2021.
Ma, az egész országban, minden református és más felekezethez tartozó templomban emlékezünk, gyászolunk, mérleget vonunk, és hálát is adunk. A járvány harmadik hulláma lecsengőben, és minden eddiginél nagyobb pusztításnak voltunk szemtanúi, és minden eddiginél nagyobb veszedelemből hozott ki bennünket Istenünk. Ezért határozták el az Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai, hogy a mai napon a járvány áldozataira emlékezünk, rájuk emlékezve szólalnak meg harangjaink, illetve mi megmaradtak hálát adunk megtartott életünkért. Gyász és hálaünnep tehát e mai alkalom számunkra egyszerre.
De, ezen a vasárnapon emlékezünk a 101 évvel ezelőtti nemzetgyilkossági kísérletre is, amikor a nagyhatalmak Trianonban elvették országunk területének kétharmadát és ezzel a határokon túlra került 5 millió magyar lélek is, akiket az utódállamokban másodrendű polgárokként, máskor jogfosztottként kezeltek és kezelnek sajnos ma is. Trianon után is a gyász mellett meg kell, hogy szólaljon a hála szava is, mert bár mindent megtettek érte, mégis „él nemzet e hazán”, és míg más nemzetek ekkora csapástól feloldódtak, megszűntek, mégis létezünk, ez pedig hálára kell, hogy indítson bennünket, határokon belül és túl is.
Nagyon kemény szavakat helyezett az Úr szívemre e mai napra, üzenetként, egy olyan történetet, amelyet szeretünk szemérmesen átlapozni.
A felolvasott történetben Jézust keresik meg egy megdöbbentő, érthetetlen hírrel, amely sok kérdést vet fel. Pilátus, a kegyetlenségéről híres helytartó galileai zarándokokat, békés, áldozatot bemutató embereket mészároltat le katonáival, olyan brutálisan, hogy az áldozatok vére keveredett az áldozati állatok vérével. Érthetetlen, értelmetlen, kegyetlen tett volt, amiről Josephus Flavius is megemlékezik könyvében, és amely tett miatt még a római impériumhoz oly hűséges Heródes is megharagudott.
A hír közlésén túl, nyilvánvalóan ott van a hírhozók szívében a kérdés, amit mi is fel szoktunk tenni, az emberi élet nagy kérdése, a „Miért?” és az is, hogy miért éppen az érintettekkel történt meg mindez a szörnyűség.
Valamint ott van a korban oly divatos gondolkodás is, amely szerint ezek az emberek bűnösebbek voltak másoknál, és csak utolérte őket a jogos isteni ítélet. Nagy baj, nagy nyomorúság = nagy bűn, szólt a korban ismert és divatos logikai következtetés.
Ok és okozat.
Bűn és bűnhődés.
Így válik érhetővé Jézus válasza, amikor a ki nem mondott kérdésekre mintegy válaszként visszakérdez: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” A hallgatóság megerősítést vár elméletével kapcsolatban, azt várja, hogy Jézus megnyugtassa őket: veletek ez elő sem fordulhat, hisz azok akik meghaltak bűnösek voltak, ti pedig jó emberek vagytok!
Ám, Jézus nem így felel, sőt tovább élezi a kérdést, amikor a mészárlás áldozatai mellé teszi az építkezésen meghalt 18 ember sorsát is: Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.”
A régi, logikusnak látszó, zsidó válasz tovább él, ma is. Ma is sokan úgy gondolják – természetesen azok akik nem szenvednek – hogy a szenvedés, a nyomorúság valamilyen bűn következménye az ember életében, és ha nem is azt mondják ma már, hogy Isten büntetése – bár ilyet is hallunk, de belekeverik azt, hogy a sors igazságot szolgáltatott, vagy a karma ezt hozta a régi bűnökért.
A szenvedés egyik legnagyobb kérdése az ember számára így fogalmazódik meg, amikor benne van bármilyen szenvedésben: miért éppen én? Miért velem történik meg mindez? Itt viszont az vetődik fel kérdésként, miért éppen ők?
Ha a Covid-19 járvány áldozataira emlékszünk, bennünk is felvetődik a kérdés: miért éppen ők, és miért nem mi?
Ha Trianonra emlékezünk, ugyancsak felvetődik a kérdés, miért éppen azon nemzetrészekkel történt meg e gyalázat, akikkel megtörtént, és miért nem velünk? Különösen is élesen vetődik fel a kérdés, akkor, ha tudjuk, hogy a románok a határt a Tiszánál képzelték el, így ma Újszegedi testvéreink Romániában élnének…
Úgy gondolom, hogy Jézus válasza helyre tette akkor és hely reteszi ma is az emberi gondolkodást, bölcselkedést e kérdésben!
Míg a hallgatóság Jézustól arra várt igazolást, hogy velük ez nem történhet meg, mert nem bűnösök, addig Jézus világossá teszi számukra, hogy ők is ugyanolyan bűnösök, mint azok, akik nyomorult módon szenvednek. Azaz, ők is méltók lennének arra, hogy a szenvedés elérje őket. Az, hogy nem azt kapták bűneik következményeként, amit érdemeltek, kizárólag Isten személyesen velük közölt kegyelmének következménye. Mert mit is érdemelnénk? Mit is érdemelne az Isten ellen lázadó, állandóan bűnt elkövető ember? Néhány perc múlva el fogja mondani lelkésztestvérem az úrvacsorai liturgiában, mi pedig igenlően, megerősítően fogunk felelni a jól ismert kérdésre: Hiszitek-e, hogy az Istentől igazságban, szentségben és ártatlanságban teremtett első embernek esete folytán ti magatok is mindenestől fogva gyarlók, esendők, és bűnösök vagytok, kik saját erőtökből Isten ítélőszéke előtt meg nem állhattok, sőt büntetést, halált és kárhozatot érdemeltek?
Megvalljuk, kimondjuk, de komolyan is gondoljuk? Belegondolunk annak mélyébe, hogy a bűn zsoldja, következménye, eredménye a halál? Ez járna nekünk, és mégis másként fordul felénk az Úr!
Ha meg nem tértek, ugyanígy vesztek el! – Vajon mit jelent ez az ugyanígy?
Ránk is torony szakad?
Lemészárolnak bennünket?
Nem. Hanem azt jelenti, hogy ha az ember nem rendezi kapcsolatát Istennel, azaz nem tér meg, nem fordul el bűnös újairól, akkor ugyanolyan készületlenül vész el az életünk, mint a siloámi katasztrófában, vagy a galileai zarándokoké. Jézus a példán keresztül hív megtérésre!
Nem véletlenül nevezik ezt a bibliai szakaszt a kutatók megtérésre hívó jeleknek! Jézus rámutat a példákon keresztül az élet végességére, kiszolgáltatottságára, sebezhetőségére, és ezen keresztül hív arra, hogy életünket rendezzük Istennel, elfogadva azt a kegyelmet, amely benne jelent meg!
Jézus válasza bármennyire is keménynek tűnik, az élet, a kegyelem, a szeretet válasza! Mert ott van az a bizonyos „ha” szócska. Ha meg nem tértek! Azaz, van kiút, van megoldás, egyetlen kiút, egyetlen megoldás, a bűnbánat és a megtérés útja!
A Jézusban megjelent kegyelemre mutat rá a megterített Úrasztala. Hív és vár bennünket, vessük le bűneinket, hozzá járulva, rendezzük kapcsolatunkat Istennel, először életünkben, vagy sokadszorra már, élve a kegyelem lehetőségével! Ámen
Juhász András