2018

Kedves Testvérek!

Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet ma este is.

A tegnap estéhez hasonlóan, ma is egy olyan történet tárul elénk, melyből kiderül, hogy voltak olyanok, akik Jézust elutasították, és voltak, akik elfogadták Őt. És jó lenne ma este is úgy hallgatni Igénk üzenetét, hogy megkeressük a magunk helyét ebben a történetben.

Olyan előttünk ennek a házasságtörő nőnek története, mint egy bírósági tárgyalás, melyen vannak vádlók, van egy vádlott, és van egy bíró is. És arra figyeljünk most oda, hogy mit tesz a vádlott, mit tesznek a vádolók és mit tesz a bíró?

Kik a szereplői ennek a történetnek? Az első szereplője Jézus. Azt halljuk az Igéből, hogy Jézus már korán reggel ott van a templomban. Nyilván imádkozott. És egyszer csak odavisznek hozzá egy házasságtörő nőt.

A másik szereplője ennek a történetnek az írástudók és farizeusok csoportja, akik odaviszik ezt az asszonyt Jézus elé. Ők azok, akik mennek Jézushoz, s itt egy nagyon fontos dolgot mond el róluk Isten Igéje. Azt halljuk: „ezt azért mondták, hogy próbára tegyék Jézust.”.

Egyik oldalon ott van Jézus, a másik oldalon pedig ott vannak azok, akik próbára akarják tenni az Urat. A kettő között ott van ez az asszony, aki a vádlott ebben a történetben. Őt vádolják, mert házasságtörésen érték tetten. És olyan hangsúlyos az, hogy ki hogyan viselkedik ebben a történetben. Jézus nem esett kétségbe. Nem kezdett el görcsösen toporzékolni, hogy na most vajon kinek az oldalára álljak oda. Pedig, legyünk őszinték, itt a helyzet elég kényes, mert valakinek igazat kell adni.

Jézus megmaradt az igazság oldalán, s nem állt oda senki mellé. Pedig mennyire ezt teszi minden olyan ember, aki az Isten nélkül él, aki az Úr nélkül rendezi be az életét, hiszen abban az esetben mindig oda kell állni valaki mellé, mindig pártoskodni kell. Mindig valakinek igazat kell adni, ha igaza van, ha nincs.

Mert Jézus nélkül ennyire telik. Jézus nélkül mindig vár valamit az ember. Hátha az az ember, akinek valamikor igazat adtam, majd ad nekem valamit. Hátha oszt nekem is valamit, jut nekem is abból, amit megszerzett. Amikor Ukrajnában elnöki választásokat tartanak, akkor időnként beállítanak még a parókiákra is olyan öltönyös figurák, akik kipakolnak a lelkészek elé néhány zöld hasú címletet, arra gondolván, hogy dobunk egy hátast, mert ennyi pénzt még biztosan nem láttunk.

Egyszer az egyik szolgatársam megkérdezte tőlük, hogy fiúk, hát mit kell ezért tennem? Azt mondták, semmit. Na az már gyanús – mondta a kolléga. És amikor elmondták neki, hogy mit kell ezért a pénzért tennie, akkor összeszedte a címleteket, odanyomta a kezükbe és Isten hírével elküldte őket.

Isten nélkül megszédül az ember. De Jézus nem szédül meg senkitől, ahogy a vele járó ember sem. Jézus nem szédül meg senki tudásától, nem esik hasra senki jóhírétől, beosztásától, mert Ő Jézus marad. És Ő így viselkedik ebben a helyzetben, ebben a történetben is, s nem áll szándékában megfelelni az emberek elvárásának.

Ezt azért mondom el, mert felénk nagyon sok ember jár úgy egy-egy igei alkalomra, hogy azt hiszi, hogy ha én járok alkalmakra, eleget olvasom a Bibliát, hosszasan imádkozom, még a papot is túlimádkozva, akkor ettől Jézus majd meg fog szédülni, hasra fog esni előttem és mindenben igazat fog nekem adni.

Van egy rossz hírem: nem fog. Jézus nem ad igazat annak az embernek, akinek nincs megigazítva az élete. És tudod mit jelent ez Testvérem? Ez azt jelenti, hogy ha nem tetted bele életedet a Jézus kezébe, hogy Ő a helyére tegyen, helyre igazítson, akkor az életed nincs a helyén, nincs megigazítva.

Ha nem úgy élsz, hogy engedelmeskedsz az Isten szavának, amikor valamire azt mondja, hogy ezt ne tedd, akkor nem vagy megigazítva.

Hogy vagyunk ma jelen ezen az alkalmon? Úgy, hogy azt mondjuk az Istennek: „Uram, nyugodt a lelkiismeretem, mert amit mondasz, azt én úgy is csinálom. Békességem van, mert amire azt mondod, hogy tegyem meg, én azt csinálom. Amire azt mondod, hogy ne tegyem meg, azt nem csinálom.

Van ilyen békességed testvérem? Mert azoknak, akik odamentek Jézushoz ebben a történetben, nem volt ilyen békességük. Csak mentek, hogy megvádoljanak valakit. Mindenki ugyanazzal az eséllyel megy hozzá, de nem mindenki ugyanazzal az eséllyel távozott.

Tegnap este szó volt arról, hogy a kegyelem fel volt kínálva Gadara egész népének, és egy ember élt a lehetőséggel. A többinek nem volt rá szüksége. Jézus megmaradt az Atya oldalán, s ez a kegyelem. Testvérek! Jézus jelenlétében minden háttérbe szorul. Hogy ki vagyok, hogy mit értem el, hogy van-e rajtam palást vagy nincs, mennyi pénzem van, előtte minden háttérbe szorul.

Jézus ezeken nem hatódik meg. Nem tudom, hogy így elnézve Jézus viselkedését, van-e ilyen békességünk? Nem tudom azt, hogy ki hány éve jár ide, ebbe a közösségbe, hogy tudtok-e hálásak lenni az Istennek azért, hogy Uram, nekem már van békességem, mert Te megszabadítottál attól, hogy nekem valakinek a pártjára kelljen állnom, mert én már a Te pártodon, a Te oldaladon állok? Az igazság oldalán, hiszen ahogy mondtad Uram, Te magad vagy az igazság. Ez a békesség csak akkor lehet a miénk, ha mi csakis a Krisztus igazságát akarjuk szem előtt tartani. És nem titkolt célja ezeknek az igei alkalmaknak az, hogy ez az időszak jöjjön el mindannyiunk életében, azáltal, hogy találkozunk Jézussal. Az legyen számunkra a mérvadó, amit az Isten mond, amit Igéje által szívünkre kíván helyezni.

Miért fontos mindez? Mert ha nem az a mérvadó, amit az Isten mond, akkor minden más fontosabb lesz az Isten szavánál. Mit mondanak mások? A környezetem, a családom, a munkatársak? Össze fogunk zuhanni egy pletykától, egy lesújtó hírtől. Ilyen az, amikor nem az Isten szava a mérvadó. Ennek az evangelizációs sorozatnak és hiszem azt, hogy minden egyes igei alkalomnak, legyen az itt ebben a közösségben, Kárpátalján, vagy bárhol ezen a világon, az a célja, hogy Isten szava felette álljon minden emberi szónak.

Hadd kérdezzem meg személyesen: akarod ezt testvérem? Mert ilyen Jézussal élni. Nem embereknek kell megfelelnünk, hanem egyedül Jézusnak.

A másik csoport a farizeusok és írástudók csoportja. Azt mondja róluk az Ige, hogy mentek próbára tenni, megkísérteni Jézust. Jézus, hoztunk egy bűnöst, nézd meg, rosszabb, mint mi. Azt is elmondják, hogy „házasságtörés közben tetten értük”. Tegyél ítéletet. Mi tudjuk, amit Te is, hogy a mózesi törvények szerint az ilyet meg kell kövezni. És tudni akarjuk, hogy Te mit mondasz. Látszatra úgy tűnik, hogy amit ezek az emberek tesznek, az egy jó dolog. Jézus, mi tudni akarjuk azt, hogy te mit mondasz.

Csakhogy a szomorú valóság az, hogy ezek közül senkit sem érdekelt az, hogy Jézusnak mi a véleménye, mert ők eleve azzal a gonoszsággal mennek oda, hogy most hátha olyan csapdát sikerül Jézusnak állítaniuk, melybe beleesik, hisz azt halljuk az Igéből is, „hogy legyen mivel vádolniuk őt”. S a csapda elég éles, hisz ha Jézus azt mondja, hogy nem kell megkövezni, akkor ellent mond a törvénynek, s így meg lesz ellene a vád, ha viszont azt mondja, hogy meg kell kövezni, akkor velünk ért egyet, vagyis a mi oldalunkon áll.

Tudjátok, hogy hány ember jön ma is ugyanígy Jézushoz? Lássuk, hogy mit mond Jézus? Mint a farizeusok ebben a történetben. Csakhogy nem mindegy, hogy hogyan állunk meg Jézus előtt? Mert van, aki tudni akarja, hogy mit mond Jézus, és közben megítéli a másikat, valaki viszont úgy áll oda Jézus elé, hogy azt mondja: Uram, mit mondasz Te rólam? Nem a másik emberről, aki lehet, hogy megkövezhető lenne bűnei miatt, főleg, ha én dönthetek róla, hanem Te mit mondasz rólam? Óriási különbség van a kettő között.

Mit üzensz nekem Jézus? Ezek a farizeusok ebben a történetben azt akarták tudni, hogy mit mond Jézus erről az asszonyról: elítéli vagy nem, teljesen mindegy, mert mi már eldöntöttük, hogy neki úgyis meg kell halnia. Mi csak azért jöttünk, hogy bebizonyítsuk, hogy nálunk minden rendben van, ez meg bűnös. Vajon testvérem melyik volt az a napja az életednek, amikor ezt abbahagytad? Vajon volt-e olyan napja az életednek, amikor úgy vetted kezedbe a Bibliádat és úgy indultál el egy-egy igei alkalomra, hogy azt mondtad: „Uram, én többé nem ítélkezem. Engem már csak az érdekel, hogy mit mondasz rólam?”.Mikor volt olyan napja az életednek, amikor nem hordoztad magadban azon emberek listáját, akik megbántottak, becsaptak, görbén néztek rád, keresztbe tettek neked, s nálad már kész volt az ítélet? Mindig kell vádolni valakit? Mindig kell, hogy legyen egy bűnbak? Mindig kell keresni valakit, akire lehet mutogatni?

Egyszer azt mondta valaki, hogy az az ember, aki másokra mutogat, az a maradék négy ujjával saját magára mutat. És ez nagy igazság testvérek! Ezek a farizeusok nem akarták az igazságot. Azt akarták Jézustól, hogy nekik adjon igazat. Nekünk ne mondogasd, hogy mi az igazság, csak bólints rá arra, hogy mi jól gondoljuk. Mint sokszor napjaink embere is csak ennyit akar Jézustól. Ne mondogasd, hogy mit tegyek, csak bólints rá arra, amit teszek. Áldj meg engem, őrizz meg engem, szeress engem, adj erőt, adj egészséget, de mihez? Ahhoz, hogy menjek a magam feje után? Hogy tudjak mutogatni és vádolni embereket?

A Szentírás világos tanítása az, hogy Jézus nem áll oda az ítélkező ember mellé, ahogy ezek mellé a farizeusok mellé sem. Az ítélet az Isten dolga. Az az ember, aki ítél, az beáll az Isten helyébe. Mentes az életünk az ítélkezéstől? Mennyi erőt és mennyi drága időt pocsékoltunk el akkor, amikor Isten helyett ítélkeztünk, s azzal az erővel és idővel vezethettünk volna embereket az Istenhez? Nem lehetne végre annak örülni, aminek igazán kell örülnünk?

Meg lehet érte engem is nyugodtan kövezni, de a magyar embernek az anyaországon belül, meg azon kívül is sokszor az a legnagyobb betegsége, hogy mindennel elégedetlen, mindenki és minden felett ítélkezik ahelyett, hogy az elégedetlenkedésre és ítélkezésre feláldozott drága időt arra fordítaná, hogy a környezete és ez az egész világ jobb legyen. Hogy minél többen odaforduljanak Istenhez. Nem lehet, hogy ahelyett, hogy azzal foglalkozunk, hogy kinek mennyi van a számláján vagy azon kívül, hol áll a társadalmi ranglétrán, inkább azzal foglalkoznánk, hogy lesz-e annak a másiknak örök élete, vagy ami ennél sokkal égetőbb kérdés, hogy nekem lesz-e? Vajon elmondja-e majd nekem az Isten, akkor, amikor megállok előtte, hogy „jól vagyon jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be a Te Atyádnak örökségébe?”. Nem ezzel kellene inkább foglalkozni? Istent az érdekli, hogy be van-e írva a neved az élet könyvébe, vagy nincs beleírva.

A történet következő szereplője a bűnös asszony. Engem mindig úgy mélyen megérint ennek az asszonynak a keserves helyzete: ott van középen. Képzeljük magunkat oda a helyébe. Egyik oldalon ott van Jézus, a mindenható Úr, a másik oldalon meg ott vannak a vádló farizeusok, akik a nép vezetői voltak. S ez az asszony szó nélkül ott ül és hallgat. Ismerjük a közmondást, hogy hallgatás, beleegyezés. No hát ezt teszi ez az asszony. Miért teszi ezt? Nem lehet, hogy azért, mert Jézus közelében rádöbbent arra, hogy itt felesleges minden emberi döntés, mert Jézus az az Úr, Aki úgyis lát mindent? S ha ezt az egy mondatod komolyan vesszük, akkor az egész életünk meg fog változni.

Nagyon sok, magát hívő kereszténynek tartó ember nem veszi komolyan azt, amit ez az asszony ebben a történetben komolyan vesz, hogy engem az Isten lát. S nemcsak itt, hanem akkor is, amikor kimegyek innen. Lát otthon is, a munkahelyen, az iskolában, közlekedés közben, a boltban, mindenütt lát. Az életem az Isten jelenlétében történik. Mi van megírva a Jelenések könyvében? Azt halljuk: „tudom a te dolgaidat”. Nem az van megírva, hogy tudom azt, hogy mikor vagy templomban, hanem az, hogy minden dolgodat tudom, ismerem, látom. Na ezt érezte meg ez az asszony. Nem fényezi magát, nem szépít helyzetén, mert amivel vádolják, az igaz. Csak ott van némán,  csendben, nem tiltakozva.

Vajon álltunk már így az Isten előtt? Hogy meg sem bírtunk szólalni, mert annyira fájt a bűnünk? Ez van Uram, ezt csináltam, ide jutottam a magam feje, meg ereje által. Egyedül, nélküled ennyire futotta! Mindegy, hogy hová megyünk, mindegy hogy mit mondunk, Isten szemében ugyanazok az emberek vagyunk. Mert Isten nem a helyzetedet, hanem az állapotodat akarja megváltoztatni. Felmentett bűnös vagy elítélt bűnös akarsz lenni?

Láttam olyan embereket, akik leélték úgy az életüket, hogy nem tudtak semmi jó dolgot még csak el sem mondani, nemhogy felmutatni. S ott álltak a végső elköltözésük előtt, és zokogva, összetörve azt kellett kimondaniuk, hogy nem volt jó az életem. És tudjátok miért? Mert hiányzott azokból az életekből az Isten. És amelyik életben nincs benne az Isten, abban nincs semmi. Isten mindig azt nézi, ami a szívben van, mint ennél az asszonynál is.

Amikor Jézus megmondja ebben a történetben az igazságot a farizeusoknak, hogy az kövezze meg ezt a nőt, aki bűntelen, akkor azok megfordultak és elmentek. Ott marad ez asszony középen. Nincs már ott senki más, csak ő és Jézus. Elmehetett volna ő is, de ott marad Jézus mellett. És miért marad? Azért, mert tudja azt, hogy még maradnom kell, mert még van valaki, akivel nem rendeztem el a dolgaimat. Aki még mondani akar nekem valamit, mert Ő tudja azt, amit én oly sokáig nem tudtam, ami elől menekültem, talán épp a házasságtörésbe, meg annyi minden másba.

Ez a valaki Jézus, Aki mindent lát, Aki tudja azt, hogy itt még nincs vége a tárgyalásnak, itt még nincs eldöntve az, hogy én Krisztus igazságát akarom-e követni, vagy a magam igazát. Jézus megáll előtte és felteszi a kérdést: hol vannak a vádlóid, senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: senki, uram.”.

Aki az Úrral marad, aki nem a maga igazát, hanem Krisztus igazságát képviseli, aki nem megy el Jézustól csak azért, mert épp nem bólint rá valamire, az az ember kegyelmet kap, az az ember bűnbocsánatban részesül, méghozzá azért, mert beleteszi életét az Isten kezébe, megbánja bűneit, melyekből tudja azt, hogy egyedül csak az Isten szabadíthatja meg. Rábízza magát a mindeneket megítélő Istenre. Az ilyen embernek mondja azt Jézus, hogy én sem ítéllek el téged.

De mond az Úr mást is: Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”.Döntsd el testvérem te is. Isten kezedbe adta a döntési jogot: vádló akarsz lenni, vagy felmentett? Azt mondja Jézus, amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is, sőt még ráadást is adnak. De akit az ÚR felmentett, az megmentett ember, kegyelmet kapott ember.

Melyik akarsz lenni? Döntsd el! Ha pedig már döntöttél, akkor erősödj meg naponként ebben a döntésedben Krisztus által. Ámen.

Stefán Zoltán