2018

Textus: ApCsel 2, 12 ; 38

„Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni?....Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?”

Excuse me, excuzes- moi, entschuldigung, elzést… Klasszikus mondatkezdések abban az esetben, ha kérdést próbálunk feltenni.

Gyakran fogalmazódnak meg bennünk kérdések. Szinte minden percben tudunk valamin agyalni. Azt mondják, a nők azok, akikre ez igazán jellemző, de a gyakorlati tapasztalataim megcáfolni igyekeznek ezt az elméletet.

Kérdezni jó, mert új információkat nyerhetünk általa. Ugyanakkor nem jó, ha nincs aki választ adjon nekünk. Mert akkor csak gyarapodik, csak nő a bennünk levő kérdéskupac, és nem jutunk sehová sem. Nem tudunk előre haladni, sőt inkább csak lenyomnak a kérdéseink.

A pünkösdi eseménysorozatból két verset emeltem ki, két kérdést. Kérdéseket, amelyek által a kérdező maga is részesévé válik az eseménysorozatnak, Isten munkájának, a Szentlélek áldásának.

Valljuk be őszintén, a pünkösdi események azért mindnyájunkban ébresztettek már fel kérdéseket. Keresünk miérteket, keresünk okozókat, keresünk személyeket, keressük a valóságtartalmát a dolgoknak. S keressük azt is, hogy mindez hogyan hat a mi életünkre, személyiségünkre, mindennapjainkra.

Mert a Pünkösd mindnyájunkban elindít valamit.

Egyesekben talán a potya szabadnap fölött való örvendezést, a gyermekekben talán a szomorúságot, hogy most nincs ajándék, az ige hallgatókban kétségeket, találgatásokat, vagy épp azokat ade ha ez így van akkor miért…. kezdetű, önigazoló mondatokat.

Kedves Testvérek, ünnepi gyülekezet!

Tegyük most félre egy kicsit a kérdéseink mögött megbúvó kételkedést, vagy épp lázongást, és próbáljuk megérteni, hogy miért indította a Szentlélek ezeket a kérdéseket a kérdezők szívébe, szájába?

A 12. versben a nyelveken szólás csodáját szemlélő tömeg kérdezte meg: Mi akar ez lenni?

Bizonyára többünkkel történt már meg, hogy elmentünk egy cirkuszba, vagy megnéztünk egy videót, televízióműsort és ott valami olyan trükköt hajtott végre az előadó, ami után azon gondolkodtunk, hogy hogyan csinálhatta. Mi történt ott valójában? Lehet, hogy megkérdeztük magunktól, hogy mi akar ez lenni. Nekem iskolai diákom is tudott olyan trükköt mutatni, amire a mai napig nem találtam megoldást.

Valószínű nem vagyok egyedül azzal a vágyammal, hogy jó lett volna néhány trükköt úgy megnézni, hogy valaki megmutatja, hogy mi is történt ott.

A Pünkösd eseménye is kicsit ehhez az élményhez volt hasonló azok számára, akik benne voltak. Nem tudták igazán, hogy hova tegyék ezt a dolgot. Nem tudták, mit jelent, és hogy mit kellene ezzel most kezdeni. Sokszor még most is így vagyunk Isten Lelkének a munkájával, hogy igazán nem tudjuk hova tenni, nem tudunk mit kezdeni vele.

A következő néhány gondolatban szeretném, ha közösen bepillantanánk Pünkösd kulisszái mögé, és meglátnánk néhány nagyon fontos dolgot azzal kapcsolatban, mi történt, mióta Isten Lelke kitöltetett a világra.

Az első, amit észlelhettek a járókelők, az ugye a nagy hang volt, a szélzúgás hangja, mely engem a színházi gongra emlékeztet, indulás, mind menjetek a megfelelő helyre. Amikor pedig odaértek, láthatták, és velük együtt mi is azt láthatjuk, hogy a Lélek elkezd érthetően és nyilvánvalóan Isten felséges dolgairól beszélni.

Kimondja az igazságot arról, hogy kicsoda az Isten, kicsoda Krisztus és kik vagyunk mi. Hozzánk már nem szól több nyelven az ige, viszont számunkra is megmutathatja, hogy kicsoda Isten. A nehéz, vagy épp áldásokkal gazdagított pillanatokban felismerteti velünk, látod, itt van Isten.

Isten Lelkeelvezet bennünket arra, hogy ismerjük jobban azt, aki megváltott minket. Nem önmagát akarja reklámozni, hanem azt, aki elküldte.

Másodszor, láthatjuk, hogy amikor az emberek Isten Lelkének munkájával találkoznak, azonnal feltesznek egy kérdést: „Mi akar ez lenni?”

Ezt többen is átélhettük, hogy az emberek, amikor észlelik Isten munkáját, ma is ugyanezt a kérdést teszik fel. Amikor látják rajtunk, hogy nem úgy viselkedünk, ahogyan kellenevagy ahogyan megismertek, ugyanezt a kérdést teszik fel: „Mi akar ez lenni?”Pontosan emlékeszem rá, hogy amikor az akkor legkedvesebb barátom megtért, és Isten Lelke elindította benne a mai napig is tartó munkáját, egy pillantásából láttam, hogy igen, itt valami megváltozott. És én örültem neki, de voltak, akik csodálkozva nézték, ma valahogy olyan furcsa.

Nos, igen, a Pünkösdi történetében is pontosan tudták, hogy egy vámszedőnek vagy egy halásznak hogyan kellett viselkedni, öltözni, tevékenykedni, erre azt látják, hogy Isten Lelke által olyat tesznek, amit nem kellene, és ez furcsa.

És kedves Testvérek, amikor valaki látja az életünket, és észreveszi, hogy mi nem szitkozódunk, nem panaszkodunk annyit, nem vagyunk zavartak, ugyanezt kérdezi meg, hogy hogyan lehet ez. A világ nem érti meg, hogy mi történik igazán velünk, amikor Isten Lelke elkezd bennünk munkálkodni. De érzékelik, hogy itt valami nagyobb van, mint ők. Valami olyan működik bennünk, ami bár furcsának hathat, de vágynak ők is rá.

A harmadik fontos dolog Isten Lelkének munkájával kapcsolatban, hogy amikor mi a saját bőrünkön kezdjük érezni, hogy Isten elkezdett bennünk Lelke által munkálkodni, ugyanazt a kérdést tesszük mi is föl: „Mi akar ez lenni?” Hiszen másokról könnyebben hisszük el, hogy olyan történik velük, ami nem várt, ha mást nem, akkor azt mondjuk rá, hogy hát szerencséje volt. De amikor Isten az Ő Lelke által bennünk kezd el munkálkodni, akkor arra jövünk rá, hogy valami rajtunk túlmutató történik.

Lehet, hogy soha nem gondoltuk, hogy megelégedett lesz az életünk, vagy hogy békességünk lesz. Lehet, hogy soha nem gondoltuk volna, hogy az életünk, a szavaink, a tetteink, a gondolataink tiszták lesznek. De Isten elvégezte ezt bennünk Lelke által.

Azután, a Szentlélek másik nagy csodája az, felébred bennünk a változás utáni vágy. Akik Péter hallgatták, azok megkérdezték: Mit tegyünk?

A Szentlélek által ébresztett bűnbánat ma is ezzel a kérdéssel folytatódik: Mit tegyek? Hogyan változhatok meg?

Akiben ez a kérdés felébred, az biztos lehet abban, hogy a Szentlélek munkálkodik benne. Péter válasza az, hogy térjetek meg és keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára!

Péter ezzel azt mondta, hogy van szabadulás, mert van szabadító. Jézus ez a szabadító, akinek a neve is ezt jelenti. Születése előtt azt mondta anyjának az angyal, hogy nevezd nevét Jézusnak, mert Ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Ezért lett emberré Jézus, ezért halt meg, ezért támadt fel, és ezért küldte el a Szentlelket.

Mi bűneinkkel megfeszítettük Őt, Ő pedig Szentlelke által megbocsátást és új életet hirdet mindazoknak, akik megbánták bűneiket.

Ez az, amit megtérésnek mond a Biblia. Lezárul az életem bűnnek szolgáló szakasza és elkezdődik egy új, amelyikben most már Jézus az uralkodó. Ezt a változást, a megtérést azzal pecsételték meg Péter hallgatói, hogy megkeresztelkedtek Jézus nevében.

Az itt jelenlévők közül csaknem mindegyikünkkel már gyermekkorban megtörtént a keresztség. De közben elfelejtettük vagy nem is lett világossá soha, hogy a keresztségünkben Istené lett az életünk. Mégsem kell újra megkeresztelkednünk, csak meg kell térnünk, és azt mondanunk: Hiszen én már gyerekkoromtól Jézusé vagyok! Mostantól így, e szerint akarok élni. Ez a megtérés.

Ha tudatosítjuk, hogy az életünk Istené.

Kedves Testvérek! Nehéz lehet ezt hallani, de mindezt nem mi akarjuk. Ha bárkiben felébred a vágy, hogy odafigyeljen az Úrra, az azért van, mert a Szentlélek ezt munkálja bennünk. Viszont mi döntünk arról, hogy erre miként válaszolunk.

Az első pünkösdkor háromezren élték át életük megújulását, és azóta is sokan, és így élik át ma is sokan. És mi is, mindegyikünk, közöttük lehetünk.

Befejezéskét szeretnék egy történetet megosztani a tesstvérekkel: Az amerikai vadnyugat egyik eldugott aranyásó településére egy nap egy édesanya érkezett, aki gyermeket szült, de a szülésben meghalt. Az egyik aranyásó megszánta a gyermeket, magához vette. De amikor le akarta fektetni, rájött, hogy a kunyhójában piszok, rendetlenség van, nincs hová tenni a kicsit. Kénytelen volt hát nekiállni, kitakarítani, helyet készíteni. A gyermek növekedett, már nézelődött, és az aranyásó arra gondolt, milyen szegényes is ez a hely. Így aztán nekilátott, kifestett, némi színt vitt a kunyhóba, és amennyire tudta, feldíszítette képekkel. Amikor a gyermek már mászni, majd járni tudott, kiment az ajtón is, ekkor az aranyásó aggódni kezdett. Az udvar, a kis kert csupa lom, szemét, sáros, nem igazán jó hely egy gyermeknek. Ezért rendbetette az udvart, a kertbe növényeket ültetett, sőt még kívülről is kimeszelte hófehérre a házat. Azután valami rendkívüli történt. A szomszédok és a település többi lakója is elkezdte rendbetenni, szépíteni a házát, ültettek, szinte versenyeztek egymással, és az aranyásó település képe megszépült. Mindez azért, mert egy aranyásó befogadott egy kisgyermeket. A kisgyermek változtatta meg a település életét. Ezt jelenti pünkösd: befogadva Krisztust, a Szentlélek által minden megváltozik!

Kedves Testvérek!

Amikor látják az életünket, vajon felteszik-e a kérdést: „Mi akar ez lenni?” Tudjuk-e mondani a választ: „Ez Isten munkája akar lenni bennem és általam.” Látom-e, hogy Isten olyan dolgokat végez el bennem, amikről még álmodni sem mertem volna? Ha igen, akkor adjunk hálát Istennek, hogy munkálkodik bennünk, és kérjük még inkább Isten Lelkének támogatását.

Ha nem, akkor pedig kérjük Istent, hogy bőven árassza ki az Ő áldott Lelkét ránk, és végezze a munkáját bennünk. Adja meg Isten, hogy minden gát és akadály, ami az ellen hat, tűnjön el, hogy Isten Lelke munkálkodhasson bennünk, és Isten Lelke végezze el bennünk, hogy az életünk egyre kevésbé rólunk, de egyre inkább a mi megváltónkról, Jézus Krisztusról szóljon. Isten adja, hogy ebben az ünneplésben ezt élhessük át!

Ámen

Mándi Kitti