2018

Kedves Testvérek!

Az elmúlt hét a Hittantábor hete volt. Hetven gyermekkel követtük végig, hogyan is zajlott Izrael népének honfoglalása, hazára találása, hazatalálása. Hogyan is érték el azt a földet, melyet Isten nekik igért, és amelyért 40 küzdelmes évet kellett vándorolniuk.

Az utolsó napon megkérdeztem a csoportomat, kinek mi jelenti a biztonságot? Mi az, ami kifejezi, hogy nincs mitől félni?

Volt, aki azt válaszolta: ha úgy érzem, nem vagyok egyedül. Még ha a szüleim nincsenek is otthon, de legalább a TV megy.

Volt, akinek a szeretett személy közelsége jelenti a biztonságot, legyen az akár háziállat is. Volt, akinek az, hogy tudhatta, mellette van valami, amivel megvédheti magát, akár egy baseball ütő, vagy gumibot.

És volt, akinek a biztonságot a megszokott, szeretett ízek, illatok jelentik.

Végül pedig megegyeztünk benne, hogy ahol általában biztonságban érezzük magunkat az az otthonunk.

És mitől otthon egy otthon? Attól, hogy ott nem kell megjátszanunk magunkat. Az életben olyan sokszor várják el tőlünk, hogy mások legyünk, mint amilyenek vagyunk. Legyünk illedelmesek, tisztelettudók, türelmesek, kedvesek, elbűvölők. De otthon ilyenekre nincs szükség. Otthon olyanok lehetünk, amilyenek mindig is. Mert otthon nem fognak minket ezért háttérbe szorítani. Természetesen nevelnek, tanítanak, ha valamit nem úgy teszünk, időnként büntetnek is, de mindezek mellett nagyon szeretnek minket, és elfogadnak. Ez pedig biztonságot ad.

A beszélgetés közben egyetlen gyermek volt, akinek a biztonságot Isten jelentette. Szándékosan nem is reagáltam a beszélgetésben erre a válaszra, mert valljuk be őszintén, ez azért olyan könnyű válasz. Hittantábor, a válasz akkor mindenre Isten, vagy Jézus….

Nem szeretném kifigurázni ez a gyermeket, mert Ő komolyan gondolta a válaszát. Valóban, a legnagyobb biztonság Isten. Ő az, aki ott van velünk, és megőriz minden úton, jártunkban- keltünkben.

Izrael népe is biztonságba került a honfoglalás végére, viszont az út csöppet sem volt veszélytelen. Nagy félelmek voltak a nép vezetőinek szívében is, hiszen ismeretlen vidéken jártak, nem tudták, mi vár majd ott rájuk, és mennyi küzdelem lesz elfoglalni az országot.

Amikor ismeretlen dolgokkal találkozunk, mi is könnyen megrémülünk. De emlékeztet minket Isten arra, hogy Őnála mindig otthon vagyunk, legyen bármilyen döcögős is az utunk, vagy nagy az éppen előttünk álló akadály.

Ahogy az első nap aranymondása emlékeztet erre bennünket:
 

1. ARANYMONDÁS: Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.

Kedves Testvérek!

Általában ha visszaemlékszünk egy eseményre, mindig egyféle nézőpontból látjuk a történteket. Vagy minden nagyon jó, vagy minden nagyon rossz.

A pusztai vándorlás alatt Izrael népe bizony sokszor a fogság időszakát aránytalanul jónak ítélte meg, az éppen aktuális vándorlás nehéz körülményei miatt.

A felolvasott igeszakaszban viszont, és a hittantábortábor történeteiben is, Isten hatalmának lehetünk tanúi, amikor is a Jordán folyón száraz lábbal átkelve, bevonultak új otthonukba, majd Jerikó falai csodálatos módon, fegyver nélkül leomlottak.

Isten hatalma ott van nem csak ezekben a történetekben, hanem ott van a mi mindennapjainkban. Csodáit viszont mi magunk is olyan sokszor elfelejtjük, amikor a mindennapok nehézségei elborítanak.

Olyan távolinak tűnik egy- egy csodás gyógyulás, amikor ismét betegség gyötör. Olyan messze vannak a boldog percek, amikor épp szomorúság és gyász van a szívünkben. De jegyezzétek meg kedves testvérek Isten bíztatását a zsoltárok könyvéből, mely a második napunk aranymondása volt:

2. ARANYMONDÁS: Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!

Emlegessük csak fel, Isten csodáit az életünkben! Ne hagyjuk, hogy mindazok az örömök, melyek most bennünk vannak, a boldog emlékek, melyek a mieink, a remek beszélgetések, melyeken túl vagyunk, feledésbe merüljenek.

Azt gondolom, minden jelenlévő hordoz az elméjében olyan pillanatot, melyben Isten csodája ismerhető meg. Ne engedjük, hogy a jelenkor fáradsága elhomályosítsa életünk eme fontos pillanatait.

Gondolunk csak arra, hogy Isten minden nehéz helyzetet a mi javunkra szeretne formálni, ha az Ő kezébe tudjuk adni az irányítást.

Mert Vele minden helyzetben képesek vagyunk megmaradni.

Harmadik aranymondásunk hangzott így a héten:

3. ARANYMONDÁS: ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.

Isten pedig segít. És nem azért, mert olyan csodás, költői szinten imádkozom. Mégcsak nem is azért, mert havi bevételem tizedét mások megsegítésére fordítom.

Azért segít, mert Ő már megszületésem előtt ismert, és szeretett, már hosszú ideje értem meghalt, és megváltásomért sok mindent elszenvedett.

Ismer, jobban, mint én, vagy te saját magadat. ismeri félelmeinket, azokat is, melyekről talán még mi is csak sejtjük, hogy vannak. Ismeri bánatainkat, amiket lehet, hogy örökre szeretnénk elfelejteni, és ismeri a vágyat a szívünkben, hogy szeretnénk biztonságban lenni.

S mivel ismer minket, hív mindenkit. Jöjjek énhozzám!

Jöjjetek hozzám, akik tanácstalanok vagytok! Jöjjetek hozzám, akik elfáradtatok! Jöjjetek hozzám, akik magányosak vagytok! Jöjjetek hozzám, akiket becsaptak, átvertek, megcsaltak, elhagytak. Jöjjetek hozzám, akik nem vagytok megbecsülve.

Mert Ő megnyugvást, pihenést, feltöltődést, megbecsülést, szeretetet, tanácsot, BIZTONSÁGOT ad nektek!

Izrael népe 40 évig egy felhőoszlopot követett a pusztában. Sokan elbizonytalanodtak útközben. Eltértek idegen istenek felé, megkérdőjelezték Isten létét.

Amikor pedig a nép az új haza határához érkeztek, döntést kellett hozniuk.

Oda kellett álljanak Isten színe elé, és határozniuk.

Miért volt ez fontos akkor, hogy az Isten színe elé álltak? Azért, mert felnőtt egy olyan nemzedék Józsué idejében már, amelyik már nagyon keveset tudott Istennek nagyságos dolgairól. Felnőtt egy olyan nemzedék, amelyikben meghidegült egy kicsit a szeretet, az odaszánás. Józsué itt egy bátor hitvallást tett. Ennek a végén hangzik el az utolsó napunk aranymondása:

4. ARANYMONDÁS: De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!

Azt jelenti ez: kitenni magam annak a hatásnak, ami az élő Isten jelenléte számomra.

Ha valaki kimegy a napra, akkor kiteszi magát a nap hatásának. Ezt mi is megtapasztaltuk, a tábor végére sokkal jobb színünk lett.
Ugyanerről van itt szó. Józsué is, amikor Isten színe elé állítja a népet, akkor azt mondja: kiteszi magát annak az erőnek, annak a hatásnak, ami feléjük árad. Ezért kell Isten színe elé állni, mert erre van szükségük. Bekerülni Isten erőterébe, és ebben az erőtérben megszólal az az ige, amelyik erő és hatalom és szeretet árad. Megszólal az evangélium, amelyik Istennek hatalma minden hívő üdvösségére. Ez az istentisztelet.

Ott van istentisztelet, ahol jelen van az ember, és jelen van az élő Isten.

Ebben az országban is nagyon sokan tértek el Istentől, vagy kérdőjelezik meg őt. S most mi, akik itt vagyunk, Isten színe előtt állunk, az Ő vonzásába kerültünk. Hatással van ránk.

És nekünk is választanunk kell.

És azt hiszem, most van itt az ideje annak, hogy elmondjam, miért vannak itt ezek a gyermekek. Az elmúlt héten, és az egész tanévben nagyon sokat tanultunk Istenről. Megismertük az Ő nagy csodáit, megérthettük azt is, hogy nem csak a csodákban cselekszik, és megtapasztalhattuk a saját életünkben is jelenlétét. Tanultunk imádságot, éneket, de mindenek előtt azt, hogy Isten mindenkin keresztül szólni tud. Én csak remélni tudom, hogy a szülők és a gyülekezet ennyi idő alatt megérti és megérzi, micsoda szeretet és ragaszkodás van ezekben a gyermekekben az Úr Isten iránt.

Ők már érzik Isten szeretetét, kívánom, hogy a kedves Testvérek is megérezzék a mi Urunk hívó szavát az ő szolgálatukon keresztül is, Jöjjetek hozzám mindnyájan…

Ámen

Mándi Kitti