2019.

Drága Gyülekezet! Szeretett Testvéreim!

Egy héttel ezelőtt ifi napot tartottunk a fiataloknak. A követés volt a nap témája. ’Te kit vagy mit követsz?’ Nagyon találó ez a kérdés, drága Testvérek, mert fiataljaink folyamatosan követnek valakit vagy valamit az interneten! Követnek emberi életeket, témákat a facebookon, az instagrammon, youtuberek videóit, és oly sok mindent és mindenkit, akik új lehetőségeket, új ismereteket, új trendeket mutatnak fel számukra.

Követik ezeket a videókat, mert kíváncsiak, mert új távlatok nyílnak meg előttük… más, és több, mint amit a közvetlen környezetükben megtapasztalhatnak, vagy megtudhatnak. Egyik videós jön, a másik megy. Egyiknek több, másiknak kevesebb követője van… hiszen lehet ezeket like-olni, tehát kifejezni tetszésüket, vagy nem tetszésüket egy gombnyomással.

És mégis oly sok kérdés fogalmazódik meg egy kamaszban, vagy fiatal felnőttben az élet nagy dolgai tekintetében! Azt látják, hogy szinte hetente változik a trend, a divat, eltűnnek és feltűnnek régi-új celebek, és maguk sem tudják, mit hogyan csináljanak ebben az életben…

Ezzel szemben ott van Jézus Krisztus, akit szintén lehet követni, és ott hagyni; szeretni és elutasítani; esetleg Tőle kérdezni és válaszokat kapni. Jézus Krisztus ugyanis „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13, 8). Ő nem változik, és ami szintén fontos: nem változtatja meg tanításait, igéit!

Nehéz ez a követés, mégis kifizetődőbb. Azért, mert a pillanatnyi örömök helyett Jézus azt szeretné, hogy boldogságunk tartós legyen földi életünkben, és az örök életben. Jézus azt szeretné, hogy életünk gyümölcstermő élet legyen!

Mik ezek a gyümölcsök? A Galata levél tartalmazza a Lélek gyümölcsét, ami: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5, 22-23). Ki ne vágyna ezekre a gyümölcsökre? Ki ne vágyna egy kiegyensúlyozott, boldog életre?

Jézus mai Igénkben pontosan arról beszél, hogy van erre egy járható út, egy recept, egy élet-program! Azt mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt…” (Jn 15, 5).

Az a szőlővessző, amely nem kapcsolódik a szőlőtőhöz, és így a tápláló talajhoz, kiszárad. Nem marad életképes. Nem képes szőlőt teremni. Semmire sem való, csak összeszedik, és elégetik. Jézus azt mondja, „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.” (Jn 15, 1). Van egy szőlősgazda, Aki odafigyel a szőlővesszőkre: valamelyiket lemetszi, valamelyiket megmetszi. Az elsőt azért, mert nem terem gyümölcsöt, a másikat meg azért, hogy még több gyümölcsöt hozzon.

A szőlővessző önmagában véve nem képes gyümölcsöt teremni. Hiányzik belőle az élet! Ez azt jelenti, hogy mi, emberek Jézus nélkül képtelenek vagyunk gyümölcsöt teremni, mert Nélküle egy egészen másféle élet van bennünk. Nem az, amelyik az örök életre visz…

Megtévesztő lehet a számunkra a szőlőtő képe! Jézus azt mondja: „Én vagyok az IGAZI SZŐLŐTŐ…” (Jn 15, 1a). Mert van hamis szőlőtő is? Van, drága Testvérek! Hamis azt gondolni, hogy nekem a vallás olyan dolog, ami megtart az örök életre. Hamis azt gondolni, hogy a megtanult imádság elég Isten előtt. Hamis azt gondolni, hogy a szülői háztól hozott hit nekem is elég lesz.

Jézus Krisztus az igazi szőlőtő! Ha Benne van az életed, akkor ebből fog felfakadni és ebből fog feltörni az életnek a forrása. Az igazi szőlőtő azt jelenti, hogy Ő a mi számunkra az élet forrása, Ő a számunkra a világosság, az üdvösség, az imádság, a szolgálat és a hálaáldozat. — Ő minden.

Egy református igehirdetésben „olvastam egy nagyon beszédes példát”: sokan mondják egy-egy evangelizáció, csendeshét, vagy családi nap után, hogy ’közelebb kerültem Istenhez’! De ha a hűtőhöz közelebb kerülünk, attól még nem lakunk jól! Tehát nekünk nem közelebb kell menni a szőlőtőkéhez, hanem Benne kell lennünk!

Amit fontos, hogy megértsünk: a szőlőtőke és a szőlővesszők között kapcsolat van, még pedig élő kapcsolat! Krisztusban élni azt jelenti, hogy nekem is életem, még pedig gyümölcstermő földi életem, és örök életem van! Krisztusban élni azt jelenti, hogy az Ő élete kezd meglátszani az én kis törékeny életemben! Krisztusban élni azt jelenti, hogy Belőle táplálkozom; Belőle nyerek új erőt; Benne képes vagyok megújulni…

Igen, Krisztusban képes vagyok megújulni, de ehhez arra van szükség, hogy a szőlősgazda, a mi Teremtő és Gondviselő Atyánk megmetsszen minket! Eltávolítsa a felesleges darabokat, az életképtelen részeket az életemből! Ez egy fájdalmas esemény! Sok esetben váratlan események, szívszaggató történések vesznek minket körül, melyek meggyengítenek minket, és akadályoznak a Krisztussal való kapcsolatunkban.

Mire is jó a metszés? A metszés tudatos dolog. Jó, hogy a mi Atyánk a szőlősgazda, mert azt jelenti, hogy tudatosan szól bele az életünkbe. Amikor metsz, amikor vág, amikor sebet ejt az életünkön, azt céltudatosan teszi, és tudja, hogy miért. Lehet, hogy te nem tudod, de Ő pontosan tudja!

Ebben az igerészben Jézus többször ismétel egy kifejezést: „maradjatok”. „Maradjatok énbennem és én tibennetek.” (Jn 15, 4). Ez a feladatunk, ennek kell lennie célunknak: Krisztusban megmaradni. Nem csak közel kerülni Hozzá; nem csak távolról figyelni a hívő életet; nem csak Rá találni… hanem Benne meg is kell maradni! Meg tanulni Benne lélegezni; Belőle táplálni hitünket; Benne vigasztalódni; Benne békességet találni; Benne élni!

Nagy kérdés hát nem csak a fiatalok számára, hanem minden korosztálynak: mit vagy kit követsz? Minek vagy Kinek köteleződsz el? Miből vagy Kiből merítesz új erőt? Mi módon akarsz megújulni?

Életünk gyümölcs termése nem megy magától. Ideig-óráig megtapasztaljuk az örömet, a békességet, a szeretetet, a jóságot, de hosszú távon ezek elszáradnak, mert nem tudnak miből, Kiből táplálkozni. Jézus azt mondja: „Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” (Jn 15, 4).

Milyen nagy csoda és milyen nagy kegyelem ez, szeretett Testvérek, hogy Krisztus felkínálja nekünk az örök értékeket hordozó, minőségi életet! És ebben a lehetőségben felkínálja Önmagát. Azt mondja pár verssel feljebb: „az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.” (Jn 14, 27). Kinek ne lenne szüksége békességre, nyugalomra, kiegyensúlyozottságra?

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11, 28). Ki az közülünk, aki még soha nem volt fáradt és megterhelt? Ki ne vágyna arra, hogy bűnterheit, problémákkal teli zsákjait, az aggódás hátitáskáját lerakja végre… a kereszt alá! Azért, mert már ránk nehezedett. Már túl nehéz. Már nincs elég erőnk a cipelésükhöz…

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8, 12). Ki ne vágyna arra, hogy a lelki sötétségből megszabaduljon; hogy újra felragyogjon előtte az a világosság, amely az örök életre visz?!

„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (Jn 7, 37b-38). Kinek nem szomjazik a lelke egy jó szóra? Kinek ne szomjazna a lelke a szeretetre, elfogadásra, megbecsülésre? Ki ne szeretné átélni, hogy belsejéből élő víz folyamai ömlenek, melyek soha nem apadnak ki?!

Végül, hadd olvassam fel mai igeszakaszunk utolsó előtti versét, amely most szól; hozzád szól; érted kiált: „HA MEGMARADTOK ÉNBENNEM, ÉS BESZÉDEIM MEGMARADNAK TIBENNETEK, AKKOR BÁRMIT AKARTOK, KÉRJÉTEK, ÉS MEGADATIK NEKTEK.” (Jn 15, 7).

Végezze el bennünk a Szentlélek Isten az Ő átformáló munkáját, és segítsen bennünket Krisztusban megmaradni! Ámen.

Lovász Adrienn