2019.

Húsvétot Ünneplő, Keresztyén Testvéreim!

Készülésem során eszembe jutott egy kedves ifjúsági ének, melyet Nagyecseden nagyon sokat énekeltünk. Szeretném ennek sorait most felolvasni:

„Kéne már egy új tavasz, egy szebb és jobb világ,
Hol gyermekhangok nyomják el a fegyverek zaját,
Hol nincs könny, fájdalom, ne gondold, hogy álmodom!
Új világ virrad ránk egy hajnalon!

Sok millió koldus-szívet hord hátán e Föld!
Millió szem csillogása fénytelenné tört!
Nincs remény, gondolod, a változást csak álmodod,
Csüggedők hangja szól, de tudod jól:

Egy új világ, egy szebb jövő,
emeld fel arcod, kételkedő!”

Ézsaiás könyvéből egy olyan igeszakaszt olvastam fel, amely az új teremtésről ír: Isten új eget és új földet teremt, örvendezni fog mindenki, nem fog hiába fáradozni az ember, és még a farkas is a báránnyal legel.

Szép ez a kép, ugyanakkor hihetetlen is. Hihetetlen, mert az a valóság, amely minket körbe vesz, kicsit másról beszél, és más képet mutat. Nem csak a farkas-bárány képre utalok itt, hanem arra, hogy még az ember is a másik emberre támad. De ezt a világot nem szükséges bemutatnom…

Mi mindnyájan álmodunk egy szebb világról, ahol minden más lesz. Ahol nem lesz könny, sem fájdalom, sem halál! Ennek a hogyanját mindnyájan különbözőképpen képzeljük el, annak megfelelően, hogy kinek mi az értékes, a fontos; ki mihez ragaszkodik.

Húsvét 2. napján, ezen az istentiszteleten szeretném hirdetni, még pedig örömmel hirdetni, hogy ez a világ, amely egy szebb és jobb világ lesz, létező valóság! Pál apostol erre az új világra mondja, hogy ott már Isten lesz minden mindenekben! (1Kor 15, 28b).

A Szentháromság Isten ma arra hív minket, hogy elmélyedjünk a húsvét igazi üzenetében, és ennek tudatában szívvel is megértsük, hogyan lehetséges mindez!

Nem kell tovább reménytelenül a jövőbe nézni, és nincs okunk a félelemre, aggodalomra sem, hiszen az angyal, ott, az üres sírnál is kimondja: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.” (Mt 28, 5-6).

Akkor marad csak álom a szebb és jobb világ, ha nem tudjuk elhinni Krisztus feltámadásának tényét, és nem értjük meg, hogy mit jelent az Ő feltámadása a mi földi és örök életünkre nézve!

Jézus Krisztus feltámadásának a jelentősége éppen az, hogy ami az emberek szívében sokszor csak egy álom, az valójában a valóság, ami érkezik hozzánk. Egy napon valósággá lesz mindez. Kérdés, hogy hihetjük-e, hisszük-e, hiszed-e, hogy Jézus feltámadása ennek az új valóságnak, ennek az új világnak a kezdete?

A korinthusi levél felolvasott részének 12. verse ezt mondja: „Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása?” Ebből a kérdésből egyértelműen az tűnik ki, hogy a korinthusi gyülekezet bizony azzal küzdött, hogy vajon feltámadnak-e a halottak?! Nem az a kérdés tehát, hogy Krisztus feltámadt-e! Pál segíteni akarja őket a megértésben!

Foglalkoznia kell ezzel a problémával, hiszen a korabeli pogány világban, ahonnan a gyülekezet nagy része Jézus követőjévé lett, a feltámadás fogalma lényegében nem létezett. Nem volt még csak hasonló sem a gondolkodásukban, amihez ezt a fogalmat, képet kapcsolhatták volna. (NT Wright, Paul for Everyone, 1 Corinthians, 209).

Nyilván a hellén világban felvetődött valamiféle elgondolás arról, hogy a lélek, mint örökkévaló szubsztancia valahogy tovább fog élni, és így messzebbre, valamiféle túlvilág felé mutat. De ebbe a homályos sejtésbe nem fért bele az, amit Pál apostol hirdetett, hogy akik meghaltak, azok valóságosan, testben feltámadnak.

Egyszerűen nem volt hova illeszteni ezt a gondolatot. Éppen ezért valószínűleg még csak nem is vágyakoztak erre. Mert ami ennyire idegen, amit ennyire nincs hova kötni, semmivel sem összeegyeztethető, semmibe sem illeszthető, afelé csak úgy spontán nem születik vágyakozás.

Két lehetőség van ilyenkor, amikor e két szemlélet szembe kerül egymással: vagy az evangélium írja felül az eddigi hitvilágot, vagy a meglévő hitvilághoz próbálják hozzá szelídíteni az evangéliumot… Nyilván érezzük ez utóbbi veszélyeit!

Mégis, azért beszélek most erről, mert nem csak Korinthusban volt ez probléma sok évvel ezelőtt, hanem égető probléma ez ma is! Sok ember van, akik évente párszor szívesen meghallgatják a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi történetet. Szívesen hallgatnak egy-egy prédikációt, ami tele van bátorítással, és „ne félj!” kiáltásokkal. De amikor már a feltámadásunkról, az örök életünkről van szó, az valahogy idegen marad, és egyben oly távoli is…

Nem szelídíthetjük a Krisztusról szóló örömhírt, az evangéliumot saját kényelmünk, kedvünk szerint! Nem tehetjük meg azt, amit a piacon megtehetünk, hogy összeválogatjuk a szebbnél szebb zöldség-gyümölcsöket, s ami nem tetszetős, azt ott hagyjuk!

Krisztushoz hozzátartozik a szenvedés, halál, és a halál fölötti győzelem is! Mindez értünk történt! Az a kérdés most, hogy ezt elhisszük-e?! „Hiszen, ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1Kor 15, 13-14).

Ezt fontos most megértenünk, és tudatosítani magunkban, drága Testvérek, hogy itt minden hiábavaló, ha mindez nem történt meg. De mi keresztyének, azaz Krisztus-követők lévén, elhisszük. Hisz nem ezt imádkozzuk az apostoli hitvallás szavaiban: „hiszem a szenteknek egyességét, bűneinknek bocsánatát, TESTÜNKNEK FELTÁMADÁSÁT és az ÖRÖK ÉLETET”?!

Az Ige lenyesegetése, vagy megszelídítése azt is jelenti, amikor az örök élet valaki számára azt jelenti, hogy ’tudom, remélem, és vigasztalással tölt el, amikor ránézek a gyermekeimre és az unokáimra, hogy nem fognak elfelejteni. Sőt, ezen túl, ott vagyok, ott leszek a génjeikben, biológiai értelemben nyomon követhető leszek bennük. Valamilyen módon tovább élek bennük. Hiszem az örök életet…’

Az Ige megszelídítése az is, amikor egyre többen hiszik, hogy több életünk, több lehetőségünk van. Mondjuk így: ’Hiszem, hogy a lelkem valamilyen módon akár még vissza is tér ebbe a világba, egy másik testben; sőt, még jeleit is érzékelem ennek egy-egy megmagyarázhatatlan emlékben, családi hasonlóságban. Nem tudom pontosan, hogy van ez, de valami ilyesmit gondolok, amikor azt mondom: hiszem a test feltámadását és az örök életet.’

Mennyi áthallás, mennyi félreértés! Vigyáznunk kell, nehogy elmenjünk Isten igazsága mellett!

De ha Krisztus nem támadt fel, akkor nem csak a mi igehirdetésünk üres és értelmetlen, de a ti hitetek is az. Arról van itt szó, hogy valójában mit hisztek, ha Krisztus nem támadt fel a halálból? Merthogy –mondja Pál- nem hiszitek, hogy a halottak feltámadnak. Azaz nem hiszed, Krisztus követőjeként, hogy te magad feltámadsz egy új testi valóságban. De akkor mit hiszel? És mire jó az a hit?

Mert ha Krisztus nem támadt fel a halálból, mondja Pál, az csak a kisebb dolog, hogy én hazudtam nektek, amikor ott jártam, és azt az evangéliumot hirdettem. A nagyobb baj, hogy akkor még a bűneitekben vagytok! Akkor nincs megváltás! Hiszen ha Krisztus nem támadt fel a halálból, akkor a keresztre feszítés nem más, mint egy kudarcot vallott Messiás nyomorúságos vége.

Ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus nem támadt fel. Ha Krisztus nem támadt fel, akkor miről szól az Ő kereszten való halála? Akkor az totális kudarc! Akkor az nem volt váltsághalál a bűneinkért! Akkor nincsenek elrendezve a bűneink Isten előtt! Akkor nincs rendezve az Istennel való kapcsolatunk! Továbbá, akkor lényegében semmi sem változott meg, sem a világban, sem bennünk, akkor minden ugyanúgy maradt.

Akkor ez a világ ugyanolyan maradt, mint eddig volt, csak egy fantasztikus nagyszerű ember meghalt, ugyanúgy, mint ahogy sok-sok ezer fantasztikus nagyszerű ember meghalt a történelem folyamán!

A szebb és jobb világ kulcsa a kezünkben van. Az a cél, hogy a szívünkben is ott legyen! Hogy valósággá váljon az életünkben, hogy Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Gyökerezzen ebbe a drága reményteljes életbe az életünk, a hitünk, hogy majd mi is megtapasztalhassuk és átélhessük, hogy ISTEN LESZ MINDEN MINDENEKBEN!

A szebb és jobb világ már e földi létben lehetséges, amikor a Feltámadott Krisztus valóban Úrrá tud válni egy emberi élet felett! Amikor egy átadott élet termi a Lélek gyümölcsét. Amikor a gyűlöletre szeretet, a bántásra megbocsátás, és a küzdelmes hétköznapokra hála lesz a felelet!

„Egy új világ, egy szebb jövő, emeld fel arcod, kételkedő!” – emeljük fel tekintetünket a Szentháromság Istenre, és vegyük észre a csodát! Ámen.

Lovász Adrienn