2018

Kedves Testvérek!

Jézus útra kelt. Mint azt a későbbiekben megtudhattuk, és Lukács is utal rá, ez volt a Megváltó utolsó útja a szent városba, ez az út már a keresztre vezetett.

S még ezen az úton is annyi minden történt vele, ami életeket változtatott meg, és közelebb vitt Istenhez.

Miért volt különleges ez az út? Mert Ő nem kerülte ki a samaritánus településeket sem, mint honfitársai. Ő előítélet nélkül, egyenlőképpen szeretett és szeret ma is mindenkit. Ezért mondta a tanítványoknak: menjünk csak a legrövidebb úton, nem megkülönböztetve egyes népeket másoktól.

A történetben Jézus előre küldi két tanítványát, hogy szállás után érdeklődjenek a közeli települések valamelyikén. Nagy feladat volt ez a tanítványoknak, nem először csinálták, és tudjuk, hogy nem is utoljára.

Viszont most olyan dolog történt, ami lehet, hogy addig még sosem. Elutasításba ütköznek. A samarítánusok ugyanis „adtak magukra”, és az ősi gyűlölet jegyében nem fogadták be Jézusékat.

Valószínűleg ez az elutasítás meglepte a tanítványokat, nem számítottak rá.

Szinte látom magam előtt a tanítványok arcifejezéseit, amikor az a kettő visszatért, és a többiek is megtudták. Az ellenszenv, melyet Jézus miatt háttérbe szorítottak, most a felszínre tört. A tanítványok szavaiban Jónás Ninive elleni indulatát érzem meghúzódni. Na ne hogy már, hogy pont a Samáriaiak legyenek azok, akik megússzák ezt az udvariatlanságot.

Ez a gyilkos indulat megszólal a tanítványok szívében. Talán maguk sem gondolták, hogy van még ilyen indulat bennük. Három évet eltöltöttek Jézus közelében, és még azok után is ott lapulhatnak ilyen sötét, gyilkos indulatok emberszívekben? Sajnos igen.

Kedves Testvérem!

Benned vannak ilyen indulatok? Vagy kérdezzem inkább úgy, be mered vallani a benned lévő sötét indulatokat?

Mert ezek a dolgok leginkább csak akkor jönnek ki belőlünk, ha jól felmérgeljük magunkat. Akkor viszont gyakran csodálkozunk, és utólag jól megbánunk szavakat, melyeket kimondtunk, és rácsodálkozunk a szívünkben rejlő sötétségre.

De Isten nagy kegyelme az, amikor világosságra hozza ezeket a sötét dolgokat. És milyen jó, hogy ha valaki bátran bűnnek vallja, elítéli, és kéri, hogy szabadítsa meg tőle, akkor Ő segít ennek az elhagyásában.

Az természetes dolog, hogy a samáriaiak úgy viselkednek, ahogy. Gyűlölettel, haraggal, elutasítóan, hiszen évszázados ellentét feszül a zsidók és a samáriai nép között. Jézus igyekszik ugyan túllépni ezen az évszázadon ellentéten, mert ő nem a más vallásút, a más nyelvűt, a más gondolkodásút látja, hanem a saját teremtményét, még a samáriaiakban is. Pedig a vendégszeretet parancsa mindenkire igaz volt, joggal gondolhatjuk, hogy Jézusnak sem esett jól az elutasítás. A tanítványok pedig joggal mondják ki az igazságot a falu felett, ha ők így, akkor mi is úgy. Kardra kard, sebre seb.

Jézus viszont a tanítványok felvetésére nem helyesléssel válaszol, épp ellenkezőleg. Kérdése súlyos, és komoly. Tisztában vagytok ti vele, hogy milyen lélek lakozik bennetek? Vagy más szóval, tudjátok ti egyáltalán, hogy miről beszéltek? Ítéletet hirdetnétek másokon? Hát nem tudjátok, hogy csak egy valaki ítélhet?

Vagy csak azért mondjátok ezt, mert ők Samaritánusok?

Az atombomba ledobása óta tudjuk, hogy lehetséges az embernek pusztítást végeznie a másikon, azon, aki nem ért vele egyet, vagy aki az ellensége, de közben nem tudja, hogy milyen lélek lakozik benne, és hogy azzal kinek is fog majd elszámolni.

János és Jakab nem tudták, hogy milyen Lélek lakik bennük, mert még maguk előtt is eltakarták azt a kegyes szavakkal és az imádság látszatával. Mindez pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy az ember még a legszentebb dolgokkal is vissza tud élni a Szentlélek vezetése nélkül.

Beszélhet szeretetről, egységről, életről, megmaradásról akkor, amikor épp az ellenkezőjét végzi. Amikor Péter vissza akarja tartani Jézust a szenvedéstől, Jézus kerekperec kimondja, hogy a Sátán Lelke beszél belőle. Az ördög kísérti Jézust a pusztában, azaz a Bibliát bármilyen lélek idézheti, és bármit igazolhat vele. Sok világégést, tragédiát magyaráztak már meg az Isten igéjével jogtalanul.

Ameddig bennünk is, Isten gyermekeiben, tanítványaiban, szolgáiban ilyen indulatok dúlnak, látnunk kell, hogy fogalmunk sincs, milyen lélek lakozik bennünk. Az elutasításra nem az a válasz, amivel a tanítványok válaszolnak.

Jézus világossá teszi a tanítványok előtt, hogy Ő azért jött, hogy megtartsa az emberek lelkét, vagyis megmentse őket, ha kell saját maguktól is.

Kedves Testvérek!

Jézus szavai nagyon elgondolkodtattak. Mert keresztény emberek között is olyan sok bírálatot és gyűlölséget tapasztalok.

Időnként találkozom azzal a hozzáállással keresztények körében, hogy: legszívesebben tüzet hívnának le a mennyből, hogy megégesse ellenségeiket. Önmagukat különbnek tartják másoknál.

Ez pedig pont annak a lényegnek az elvesztése, ami miatt Krisztus erre a világra jött.

Mert abban a pillanatban, amikor Jézus nem haraggal fordult a samáriaiak felé, nem csak rájuk gondolt. Jézus már a kezdetektől fogva tudta, hogy hányan fogják őt a keresztre küldeni. Tudta, hogy a keresztfán függve is gúnyolni fogják. Tudta, hogy a későbbi keresztényeket is hányan fogják üldözni Őmiatta.

És tudta azt is, hogy mindezek ellenére ő nem fog haragudni rájuk. Mert Ő tudta, hogy mi emberek mennyire gyengék vagyunk. Mennyire nem tudunk ellenállni a gonosz csábításának, és milyen hamar engedünk annak, aki embert ember ellen, és testvért testvér ellen akar fordítani.

Ezért fontos megállnunk és önmagunkba néznünk ma, hogy milyen lélek van bennünk. Tudnunk kell, hogy öntudatlanul is hat ránk sokféle lelkület és szellemiség. Sokszor nem tudjuk, honnan érkezik a lelkünkbe a nyugtalanság, a vádolás, az agresszivitás. Ide juttat el minden lélek, ami nem az Isten Lelke.

Vizsgáljuk meg önmagunkat, és kérjük meg a mi Urunkat, hogy tisztítson meg minket minden gonosz lélektől. Cselekedeteinket megvizsgálva mi is láthatjuk, mik a test cselekedetei. Távolítsuk el azokat életünkből, hogy elférjen benne Isten Lelkének gyümölcse.

Nem mindegy, ki vezet minket, hogy aztán épségben meg is érkezzünk. De akiket Isten Lelke vezet, azok az Isten fiai.

Ámen.

Mándi Kitti