2018

Kedves Cserkésztestvérek!

Nem tudom, hányan tudjátok, de a magyar cserkészmozgalom a cserkész nevet úgy értelmezi: cserkészd a jótettek alkalmait! A cserkész jelszó pedig azt jelenti: Légy résen, hol tehetsz jót!

Tudjátok, az elmúlt hónapokban, egészen az óta, hogy 1 évvel ezelőtt hazaértem a táborból, nagyon foglalkoztatni kezdett a cserkészet. Igyekeztem a lehetőségeimhez mérten olvasni róla, filmet néztem, keresgéltem a témában. Mert lenyűgözőnek találom. És most, hogy letéve a próbát, magam is hamarosan viselhetem a zöld nyakkendőt, még inkább úgy érzem, a cserkészek ugyan ebben a világban, de nem ezen a világon élnek. Nem szeretnék senkit sem fényezni, ezért nagy általánosságban beszélek, de ami itt történik, az nagyon különleges. Olyannyira, hogy most azt az igét hoztam elétek, mely az én életem vezérigéje is, és szeretném ezt most ajándékba adni nektek, az egész csapatnak: Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?

Mert erről szól a keresztény ember élete. És ebbe ti is bele tartoztok. Sőt, ti még csak igazán!

Mert, ha valamit nehezen fogad be a világ, az az önálló gondolatokra képes, tehetséges, tenni vágyó, szorgalmas, alázatos, békességgel, örömmel és szeretettel teli, hívő ember. Ez pedig a rövidített definícióm rólatok, rólunk, cserkészekről.

Ahogy a nagy népszerűségnek örvendő Láger Sláger szövege is megfogalmazza: kilógsz a sorból, mert barna az inged…

Kilógunk a sorból. Mert nem irigykedéssel tekintünk a másikra. Mert nem versenynek fogjuk fel a közös programokat. Mert a jobbítás szándékával fordulunk mások felé. Mert óvjuk a környezetet. Mert nem ferdítjük el az igazat. Mert vizes sátorban aludva is tudunk mosolyogva ébredni. Mások vagyunk, mert nem titkoljuk hitünk és nemzeti érzelmeink. Mert énekeljük a Himnuszt és a Szózatot, még ha csodálkozva néznek is ránk az iskolai évnyitón.

Mások vagyunk, mert érdekelnek minket a szegények, és nem húzzuk a szánk, ha a Tescoban kell ácsorogni adományt gyűjtve, amiből a végén semmit sem kapunk.

Mások vagyunk, de ez nem az a fajta rossz másság, ami miatt szomorkodnunk kellene. Hanem pont az, amely segít nekünk feszesen tartani a vigyázz- t, még akkor is, ha szól a fülünkbe a falunap discoja.

Tudjátok, a világ megnyerése sok mindenkinek célja. Mert mennyivel könnyebb úgy élni, hogy mindenki meg van velünk elégedve, és esetleg kis szürke foltként meghúzódhatunk, anélkül, hogy bárkinek is feltűnne, hogy élünk. Ugyanakkor ez az élet kis szürke folttá változtatja az embert teljesen.

Úgy is meg lehet felelni ennek a világnak, hogy erőteljesen űzzük azokat a dolgokat, amiktől magabiztosnak tűnünk, gondolok itt a dohányzásra, vagy a fékevesztett bulizásra.

Eszembe jut a tékozló fiú története, aki otthagyta a családi házat, abban reménykedve, hogy a városi forgatag, a világ bolondsága több izgalmat és sikert ad majd neki, mint az otthon végzett mezőgazdasági munka. Aki ismeri a történetet, az tudja, hogy a vágya nem teljesült, mert hiába ment, és próbált alkalmazkodni a környezethez, nem lelt igaz barátokra, csak pénzleső hiénákra. Amikor pedig az összes pénze elfogyott, mindenki elhagyta, senki nem segített rajta. Megpróbálta megnyerni a világot, de majdnem elveszített mindent. A végén persze visszatért édesapjához, aki megbocsátott neki, de azt hiszem, értitek, hogy a világ megnyerésében mennyi rizikó és szívfájdalom van.

Sajnos a középkorú emberek között sokan vannak, akik azért olyan szomorúak és magányosak, mert nem törődve önmagukkal, minden áron meg akartak felelni ennek a világnak, és mire ráébredtek, mi az igazán fontos, addigra elvesztegették a legértékesebb pillanatokat.

Drága Cserkésztestvérek!

Arra hívlak most titeket, hogy ne engedjetek a világnak. Amikor a cserkészetet életre hívták, annak az volt az oka, hogy a kallódó árvákat és az üvegbúra alatt nevelt úri gyerekeket megmentsék életük elfecsérlésétől.

Ti még nem vagytok középkorúak. Ti még csak most kezdtek találkozni az élet nevű csodálatos, de roppant kihívásokkal terhelt fogalommal.

És milyen csodálatos adománya a Teremtőnek, hogy cserkészek lehettek. Vannak olyan dolgok az életben, amiről azt gondoljátok, természetes. De hadd mondjam el nektek, hogy cserkésznek lenni sajnos nem olyan természetes, de minden esetben ajándék.

A hét közepe táján fogalmaztam meg Ferinek, hogy ha én gyermekkoromban megismerem a cserkészetet, akkor az életem biztosan másként alakult volna. Nektek lehetőségetek van arra, hogy szembe menve a világ negatív nyomásával, meglássátok vagy megteremtsétek a jót, a szépet, a tisztát és az igazat. Ez a feladat viszont nem adja magát könnyen.

A világunk szépen lassan sötétségbe borul, a bűn sötétségébe.

Nektek pedig az a feladatotok, hogy ebben a sötétségben világítsatok. Szívetek tisztasága, és Isten szeretete ragyogjon.

Időnként olyannak tűnhet a cserkészet, mint egy játék, de nagyon is fontos feladat a tietek. Vinni tovább az Istenhez tartozás és a magyarság értékeit, igazságait, szeretetét.

Tanítani egymást és a környezeteteket arra, hogyan lehet a teremtettség részeként élni, óvva és figyelve a természetet, a lehető legkevesebb kárt téve benne. Megmutatni a viszálykodóknak a békés egyetértést, a pazarlás korában megélni a takarékosságot.

Cserkészek!

Felelősségetek most olyan nagynak tűnik, pláne ha hozzá teszem, hogy erről szól a mai igénk: tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.

A zászló alatt már kilenc cserkésztörvény elhangzott. De ezek a törvények nem csak a tábor idejére érvényesek, hanem azután is. Minden nap. Fel kell őket vennünk, egyenesen szívünkbe írnunk, hogy minden cselekedetünket ez határozza meg.

Arra szólít fel az Ige, hogy vegyük fel keresztünket. S én valahányszor ezt a kifejezést használtam eddig, arra vonatkozott, hogy mindnyájunknak vannak terheink, nehézségeink, küzdelmeink, melyek épp úgy az életünk részeivé váltak.
Ugyanakkor, ha felemeljük a keresztet, akkor mindenki láthatja, hogy ki függött azon. Így mindennapi harcaink kezelésével Krisztusra mutató jelek lehetünk mi magunk is. Keresztyénként és cserkészként pedig legnemesebb feladatunk másokat is Krisztushoz vezetni. De nem kell ehhez kiváló szónoknak, vagy lelkésznek lennetek. Elég, ha életetek példa, ha szíveteket naponta imádságban tisztítjátok, ha tetteitek mindig szeretetből fakadnak, és a küzdelmek közepette sem halványul arcotokról a mosoly, mely Isten szeretetét érzi.

Én azt kívánom nektek, hogy ez az ige, mely mostantól a TI igétek is, legyen emlékeztető. Nem baj, ha kilógsz a sorból, amíg a szeretet és a hit munkájának eredménye. Nem baj, ha úgy érzed, nem olvadsz be a többiek közé, ha pont a jóra törekvésed az, amivel kilógsz.

Ne szégyelld, ha furcsán néznek rád, inkább büszkén húzd ki magad, mert TE AZ ISTEN ÚTJÁN JÁRSZ! Ámen

Mándi Kitti