2019.

Hóseás próféta könyvét kezdtük el olvasni, advent küszöbén, egy héttel az első gyertya kigyulladása előtt. Első olvasásra, első hallásra semmi olyan rész nincs e könyvben, amely az adventre mutatna. Ám, ha nyitott szívvel olvassuk, és kérjük Isten Lelkét, hogy világosítsa meg értelmünket, hogy érthessük az ősi igét, láthatjuk, hogy Hóseás könyve is ugyanazt az alapmotivumot hordozza, amely az advent alapja: mindkettő a kegyelmes Istenről tesz tanúbizonyságot. 

Hóseás az első kispróféta. Élete szorosan összekapcsolódik küldetésével. Uzziás, Jótám, Áház és Ezékiás júdai királyok idejében prófétált, ám az északi országrészben, ahol II. Jeroboám, Izrael történetének egyik legnagyobb királya uralkodott.

Az ország mérete két sikeres háború után a salamoni méreteket is elérte. A kereskedelem felvirágzott, és az arábiai rézbányászat is a gazdagság egyik forrása volt. Hatalmas gazdagság köszöntött az országra (Samáriában régészek olyan épületeket tártak fel, ahol elefántcsont berakásos termek voltak).

A népesség úgy megnő, hogy kiszorul a városokból. Felvirágzott a szövő és festőipar.

Ez azonban csak az érme egyik oldala volt. Nagy adókat vetettek ki az olajra és bora, ami a kisemberek fő megélhetését adta, a társadalmi berendezkedés pedig hihetetlenül igazságtalan, a bőség és nyomor szélsőséges ellentéte jellemezte. A földművesek uzsorások karmai közé kerülhettek, elveszítve mindenüket. A kíméletlen gazdasági rendszert elviselhetetlenné tette a gazdagok arroganciája, és kapzsisága.

A piacokon a súlyokat és mértékeket hamisították, aki tudta, átverte a másikat. A jogrendszerre nem lehetett támaszkodni, mert a gazdag megmondta a bírónak mit akar, és megvesztegetve érvényt szerzett akaratának. A szegényeket elűzték földjeikről. A korban tanúi lehetünk a társadalom felbomlásának.

Ismerősek az előbb felsoroltak? Mintha csak a mai Európát, és Amerikát írtam volna le, az úgynevezett nyugati kultúrát! Pedig, a Közel-Keleten járunk, a Kre. 700-as években! Ez is mutatja azt a tényt, hogy Isten igéje mindig, mindenhol, minden körülmények közt aktuális!

Ebben a helyzetben szólalt meg Hóseás próféta, az Úr szavát közvetítve. Hóseás, a szövetség teológusa, aki Isten és népe közti szövetséget kéri számon prófétai könyvében, egyrészt a politikai, másrészt a gazdasági, harmadsorban pedig a vallási bűnökre rámutatva.

A felolvasott igeszakasz egy megdöbbentő igeszakasz, szinte pirulva olvassa az ember. Mert miről is szól?

Nem másról, mint, hogy Isten parancsba adja prófétájának – Hóseásnak - hogy házasodjon meg, és feleségül magának egy parázna nőt vegyen. Az nem derül ki, hogy milyen paráznáról: kultikusról, felavatottról, utcairól, vagy egyszerűen egy kicsapongásra hajlamos nőről van-e szó, de azt hiszem, hogy ez a történet szempontjából mindegy. Azt parancsolja az Úr, hogy legyenek gyermekei a paráznától. A gyermekeknek is olyan nevet kell adnia, amelyek szimbolikusak: első szülötte a Jezréel nevet kapja, amelynek szép jelentése: Isten vet, Isten vetése, elhomályosul az ott történtek fényében.  Neve utal arra a városra, ahol Nábót vérét kiontották, majd Áháb király családját lemészárolták, azaz a név ítéletet hirdet.

 Második gyermeke a „Ló ruchámáh! – azaz nincs irgalom, nem irgalmazok nevet kapta, amely név ugyancsak a népen megmutatkozó ítéletre mutat.

Míg, a harmadik gyermek neve : „Ló ammi!” azaz „Nem népem”, a kitagadás szava volt Izraelben.

Láthatjuk, hogy az Úr nem könnyű feladattal bízzam meg prófétáját.  Majd amikor ez a nő mindezek után hitetlenül elhagyja őt, még menjen is utána, váltsa ki szorult helyzetéből, és vigye haza.

Sok minden nem szokványos ebben a történetben: először is, Isten emberének, egy prófétának miért kell közösséget vállalnia egy paráznával, egy prostituálttal? Hogy fér össze e két dolog? Nem arra tanít minket a Szentírás, hogy a hívő ember hívő társat keressen magának, és a hívő és hitetlen közti párkapcsolatot egyenesen úgy jellemzi a Biblia, mint „felemás igát”, amelytől óvakodni kell? Hogy parancsolhat ilyet az Isten? Hogy lehet gyermekeknek átkot hordozó nevet adni, miközben a gyermek isten ajándéka és áldás? Saját magával, saját rendelkezéseivel fordul szembe talán Isten?

Távol legyen tőlünk ez a gondolat! De, miről is van akkor szó?

Egy jelképes prófétai cselekedetről, amelyet a prófétának végre kellett hajtania. Isten emberei ugyanis nem egyszerűen csak az általunk vélt tanításokat végezték, de sokszor kiábrázolták cselekedetekben is azt, amit az isten rájuk bízott. Hogy miért? Mintegy szemléltetésként. Ha képeket lát maga előtt az ember, azok lényegesen könnyebben rögzülnek, mint a betűk. Itt is erről van szó, Hóseásnak illusztrálnia kell valamit, amit az Isten a szívére helyezett! Más próféták is viselkedtek így: Ezékielnek több héten át kellett látványosan lehetetlen összetevőkből készült ételeket ennie, hogy Jeruzsálem ostromának keserveit kiábrázolja. Jeremiásnak jármot kellett akasztania nyakába, és úgy végigmenni az utcán, hogy a fogságot megjelenítse! Majd, a szabadulásra utalva, az ellenség által körülzárt Jeruzsálemben kellett, a megszállás alatt lévő földekből vásárolnia. Láthatjuk tehát, hogy nem példa nélkül való, ha egy próféta hosszabb, vagy rövidebb ideig szimbolikus cselekedeteket végez. Hóseásnál e cselekedet egész életére kihatott.

De mit is jelentett e tett? A Bibliában a házasság, mint szimbólum, nem csak két ember önkéntes alapon szerveződő tartós életközösségét jelöli, de túl is mutat ezen. Jelöli az Isten és az ő népének kapcsolatát is.  Isten a vőlegény, vagy férj, míg a menyasszony a népet jelöli. Mi van ebben a képben? Egy bensőséges, kizárólagos kapcsolat. Egy olyan kapcsolat, amelyben a menyasszony, azaz a nép elégséget találhat.

Mit jelent az, hogy Hóseásnak parázna nőt kell elvennie – e gondolatra utalva? Nem többet és nem kevesebbet, mint azt, hogy Izrael népe egy parázna nőre hasonlít, akiért a férj, azaz Isten mindent megtesz, de a nép folyton, újra és újra hátat fordít neki. Eltér tőle, a kizárólagos és bensőséges kapcsolatot más istenek kultuszában való részvétel váltja fel. Az igaz egy Isten kultuszán kívül más istenek után jár a nép. Isten igaz szeretettel fordul feléjük – akárcsak Hóseás a feleségéhez – de a nép engedetlen – és ezzel Istennek folyton fájdalmat okoz, akárcsak Hóseásnak az ő felesége. Megszegnek minden parancsolatot, akár Istennel, akár az embertárssal kapcsolatosak is azok. Felvetődik a kérdés, vajon a szerető Istenhez hogy viszonyulhat így az ő népe? Miért paráználkodik más istenekkel, miért tér el tőle? Miért válaszol rosszal a sok kapott jóért? Hogy lehetett ilyen a zsidó nép?

Nos, mielőtt nagyon elítélnénk őket, vigyük tovább a képet az Újszövetség talajára: az Efézusi levél arról tesz bizonyságot, hogy a férj Krisztus, és a menyasszony, vagy feleség az ő népe, azaz az egyház. Ugyanaz a bensőséges kapcsolat lehet tehát Krisztus és az egyház közt, mint Isten és az Ő népe, vagy a férj és a feleség közt. És, sajnálatos módon az egyház ugyanígy fordul gyakran Krisztushoz, vagy inkább fordul el tőle! Gyakran lehetünk tanúi annak, hogy az egyház „prostituálódik”, azaz olyan helyzetekbe keveredik, amelyek nem a küldetéséről szólnak: politikai, gazdasági, a múltban pedig fegyveres hatalmat jelentett sok esetben az egyház, és állandó kísértése az állammal kapcsolatos viszonyában az, hogy földi alapokon, a földi valóságnak, és ne a mennyei valóságnak megfelelően szervezze meg önmagát. A reformáció korára ért az egyház el egy mélypontot, politikai, gazdasági és fegyveres hatalomként szinte állam volt a világi államokban. Komoly szükség volt e téren is megváltoztatására, a reformációra! És, mivel a reformáció soha nem lezárt folyamat, hanem az egyház élete folyamatos reformációra, azaz Isten igéjéhez történő hozzáalakításra szorul, ma is figyelnünk kell arra, hogy a mindenkori államhatalommal való kapcsolata az egyháznak bibliai alapokon nyugodjék!

Elég kellemetlen az, amit hallottunk?

Azt hiszem igen, de menjünk még tovább, és vonatkoztassunk el az egyházzal kapcsolatos hagyományos elképzelésektől.

Vonatkoztassunk el a zsinattól, püspököktől, intézményeinktől, sőt még templomainktól is. Ugyanis az egyháznak ezek csak külső, szervezeti megjelenési formái, jó vagy rossz formái. Az egyház ugyanis emberekből áll, belőletek és belőlem. Belőlünk épülnek fel a gyülekezetek, és az egyház is. Nézzük meg így a kérdést! Az egyház, azaz mi, hogy fordulunk a mi Urunkhoz?

Mi jellemzi a mi kapcsolatunkat Jézussal?

A megváltásra válaszként adott engedelmesség?

Az áldozatkész szeretet iránta és embertársaink iránt?

A kizárólagos bizalom Jézus iránt?

A benne való feltétlen hit?

A világító reménysége életünknek?

Nos, tegyük őszintén szívünkre kezünket, és valljuk meg, hogy az esetek többségében a mi életünk is a parázna Izrael életére emlékeztet! Nagyon gyakran mástól várunk támaszt nehéz helyzetekben, és nem Urunktól, nagyon gyakran lázadunk ellene, nem keressük vele a kapcsolatot az imádságon, a bibliaolvasáson, az istentiszteleti alkalmakon. Emberekbe vagy eszmékbe vetjük bizodalmunkat, reménységünket. Az anyagi világ értékei mozgatnak, és nem a Jézusban adott örök értékek! A pénz, a fogyasztás oltárán áldoz az emberek többsége, és mintegy istenpótlékba vetik bizodalmukat. Aki nem hiszi, menjen el e hétvégén, a „Black Friday” hétvégéjén a fogyasztás és pénz istenének modernkori szentélyeibe a bevásárló központokba…

 Régi bűneink vissza-visszatérnek, és/vagy új bűnök nyomorítanak bennünket, lázadunk, és az Úr engedelmes szolgálata is távol áll tőlünk! Olyan messze tudunk kerülni Istenünktől és megváltó Jézusunktól!

Szeretett Testvéreim! Eltévelyedett, lázadó, Isten ellen forduló életű emberek vagyunk, akik Isten színe előtt meg nem állhatunk!

Mi hát akkor a megoldás?

Aki az elején figyelt, az emlékszik, hogy feltettem egy kérdést: „Isten emberének, egy prófétának miért kell közösséget vállalnia egy paráznával, egy prostituálttal?” Azaz, miért vállal közösséget Isten az ellene lázadó emberrel?

De, mondom másként: Jézus miért vállal közösséget velünk, bűnösökkel?

 Azért, mert Isten ennyire szeret bennünket! Ha hűtlenkedünk is vele kapcsolatban, Ő hű marad. ha megtagadjuk Őt, ő mégsem tagad meg bennünket! Ha ellene lázadunk is, el nem taszít bennünket! És, itt kapcsolódhatunk a karácsonyt megelőző négy hét, az advent egyik központi üzenetéhez: Isten kegyelmes szeretetéhez!

Ahogy, Hóseás utána ment parázna feleségének, és hazavitte őt, úgy Jézus is ezért lett emberré! Emberré lett, hogy az embert megváltsa! Emberré lett, hogy mint a tékozló fiúk történetében szereplő atya, hazavigyen minket, oda ahonnan hálátlan módon eljöttünk, az Atyai házba! Emberré lett, hogy amit az ember a bűnesetben elrontott, és amit bűneinkkel tovább rontunk, azt rendbe hozza, helyre tegye. Tehát Isten felfoghatatlan szeretetének és kegyelmének a bizonyítéka Jézus emberré létele! Tőlünk egy dolgot vár: mondjunk igent kegyelmére, és éljünk annak áldásaival! Ámen

Juhász András