2018

Kedves Testvérek!

Az elmúlt néhány nap felüdítő esőzéseket hozott magával. Én pedig nagyon szeretek sétálni. Így aztán esőben is nekiindul az ember. Ugyanakkor, azt hiszem, nem vagyok egyedül, amikor úgy vélem, senki sem szeretné, hogy nagy esőzés idején a járda mellett elhaladó gépjármű felcsapja vízzel, sárral. De amikor ott ül valaki a volán mellett, és figyelnie kell az előtte menőre, a szélen haladó kerékpárosra, a szembe jövő forgalomra, és még ráadásul siet is, akkor nagyon kell szeretnie a járdán gyaloglókat, vagy a buszmegállóban állókat, hogy még a tócsákat is óvatosan kikerülje, vagy lelassítson, amikor azokba belehajt. Éppen ezért, amikor hazaér a gyalogos egy kiadós eső után, valószínű hamar mosásba kerül az aznapi öltözéke, mert kevesen vannak, akik bárkire is tekintettel lennének. Ugyanakkor, ha én ülnék a volán mellett, nem biztos, hogy képes lennék mindenkire odafigyelni.

Nem ez az egyetlen olyan helyzet, amikor könnyebb elvárásokat támasztani mások felé, de mi magunk nem tennénk meg azt. Ahogy az egyik együttes ismert dalában fogalmaz: elvárod tőlem, amit sosem teszel, Ha valamit kérek, inkább behisztizel.

Ismerős helyzet ez, vagy mi teszünk így, vagy velünk bánnak hasonló módon. Jézus pedig, talán éppen ezért a Hegyi beszédben kitér az élet alapvető kérdéseire, és olyan kérdéseket tesz fel a hallgatóságnak, melyek húsbavágóak, és bizony, ha ki nem is mondjuk, magunkban talán felismerjük életünk sötét foltjait.

S mégis, Jézus olyan szeretettel és lelkigondozói odafigyeléssel emlékeztet bennünket, hogy nem bánatot okoz vele, hanem sokkal inkább a javulásra való készséget.

Így kezdődik a felolvasott igeszakasz: "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és megnyittatik."Jól ismert igeszakasz, ez az egyik olyan, amit a Biblia nélkül élő ember is hangoztat. Viszont jó tudatosítani magunkban, hogy Jézus itt nem arról beszél, amit a modern társadalomban annyira természetesnek veszünk, hogy tudniillik egy szót elég mondanunk, és amit kívánunk, az megtörténik. Elég a kis zacsó port beleönteni a forró vízbe, és pillanatokon belül ott gőzölög előttünk a finom kávé.

Ha azt szeretnénk, hogy az életünk dolgai valóban a helyükön legyenek, akkor másképpen kell gondolkodnunk Jézus szavai és útmutatása alapján, mint ahogy ez az instant dolgokat szerető, kereső világ gondolkodik. Nem szabad, hogy elhitessük magunkkal, hogy a keresztyénség is arról szól, mint minden más ebben a világban, vagyis a mi kényelmünkről, boldogulásunkról, életünkről. A keresztyénség ugyanis mindenekelőtt Isten dicsőségéről szól.

Hittanórán szokott előkerülni az imádság kérdése, és gyakran hangzik el játékért elmondott imádság, vagy mostanában időszerű módon, meccs eredményért mondott fohász. Nehéz elmagyarázni a gyermekeknek, hogy mire is gondol Jézus.

De nem csak nekik nehéz. Mi mind szeretnénk kérni valamit Tőle. Sokan úgy gondolják, hogy az életük egyik pillanatról a másikra megoldódna, hogyha kicsit jobb anyagi helyzetbe kerülnének. Mások szerint, ha valamilyen betegséget sikerülne leküzdeniük, akkor hihetetlen távlatok nyílnának meg életük előtt. Ismét mások úgy gondolják, ha sikerül felépíteniük valami, többek által is csodált életművet, akár kicsiben is, akkor minden értelmet nyer. Álmodozunk, reménykedünk, lottózunk és búslakodunk, ha mégsem jön össze.

Keressük, kutatjuk az életünk értelmét. Azt, hogy mivé legyünk, hogyan éljünk. És ha valamit sikerül is megvalósítanunk, mindig találunk olyan új vágyat, ami előrébb visz. Mind arra vágyunk, hogy előbb-utóbb valahol megtaláljuk a helyünk, feladatunk és szerepünk ebben a világban.

Erre pedig Jézus adhat valódi választ számunkra, hiszen Ő a mi életünk gondviselője, irányítója. Ő tudja, hogy mit is szeretnénk valójában.

Ha magunkba nézünk, felfedezzük, hogy mi mindent szerettünk volna már és mi mindent szeretnénk még. Természetes, hogy vannak vágyaink és várakozásaink szinte az élet minden területén. A nagy kérdés azon túl, hogy melyek ezek, az, hogy mit kezdünk velük, illetve mit kezdenek ezek velünk. Mert nem mindegy, hogy ezek uralnak minket, vagy mi uraljuk ezeket. Az Úr Jézus Krisztus utasítása ebben is világos útmutatás.

„Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.”

Az ige, melyet textusként kiemeltem, számomra nagyon sokatmondó tanítása a mi Urunknak, amit a Bibliához hozzáadott felirat tanúsága szerint aranyszabálynak is neveznek.

A végéről kezdve azt látjuk, hogy a teljes Ószövetség, annak kijelentése abban foglalható össze, amit itt Jézus tanít. A Hegyi Beszéd elején utalt arra, hogy Ő hogyan teljesíti ki és be azt, ami a törvényben megíratott. Itt tulajdonképpen az összefoglalást halljuk, az esszenciáját mindannak, amit tanított. Milyen egyszerű, milyen nagyszerű kijelentés ez!

Jézus arról beszél, hogy mit tegyünk, nem passzivitásra mutat, hanem aktivitásra. Erre is oda kell figyelnünk, mert mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy elkerüljünk negatív dolgokat ahelyett, hogy tennénk pozitívokat: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük…”.

Másfelől azt is felismerhetjük itt, hogy nem azon kell gondolkozni, hogy milyen jó lenne, ha ezt és azt megadna a másik, hanem azon, hogy ezt én hogyan adhatom meg neki.

Amit szeretnék magamnak, azt kell adnom a másiknak. Amit hallani szeretnék, azt kell mondanom. Amit érezni szeretnék, azt kell éreztetnem.

Hogyan lehetséges ez? Mikor a nap végén sokszor csak úgy összeroskadunk a sok teher nyomása miatt. És nehezünkre esik még csak megmoccanni is, nem hogy a hajtás közepett ilyen kedvesen viselkedni?

Emlékeztek még a megelőző versekre? Kérjetek és adatik…

Jézus nem különálló parancsokat osztogat, mert minden mindennel összefüggésben áll. Kérjetek, mert ha kértek, akkor lesz erőtök, türelmetek, elegendő szeretet bennetek, hogy úgy viselkedjetek mindenkivel, ahogyan viszont is szeretnétek. Az egyetlen, akinek van elegendő szeretete és ereje, hogy minden helyzetben adni tudjon neked, az Jézus Krisztus maga. Ő pedig megígérte, hogy ha kérünk tőle, akkor kapunk is.

Így tehát minden helyzetben legyen Jézus Krisztus tanítványa a kezdeményező, mert csak neki van miből adnia.

S itt van a kulcsa a dolognak, hiszen Jézus olyan életet hozott az övéinek, amelyben minden adott a békés, és szeretettel teli élethez. Ők imádságban bátran kérhetnek az Ő nevében, van forrása életüknek. Aki kér, kap, aki keres, talál, de mindez nem öncél, hanem arra való, hogy ebből adjon az ember másoknak.

Nagyon jól illusztrálja ezt egy filmjelenet, ahol azt bizonyítják, hogy ha leordít a főnököd, akkor nem kell magadba roskadj, hanem menj, és te is ordíts le valakit. És így, a nap végén az utolsó láncszem majd egy gyermek lesz otthon, aki nem tud már tovább ordítani senkire.

Így van ez. Amit kapsz, azt adod nagyon sok esetben tovább. Szóval, ha mi kedvességet és odafigyelést adunk, talán ez is épp ugyanúgy fog majd terjedni a világban.

Kedves testvérek!

Ne a saját érdekeinket védelmezzük, keressük, hanem a másikét úgy, mint a sajátunkat. Ez olyan közösséget formál, ahol a szeretet kiűzi az önzést. Lehetünk nagylelkűek, megértőek, kedvesek, hiszen mindez nekünk is nagylehetőség.

Nagyszerű Jézus Krisztus szavaiban felismerni, hogy ez az „arany szabály”, ez a csodálatos esszencia számtalankényes kérdésre választ ad. Nem kell elveszni a viselkedési szabályok rengetegében, feleslegessé válik, hogy minden helyzetben új szabály alapján cselekedjünk. Elég nekünk ez az egy, bárcsak ma is betéve tudnánk, igazítanánk magunkat ehhez minden időben, minden helyzetben, mindenkivel kapcsolatban. Szeretnél boldog lenni? Tégy boldoggá másokat! Szeretnél szeretve lenni? Szeress másokat! Szeretnél megerősítést magadnak? Erősíts meg másokat! Szeretnél figyelmességet magadnak? Légy figyelemmel másokra! Szeretnéd, ha megértene a másik generáció? Értsd meg előbb te őket! S mindez nem lehetetlen program, hanem lehetséges feladat, mert kérhetsz és kaphatsz rávalót! Úgy legyen! Ámen.

Mándi Kitti