyen bűnnel, mulasztással, hiányossággal odajárulhatok Istenhez. Az utolsó vers ugyanis erről számol be: „Dávidot azonban bántotta a lelkiismerete azután, hogy megszámláltatta a népet, és ezt mondta Dávid az Úrnak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg, Uram, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!” (2Sám 24, 10).

Nem felmenteni akarok senkit, magamat sem a bűnök súlya alól, de el kell mondanom, hogy Istenhez lehet fordulni bűnbocsánatért! Lehet Előtte sírni; lehet olykor perlekedni; lehet bűnbocsánatért fohászkodni! A legfontosabb, hogy járuljunk oda Őhozzá!

Szeretett Testvéreim! Ha saját erőnket számolgatjuk, és esélyünket az életre, hamar rájövünk, hogy egyedül, önerőből nem sikerülhet. Ha nem készülünk fel a sátán támadásaira és nem elég erős az Istenbe vetett hitünk, képtelenek leszünk jól kijönni egy-egy próbatételből.

Egy magyar énekes, Tű a vénán című dalának szövege így hangzik: „Mind, aki játszik az ördöggel, észre se veszi, hogy az ördög nyer.” Dávid először belement ebbe a játszmába. 9 hónap és 20 nap legalább volt, míg Dávid benne maradt ebben a játszmában. Csak utána kezdte gyötörni a lelkiismeret furdalás.

Nem tudom, kinek mennyi ideje van. Nem tudom, ki mennyire gondterhelt, és mennyire megkísértetett a sátán által. Én csak arra tudok mindenkit, köztük magamat (!) is bátorítani, hogy bár Isten hagyja, hogy kísértést szenvedjünk, de nem engedi, hogy elvesszünk! A kísértést vissza lehet utasítani, és lehet Istentől bölcsességet kérni, hogy észrevegyük életünk labilis pontjain a sátán settenkedését!

Azt mondtam, hogy Isten hagyja, hogy kísértést szenvedjünk, de nem engedi, hogy elvesszünk! Igen. Ő már feláldozta Egyszülött Fiát értünk! Ő már cselekedett azért, hogy mi ne az örök kárhozatra, hanem az örök életre jussunk! Ő már cselekedett.

Mi mikor cselekszünk Érte? Mikor mutatjuk meg Belé vetett hitünket? Mikor kezdünk el Rá figyelni? Mikor kezdünk el végre Vele is számolni?

Az emberi élet állandó számolgatás. Pénzt, esélyeket, embert számolgatunk állandóan. Dávid óta azonban tudjuk, hogy nem számolgatni kell, hanem számolni Istennel! Tanuljunk Dávid felismeréséből, mert mától kezdve Urunk még jobban akar segíteni életünk harcaiban! Ámen.              

Lovász Adrienn