2021.
Textus: Márk 6: 30-32.
Márk evangéliumát olvassuk e napokban, a felolvasott igeversek is az előttünk lévő napokban lesznek napi igék. Egy nagyon ismert igeszakasz egy részletét hoztam elétek, egy olyan részletet, amelyen általában átsiklik a szemünk, hiszen ezen egységen belül foglal helyet az Újszövetség egyik legmozgalmasabb története, Jézus egyik legnagyobb csodája, az 5000 ember megvendégelése. Egy olyan történet, amely megmozgatja már gyermekkortól fantáziánkat, de felnőttként sem hagy nyugodni, hiszen olyan jó azt a történet által tudatosítani magunkban, hogy olyan urunk van, akinek a kenyér probléma, azaz testünk is éppen olyan fontos, mint lelkünk.
E három vers tulajdonképpen bevezetője a történetnek csupán, egy átvezetés- amely megmutatja, hogy hogyan állt elő az a helyzet, amelyben Jézus megmutatta csodálatos hatalmát egy óriási tömeg előtt.
Én, e mai alkalmon e három verset, a bevezetést, az átvezetést szeretném magyarázni, nem pedig konkrét csodát, a kenyérszaporítás csodáját.
A történetben Jézus tanítványai éppen visszatértek, arról az útról, ahová Jézus küldte ki őket. Feladatuk volt, hogy kettesével elmenve bizonyságot tegyenek Jézusról, mégpedig nem is akármilyen formában: hatalmat adott nekik a betegségek és a démonok felett. Kezük által sok csoda történt. Most pedig, a történetben épp visszaérkeznek a tanítványok, elfáradva, tele élménnyel, és elkezdik Jézusnak elbeszélni a történteket.
Meglepő Jézus válasza: Jézus pihenni hívja tanítványait, csak őket, egy a világtól elzárt helyre. Elgondolkoztam azon, hogy mit jelent ez: Jézus nagyon pontosan tudja, hogy tanítványai eröjükön felül teljesítettek, hogy elvégezték azt, ami rájuk bízatott. Megtörtént általuk az első bizonyságtétel. Azonban azzal is tisztában van, hogy mindez elfárasztotta tanítványait, fizikálisan és lelkileg is. Tekintettel volt rájuk, tudta, hogy fel kell töltekezniük, azért, hogy újra szolgálatba állhassanak.
Jellemző a mi Urunkra ez a nagyvonalú, az ember érdekeit, az embervoltunk határait számon tartó szemlélet! Gondoljunk a szombatnap, anyugodalomnap parancsára. „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap, az Úrnak, a te Istenednek nyugodalomnapja, semmi dolgot ne tégy azon”- hangzik a parancs! Lehetősége volt Izrael népének már 3200 esztendővel ezelőtt-teljesen egyedülállóan a világban egy nyugodalom napra!
Orvosok vizsgálták meg az emberi szervezetet, és állapították meg, hogy ez a hat plusz egyes tagolás, egy tökéletes ritmust ad az életnek, amely a szerveket, szervrendszereket kíméli, regenerálja.
A Szovjetunióban Sztálin alatt a termelékenység fokozására a diktátor utasítására bevezették a 10 napos ciklusokat, azaz kilenc nap munkát egy nap pihenővel. A válasz nem sokáig késett: a keresőképes felnőtt lakosság elkezdett hullani, mint a legyek.
De, eszünkbe juthat a szombat év, a hetedik év, amikor a földeket pihentették, esetleg a jóbél év, amikor minden újra helyre áll, rendbe jött, helyre állt, a hétszer hetedik éveket követő év megnyugvásában, pihenésében. Isten tehát szem előtt tartja az övéinek minden igényét, így az ő megpihenésüket is.
Mindez, a számunkra azt jelenti, hogy egy olyan Urunk van, aki tökéletesen tisztában van ember voltunk korlátaival, és így a fáradtsággal is. Tudja, hogy nem lélektelen robotok vagyunk, akiknek egyedüli célja és lehetősége a munka! Akkor is tudja, ha a mai szemléletmódja a társadalomnak nem erről szól! Olvastam egy divatos menedzser gondolkodást tükröző munkát, amelyben az ember (a műben csak munkavállaló) feladataként határozza meg a vezető azt, hogyha már nem tud eleget teljesíteni, és így elég hasznot hozni, akkor távozzon a munkahelyről, felmondva. Az ige másra tanít!
Úgy gondolom, hogy ez az ige különösen is aktuális nyáron, amely nyárról sokaktól azt hallom, hogy alig vagy nincs benne részünk pihenésben! Amikor az elmúlt év, vagy inkább másfél év, a járvány által hozott kihívások, a folyamatos változások, bizonytalanság és az azokra adandó emberi válaszok oly sok erőt kivettek az emberből. De, mondom személyesebben: belőlünk.
Szolgatársaimmal beszéltünk arról, hogy míg régebben a nyarakban legalább volt egy kis szünet a pörgésben, mostani felgyorsult világunk kihívásai állandó készenlétet, jelenlétet, gyors válaszokat kívánnak tőlünk, amely szinte lehetetlenné teszi a megpihenést.
És, még magunk adunk lehetőséget arra másoknak, a mobiltelefonokkal, amelyet sokan csak hosszú póráznak neveznek arra, hogy munkaügyben még akár egy családi ebéd alatt is zavarjanak!
Megvallom azt is, hogy soha, eddigi több mint 25 esztendős lelkészi szolgálatom alatt nem találkoztam ennyi megfáradt, kiégett, a megnyugvást, pihenést óhajtó, szinte szomjúhozó emberrel! Olyan csodálatos tehát ez az ige, amelyben Urunk megpihenésre hív bennünket! E forró nyárban fogadjuk meg hát tanácsát, hívó szavát, hogy valódi pihenésünk lehessen!
A mi Istenünk ugyanis olyan Isten, aki észreveszi a testi-lelki fáradtságunkat egyaránt, és hozzánk is szól az Ő szava: "Jöjjetek velem, csak ti magatok, és pihenjetek meg kissé!"
Mit jelent ez?
1. Azt, hogy tökéletes pihenésünk csak az Úrral lehet! Elmenni valahova, ahol vele találkozhatunk, ahol közösségünk lehet vele, és e közösség által megnyugodhatunk-regenerálódhatunk-feltöltődhetünk! A múlt szombati diakóniai és nőszövetségi csendesnap például egy ilyen alkalom volt. Lelkiekben feltöltődve, a közösségben elcsendesedve, újult erőkkel térhettünk haza. Hiszem, hogy erre a pihenésre a mi Urunk hívott bennünket!
Nagyon sokan mondják el a Berekfürdői egyházmegyei csendeshetek után azt, hogy teljesen pihenten kezdik az új tanévet és tudnak megfelelni a kihívásoknak! Vajon miért? Azért, mert az úrban pihent el, nyugodott meg a lélek és a test pihenését is lehetővé tette ez. Csak vele lehetséges igazán a megnyugvás, ezért nincs értelme egy keresztyén ember számára, az istentisztelet nélküli vasárnapoknak. Sokszor halljuk: "nem megyek ma templomba, mert fáradt vagyok!" A válaszunk lehet ezen igék alapján: "Épp azért gyere testvérem, mert csak ott töltődhetsz fel, regenerálódhatsz igazán, és tudod újra betölteni küldetésed!" Oly sokan panaszkodnak egy-egy hosszabb nyaralás vagy wellness hétvége után mély fáradtságról, és amikor az okokat kutatni kezdjük, kiderül, hogy a nyaralás ideje alatt csak a test feltöltésével törődtek! Azonban az ember nem csak test, nem csak egy húsdarab, lelkünk is van, amelynek megpihenése ugyanannyira fontos, mint testünkké!
Ma, láthatjuk a megterített Úrasztalát, amely ugyanazt üzeni, mint mai igénk, csak kicsit más szavakkal: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terheltetve, és én nyugalmat adok nektek!” Így vár bennünket a szent asztal. Az Úrvacsorai közösségben ugyanis a lélek a bűnbocsánat kézzelfogható, szemmel látható jegyeit veszi magához, ami által felszabadulunk a bűn terhe, nyomasztó súlya alól. Megpihen lelkünk, és ennek hatása van testünkre is!
2. Jézus hívásában a "csak ti" is jelent valamit: Az Úrral való közösségben csak az találhat valódi pihenést, aki hozzá tartozik. Csak az nyugszik meg egy istentiszteleten, bibliaolvasás által, aki az övé. Csak annak az embernek jelent ez testi-lelki feltöltődést, aki urának vallja Jézust!
Adjunk hálát, ha e csoport tagjai lehetünk, akik Isten közelségében pihenhetünk meg, napról-napra, alkalomról alkalomra. Ha pedig még nem így van, akkor kérjük Őt, hogy tegyen részesévé a vele való élet csodájának! Ámen
Juhász András