2021.

Kedves Testvérek!

A felolvasott ige az utólagos felosztás szerint két külön egységhez tartozik. Most mégis egyben olvastam fel a 46. verset a továbbiakkal, mert arról szól, hogy milyen a viszony az ember és Jézus között. Arról szól, hogy Istenben bízva, Ő hogyan áll mellettünk.

Kicsoda Jézus?

Ebben a példázatban Igénk üzenete szerint: KŐSZIKLA.

A kőszikláról, természete szerint az tudjuk, hogy szilárd, rendíthetetlen, nehezen alakítható, masszív, ellenálló, az időjárásnak és az emberi megmunkálásnak is. Éppen ezért használták alapozáshoz. Templomunk történetében is feljegyzik, hogy az ingatag talaj helyett szilárd, tartósabb anyagokkal töltették fel az alattunk fekvő területet több méter mélyen, hogy megakadályozzák az esetleges süllyedést. Szilárd alapot adtak neki.

Igénk híven tükrözi a kor görög házépítési szokásait, mely azzal kezdődik, hogy alapot ásnak, valami szilárd pontot a ház alá. És bár én nem építettem még soha házat, emlékeim szerint most is épp oly fontos az alapozás, csak ma már vasbetonból, mint régen.

Fontos ez, mert ha megnézzük példaként Debrecenben a Kistemplomot, látható, hogy a nem megfelelő talaj miatt a templom több métert süllyedt már, és hiába a korszerű építéstechnológia, az állapotok egyre romlanak. Ennyire fontos a megfelelő alapozás.

Milyen különleges is belegondolni, hogy szilárd pont birtokában mennyi mindenre is képesek lehetünk. Archimédész, a híres görög fizikus mondta: „adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot”.

Ez nem csak a fizika világára vonatkozik, nem csak az anyagi természetre, mert szilárd pontra lelki értelemben is szükség van.

Mindnyájan szeretjük biztosan tudni, hogy van valaki, létezik valaki ezen a világon, akire mindig számíthatunk. Azt hiszem, most minden jelenlévő egy pillanatra arra a személyre gondolt. Megnyugtató a tudat. Nem vagyok egyedül a világban, bármi történjen, arra a személyre mindig számíthatok.

Nemrégiben láttam egy filmet, mely árva gyermekekről szólt, akik nevelőotthonról nevelőotthonra jártak, mindig helyezték őket tovább, és sehol sem volt hosszú távú maradásuk.

Magam is dolgoztam ilyen gyermekek között. Az ő éltükben nincs ilyen szilárd pont. Nincs senki, akire rá mernék bízni titkaikat, vágyaikat, netalántán az életüket. Elveszettek és gyámoltalanok, akik a magabiztosság álcája mögé bújva próbálják leküzdeni az élet viharait, legtöbbször sikertelenül, emiatt pedig csalódottak és kiábrándultak lesznek, vágyak és tervek nélkül.

A gyermek lelki fejlődésének legfontosabb szakasza az, amikor az ősbizalom érzete kialakul. Ha ebben a korszakban az újszülött mellett nem áll legalább egy olyan személy, aki hűségesen mellette van, az egy életre meghatározza a felnövekvő ember lelki képességeit, és egészen biztos, hogy problémás jövőt teremt számára. Nem kell egy tucat, elég egy biztos személy.

A most megkeresztelt gyermekek számára csodálatos ajándék, hogy szüleik és nagyszüleik mellett immáron keresztszüleik is mellettük állnak, és így szilárd alapot képeznek e drága kis emberek felnövekedéséhez.

Láthatjuk, hogy az ember számára nagyon fontos, hogy legyen szilárd eleme az életnek lelki értelemben is.

Van-e azonban valaki, aki mindig mellettünk áll és mellettünk is fog állni?

Tudunk-e bárkit mondani, aki eddigi életünk minden percében mellettünk volt?

Nem olyan rég láttam egy grafikont, internetes kutatáson alapult, eredménye szerint pedig, a megkérdezettek többségének az életében volt valaki, akit a legjobb barátjának tartott, de már rég nem is tartják a kapcsolatot.

Az emberi alapozások sajnos múlandóak. Mert a barátok elhagyhatnak, a szülők meghalhatnak, a gyermekek elköltözhetnek, a házastárs megcsalhat. Történhetnek olyan változások, melyek miatt egyedül maradunk.

De itt lép be a képbe Krisztus. Hűséges társunk, akiről a Zsoltáros is bizonyságot tesz. Őrá alapozva nem ingadozunk.

Szeretett testvérek! A kérdés: Ki nekünk Krisztus?

A felolvasott igében Ő, mint kőszikla kínálja magát. Egy olyan szövetséges, akit semmi sem távolíthat el tőlünk, semmi sem képes elsodorni, összetörni, a halál sem diadalmaskodhat felette. Ő maga: KŐSZIKLA. Megingathatatlan, és megrendíthetetlen.

Azonban, mint azt említettem, ez a pár vers nem csak arról szól, hogy Jézus kicsoda, hanem hogy én hogyan fordulok hozzá. Jézus megjegyzi itt, hogy miért panaszkodsz, vagy vádolod az eget, zsörtölődsz és hitetlenkedsz, ha nem tartod meg mindazt, amit kérek tőled. Én nem vagyok kívánság teljesítő automata. Ahhoz, hogy a dolog működjön, mindketten kellünk.

Hiába van egy nagyszerű kőalapozás, ha az épület a város másik végében épül. Hiába tesz valaki mindent a Szentírás szerint, ha a szívéből kizárja Jézust. Tetszik a kereszténység, akkor merd elfogadni Krisztust.

Ki a te kősziklád?  Egy történetet olvastam, mely jól illusztrálja azt, amiről az ige szól:

A szikláról zuhanó János elkapott egy faágat. De alatta 300 méter mélység. Kapaszkodik, és elkezd kiabálni: Segítség, segítség! Van ott fent valaki?

Egyszer csak egy hangot hall:

• János, János, hallasz engem?
• Igen hallak, itt vagyok lent. Ki vagy te és hol vagy?
• Én az Úr vagyok János, én mindenütt ott vagyok!

• Istenem, kérlek segíts rajtam! Megígérem, ha segítesz lejutni innen, akkor soha többé nem vétkezem, életem hátralevő részében téged foglak szolgálni!
• Lassabban az ígéretekkel János! Előbb hadd szedjelek le innen! A következőt kérem tőled, jól figyelj!
• Bármit megteszek Uram, csak mondd, hogy mit tegyek!
• Rendben! Engedd el az ágat!
• Micsoda?
• Azt mondtam, hogy engedd el az ágat! Bízzál bennem! Rajta!

Hosszú csend következett. Végül elkiáltotta magát János:

• Segítség! Segítség! Van odafenn még valaki!

Ilyen az ember. ha nem tetszik neki, amit hall, ha más szeretne inkább hallani, ha kényelmetlennek tűnik mindaz, amit mondanak neki, keres valaki mást. Könnyebb váltani, mint változtatni. Könnyebb a lelkészre fogni, mint magunkban keresni a hibát. Könnyebb az egyházat szidni, mint belenézni mélyen, mi áll a dolgok mögött.

Testvérek! Mi merünk, félelem nélkül, az egyetlen kősziklára hagyatkozni? Mi merjük életünk házát rá építeni? És ha merjük, vajon hallgatunk az ő szavára, vagy akaratos és makacs gyermekként nem vagyunk hajlandóak figyelni Rá? Amikor azonban baj történik, mindig könnyen jön a vádló szó?

Merjünk Őrá alapozni, és vele elindulni a másik ember felé. Megérinteni azt, akinek még nincs kősziklája, akinek még nincs alapja, nincs senkije.

A tegnapi napon hosszú idő után először egyházmegyei alkalmat tudtunk szervezni. Össze tudtunk gyűlni 50-en, hogy tanulhassunk, épülhessünk, és közösségben lehessünk.

Csodálatos megtapasztalás volt, hogy a hosszú elszigetelődés után mennyi örömet hozott ez a megyén, sőt, délvidéki testvéreinknek hála, országhatárokon átívelő találkozás. Hálát adhattunk a ránk gondot viselő Úrnak azért, hogy minden nyomorúság között megőrzött minket, és egymást erősíthettük, hogy újabb lendületet kapjunk.

A szívünkre helyezték az előadók, hogy a diakónia a gyülekezeten belül akkor működik, ha az Istentől kapott erőnket, a Tőle kapott szeretetet a másik ember felé visszük tovább. Egy kézfogásban, egy simogatásban, egy telefonhívásban. Ott lenni támaszként, ahol valaki egyedül van.

Kedves Testvérem!

Nem vagyok kőműves.

Nem értek igazán az alapozáshoz.

De az ige világosan szól. Aki cselekszi, amit az Úr mond az Ő drága igéjén keresztül, és életének minden gondját rá bízza, az minden nehézséget át tud vészelni. A betegségtől a gyász fájdalmáig, a munkanélküliségtől a gazdasági válságig, az összetört szívtől a nagy változásokig.

Ilyen lehetőséget kínál nekünk a mi Urunk, kősziklánk. És feladatul mások erősítését, támogatását.

Merjünk élni vele!

Ámen

Mándi Kitti