2019.

Kedves Testvérek!

Hittanévzáró és táborzáró istentisztelet a mai. Hálaadásra és imádságra szeretnélek benneteket ma hívni. Annyi csodás és áldott pillanata volt az elmúlt tanévnek (bár sokszor nem érzékeltük elsőre), és annyi áldása volt a hittantábornak is. Bár a tábor hozadéka az, hogy a hangom ma nem az igazi, mégis, még ezért is csak hálaadás lehet a szívemben, mert nem volt olyan nap, hogy ne vettek volna körül a gyermekek, hogy énekeljünk újra, mert annyira szeretik ezeket az énekeket.

A héten József történetével foglalkoztunk, és az ő történetén keresztül azzal, hogy milyen is Isten gondviselésében élni. A legnehezebb helyzetekben is Őrá támaszkodni, és a jót nem magunknak tulajdonítani, hanem Istennek hálát adni mindenért.

Összesen több, mint 90 fő vett részt a táborban, így hát első aranymondásunk nem csak József családjára, hanem reánk is épp úgy vonatkozott.

1. ARANYMONDÁS: Viseljétek el egymást szeretettel! Ef 4, 2

József életének számos mély pontja volt. Akár a kútra, akár a börtön mélyére gondolunk, azt láthatjuk, bizony, nagy nagy erőre volt szükség, hogy ezekből a mélységes helyzetekből fel tudjon állni az ember. Pál apostol pontosan tudta, milyen is börtön mélyén ülni. A filippi gyülekezetnek írott levele is a börtönben született.

Pál apostolt szinte mindentől megfosztották, ami egy ember számára fontos lehet. Nem volt mellette senki sem a börtön mélyén. Ebből kiderül az is, hogy megfosztották a személyi szabadságától is. Emberileg nézve senkitől semmilyen segítségre nem számíthatott. Az is kiderül a Szentírásból, hogy mindezek közepette fizikai állapota is meggyengült, megromlott az egészsége. Elhagyatva, magányosan, betegségre hajló testi állapotban mégis ezt írja ebben a levélben, hogy Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek.

Az örvendezés egy csodálatos dolog, amikor van is miért örvendezni, ti, kedves gyerekek, most a nyári szünetnek örvenzedtek, mi tanárok, szintúgy.

De mégis, hogyan lehet a börtön mélyén örvendezni? Egy ilyen elhagyatott, megtört állapotban is biztató lélekkel maradni?

Jogosan gondolhatja az ember, hogy aki nehézségben van, az csak ne örvendezzen. Az inkább gondolkodjon el rajta, mi rosszat tett, ami miatt Isten ezt a nagy bajt hozta rá.

De drága Testvérek! Ez nem keresztény hozzáállás. Ez sokminden, de nem a gondviselő Istenben való bizakodás.

Sokkal inkább teszi helyesen Pál, hogy még ebben a szorult helyzetben is örvendezésről beszél.

Pál apostol élete Istenben bízó, engedelmes élet volt. Jól tudta, Istennek tervei vannak vele, és azt is, hogy egyszer be kell végezze küldetését. Tudta, nincs semmi, amit ne Isten keze irányítana az életében, hiszen neki szentelte azt.

Ha követjük Pál tanácsát, és életünket valóban azzal töltjük, hogy imádságban vigyük mindenünket az Úr elé, és hűségesen kitartunk a legnehezebb órákban is, akkor nekünk is szól a tábor második aranymondásának ígérete:

2. ARANYMONDÁS: Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját! Jelenések 2, 10

Ez a kijelentés pedig már ad okot az örömre. Élet és korona egy mondatban. Csodás ígéret. Istentől kapott drága ajándékok!

Ezért már megéri örülni.

Kedves Testvérek! Nektek is szól: Örüljetek, mert nincs olyan nagy vész és baj, aminek közepette ne lenne az Úr velünk, és ne őrizné életüket. Hogy miért van okunk ebben bízni? Azért, mert a magasságban és szentségben lakozó leszállt az emberért és az emberhez azért, hogy az embert, minket ne hagyjon abban az állapotban és helyzetben, amelyben vagyunk.

Eljött, hogy közel legyen hozzánk, és bizony, az óta is közel van az Úr minden benne bízóhoz. Közel van az Úr! Ez a karácsony és minden egyes nap csodás evangéliuma.

Közel van a megtört szívűekhez, közel van azokhoz, akik közelednek hozzá, közel van a keresőkhöz, és közel van a gyermekeihez.

Drága Testvérek! Ezért nem kell aggódnunk. Hogyha te hiszel Jézus Krisztusban, akkor az az ígéret érvényes rád is, hogy közel van az Isten Krisztusban mindenkihez, aki benne hisz, és benne bízik. Annyira közel van, hogy bűneinket és terheinket is rá helyezhetjük, Ő átveszi tőlünk, és elviszi magával, fel a keresztre. Annyira közel van, hogy kimondatlan imádságainkat is meghallgatja, és belelát szívünk titkaiba is.

Merjük őrá bízni az életünket, merjük elhinni, hogy Ő azért jött közel, hogy nekünk üdvösségünk legyen.

Vegyük komolyan Pál apostol szavai mellett Péter intelmét is, mely 3. aranymondásunk volt:

3. ARANYMONDÁS: Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok! 1Pét 5, 7

Micsoda áldott ígéret: neki gondja van ránk. Nem csak úgy általában az emberekre, hanem egyénenként mindenkire. Rád, rám, a melletted ülőre, mindnyájunkra.

A heidelbergi káté első kérdés- feleletében van szépen megfogalmazva: "..és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről; sőt inkább mindennek az én üdvösségemre kell szolgálnia; azért engem Szentlelkével biztosít az örökélet felől, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek."

Ez a keresztény ember legfőbb vigasztalása. Hogy Ő óv, véd, és megőríz személyesen engem is.

Ahogyan annyi éven keresztül tette Józseffel, vagy épp Pál apostollal, vagy az első keresztényekkel, vagy a reformátorokkal, az előttünk nehéz helyzetekben lévő keresztényekkel.

Hogyan őriz meg? Azzal a békességgel lát el, mely megóv a békétlenség okozta bűnöktől, az aggódástól, a rettegéstől.

Ez a békesség volt az, mely megóvta Józsefet is attól, hogy amikor testvérei félve mentek oda hozzá, apjuk halála után, akkor ne a harag és neheztelés békétlenségével viszonyuljon testvéreihez, hanem az Istentől kapott megbocsátás békességével.

Az érti igazán, mit is jelent a másiknak, ha én megbocsátok neki, aki maga is átélte, hogy Isten szabadító szeretete ráragyog, és Krisztus vére eltörli bűneit.

Azelőtt is lehet valaki jó a megbocsátásban. De az emberi megbocsátás sokszor csak ideig- óráig tart.

Isten szeretete és megbocsátása viszont sokkal sokkal tovább.

A keresztyén ember békessége ugyanis nem kívülről hat. Nem úgy, hogy amikor idegesek vagyunk, bekapunk egy nyugtatót. Ilyen esetben hiába ülünk le igét olvasni, vagy gyorsan elmondani két imát, mert nem tudunk odafigyelni. De amivel most feltöltekezünk és amit innen haza viszünk, az fog majd kifelé hatni, ha karcolják az idegrendszerünket. Nincs olyan ember, akiből csak tisztaság tudna kijönni, amikor fölbosszantják.

Néha az Úristen azért kavarja föl viharosra az életünket, hogy miközben azt gondolnánk, hogy mi nagyon rendben vagyunk, megmutatja, micsoda dolgok vannak bennünk. Mert nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről megy be, ahogy Jézus is mondta, hanem ami belülről jön ki az ember szívéből. Az Úristen néha megmutatja, hogy milyen a mi szívünk állapota, a mi lelkünk állapota és ilyenkor ezt alázattal el kell fogadnunk.

Drága Testvérek!

Ez a békesség és ez az öröm, amiről Pál apostol beszél, csakis a naponkénti Istennel való kapcsolattartás által kapható meg. Azt pedig már a hittanosok is tudják, ennek legjobb módja, ha naponta imádságban fordulunk Istenhez.

Miért van, hogy sok imádkozó ember mégsem nem jut el eddig a békességig? Megpróbáljuk dicsőíteni Istent, hálát adunk, aztán visszük a kéréseinket, és mégsem jutunk el eddig a békességig.

Azért, mert nem jól imádkozunk, mert valami ebből, amit az ige röviden, tömören elmond, hiányzik. Talán nem is azt értjük imádságon, amit a Szentírás, hogy a gyermek kiönti szívét az Atyjának. Vagy talán még nem is Isten gyermekeiként megyünk Hozzá. Hiszen tudjuk, hogy akik Jézust befogadják, azok lesznek Isten gyermekeivé.

Hanem csak úgy messziről kiabálunk Neki. Így is szabad, de ennél több az igazi imádság.

A Biblia megkülönbözteti a kiáltást és az imádkozást. A kiáltás mindenkinek a joga. A legistentelenebb ember is kiálthat Istenhez. Messze földről, nagy ínségből kiáltom Felségedet - írja a 61. zsoltár. De innen el lehet jutni Hozzá egészen közel.

Úgy, ahogy a kisgyerek odaborul az apja ölébe és szipogva, még mindig félve, remegve, de már neki mondja el azt, ami a szívén van. Ezután megtanuljuk Őt dicsőíteni, és ezzel kinyílik a szívünk. Megtanulunk bőségesen hálát adni és kinyílik a szemünk, megtanulunk helyesen kérni és megnyílik a szánk, és akkor megtapasztaljuk, hogy megnyílt előttünk a menny. Az Isten békessége valóban megőrzi a szívünket és gondolatainkat Krisztusban. Akkor is, ha nagyon súlyos problémák vesznek körül, akkor is, ha nehéz terheket kell hordoznunk, akkor is, ha sokakban kellett már csalódnunk, akkor is, ha sokan mindenfélét mondanak Istenről. Mi akkor is ragaszkodunk Hozzá, és ahhoz, amit Ő önmagáról mondott. És így bízzuk rá a jövőnket.

Kérjük ehhez már most az Ő segítségét.

Mert Ő megsegít minden helyzetben és körülmények között, ahogy a negyedik aranymondásunk mondta:

4. ARANYMONDÁS: Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt. 1Móz 50, 20

Menjünk hozzá közel, és hagyjuk, hogy ezt a jót, a mi életünkben is megcselekedje!

Ámen

Mándi Kitti