2018

Kedves Testvérek!

Szeretettel köszöntök mindenkit ezen az alkalmon is.

Bár most nem este gyülekezetünk egybe, hogy Isten Igéjére figyeljünk, de napszaktól függetlenül, ahogyan azt az elmúlt három találkozásunkkor már megszokhattuk, így most is döntenünk kell. El kell döntenünk azt, hogy mi legyen ezután az életünkkel.

Tudom azt, hogy jó lenne, ha ezt valaki megtenné helyettünk, de az életben talán ez az egyetlen olyan döntés, amit senki más nem hozhat meg helyettünk.

Mai alkalmunkon egy szegény gazdag emberről lesz szó. Egy olyan emberről, akinek az ördög jól bekente a szemét és nem engedte meglátni azt, amit idejében meg kellett volna látnia. Egy vámszedőről van szó, akiről Lukács feljegyzi, hogy fővámszedő volt.

Kik lehettek régen vámszedők? Annak idején Izraelben minden vámszedő a rómaiaknak dolgozott. Minden vámszedő zsidó ember volt. Azért döntött így a római hatalom, mert tisztában voltak azzal, hogy egy zsidó ember ismeri saját népét, és tökéletesen tudja azt, hogy kitől mennyit, meg hogyan lehet kicsikarni. Senki nem juthatott hozzá ehhez az álláshoz, csak az, aki lepaktált a rómaiakkal. És Zákeus mindezt megtette, és tulajdonképpen eladta a lelkét, hisz a saját népétől szedte el a pénzt és hordta el a rómaiaknak. Persze mindeközben ő is szemtelenül meggazdagodott. Annak idején nem sok becsületes vámszedő volt, felénk mondjuk ma sem tolonganak sokan. Akkor sem állítottak egyiknek sem szobrot, ahogy Zákeusnak se lett volna miért. Zákeus egy gátlástalan, istentelen ember volt, hiszen meg kellett tagadnia a hitét. Ő egy kapzsi, elégedetlen és a saját népét gyűlölő ember volt és csak így juthatott hozzá ehhez az álláshoz. De volt valami, amire nem számított, amikor a vámos pálya mellett döntött, s ez az, hogy ő egy kiközösített ember lesz. Ő nem volt sem zsidó, sem római, mert a rómaiak nem fogadták be, a zsidók meg kizárták maguk közül. Zákeus magányosan és boldogtalanul élte mindennapjait. Együtt a bűneivel.

Bizony testvérek, a bűn az ilyen. Amikor az ember elfordul az Istentől, akkor a bűneivel kell együtt élnie. Van erre egy mondás mifelénk, melyet szerintem ti is használtok, s melytől nem igazán szoktunk megvigasztalódni, s ez így hangzik: ez van, ezt kell szeretni. De szerintem e helyett jobb lenne azt a mondatot használni, hogy ezt kerestem magamnak, ezzel kell együtt élnem mindaddig, míg nem vagyunk hajlandóak letenni, és újat kezdeni. Az az ember szokta ezt a mondatot hajtogatni, hogy ez van, ezt kell szeretni, aki nem akarja a teremtő Istent szeretni.

Ezek azok az emberek, akikről már szó esett az egyik evangelizációs alkalmunkon, akik nem ártottak a légynek sem, meg a saját bűneiknek sem, s mehettek a kárhozatba. Tele lesz a pokol azokkal az emberekkel, akik egész életükben ezt hajtogatták, hogy ez van, ezt kell szeretni. Valami hiányzott Zákeusnak az életéből. És elkezdte ő mindezt egy idő után érezni. Nem tudta, hogy mi az, de érezte a hiányát. Gazdagon, de boldogtalanul élt. Ez a bűnnek a mellékhatása, hogy boldogtalanná válik az ember. Ugye milyen különös ez. Ha megkérdezünk egy családfőt, hogy miért dolgozik, miért hajt, akkor általában az a válasz érkezik, hogy azért, hogy boldoguljon. Érdekes ez a kifejezés, boldogulni. Dolgozz, hogy boldogulj, de közben légy boldog is.  Nem különös az, hogy pont ez nem sikerül? Mindent azért teszünk meg, mert jól akarunk élni, és mit nem tudunk sokszor, hát pont jól élni. Nos ugyanez volt a helyzet Zákeussal is. Mert rossz helyen próbálkozott.

Az előző alkalmakon még nem kérdeztem meg azt, amit épp a záró alkalomra terveztem megkérdezni, pont azért, mert emellett a kérdés mellett nem lehet csak úgy elmenni: mit adott nekünk eddig az élet? Biztos, hogy mi ezt akartuk, ami most van? Biztos, hogy erről álmodoztunk kisiskolásként, meg fiatalként ebben reménykedtünk, hogy egyszer én ilyen leszek? Szerintem Zákeus sem ebben reménykedett. Az biztos, hogy jómódú akart lenni, gazdag akart lenni, biztos, hogy nem akart boldogtalan lenni,ahogy a ma embere sem, biztos, hogy nem akart magányos, meg kiközösített lenni, és egyszer csak eljutott ez az ember oda, hogy már ki sem mert menni az utcára. Annak idején minden vámos mellé adtak két római katonát, mert a hatalom tudta azt, hogy ha kimennek a vámosok fegyveres kíséret nélkül, akkor a zsidó hazafiak, a zélóták, leszúrják őket. Zákeus egyedül már az utcára sem mert kimenni, de ő ezt magának kereste.

Majd azt olvassuk erről az emberről, hogy szerette volna látni Jézust. Sokan vannak ilyenek ma is, akik látni akarják Jézust. Találkozni akarnak Jézussal, mint Zákeus korában a sokaság,hogy lássák Jézus csodáit. Csakhogy ez nem elég. Mi szeretjük a látványosságot, szeretjük a műsort, szeretjük azt, ha valaki elkápráztat bennünket, de ettől még Jézus nem lesz benne az életünkben. Ettől mi még csak láttunk valamit. Ettől még nem leszünk vele kapcsolatban.

Zákeus látni akarta Jézust. És olyan jó ez a történet, mert ez az ember sokkal többet kapott Jézustól annál, hogy csak lássa Őt. Biztos ott volt a reménység a szívében, hogy hátha tud nekem ez a Jézus valamit mondani. Hátha engem is szeret, legalább Ő, mert más már nem szeret.

Testvérek el lehet ide jutni, hogy már senki nem szeret. Nekem ehhez kellett vagy 20 év. Húsz év alatt már el tudtam ide jutni, mert elvágtam magamtól mindenkit. Úgy tudtam hazudni, mintha olvastam volna és egyre többen gyűlöltek meg. De a kegyelem rám tekintett, mert Jézus nem gyűlölt meg.

Nem nagyon akarom ezt a kérdést feszegetni, de azért tegyük fel magunknak őszintén: biztos, hogy annyian szeretnek bennünket, mint ahogy gondoljuk? Biztos, hogy annyira szeretetre méltóak vagyunk? De a jó hír, az evangélium ma is az, hogy lehet Jézushoz menni, s a vele való találkozásban lehet új életet kezdeni. Jézus ma is tudja azt, hogy nekünk mire van szükségünk, mint ahogy tudta azt Zákeus életében is.

Tudjátok, hogy miből lehet azt meglátni, hogy valaki boldogtalan? Abból, hogy mindig irigyli azt, aki boldog. Én is ilyen voltam. És elmentem odáig, hogy azt mondtam magamban, hogy nem fogok megházasodni, mert nem látok boldog házasságokat. Ekkor jött valaki, aki azt mondta, hogy nincsenek boldog házasságok, csak két boldog ember, aki házasságot köt. Na ez még kellett ahhoz, hogy teljesen padlón legyek. De lett rá gyógyszer, mely hatott, melynek látható eredménye itt ül közöttetek és még nem bántam meg azt, hogy megházasodtam, bár egy jó páran azt mondták, hogy majd megfogom.

A gyógyszer az Jézusnál van. És Zákeus jól döntött akkor, amikor kiment, hogy találkozzon Jézussal. Én biztos vagyok abban, hogy nem tudta ő, hogy mit akar, csak akart valamit, amitől megváltozik az élete. Valamit, ami örömet okoz és más örömöt, mint ami eddig volt az életében. Kellett valami más. Nem az a más kell ma is? Nem ezért szoktunk mi idejönni? Valahol titkon nem ebben reménykedünk, hogy hát Uram, én azt sem tudom, hogy mi kell nekem, de valamire szükségem van, mert nem jó nekem így? Nem vagyok boldog, nem tudok elégedett lenni, nincs békességem, nincs nyugalmam és amitől azt hittem, hogy lesz, attól sem lett. Amiről azt gondoltam, ha az megvan, akkor minden rendben lesz.

Az ember sok mindenre képes azért, hogy boldog legyen. Zákeus képes volt arra, hogy kockára tegye az életét. Nem védeni akarom őt, csak látni kell ezt a részét is a dolgoknak. Kiment testőrök nélkül a nép közé, azért, hogy lássa Jézust, és azt sem bánta, ha közben megölik. Tudjátok, hogy ki képes erre? Az képes erre, akinek már elege van az Isten nélküli életből. Aki nem adja alább az Istennél, mert úgy dönt, hogy én most már vele akarok találkozni és élni. Nekem már nem elég egy jó tanács, nem elég a jó mester, nekem most már Jézus kell. Ha nem Jézusért vagyunk itt, akkor becsaptuk magunkat. Nekünk testvérek nem tanácsokra van szükségünk, hanem Krisztusra.

Zákeus meg tudta volna fizetni a legjobb tanácsadót is, de azzal nem töltötte volna be a szívét. Erre csak Jézus képes. Zákeus felmászik egy fára. Fővámos volt, egy magas pozícióban lévő ember volt, de itt most ez nem számított, nem érdekelte őt az emberek véleménye. Tudod testvérem, hogy meddig érdekel az emberek véleménye? Addig, amíg a Jézus véleménye nem lesz mindennél fontosabb. Addig csak az emberek véleménye lesz a fontos. De amikor találkozni akarsz Jézussal, attól kezdve az Ő szava a mérvadó.

Erről szólt az előző három igei alkalmunk, s a mai is. Ez volt a célja. S ez a célja minden egyes igei alkalomnak, minden egyes Jézussal való találkozásnak, hogy az Ő szava, az Isten Igéje legyen a mérvadó. Az számítson, ne más.

Zákeusnak már munkálkodott az Isten a szívében. Zákeus boldog akart lenni, s ezért kész volt kilépni a komfortzónájából, mindabból, amivel rendelkezett, ami fontos volt neki, s amitől nem volt boldog, és kész volt felvállalni mindent, hogy Jézussal találkozzon, hogy az Ő szava legyen a döntő számára. Most a már a hitben járóknak és a keresőknek egyaránt szeretnék feltenni néhány kérdést, azért, mert sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy eldöntsük, hogy nálunk és velünk minden rendben van.

Hadd kérdezzem meg azt: hasonlít az életed Zákeuséhoz? Mire vagy képes Kriszusért? Fel tudod Jézusért vállalni a kényelmetlenséget, a népszerűtlenséget, a megjegyzéseket? Tudsz-e áldozatot hozni ezért a Jézusért? Tud rád ma Krisztus úgy tekinteni, mint akkor Zákeusra, hogy igen, ez az ember mindenre képes értem? Tudja ma neked is azt mondani, mint amit mondott Zákeusnak, hogy ma lett üdvösséged?

Tudjátok mi történt itt ezzel az emberrel? Zákeus rögtön rábízta magát Jézusra. Ez az ember elkezdte megcselekedni az Isten akaratát, ezért mondja azt Jézus, hogy „ma lett üdvössége ennek a háznak”. Testvérek, csak annak a háznak lesz üdvössége, ahol az Isten akaratát cselekszik. Aki megtér és teszi az Isten akaratát. Az üdvösség nem attól lesz a miénk, hogy minden egyes igei alkalmon meghallgatom, hogy mi az Isten akarata? Üdvösségünk nem attól lesz, hogy tudunk egy csomó jót cselekedni.

Zákeusnak nem attól lett üdvössége, hogy szétosztotta a pénzét. Neki és a házának azért lett üdvössége, mert odaadott mindent. Tudjátok, hogy hány megtért ember küszködik ezzel sokáig, hogy hát mindent oda? Nem lehetne osztozni? Hogy jusson is, maradjon is? Nem lehetne? Nem! Tegnap este a gazdag ifjú kapcsán elhangzott Jézusnak az a mondata, hogy egy fogyatkozásod van. Azt is, azt az egyet adjam oda? Azt is, mert az egy is meg tud ölni! Az az egy fel fog nőni, és újra elfoglalja a szívedet.

Testvérem, odaadtál már mindent? Választottad már azt az életet, amit Krisztus felkínált számodra? Választottad azt a kegyelmet, melyre szükséged van ahhoz, hogy örök életed legyen? Választottad az Isten országát, nem majd, mert még ráérsz, hanem most, amíg még lehet? Döntöttél már Jézus mellett, vagy inkább elküldted, mint a gadaraiak? Találkoztál Vele, de mégis elmentél, mint a házasságtörő asszonyon kívül mindenki más, szomorú szívvel, mint a gazdag ifjú, mert képtelen voltál azt az egy bűnödet is Nála hagyni? Vagy úgy találkoztál ezzel a Jézussal, aki ma is szól hozzád, most is hív a kegyelem asztalához, aki ma is felkínálja neked a bűnbocsánatot és az örök életet, mint Zákeus, aki mindenét odaadta Neki és azért lett üdvössége? Felelős vagy azért, hogy lesz-e neked és házad népének üdvössége! Jézus meghalt érted, és házad népéért, azért, hogy üdvösséged legyen! Te felelős vagy ezért!

Döntöttél Jézus mellett? Őt választottad életed Urának? Akkor lesz üdvösséged! Ha mellette döntöttél, akkor azt kívánom neked, hogy ebben a döntésedben erősödj meg, ha pedig még nem döntöttél Jézus mellett, akkor ne halogasd ezt a döntést. Hogy lesz-e üdvössége a házadnak, ez tőled függ! Isten adjon erőt a döntéshez! Ámen.

Stefán Zoltán