2019.

Kedves Gyermekek, Szülők, kedves Gyülekezet!

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Megmondom őszintén, az első iskolai héten mindenkinek így köszöntem. Voltak, akiket megnevettettem, mások meglepődtek, és természetesen- ahogy az lenni szokott- néhányan fejcsóválva vették tudomásul, nincs mindenki lelombozva szeptember első hetében.

Tudom én, hogy minden évkezdet nehéz. Magam is tapasztalom. Megkérdeztem a diákjaimat is, és bizony, eltérő reakcióik voltak a nagy visszatérésre vonatkozóan.

Pedig a kitárt iskola és óvoda ajtók csodás őszi dekorációival igencsak csábítónak tűnnek.

Persze én magam is tudom, a látszat néha csal.

Ugyanakkor, szeretném most minden kedves itt ülő számára elmondani, bizony, Isten Igéjében arra vonatkozóan is találunk útmutatást, hogyan viszonyuljunk a mindennapokban tapasztalható nehézségekhez.

Két különböző igét olvastam fel, mégis, mindkettőt magunkénak tudjuk érezni. Az egyik az örömről, a másik a nehézségek felvállalásáról szól.

Valljuk be őszintén, e kettő néha egy héten belül is váltakozik az ember életében, főként, ha iskolás az illető.

Így aztán milyen jó, hogy Isten Igéje mindkét helyzetről beszámol nekünk.

Mai tanévnyitó, cserkészévnyitó istentiszteletünk, melyen e kisgyermek megkereszteltetésének is tanúi lehettünk, az öröm és hálaadás alkalma.

Együtt örvendezünk mind, akik Istenhez tartozunk. Köszöntjük egymást, összemosolygunk, rég látott kedves arcokkal találkozunk.

Azután elcsodálkozunk, ki mennyit nőtt, hogy megváltozott, a haja, az arca, a hangja, a termete. Ilyenkor még évről évre látványos a változás.

Azután majd holnap reggel 6 és fél 7 között csörög az óra, felkelünk, és elindulunk az iskolába. Na az már nem lesz ennyire örömteli.

Vagy mégis? Mit kér az Úr Jézus a tanítványaitól: vegyétek magatokra az én igámat. Lehet, hogy furcsa ezt hallani. Ma már ezt a kifejezést nem nagyon ismerhetjük a mezőgazdasággal foglalkozó vidéki életből. Az Iga az, amit az állatok nyakára tesznek, hogy azt húzva vontassa a terhét.

De nem kell megijednünk! Jézus igája nem olyan teher, mint amit oly sokszor elvárnak tőlünk.

Jézus azonban nem plusz terhet akar a nyakunkba helyezni, hogy hordozzuk az övét is, hanem fordítva! A benne hívő terheit Ő segít viselni.

Azaz, nem az a fontos, hogy mennyi sok terhet kell hordozzunk, hogy milyen nehéz feladatok várnak ránk, tudjátok dolgozat, felvételi, kompetenciamérés, érettségi, hanem sokkal inkább, hogy kivel, és hogyan hordozzuk azt.

A nyári cserkésztáborban magam is megtapasztalhattam, más, ha egy nálam gyengébbel viszek valamit, vagy egy nálam erősebbel. Könnyebb, ha van egy erős segítségem, pláne, ha közben egy vidám ének, vagy beszélgetés el is tereli a figyelmem arról, hogy amúgy cipekedünk.

Azt kéri mai igénkben az Úr Jézus, hogy Őt válasszuk magunk mellé segítségnek. Azért ez elég jó ajánlat.

Azt olvastuk a Bibliában, az igát vinni úgy jó, ha bennünk van a szelídség és az alázatos szív. Erre a feladatra hív ma minket a mi Urunk. Hogy szelídek legyünk. Ne a bajt és békétlenséget keressük, hanem szelíden éljük a mindennapjainkat.

Melyik állatra mondjuk, hogy szelíd? Arra, amelyik nem bántja a hozzá közeledőket. Mi vajon tudunk úgy élni, hogy szavaink, tetteink ne okozzanak sebet másoknak?

Tudunk úgy élni, hogy mozgolódásaink során ne dörzsöljük le másokról a bőrt?

Tudunk-e úgy hálát adni a múlt hétért, hogy elkönyvelhetjük, senkit sem bosszantottunk fel, vagy bántottunk meg?

Sőt, inkább örömet okoztunk? A szelíd és alázatos lélek kedves Isten előtt és az emberi életünket is értékessé teszi. Ez által fogunk méltóvá válni ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívattunk, és ahhoz az elhívóhoz, aki elhívott bennünket szent hívással. Aki hajlandó arra, hogy odaálljon mellénk, aki hajlandó volt arra, hogy vállalja értünk a Golgota keresztjét is, hogy boldogok lehessünk alázatosan, szelíden, Jézusi módon.

Ő maga cselekedje igéje és Lelke által ezt a mi szívünkben.

Kedves Gyerekek, kedves felnőttek!

Amikor egy új tanév és egy új évszak kezdetén vagyunk, hatékony lehet célokat kitűzni magunk elé.

Célunk lehet ebbe a tanévben akár a szelídség. Vagy az öröm. Vagy az türelem, a békesség, a béke teremtés.

Pál apostol a filippi gyülekezetnek szóló intelmeit, melyben ugyebár örvendezésre hívja őket minden helyzetben, így fejezi be :

Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!

Ez a legnagyobb cél.

Hogy az igaz úton járjunk.

Nektek, ehhez van segítségetek. A hittanórákon a bibliai történeteken keresztül keresitek az utat, a gyülekezeti alkalmakon is, a női- férfi bibliakörön, a nőszövetségen és a kálvinista körön is ugyan úgy, azt keressük, kutatjuk, hogy a saját éltünk hogyan folyhat méginkább az Isten útján, hogyan követhetjük a tiszta, nemes utat.

Mindehhez pedig csodálatos ígéret társul, megnyugvást találtok lelketeknek, sőt, emlékezzünk a kereszteléskor elhangzott igére:

íme veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!

Micsoda kilátások!

Az Úr Jézus azt ígéri, ha az Ő útjára igyekszünk, Ő velünk tart azon. Elkísér az iskolába, és békességre int, amikor az a másik jól felbosszant. A dolgozatnál figyelmeztet, puskázni nem ér, de a délutáni játéknál eszünkbe juttatja a szélen ácsorgó, magányos új osztálytársat is.

Elkíséri nem csak a gyerekeket, de a felnőtteket is a munkahelyre, a hivatalba, az orvoshoz és haza is.

Békességet, szelídséget, megnyugvást és örömet hoz, ha családotok tagjává hívátok Őt!

Legyen ez a tanév egy új kezdet, és kibővült, örömteli közösség!

Ámen

Mándi Kitti