2018

Tisztátalan! Ezt kellett kiáltania, ha egészséges ember közelébe ért. Alapesetben két méter távolságot kellett tartania, de szeles időben ötven méterre közelíthetett csak meg másokat. Mindenki félt tőle, nehogy átterjedjen a szörnyű kór, ami az egész életét meghatározta, a lepra. Hogy mi volt előtte? Milyen életet élt? Mi volt a foglalkozása? Volt-e szerető családja? Nem tudni. De bármi is volt előtte, az már évekkel korábban volt. Ezen a ponton már csak a kirekesztettség és a magány maradt.

Nem tudom, ez az ember hogy került a városba, amikor Jézus éppen ott járt. Talán éppen miatta merészkedett be a városon kívüli karanténból? És bár már valószínűleg nehezen mozgott, mégis azt olvassuk, hogy arcra borult Jézus előtt és kimondta a kérését: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

Vajon mit érezhetett ez az ember ott a porban térdelve, arccal a földre borulva? Tudta, hogy Jézus meg tudja tisztítani, a képessége felől nem volt kételye. De vajon most mi fog történni? Jézus vajon elsétál? Vagy szól két méter távolságból, és eltűnik majd a lepra, ami évek óta kirekesztette őt a társadalomból?

És ekkor ezzel az emberrel az történt meg, amire valószínűleg legkevésbé számított. Talán már azt is elfelejtette, milyen érzés. Egy érintést érzett a vállán. Jézus megérintette őt, az érinthetetlent. Majd a válasz is megérkezett a kérdésére, amely foglalkoztatta. Tudta, hogy Jézus meg tudja tisztítani. De vajon akarja-e? Vajon mit érezhetett, amikor ezen tépelődve hallotta felülről az érintő hangját is: „Akarom, tisztulj meg!”

Dr. Paul Brand Indiában született misszionárius szülők gyermekeként. Isten hamar a szívére helyezte, hogy a társadalomból kirekesztett leprás közösség felé szolgáljon orvosként. Egy olyan felfedezést tett, amely teljesen felülírta a lepráról élő elképzeléseket.Sokáig azt gondolták, hogy a leprások testén megjelenő bőrhibák, majd az egyre durvább csonkolódások azért alakulnak ki, mert a kór a szöveteket roncsolja szét, szó szerint lebontva az embert lassanként.

Dr. Brand azonban rájött, hogy a lepra nem a szöveteket, hanem az érzékelő idegvégződéseket támadja meg. A lepra átka, hogy az illető érzéketlenné válik, nem érez fájdalmat. Nem érzi, ha olyasmit tesz, amitől egy egészséges ember felszisszenne és gyorsan abbahagyná. Nem érzi, ha megégeti magát, vagy ha túl erősen szorít valamit. Ezzel gyakorlatilag rengeteg kis sérülést okoz magának, amelyek előbb-utóbb tönkreteszik a testét.

A Bibliában a lepra a bűn jelképe. Azért, mert a bűn érzéketlenné tesz minket szellemileg azokra a dolgokra, amelyekről Isten szeretetből előre figyelmeztetett, hogy tönkretesznek minket. Aki a bűnben él, szépen lassan tönkreteszi magát, és sokszor még nem is érez emiatt fájdalmat. A Biblia nem betegségnek, hanem tisztátalanságnak nevezi a leprát – mert ahogy a leprából, így a bűnből sem lehet kigyógyulni, legfeljebb szinten lehet csak tartani. Ahhoz hogy valakiről eltűnjön a lepra, vagy a bűn, isteni csoda kell. És éppen ezt a csodát tette meg Jézus ennek az embernek az életében. És ezt teszi meg velünk is, amikor megtérünk.

Annyira tetszik, ahogy az evangélium leírja, hogy Jézus szavára erről az emberről azonnal letisztult a lepra. Ugyanígy van a bűnnel is. Abban a pillanatban, amikor valaki megtér, Jézusba veti a bizalmát, azonnal megtisztul a bűntől, és Isten szemében egy pillanat alatt olyan tiszta lesz, mintha soha nem követett volna el semmit. A vallásosság legfeljebb szinten tartani tudja a bűnt, javítgatni az állapotunkat, de kigyógyítani belőle nem. Egyedül Jézus vére tud megtisztítani minket. És a legjobb hír, hogy nem csak képes rá, hanem továbbra is azt mondja: „Akarom.”

Ez az egy szó megmutatja azt az Istent, aki nem közönyösen nézi, hogy az embereket tönkreteszi a bűn. Jézus azért jött, hogy helyreállítsa az embereket, Isten eltorzult képmásait, akikben még ott pislog, sokszor felismerhetetlenül, az ő eredeti terve.

A Jézussal való találkozás meg tud változtatni. Ki tud húzni abból a közegből, amiben eddig voltunk. Ezért mondja Pál azt a galatáknak, meggyőződéssel és erővel: Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve. Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. Azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.

Vagyis, aki hinni kezd Jézusban, átéli azt a csodát, hogy el tudja hagyni a régi dolgait. Az életéhez fűződő régi természetét. El tudja hagyni az érzéketlenséget, a lelki vakságot, a bűn terhét.

Magán kezdi észrevenni azt, hogy tud például nem káromkodni. Tud nem rosszat mondani a másikról.

Tud jól gazdálkodni a pénzzel. Hány családapának és családanyának ez a fő baja, hogy nem bírja megfogni a pénzt, és azt jól

Aki hinni kezd Jézusban, aki megújul a hitében, az átéli ezt a csodálatos erőt, hogy tud nemet mondani a gonoszra. Olyan egyszerű az élet nem? Ha most innen kimegyünk, s valaki odajön hozzánk, hogy most zárva van az bank, itt nem messze, gyere, raboljuk ki. Egyből azt mondjuk, hogy mit képzel. Hívő ember vagyok, nem szoktam bankot rabolni.

És más bűnökkel kapcsolatban miért nem bírunk ilyen határozottan ellenállni, amikor parázna képeket nézeget valaki. Vagy, amikor valaki háta mögötti beszédre csábítanak minket. Hát miért nem tudunk ellenállni? Hol az erő? Bankrablásban meg tudunk állni, ez nyilvánvaló? Erkölcsi kérdésekben - bár ez is erkölcsi kérdés -, abban miért nem? Hol van akkor az erő? Hol lágyul el a szívünk? Hol van a rés, ahol bejön a gonosz, és szó szerint kinyírja nagyon sokszor a hívő emberek hitét is.

Isten az Ő Lelke által elkezd munkálkodni a hívő emberben. Azt mondja Pál, hogy megfeszíttetett a régi indulat. Hisszük mi ezt? Mert ha igen, akkor átélhetjük ezt a csodát, hogy tudunk nemet mondani. Akkor felismerjük a kísértésekről, hogy az kísértés, és nem fogunk elbukni. Isten időnként engedi, hogy belemenjünk dolgokba, hogy megtanuljuk. Ő szeretné az erőt adni ahhoz, hogy mi megtanuljunk hívő életet élni, engedelmes életet élni.

A leprás meggyógyításának a történetében Jézus három módon is helyreállítja ezt az embert.

Először megérinti, amivel talán a legfontosabb helyen kezdi, az érzelmi világát, az önértékelését állítja helyre. Ezután a szavával helyreállítja a fizikai állapotát. Végül pedig elküldi a paphoz, hiszen az ő dolga volt, hogy miután megvizsgálta és bemutatta az előírt áldozatokat, az egész helyi közösség előtt gyógyultnak nyilvánítsa ezt a férfit, akitől immár nem kell félni, távolságot tartani. Tehát harmadik lépésként Jézus gondoskodik arról, hogy eltűnjön a megbélyegzettség, és visszailleszkedhessen a helyi társadalomba.

Ilyen Istenünk van, velünk is ezt teszi. A kereszten bemutatta, hogy mekkora értéket tulajdonít nekünk, amikor önmagát hajlandó volt odaadni értünk. Majd egy pillanat alatt elvette a bűnünket, amikor hittünk benne. És nem csak megbocsátott, hanem beillesztett minket az ő országába, ahol nyüzsgő élet van!

Kedves Testvérem!

Mit jelent számodra: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus? Jelent-e valamit? Szeretnéd, ha jelentene? Számomra az új életet jelenti. Ugyanúgy fogok felkelni, enni-inni, járni, dolgozni, társadalmi életet élni, megbetegedni, megöregedni, és egykor meghalni, tehát életem formailag ugyanaz marad. A különbség az, hogy többé már nem a régi szívem dobog, ami önmagáért, vagy helyesebben fogalmazva csak önmagáért él, hanem Krisztusé. A régi, a harácsoló, önző, maga igazáért dobogó szív a keresztre van feszítve. Ugyan úgy érnek majd kudarcok, nehézségek, leszek magányos, és túlterhelt, de tudom, mindez nem hiába való. Mert már nem én élek önmagamban és önmagamért, hanem él bennem a Krisztus. Él bennem a Krisztus, Isten országának építéséért. Azért, hogy minden mozdulatom által dicsőséget szerezzek Annak, Aki bennem él.

Ezt az új életet ebben a testben élem, ami egykor majd elerőtlenedik, legyengül, ami kesereg, fájdalmat hordoz, de vándorként élem a földi életemet. Megújult szívem tele van a hit ajándékaival. Hiszem, hogy nem árva vándorként élem életemet a földön. Velem van Krisztus. Akkor, amikor családi életemet építem, Tőle kérek tanácsot, hogyan csináljam, amikor hivatásomat végzem, Tőle kérem az útmutatást, mutassa meg akaratát, amikor szenvedés, gyász ér, Tőle kérdezem, mire akar figyelmeztetni, vezetni, miképpen viszonyuljak a próbatételhez. Él bennem a Krisztus. Megszűnik a lelkem üressége.

Ugye Te, nem akarsz üres lélekkel hazamenni a templomból? Pedig volt rá példa. Hazamentél, Krisztust itt hagytad, majd vasárnap megint találkozunk, gondoltad, aztán élted az életedet, mint régen. Gondold el, hogyan lesz az élettelenből élő? A gyümölcstelen fának esetleg mély gyökere, vastag erős törzse van, koronája is szép, csak éppen gyümölcs nincs rajta. Ekképpen oltattunk be a keresztségben mi is. Egy gyenge, fiatal ág, olyan volt a gyermek Jézus, ám de termő. Belekerült az életkeringésedbe az Ő akarata, és megváltoztatta életedet. Hagyd, hogy ne önmagad legyél, hanem Krisztus gyümölcstermő fája.

Ma a lepramisszió vasárnapja van, így engedtessék meg, hogy igehirdetésemet egy verssel zárjam:

Túrmezei Erzsébet: Ma is azt akarod

„Akarom!” –mondtad és megérintetted.
Kezdődhetett szavadra az új élet,
s a meggyógyított örvendező hittel
áldhatta Isten szeretetét érted.

Nyoma se volt a lepramart sebeknek,
munkára mozdulhattak a karok.
S mi vele magasztalunk, Jézus Krisztus,
mert élsz, itt vagy s ma is azt akarod.

A gyógyulást, az új élet csodáját!
Zendüljön hát boldog dicséretünk!
Hisz gyógyító szavad milliók várják,
s mi is boldog tanúid lehetünk.

Hisz lélek és test lepramart sebére
Tied a megújító hatalom.
„Ha akarod, Te megtisztíthatsz minket!”
És Te ma is kimondod: „Akarom!”

Ámen

Mándi Kitti