2019.

Kedves Testvérek!

A legtöbb közösségi oldal a regisztráció alkalmával arra kér bennünket, felhasználókat, hogy röviden mutatkozzunk be. A megadott karakterszámok pedig nem adnak lehetőséget hosszú litániáknak, hanem inkább rövid címszavaknak, összefoglaló jelzőknek.

Ilyenkor pedig jó végig gondolni, mit szeretnénk magunkból másoknak megmutatni, milyen képet adunk magunkról a minket figyelőknek.

Én megvallom nektek, elég zárkózott vagyok. Nehezemre esik másoknak magamról beszélni, mert ha megnyílunk valakinek, akkor azzal hozzájárulunk, hogy azzal az adott információval valaki visszaéljen, esetleg megsebezzen. Mégis, most itt állok előttetek, és épp magamról beszélek. Mert valahányszor a hivatásomat végzem, a félelmeim, a komplexusaim eltűnnek, és nem marad más, csak az örömhír, mely az én bemutatkozásom is számotokra, mely az életem középpontja és amely a Ti életetek középpontja is szeretne lenni.

Ez az örömhír pedig a felolvasott igeszakaszban található meg.

Mégpedig azt a Krisztustól kapott küldetést, melyet Péter így fogalmazott meg: választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok.

Kiknek szól ez az örömhír? Péter apostol olyan keresztyéneknek írta ezt a levelet, akik pogányok között éltek, és annyira elütött a gondolkozásuk és életgyakorlatuk a pogány közegtől, hogy egyszerűen nem tudták hova tenni őket. Gúnyolták, bántották a Jézus Krisztusban hitre jutott keresztyéneket, sőt egészen ellenséges indulattal viszonyultak hozzájuk, és szakadatlanul rágalmazták őket. Ha valami ellen nehéz védekezni, az a rágalom. Szörnyű dolog, ha valakit rákényszerítenek arra, hogy újra és újra bizonygassa, hogy ő nem azt gondolta, nem azt mondta, hogy ő olyat nem cselekedett. Ilyen nehéz helyzetbe kerültek ezek a keresztyének.

Az is kiderül a levélből, hogy nem régen tértek Jézushoz. Friss, fiatal hívők voltak. Annyira fiatalok, hogy ennek a fejezetnek az elején az apostol kedvesen újszülött csecsemőkhöz hasonlítja őket. Azt mondja, hogy az a fontos, hogy mint újszülött csecsemők a tiszta és hamisítatlan tejre vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. Növekednetek és erősödnötök kell minél előbb, mert nehéz helyen lettetek Jézus tanítványai.

Éppen ezért a levél tele van bátorítással, vigasztalással, reménységet akar önteni a hívőkbe, és ezt a reményt frissen akarja tartani bennük. Elsősorban azzal, hogy gyakran hivatkozik Jézusra. Az Ő példáját kövessétek! Sokat kell szenvednetek? Ő annál sokkal többet szenvedett. Nehéz az Ő követése? De az Ő nyomdokaiba mentek, Ő töri az utat, neki a legnehezebb ott elől. Szeretnétek néha abbahagyni? Ne tegyétek, mert Ő nem fogja abbahagyni, csak lépkedjetek nyugodtan és bátran az Ő nyomába.

És hogyan fogalmaz? Nem közönséges és nem is hétköznapi emberek vagytok. Hanem kiválasztottak. Mind, egytől egyig ki lettetek választva. A Mindenható Isten, Aki a világmindenséget megteremtette, jónak látta, hogy a ti életeteken keresztül valami csodásat végezzen a világban. Olyat, ami épít. Olyat, ami örömet okoz. Olyat, ami a jó irányba vezeti ezt a világot.

Kiválasztott benneteket, hogy életetekkel, a világhoz való hozzáállásotokkal megmutassátok az Ő dicsőségét a világnak.

És mit jelent az, hogy szent nép? A szent jelző a Bibliában mindig arra utal, hogy Isten számára elkülönített. Szent edények azok voltak, amiket csak istentiszteleti célokra volt szabad használni. Szent nép az, amelyet csak az Úr használhat arra, amire Ő akarja. Tehát Ő ad neki küldetést, Ő teszi képessé a küldetésének a teljesítésére. Ez azonban nem jelent nekünk kiváltságot, rangot, vagy bármiféle elkülönülésre okot. Ez egy értékrendet jelent, amelyben az „Én” az „Ego” fontossága helyett, mások fontossága és az értük végzett szeretet teljes szolgálat válik értékessé.

Mert a megváltásnak nem az egyén üdvössége a célja, hanem az, hogy Isten számára használható eszközökké váljunk. Hogy Ő arra használhasson minden újjászületett embert, amire Ő akar, az Ő dicsőségére, és mások üdvösségére.

Azt mondta egyszer valaki, aki már egészen elszakadt az egyháztól, hogy Ő Péter apostolnak a személyén, alakján keresztül jutott megint kapcsolatba az egyházzal, közösségbe Krisztussal! Mégpedig azért, mert nagyon imponált neki, hogy ez a hatalmas apostol egyébként olyan egészen közönséges, hétköznapi ember volt, mint ő maga is, vagy akárki. Éveken át a halászmesterséggel foglalkozott, tehát egészen benne volt a világban. Tudta jól, mit jelent a létért való küzdelem, a mindennapi kenyérért való verejtékezés, a munka, a kereskedelem, szóval a leggyakorlatibb, legprózaibb élet. És ha egy ilyen ember hirdeti az evangélium örök igazságait, a Krisztus engesztelő-áldozatáért ingyen kínált bűnbocsánatot, örök életet: akkor annak olyan valóság íze és szaga van, hogy muszáj elhinni neki! Ezért is választotta őt az Úr.

De kiválasztott benneteket is, és ennek a kiválasztásnak Péterhez hasonlóan cselekedetekben is meg kell nyilvánulnia. No nem azért, mert törvény lenne, sokkal inkább azért, mert a Szentlélek Isten, aki által belekereszteltettünk Krisztusba, nme hagy minket mozdulatlanul.

Mi az a két dolog, ami egyenesen következik abból, hogy valaki Jézus Krisztust megváltójának és urának vallja, és elkezdi Őt mint tanítványa követni?

Beszéljen Istenről, éljen úgy, ahogyan azt megismerte mint Isten akaratát.

Legyen természetes minden hívő számára, hogy amit addig megtudott az élő Istenről és az Ő munkájáról, azt ne titkolja el mások előtt.

Titeket Isten kihozott abból a nagy lelki sötétségből, amiben éltetek, a többiek még mindig abban vannak. De nehogy emiatt megvessétek őket, hanem világítsatok nekik, mutassátok az élő Istenhez vezető utat. Mondjátok el annak a nagy tetteit, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

Ha megkérdeznek, akkor el ne titkoljátok, hogy mi történt az életetekben. Beszéljetek arról, amit eddig a ti életetekben elvégzett Isten. Nem kell előadást tartani, azt mondjátok el, hogy mit tudtok eddig róla, és mit végzett el az életetekben. A bennetek levő reménységet mondjátok el röviden. Ezt viszont ne szégyelljétek, legyetek készen!

A második, amit mond: éljetek is úgy, ahogy Isten azt nektek mondja. Amit eddig az életetekben bűnnek ítélt, azt hagyjátok abba. Amilyen új lehetőségeket megnyitott előttetek, azokkal éljetek. Amilyen új kincseket, lelki értékeket kaptatok tőle, azokat ragyogtassátok fel és osszátok meg másokkal is. Mert hogyan lehet védekezni a rosszindulatú és ostoba rágalmak ellen? Négyszer vagy ötször leírja ezt ebben a rövid levélben: Úgy, hogy az életetekkel bizonyítjátok az ellenkezőjét annak, amit rólatok mondanak.

Azt mondják, hogy önzők vagytok. Tegyetek jót, akivel csak lehet, mindenkivel. Azzal is, aki ezt mondta rólatok. Azt mondják: gőgösek vagytok. Maradjatok Jézus Krisztus nagyon alázatos, csendes szolgái és tanítványai. Az ellenkezőjét bizonyítsátok a rágalmaknak, és ez lesz a legfőbb bizonyíték.

Eszünkbe jut Jézusnak a Hegyi beszédből gyakran idézett mondata: "Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látva a ti cselekedeteiteket, dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5,16).

Járja át az Isten szentsége az egész magatartásukat, ne csak a gondolataikat. Ne csak szavaikban jelenjen meg az, hogy mit ismertek meg eddig Istenből, hanem a puszta jelenlétük legyen Istenre mutatás, bizonyságtétel.

Költözzön be ez a lelkület a családi életünkbe, a gyülekezeti mindennapjainkba, a munkatársi közösségünkbe, saját, csendes időnkbe.

A Galatákhoz írott levélben Pál apostol úgy fogalmaz: A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

Legyen a mindennapjaink része. Annyiféle szolgálat van a gyülekezeten belül is, amire mindig várunk szorgos kezeket. Akár az egyházfi szolgálat, akik saját idejükkel szolgálnak az istentiszteletek előkészítésében. Akár a templom előtti járda leseprése a levélhullásos időszakba. Akár a hókotrás a nagy havazások idején. vagy épp a szeretetvendégség utáni rendrakásban való segédkezés. Gyermekmunka, szeretetszolgálat, idősek meglátogatása, templomba elhozása. Megannyi lehetőség Isten szeretetének közvetítése.

De biztos vagyok benne, hogy a testvérek is találkoztak már olyan helyzettel, amikor a Szentlélek Isten unszolását megéreztétek a lelketekben.

Az ige biztatása arra irányítja a figyelmünket, hogy mindenkivel tegyünk jót, lehetőség szerint, elsősorban azokkal, akik testvéreink a hitben. Mindenkivel, aki csak körülöttünk van, de azokra különösen figyeljünk, akik a hitben testvéreink.

Olyan jó lenne komolyan vennünk ezt, hogy gyülekezetként, Krisztus testének tagjaiként nemcsak az köt bennünket össze, hogy ugyanoda járunk - mondjuk - igét hallgatni, hanem az, hogy ugyanaz a mennyei Atyánk. Ugyanazokban a lelki áldásokban részesülünk. Ugyanazt a feladatot, küldetést kaptuk ebben a világban. Tehát ebből következik, mint, ahogy az édes testvéremet gondolkodás nélkül segítem, bármi történik vele, ugyanígy teszek testvéremmel a Krisztusban is. Más emberrel is, de vele különösképpen is. Időt, energiát, pénzt, bármi egyebet nem kímélve. Mert tudom, hogy adott esetben nekem is szükségem volt segítségre, vagy szükségem lesz segítségre, és az Úr majd elkészíti. De amikor én lehetek az ő segítségének az eszköze, akkor nem habozom.

Ez, amiről az ige beszél, teljesen idegen abban a környezetben, amiben élünk. Sokszor, aki így tesz, azt teljesen bolondnak nézik. De vajon számít ez? Ha valaki átéli, hogy rajta keresztül valamilyen módon megvalósul Krisztus törvénye, a szeretet törvénye ebben a világban, akkor számít ez? Hogyha valakinek az életét sikerül a bizonytalanságból, az elkeseredésből életre melengetni, akkor ez vajon lehet szempont?

Engedjük, hogy Isten megbátorítsa a szívünket a saját dolgaink tekintetében. Igen is, van remény! Nincs olyan teher, amit Ő ma át ne vehetne. És hadd irányítsa a tekintetünket a körülöttünk levőkre. Az ő terheik közül is van olyan, amit Isten, ha alkalmassá válunk rá, szeretne ránk bízni. Vállaljuk fel azt a keresztet, azt a terhet, amit Ő készített nekünk, hogy Krisztus követőiként, hűséges tanítványai legyünk ebben a világban. Így legyen! Ámen

Mándi Kitti