2018

Kedves Testvérek!

Amikor megkérdezték Jézus Krisztustól, hogy melyiket tartja a bibliai parancsok közül alegnagyobbnak, Isten és felebarátunk szeretetét emelte ki. A nagyparancsolatnak is nevezett törvényt sokan ismerik: „Szeresd az Urat, a te Istenedetteljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat.A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Jézus ezt a két parancsolatot emeli ki, és ebben foglalja össze mindazt, ami követnünk, megtartanunk kell. Ezért aztán jó újból és újból átgondolni, szem elé helyezni, elménkben felidézni.

E két parancsolat fontosságátMegváltónk azzal is hangsúlyozni akarta, hogy azt mondta róluk: „E kétparancsolattól függ az egész törvény és a próféták”. Gyakran elsiklunke fölött a mondat fölött, pedig nagyon fontos megérteni minden szavát. Mit jelent ez?

Mielőtt ezt kifejtenénk, röviden meg kell magyaráznunk a törvényéspróféták kifejezést. Bár sokféle törvényt tartalmaz az Ószövetség, különösen is Mózeskönyvei, és próféták könyveivel is találkozunk, itt ez a két szó átfogó jelentésű. Jézus Krisztus korában az Ószövetség iratait nem Ószövetségnek hívták, hanem gyakranígy hivatkoztak rá, hogy a törvény és a próféták. Ha elolvassuk Máté evangéliumából a hegyi beszédet, akkor észrevesszük, hogy Jézus sokszor használta ezta szófordulatot ebben a jelentésben. Azért fontos erre kitérnünk, mert ha átfordítjukmai nyelvre azt, amit Jézus mond, akkor az így hangzik: e két parancsolattólfügg az egész Ószövetség – ami máris árnyaltabb jelentéssel bír számunkra.

Miért mondja Jézus,hogy Isten és felebarátunk szeretésétől függ a törvény és a próféták? Miért lenne így? Hogy befolyásolja ez a kettő egymást?

Először is arra vonatkozik, hogy ha nincs meg bennünk Isten és egymás szeretése, akkor Isten parancsolatait nem fogjuk tudni helyesen használni az életben.

Olyan ez, mint a zsanér, az ajtópánt és az ajtó kapcsolata. A zsanér az a kis elforduló fém eszköz, amelyen függ az ajtó, és ami lehetővé teszi, hogy az ajtót nyitni-csukni lehessen. Ha nincs zsanér, akkor az ajtó nem lesz több mint egy nagy fadarab, amit nekitámaszthatunk a falnak, de használni nem igen tudjuk. Ahogyan a zsanéron függ az ajtó, és azzal működik rendeltetésszerűen, úgy függnek Isten törvényei a szeretettől. Ha nincs szeretet, akkor nem lehet azokat jól, rendeltetésük szerint használni.

Mert vegyük el Isten törvényei mögül a szeretetet, és nézzük meg, hogy mi marad. Szeretet nélkül a törvény úgymond zsarnokká válhat az ember életében, amely nem ismer irgalmat. A törvény a szeretet nélkül elkezd uralkodni az emberen, ideológiává válik, amihez az ember ragaszkodni fog, és amely az ember fölé nő, és mindennél fontosabbá válik. Még Istennél is. A törvény válhat bálvánnyá.A szeretet nélküli törvény nem ismer irgalmat, hanem csak számon kér: miért nem tetted ezt, tetted azt. Parancsol: tedd ezt, különben baj lesz. Így pedig állandó félelmet és rettegést kelt az ember szívében a kilátásba helyezett büntetéssel. A törvény szeretet nélkül könnyen rideg ítélkezéssé válik. Gondoljunk csak arra, hogy a farizeusok szívében, akik Istennek akartak engedelmeskedni, mint hatalmasodott el a törvény, és vált bálvánnyá. Mert fontosabbnak tartották azt, hogy a szombatot a maguk magyarázata szerint betartsák, mint sem hogy Jézus meggyógyítson egy beteg embert.

Ha a törvény mögül elvesszük a szeretetet, akkor az halálos fegyverré válhat az ember kezében. Mert a szeretet nélkül a törvényt a bűnös emberi szív rosszra használja. Ilyen romlott az emberi szív: Isten jó ajándékait rosszra, gonoszra képes használni. Mások ellen, önző módon a maga javára.A törvény helyes használata tehát valóban a szeretettől függ.

A „két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”.

Fontos hangsúlyoznunk azt is, hogy Jézus Krisztus azt mondja, hogy két szeretetről van szó, nem csak egyről. Isten és felebarátaink szeretetéről függ a törvény és a próféták. Nem csak az egyiktől, és nem csak a másiktól.

Mert Isten nem humanista, vagy felvilágosult ember, aki csupán az emberek iránti szeretetet követelné meg tőlünk. Mert gondoljunk bele, hogy mekkora istentelenség és igazságtalanság volna az, hogy valaki azzal dicsekszik, hogy ő még soha nem ölt embert, és közben Isten létezésének ismeretét különféle módon próbálja magában és másokban semmissé tenni? Hogyan dicsekedhetne valaki azzal, hogy ő soha nem lopott még másoktól, miközben Isten felségét súlyos bűneivel fosztja meg a neki járó dicsőségtől? Hogyan lehetne büszke valaki arra, hogy sohasem paráználkodott, miközben Istent folyton hűtlenül elhagyja valahányszor hiába, vagy gyalázkodva említi az Ő nevét? Isten nem csak az emberek iránti szeretetet parancsolja meg, hanem az Őiránta való szeretetet is.

És a másik véglet sem tartható: az, amikor azt mondjuk, szeretjük Istent, de közben embertársainkat gyűlöljük. Ezt olvassuk a Szentírásban: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” (1János 4,20-21).

Nem létezik Isten szeretete nélkül a törvénynek való engedelmesség, és a felebarátaink iránti szeretet. Mert Isten maga a szeretet, és pont ezért Ő minden isteni szeretet forrása. Akkor tudjuk egymást szeretni, ha előbb megismerjük és szeretjük megváltó Urunkat és mennyei Atyánkat. És erre nagyon jól rávilágít Jézus Krisztusnak felolvasott mondása, mert azt mondja, hogy „szeresd az Urat, a te Istenedet”. És utána azt mondja, hogy „ez az első és nagy parancsolat”. Mi sajnos helytelenül használjuk ezt a kifejezést, hogy „nagy parancsolat”, mert mi ez alatt az Isten iránt, és a felebarátunk iránti szeretetet értjük. De amikor Urunk beszél róla, Ő azt mondja, hogy az Isten iránti szeretet a „nagy parancsolat”. És utána mondja, hogy „a második pedig hasonlatos ehhez” – ugyanúgy fontos, ne értsük félre, de mégis –, a legnagyobb parancsolat az Isten szeretése, mert ebből fakad az, hogy egymást is tudjuk szeretni.

És sokan itt rontják el: próbálnak szeretni embereket anélkül, hogy Istent igazán szeretnék. Pedig nem létezik ilyen fordított sorrend. Mert hiába szeretünk minden embert a földön, ha Istent nem szeretjük, akkor mindez haszontalannak és hiábavalónak tűnik mennyei Atyánk előtt.

A Heidelbergi Káté írói nagyon jól összefoglalták azokat az igéket, amelyek erről beszélnek a 4-5. kérdés-feleletben. Az 5. feleletet hadd olvassam fel: Megtarthatod-e mindezt tökéletesen?

Nem, mert természetem szerint hajlamos vagyok Istent és felebarátomat gyűlölni.

Mit tegyünk hát?

Az igevers hangsúlyozza, hogy a szeretet két parancsolatától, és nem mástól függ annak megtartása, amit Isten parancsol nekünk. A törvény betartása nem az akaratunktól, nem a képességeinktől, nem az erőnktől, nem az ismeretünktől függ.

Isten nem szabta feltételül azt, hogy csak akkor ment meg minket, és bocsát meg nekünk mindent, ha szeretjük Őt, és felebarátainkat. Ha ez így lenne, akkor egyetlen ember sem üdvözülne. Az, hogy a szeretettől függ a törvény és a próféták, nem az üdvösség útját jelöli ki nekünk, hanem a már üdvözített, kegyelmet nyert ember útját.

Az üdvösség útja a kegyelem útja: Isten könyörülve rajtunk hitet, bűnbocsánatot, örök életet ad nekünk, és Szentlelke által tesz képessé minket arra, hogy a szeretet gyümölcse megjelenjen életünkben.

Azaz: hiába tartanánk meg Isten igéjének minden parancsolatát, de ha nincs bennünk semmi szeretet, akkor minden hiábavalóvá válik és semmit sem fog jelenteni. Hiábavaló és üres az imádságunk, minden istentiszteletre járásunk, de még a gyülekezetben, vagy máshol végzett szolgálatunk is, ha szeretet nincs bennünk. Erről beszél Pál apostol a Korinthusi gyülekezetnek. Lehet valaki a legtökéletesebb, ha szeretet nincs benne, semmi haszna abból.

Honnan lenne bennünk szeretet? Az a szeretet, amiről itt szó van, csakis viszont szeretet lehet. Az ember önmaga nem képes szeretni Istent, és ezért betartani sem tudja lelki módon a parancsolatait, de amikor megjelenik Isten mentő szeretete az életében, és mennyei Atyánk újjáteremti őt, akkor ő is képessé válik arra, hogy viszont szeresse Őt, és hogy parancsolatait bizonyos mértékben betartsa. Amikor Jézus tehát az Atya és felebarátaink iránti szeretetről beszél, akkor nem az emberi, hanem a Szent Lélek által bennünklévő krisztusi szeretetről beszél. Egyedül ettől, az Isteni szeretettől függ az Ószövetség, és az is, hogy mi engedelmeskedni tudunk-e.

És itt utolsó dologként hadd világítsak rá ennek a szónak, hogy ’függ’, egy másik jelentésére. Ez egy ritkán használt görög szó az Újszövetségben, és általában a golgotai kereszttel kapcsolatosan idézi és használják a Szentírás írói. Isten annyira szeretett bennünket, hogy egyszülött Fiát függesztette oda fel a keresztre,hogy minket megmentsen és újjáteremtsen. Jézus Krisztus egész engedelmes életével szerette az Atyát teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes elméjéből. És nem mondom azt, hogy úgy szerette felebarátait, mint magát, mert ez nem igaz, mert Ő nálunk sokkalta jobban szeretett minket, jobban, mint amit Isten tőlünk követel. Ő Önmagát adta azért, hogy minket megmentsen. Az Ő szeretete nagyobb, mint a mi önszeretetünk. Ez az isteni szeretet az, amitől „függ az egész törvény és a próféták”.

Mindennek pedig mi a gyakorlati következménye az életünkben?

Az, hogy át kell gondolnunk, hogy milyen szívvel élünk mi a mindennapokban. Nem mindegy, hogy mi motivál bennünket az engedelmesség útján. Azért akarok-e engedelmeskedni Istennek, hogy jó hívőnek tartsam magam, vagy, hogy Isten előtt kedvesnek gondoljam magamat (mert sokan gondolják ezt, hogy akkor vagyok kedves számára, ha engedelmes is), vagy, hogy elégedett legyek magammal, és ezért akarok engedelmeskedni? Vagy pedig az engedelmesség úgy jelenik meg az életemben, mint az Isten iránt érzett hála gyümölcse, mert az ember megtapasztalja, hogy Isten szeret engem, és én viszont akarom szeretni Őt?

Nem mindegy, hogy az engedelmességünknek mi a forrása. Jézus Krisztus azt mondja, hogy a hívő ember életében csakis az Isten iránti szeretetből fakadó cselekedetek azok, amelyek megegyeznek az Isten Igéjében leírt törvénnyel.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. Bátorítson minket ez az igevers az Isten és egymás iránti szeretet tanulására, gyakorlására, arra, hogy ne fáradjunk meg abban, és figyelmeztessen minket, hogy vigyázzunk, ne hidegüljön meg bennünk a szeretet. Isten Szentlelke segítsen minket az Ő útján maradni!

Ámen

Mándi Kitti