2019.

Az Óév és az Újév határán az ember egyszerre tekint hátra és előre. Mint minden ünnepen, úgy viselkedünk az év-váltáskor, ahogy arra Pilinszky egy szép hasonlatában rávilágított. Az ünnepek olyanok, mint amikor valaki kockakövekből járdát épít, és felegyenesedve hátratekint, hogy mit végzett el, de közben előre is néz, hogy mi az,a mi még előtte van. Vissza és előretekintés, ez határozza meg ünnepeinket, így szilvesztert és az újévet is.

Határ ez a mi számunkra földi emberek számára, amely egyszerre jelenti a számunkra a múltat és a jövőt, a két időt összekapcsoló jelennel együtt.

Erről a határpontról szeretnék szólni ma közöttetek, az Ószövetség egy talán kevésbé ismert része alapján.

Az Ige megmutatja azt az élethelyzetet, amelyben Izrael népe van. Bebocsátásra vár az Ígéret földjére a nép, és az Isten ezen a határponton tanítja az övéit. 40 év vándorlás, pusztai lét után ott vannak az Ígéret Földjének kapujában.  Isten Mózesen keresztül megismétli előttük a Törvény igéit – ezen egységen belül találjuk a Tízparancsolat megismétlését, a régi tanítást – újakkal kiegészítve – mint például a nagy „Sömá” – azaz „Halld meg Izrael, az Úr, a mi Istenünk egyedül az Úr!”, majd a szeretet parancsát, amely Jézus tanításának is velejét képezi - ismét a szívükre helyezi. Vissza és előre tekint ez által a nép. A régiből az újba való átlépés határköve ez, hallgassuk mis is így, egy új esztendő első istentiszteletén!

Négy dologra hívja fel a figyelmünket az ige: először is, tekints vissza: EMLÉKEZZ!

Ha ez megtörtént, akkor MEGÉRTHETED a történéseket. Ez a megértés a feltétele az Ígéret földjére való BELÉPÉSNEK!

És ha ez megtörtént, akkor ÁLDANI fogod Istent!

Haladjunk most gondolatban mi is végig ezen az úton, próbáljuk e négy dolgot alkalmazni saját életünkre.

1. EMLÉKEZZ!  

Emlékezz vissza az egész útra – így szól a Szentíráson keresztül az Úr szava. Ne csak részletek legyenek előtted, amikor visszatekintesz, hanem az egész, együtt. Ne csak a rosszat, de a jót is lásd meg, így lesz teljes a kép. Milyen gyakran csak a rosszra való emlékezés határoz meg minket! Milyen gyakran csak a rosszra tudunk visszagondolni, a jó mintha meg sem történt volna! Isten most azt üzeni Igéjén keresztül, hogy ne részeket, hanem az egészét nézzük elmúlt évünknek!

Izrael népe is ezt teszi: negyven esztendei bolyongás a pusztában, és mellette a vigasztaló tudat: táplált az Úr, velünk volt minden élethelyzetben. Megtorpantak, kicsinyhitűvé váltak, vargabetűk jellemezték életüket, de most – immár másodszor – az Ígéret földjének kapujában állnak. Be kellett látnia a népnek, hogy minden körülmények közt az Isten kezében volt.

Ez a visszatekintés célja a mi számunkra is: vegyük észre, hogy az elmúlt évben az Úr kezében voltunk! Jóban és rosszban, örömben és bánatban egyaránt. Így kell hátratekintenünk, így kell átnéznünk a mögöttünk lévő évet, hogy világossá váljon a mi számunkra, életünk vargabetűi közt is, a nem szeretem napokon is, betegségben is, gyengeségben is, magányosan is az Isten kezében voltunk! Nemcsak akkor, amikor sütött a nap lelkünk egén, de akkor is, amikor vihar vonult át rajta. Nem csak akkor, amikor minden ment magától, és mosoly volt arcunkon, hanem amikor a lelki vagy testi fájdalmak nyoma látszódott tekintetünkön!

2.  Ha a visszatekintésed őszinte, és ha emlékezésed alapos vizsgálat és önvizsgálat eredménye, akkor meg fogod érteni, hogy mi miért történt. MEGÉRTHETJÜK, és meg is kell értenünk a történéseket, mert ez a továbblépés feltétele. Mit mond az Ige?

Mindez azért történik, mert fegyelmez, nevel bennünket az Úr! Úgy, ahogy az apa fegyelmezi a fiát!

Amikortól kezdtek fiaim önállóan helyet változtatni, önállóan akaratot kinyilvánítani szóban vagy éppen cselekvésben, akkor kezdtem megérteni, hogy mit is jelent ez! Gyakorlatilag azon időponttól kezdve kell a gyermeket nevelni, fegyelmezni, amikortól érti a nem és igen közti különbséget, mert vagy rászolgáltak valamiért arra, hogy fegyelmezzem őket, vagy szerettem volna valamitől megóvni őket, amely veszélyt jelentett a számukra. Amikor már a jó szó, majd utána a hangos szó sem használ, az ember kénytelen erőt alkalmazni. De, amikor rá kellett ütnöm a kicsi kezükre, mert továbbra is csak nyúlkált a konnektor felé, vagy a gáztűzhely lángja felé, az lelki fájdalommal járt a számomra. Mindig azt éreztem, mintha a lelkem kiszakadna helyéből.

Isten is így van velünk! Fegyelmez bennünket, próbál halk és szelíd hangon szólítani, majd amikor ennek meghallására képtelenek vagyunk, hangosabban szólít, amely számunkra fájdalmat okozhat. Próbál megóvni valamitől bennünket, amelynek következményeit nem látjuk, és ilyenkor úgy érezzük, hogy kapukat zár le előttünk vagy egyszerűen csak hagyja, hogy bűneink következményei elérjenek minket, és beüssük fejünket a falba. Éreztük-e valamitől távol tartó, valamitől elzáró kezét? Éreztük-e azt a kezet, ami sokszor saját magunktól is meg akart óvni bennünket? Éreztük-e a minket a bűn útján megállító, ránk nehezedő atyai kezet?

Vajon, az elmúlt esztendő nehezebb óráira, napjaira tudunk most úgy tekinteni, hogy Isten esetlegesen nevelni akart általuk?

Látjuk-e a nem szeretem napokban is, legalább utólag, azt, hogy mi volt a célja az Úrnak a szenvedésünkkel?

Látjuk-e azt, hogy a legtöbb szenvedésünket rossz döntéseink, indulataink, szeretetlenségünk miatt kellett megélnünk?

Látjuk-e mulasztásainkat, amelyek szintén szenvedéshez vezethettek?

Boldogok lehetünk, ha kaptunk ilyen tiszta látást! Bár, harcolni, küzdeni kell érte, mégis érdemes megszereznünk, mert mindez a hit erősödésének alapját képezheti számunkra. És, ugyan minden szenvedés okát nem érthetjük, mégis amelyeknek megértettük okát, célját, azért legyünk végtelenül hálásak neki!

3. Ha mindez megtörtént, akkor BELÉPHETSZ. Beléphetsz úgy az új esztendőbe, ahogy Izrael népe az Ígéret földjére beléphetett!

Testben biztos, hogy már itt vagyunk, bár nem sokan, de mégis itt vagyunk, de lélekben is meg kell érkeznünk! Csak így van értelme számukra az Új-nak, az új évnek, az új kezdetnek.

Mert az újhoz ígéretek kapcsolódnak az Úr részéről: Hogy olvastam? Jó föld, tiszta és bő víz, búza, gyümölcsök, ásványi kincsek és nyersanyagok a hegyek mélyében, a bányákban - azaz lefordítva: velünk lesz, és jelenléte a gondviselés garanciája! Ott lesz velünk ebben a még sok vonatkozásban annyira bizonytalannak tűnő esztendőben is! Ott lesz, és fogja kezünket, érezhetjük drága, áldó jelenlétét, állandóan.

És, még valahova beléphetünk. Ha átvitt értelemben gondolkodunk, van még egy „Ígéret földje” számunkra. Keresztyén hitünk legszentebb reménysége az, hogy a feltámadás csodája után, életünk Isten számunkra elkészített országában, az Öröklét honában folytatódik. Az oda való belépésnek azonban nem az a feltétele, amely az új évbe való átlépés feltétele, azaz az emlékezés és a megértés, hanem csak és kizárólag a Jézusban való igazi hit. Az öröklét felé vivő utunkon Jézus nem határkő, hanem kapu, mégpedig az egyetlen kapu, akin keresztül beléphetünk Isten országába!

4.  És még egy fontos dolog van, amelyről nem hallgathat a Szentíró: ha beléptél, ha átléptél az Új évbe, úgy, ahogyan arról szóltam, akkor végre észrevettük az Úr jelenlétét életünkben, amelynek következménye az, amit így fogalmaz az Írás: „…ÁLDANI fogod Istenedet, az Urat”. Áldani fogod szavaiddal, cselekedeteiddel, és egész életeddel. Áldani, dicsőíteni és magasztalni!

Könyörögjünk, hogy mindez valósággá lehessen életünkben, tudjuk értékelni az elmúlt évet, észrevenni benne a munkálkodó Urat, aki a szenvedések által is tanított-nevelt bennünket, és tudjunk egyszerre reménnyel előretekinteni, hogy ez a jövőben is így lesz. Mindezért az isteni szeretetért pedig áldjuk, és magasztaljuk Őt. Ámen

Juhász András