2018

Bibliaolvasó kalauzunk szerint az elmúlt hetek egyikén volt  kijelölt újszövetségi részből vettem igehirdetésem alapigéit, amelyről két hete már szóltam.

Akkor, a Kapernaumi százados került az igehirdetés középpontjába. Három oldalról mutattam be személyét: egyrészt önvallomásáról szóltam, amikor így szólt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”. Másrészt, a kívülállók véleményét mutattam meg róla, akik így szóltak róla: „Méltó, hogy megtedd” utalva szolgájának meggyógyításával kapcsolatos kérésére. Végezetül, Jézus szavát idéztem, aki így szólt róla: „Mondom nektek, Izraelben sem találtam ekkora hitet!”.

Három kép, egy önarckép, egy kép a kívülállók rajztáblájáról, és egy kép a századosról Jézustól.

Három kép, amelyből mindhárom fontos, kell, hogy legyen énképünk, fontos, hogy a kívülállók milyennek látnak, de csak egy döntő: Jézus milyennek látja életünket.

Elmondtam, azt is, hogy a történet hallatlanul gazdag mondanivalót hordoz. Ezek közül ma két részletet szeretnék értelmezni, Isten Szentlelkét segítségül hívva és várva, és ha Isten is úgy akarja, az elkövetkező hetekben még két részletre szeretném ráirányítani figyelmeteket.

1.Gondoljunk először is a csodálatos gyógyítás tényére, hogy Jézus egy haldokló embert, anélkül, hogy elmenne hozzá, hogy érintené, vagy bármilyen verbális kapcsolatba kerülne vele: meggyógyítja.

Ha megnézzük Jézus gyógyítási csodáit, akkor azt veheti észre a figyelmes szemlélő, hogy a gyógyítások többsége mindenféle fizikai érintés nélkül történik meg.

Sőt, azt láthatjuk, hogy amikor érinti a szenvedőt, az kifejezetten külön üzenettel bír, esetleg demonstrál valamit.

Amikor például egy vak embert úgy gyógyít meg, hogy a porba köp, és az így nyert sárral keni be a vak szemet, és ez hoz gyógyulást, akkor nem véletlenül jár így el. Szombaton történik a gyógyítás, és a gyógyítással Jézus demonstrálja azt, hogy a szombat nap van az emberért és nem az ember a szombatért. Tettével a szombat igazi értelmezéséhez kíván visszavezetni.

De a gyógyítások többsége, például a holnap elénk kerülő 10 leprás meggyógyításának története is azt mutatja, hogy Jézus pusztán szavának erejével tesz csodát. Ha más, nem gyógyítási csodákat nézünk, akkor is ugyanezt láthatjuk.

A tenger lecsendesítésénél Jézus megdorgálja a vihart, a természet erőit szavának erejével kényszeríti!

A halottak feltámasztásánál Lázárnak egyszerűen bekiált a sírboltba, és Lázár feltámad!

A Gadarai megszállott történetében a megszállottból a légiónyi gonosz lélek Jézus parancsára távozik.

Láthatjuk tehát, Jézus szava erő!

Erő, és hatalom! Szavának értéke és értelme van.

Álljunk meg egy pillanatra, és a jézusi szó értékére tekintve vizsgáljuk meg saját szavaink értékét. Van egy mondás, ami így szól: „Asszonybeszéd, pipafüst!” Nos, én azt mondom, hogy sajnos a férfibeszéd is pipafüst! Emberbeszéd pipafüst! Egy nagyon szomorú tendencia az, amit megfigyelhetünk a szó értékét tekintve. Még nagyszüleim idejében is volt a szónak értéke. Sok esetben egy üzletet is úgy kötöttek meg, hogy kinyilvánították szándékukat egymás felé a felek, majd az ismert formulával: „Kezet rá!” - szentesítették a szóban forgó ügyletet.

Ma? Valaki ígéretet tett nekem pár hónapja egy ügyben. Majd amikor nem teljesült abból semmi, akkor annyit kérdezett tőlem nagy szemtelenül: „Le van ez írva valahol? Aláírtam?” Azt hittem a tárgyalóasztalt ráborítom, de csak csendesen, de mindenki által hallhatóan ennyit mondtam: „Azt hittem a szavaidnak van értelme és értéke”

Mert sajnos, egy olyan világban élünk, amiben nem csak a szó kevés, de lassan az is kevés, ha valamit leírnak, aláírnak, majd kimagyarázza azt egy jól fizetett ügyvédcsapat.

Ezzel szemben milyen a Jézusi szó? A szó és a tett tökéletes egységét adja elénk! Szava beteget gyógyító erő, ördögöt űző hatalom, természet erőit megfékező szó, a halált legyőző szózat! Sőt, szava maga a bűnbocsánat!

Nem ismerős valahonnét a szónak és a tettnek ennyire komoly egysége? Úgy gondolom, hogy Jézus szavához hasonlóan az Atya szava is ilyen erő! Hogy olvassuk a teremtés hat napján? Isten szólt és lett! Az Atya szava tehát teremtő erő, a Fiú szava pedig gyógyító, bűnbocsátó, démont űző, a halál erejét megtörő, a természetet megzabolázó erő! Vizsgáljuk meg ma először szavaink értelmét, értékét a jézusi szó értékének fényében! Legyen a mi igenünk igen, és nemünk nem! 

2.Másodsorban nagyon izgalmas kérdése a történetnek az, hogy a meggyógyított ember nem zsidó. Hanem pogány, mégpedig a római hadsereg, a megszállók egy tagja. Ha ismerjük a korabeli és még azon túl is ható zsidó közgondolkodást, amikor is a hithű zsidó férfi minden nap elmondott egy számunkra szörnyűnek ható imádságot, amely így hangzott: „Hálát adok neked Uram, hogy nem teremtettél leprásnak, pogánynak és nőnek!” – megérthetjük, hogy miért is rendkívüli tett Jézus ezen gyógyítása. Mélységesen lenézték, megvetették a pogányokat, házukba sem mentek be – gondoljunk Jézus perére, amikor is Pilátusnak kellett kijönnie hozzájuk.

Az, pedig, hogy a meggyógyított ember római, mégpedig katona, a megszálló hadsereg katonája, még inkább botrányossá teszi a gyógyítás tényét. Hogy megértsük Jézus tettének okát, ahhoz tudnunk kell, hogy Jézus csodái nem a szók általános értelmében vett csodák.

Ha szó szerint akarjuk a visszaadni a Bibliában rájuk használt szót, akkor az a leghelyesebb, ha csoda-jelnek nevezzük. Ha van jel, akkor van jelzett dolog, amire rámutat, tehát az általa véghezvitt csodajelek soha nem céltalan, ok nélkül való csodák.

A csodajelek mindig Isten eljövendő országának előzetesét, jó előízét mutatják – amit a Jelenések könyve így ad vissza: „ Isten letöröl szemükről minden könnyet, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak”, és Jézus küldetésének egy-egy részletére irányítják a figyelmet. Ez a gyógyítás amellett, hogy rámutat Isten országának tökéletességre, az örökélet kimondhatatlan teljességére, ráirányítja figyelmünket arra is, hogy Jézus nem csak a zsidók megváltója, hanem az egész világ megváltója!

Az, hogy egy pogányt, ráadásul egy rómait gyógyít meg, azt jelenti, hogy a határok ember és ember közt Jézusban leomlottak, a kiválasztás Isten népéről minden emberre, nép és nemzeti hovatartozás nélkül kiterjedt!

Az Isten választott népéhez nem származás, nem előjogok, nem érdemek alapján lehet csatlakozni, csupán egyetlen módon, amit a Szentírás így ad vissza, a János evangéliumában: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”

Ez, a Jézusban való hit tesz Isten országa polgárává! A benne megjelent kegyelem megragadása. Jézus nélkül és rajta kívül nincs üdvösség! A százados félreérthetetlenül kinyilvánítja, hogy méltatlan ember Isten kegyelmére, méltatlan arra, hogy Jézus teljesítse kérését, ezzel kimondja, hogy az isteni kegyelem nélkül senki és semmi, pedig emberileg nézve nagy ember, jó ember. Kinyilvánítja, hogy bár sok jót tett, mégsem ezek a döntők Isten szemében. És, kimondja azt is, hogy hisz Jézusban. És, drága Testvérek ez a döntő! A számunkra is!

Adja meg Isten, hogy egyen-egyenként be tudjuk járni azt az utat, amit a százados bejárt: ráébredve arra, hogy mindannyian Isten kegyelmére szoruló bűnös emberek vagyunk, lássuk be, hogy jó cselekedeteink nem üdvözítenek, sem semmiféle emberi praktika. Csak a Jézusban való hit. És éljünk a kapott kegyelmi idővel, addig ragadjuk meg a kegyelmet, amíg tart a ma!

Ámen

Juhász András