2018

Szeretett Testvéreim!

Mindnyájan úton-járó emberek vagyunk. Valamikor elindultunk és valamikor megérkezünk. Amikor megszületik egy gyermek, akkor indul el az élet útján. Először csupán gyarapodik, növekedik, és figyel. Eleinte még rá van szorulva a körülötte élő felnőttekre. Később már tanul. Nem csak ismereteket szerez, hanem tapasztal is. El kezdi élni az életet. Véleményt formál, döntéseket hoz.

Tudjuk jól, hogy döntéseket meghozni nem könnyű! Ideális esetben már gyermekkorban megtanulja a gyermek, hogy bizony minden döntésnek vannak következményei. Felnőttként is sokféle döntéshelyzet van. Gyakran kell mérlegelni, vívódni, gondolkodni, tanácsot kérni emberektől, és lehet tanácsot kérni Istentől is…

Igénkben kapukról és utakról olvasunk. Egészen pontosan két út van előttünk. A széles útnak tágas a kapuja, a keskeny útnak szoros kapuja van. Az egyik a kárhozatba visz, a másik az életre. Jézus tanítása szerint nincs harmadik lehetőség!

Bárki, aki erre a világra születik, a széles úton indul el. Tudjuk jól, hogy az ember eredendően bűnös. Lehet valaki „vallásos” nevelést kap, mégis a széles úton jár, mert még nem hozott döntést az életére nézve.

Az a megdöbbentő és egyben ijesztő igazság, hogy sokan vannak, akik a széles úton járnak. Egyrészt ott sokan elférnek. Tudjuk jól, mekkora erővel bír a tömeg. Másrészt ennek a széles útnak tágas a kapuja. Könnyen be lehet oda férni. A tágas kapun minden befér: viheti az ember az érdemeit, jócselekedeteit, magabiztosságát, gazdagságát, tudását. Mindezek cipelése nem okoz ott problémát!

Sokan vannak a széles úton, mert ott az ember a saját erejéből tesz meg mindent. Minden úgy van, ahogy azt kívánja. Legalábbis kísérletet tesz rá. Nem szükséges másokhoz alkalmazkodni. Sőt, egyáltalán nem szükséges a saját hibákat, bűnöket felfedni. Takarásban maradhatnak. Hisz mennyivel könnyebb a látszatot fenntartani! A széles úton járók között vannak vallásosak is. Hiszen minden vallás, vallásosság itt zajlik, mindenféle valláspótlék itt megtalálható.

Ha a szoros kaput megnézzük, az valóban nagyon szűk. Vigyáznia kell az embernek, hogy be ne üsse a fejét. A szoros kapun csak az ember fér be. Minden mást kint kell hagyni: kint maradnak az érdemek, jócselekedetek, a magabiztosság, a gazdagság, a tudás. Nem hivatkozhatunk arra, hogy milyen jó apák vagy anyák vagyunk; milyen jó és hűséges házastársak. Nem hirdethetjük fennen, hogy mit is értünk el…

A szoros kapunál lepakolhatja az ember azokat a bűnterheket, melyek már ránehezedtek! Azokat a tetteket, melyek miatt csillapodni nem akaró lelkiismeret-furdalás szorongat. A szoros kapun való belépés azt jelenti, hogy oda én magam, az ember léphetek be, a saját döntésemből, és minden mást kint hagyok.

A keskeny úton ugyanis nem azt nézik, hogy mit hozok magammal, hanem azt, hogy ott vagyok. Nem hivatkozhatok az érdemeimre, hisz ott csakis Jézus érdeméért állnak velem szóba!

A széles úton könnyű előzni, leszorítani, bizonyos közlekedési szabályokat figyelmen kívül hagyni. A széles úton nincsenek törvények: aki többet lop, az élelmesebb. Aki többet hazudik, jobban tud érvényesülni. És itt hosszan sorolhatnánk a hasonló példákat. A széles úton járók nem tisztelik Isten törvényét, de sokszor még az emberi törvényeket sem! Ezen az úton egyedül a magam ura vagyok!

Nagyon sok ilyen ember él körülöttünk. Olyanok, akik igyekeznek a könnyebb megoldást választani. Nem akarnak kizökkeni a jól megszokott életritmusukból. Hiszen itt azok lehetnek, akiknek mutatják magukat! Nem kell a másiknak tudnia, hogy mit csinálok akkor, amikor nem lát senki! Nem kell beszélni a csalásokról, apró hazugságokról, hiszen végeredményben csak saját magamat védem…

A keskeny úton nem lehet előzni, leszorítani, és szabálytalankodni. Ott egyet tehet az ember: az előtte haladó lábnyomát követi. Tudniillik nincs több hely… Mi is a keskeny úton szeretnénk haladni, talán a döntés is megszületett hozzá, azonban van egy kis probléma ezzel. Életvitelünk gyakran azt mutatja, hogy megyünk a saját fejünk után, tapossuk az utat, és várjuk, sőt még kérjük is, hogy Isten kísérje lépteinket! Mi ezzel a hozzáállással a baj?

Az, szeretett Testvérek, hogy Jézus nem azt mondja Igéjében, hogy „követlek téged” – bár soha nem hagy minket magunkra- hanem azt mondja, hogy „Kövess engem!”. Ha nem Őt követjük, akkor még mindig a saját utunkon járunk. Jézus azért világít előttünk, hogy ne a sötétségben haladjunk, és legfőképpen, hogy ne az örök sötétségbe érkezzünk!

Bárki, aki erre a világra születik, a széles úton indul el. Pontosan azért, mert az ember eredendően bűnös. Hiába hát a „vallásos” nevelés, mégis a széles úton jár, mert még nem hozott döntést az életére nézve. Hogyan lehet tehát a keskeny útra térni?

A legfontosabb az, hogy meg kell hallani a hírt: azt, hogy van másik lehetőség is! A hit hallásból van, tehát meg kell hallani a jó hírt, az örömhírt! Miután az ember hallja az evangéliumot, döntést hozhat: kiáll a menetből, és megfordul. Az árral szembe megy, bár tudjuk jól, hogy ez milyen nehéz…

Nehéz, mert az emberekben már kialakult egy kép rólam. Tisztában vannak a képességeimmel, az eredményeimmel, a természetemmel. Tudják, hogy eddig hogyan is vélekedtem a világ dolgairól… No, és ott vannak a hibáim, a bűneim, a mulasztásaim is. A széles úton senkit sem érdekel, és senki nem kér számon.

Milyen legyen hát a döntés? Túl nagy a kísértés! Hogyan vállaljam fel, hogy most már nem a magam feje után megyek, hanem Jézust követem?! Mit szólnak a szeretteim, barátaim, kollégáim?! És mindezek mellett még ott vannak a bűneim is…

Ahhoz, hogy valaki a széles úton maradjon, nem kell döntést hozni, nem kell változtatni semmin. Egyszerűen csinálni kell azt, amit a többi ember, és úgy, ahogy eddig. Úgyis ilyen tömeg-emberré akar nevelni a világ!

Mai Igénk első mondata ez: „Menjetek be a szoros kapun!” Ez azt jelenti, hogy Ő ott vár. Biztosítja jelenlétét, és előttünk halad, hogy követhessük Őt. Nem irányítani akar minket, hanem irányt adni. Még pedig az üdvösség felé! Nem parancsolni akar, hanem vezetni és pásztorolni.

A keskeny úton sem könnyebb, sőt nehezebb, mint a széles úton haladni! Sok az akadály, a nehézség, a próbatétel, de Jézus megy előttünk, aki mindennél jobban szeret minket! Ezt pedig biztosan tudhatjuk, hiszen Ő az életét adta értünk, hogy Benne bízva, mienk legyen az örök élet!

 „Menjetek be a szoros kapun!”- mondja Jézus. S ha ezt megtettük, imádkozzunk azért, hogy ott is tudjunk maradni, az Atya Isten áldásával, az Úr Jézus Krisztus vezetésével, és a Szentlélek Isten átformáló erejével! Így legyen! Ámen. 

Lovász Adrienn