2018

Kedves Testvérek!

Nagy szeretettel köszöntöm a gyülekezetet ennek az evangelizációs sorozatnak első alkalmán.

Nem tudom azt, hogy ki hogy jött ide, milyen kérdésekkel, kételyekkel, testi vagy lelki problémákkal, de mindannyiunknak döntenünk kell.

Itt mindenki dönteni fog. De nem azért, mert olyan jól prédikálok, hanem azért, mert akkor, amikor Isten felkínálja az életet és a halált, akkor az embernek döntenie kell. Itt az is dönteni fog, aki egy árva szót nem fog szólni. Az is dönteni fog, aki lehet, hogy csak ma este lesz itt, de többet nem. És az is dönteni fog, aki igent mond mindarra, amit Isten felkínál neki.

A mai alkalomra egy olyan bibliai történetet hoztam, melyben sorsdöntő események sorozata áll előttünk. És jó lenne úgy hallgatni mindazt, amit Isten üzen, hogy megkeressük ebben a történetben a saját magunk helyét. Hol vagyok én? Ki vagyok én ebben a történetben?

Sorsdöntő volt több szempontból is ez a történet.

Először is sorsdöntő volt egy megkötözött, kiközösített, tönkre ment életű, azt mondja az Ige „ördögöktől megszállt” ember számára. Ennek az embernek eldőlt a sorsa, méghozzá jó irányba dőlt el. Olyan dolgokat ír róla Lukács evangélista, hogy az embernek beleborsózik tőle a háta. Azt halljuk erről az emberről, hogy: „már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban”. Bilincsekkel volt megkötözve, de azokat is elszaggatta.

Testvérek! Az Isten nélküli élet pontosan ilyen. És itt most lehet nagyon gyorsan tiltakozni, hogy nem oda Buda, hisz egyikünk sem lakik sírboltokban, egyikünknek sincs bilincsbe verve a keze, senki nem jár közülünk meztelenül. Én meg most azt kérdezem tőletek, hogy tényleg nem? Vajon nem szoktuk néha azt mondani mondjuk a családi állapotunkra, hogy siralmas? Nincs semmi szégyellnivalónk?

Az Isten nélküli élet ilyen. A bűn az ilyen, hogy lemeztelenít, és ez egyáltalán nem jó dolog.

Tudjátok azt testvérek, hogy hány ember becsapja saját magát? Majd jobb lesz, nyugtatgatják magukat. Vannak közöttünk idősek. Tőlük kérdezem: az elmúlt 60 év mivel lett jobb? Ugye nem lett jobb egy dekával sem? Nem lett jobb a világ. Nem lettek az emberek erkölcsösebbek. Nem lettek jóindulatúbbak, de gonoszabbak igen.

Na ez van az Isten nélkül. Ilyen az élet Gadarában, Szegeden, s abban a kárpátaljai faluban is, ahonnan érkeztem, pedig sokak szerint ott még nem haltak ki az igazi reformátusok, ahogy azt egy évvel ezelőtt mondta nekem egy svájci lelkipásztor.

Amikor Jézussal kiköt a hajó, s Ő kilép a csónakból, akkor szembejön vele ez a megkötözött ember és feltesz neki egy kérdést. Azt kérdezi Jézustól: „Mi közöm hozzád Jézus,a magasságos Isten Fia?”. Ezt 10-ből 9 református nem kérdezi meg. Mi közöm hozzád Jézus? Ez az ember megérezte, hogy itt én olyan valakivel állok szembe, akihez nekem nincs semmi közöm. Mikor teszi fel a kérdést ez az ember? Amikor megáll Jézussal szemben. Addig nem. Addig jó volt minden úgy, ahogy volt.

Nálunk Kárpátalján, főleg faluhelyen, elterjedt az a mondás, hogy „jó volt úgy, ahogy van!”. Minden rendben van, már megszoktuk. Azt kérdezi ez az ember: „mi közöm hozzád?”. Ez egy nagyon világos kérdés. Világos, mert ebben a kérdésben benne volt a válasz is. Jézus, az én életemnek hozzád semmi köze nincs. Úgy, ahogy élek, amilyen életmódot élek, annak nincs hozzád semmi köze. Mielőtt továbbmegyünk, hadd kérdezze meg most tőlünk az Isten, és ne lépjünk túl gyorsan a válaszon: az az életmód, amit élsz testvérem, annak mi köze van Jézushoz?

Jó az, ha valaki most azt mondja, hogy van, vagy amit sokszor csendben, csak úgy magunkban szoktunk mondani, hogy lehetne jobb is, elviselhetném, kibírhatnám jobban is. Világos volt ez a kérdés, mert ez az ember ebben a történetben megérezte, hogy itt történni fog valami.

Mert ott, ahol Jézus megjelenik, ott mindig történik valami. Nem véletlenül mondtam azt az elején, hogy itt mindenki dönteni fog. Itt döntést kell hozni. Ez az ember érezte azt, meg a benne lévő démonok, hogy itt egyikünknek menni kell. Na ezt kell eldönteni! Jézus menjen vagy maradjon?! Távozzon vagy maradjon továbbra is az életünkben?! Lépjen be és maradjon meg a szívünkben?! Tudták ezek a démonok, hogy innen valakinek menni kell és azok ők lesznek.

Azt írja az Ige, hogy elkezdtek gyötrődni. Tudjátok, hogy mit értettem meg ebből az Igéből? Megértettem egy egyszerű dolgot, amit éveken keresztül nem értettem. Megértettem, hogy miért nem jön egy csomó ember Igét hallgatni. Azért testvérek, mert Gadarában gyötrődik mindenki, akinek semmi köze nincs Jézushoz.

Nem azzal van a baj, hogy hűvös vagy épp meleg van a templomban vagy a gyülekezeti teremben, az csak mese habbal. Tudjátok, mi a baj? Hogy azok az életek, melyekben nincs jelen Jézus, azok Jézus közelében gyötrődnek. Ezért van minden baja az embernek, akkor, amikor meg kell térni. Ezért éri el az embert minden nyavalya, amikor dönteni kell, hogy éljek vagy menjek tovább a pusztulás útján. Ez az igazi baj. A templompadok mifelénk nem azért üresek, mert az emberek külföldön dolgoznak, vagy odahaza vannak. Tudjátok miért üresek azok a padok? Azért, mert a Gazda nem engedte meg, hogy odajöjjenek. Mert gyötrődni jönnek Krisztus közelébe. Ilyen az élet Gadarában. Ott megjelent Krisztus, akinek egyébként senki nem örült.

Voltam egyszer egy olyan templomban, ahol a helyi lelkész azt mondta, hogy nem muszáj az embereket megtérésre vezetni, mire megkérdeztem tőle, hogy akkor meg minek prédikálsz? Te eldöntötted, hogy mit muszáj, meg mit nem? A tiszteletes úr ott pont úgy gyötrődött, mint ez a gadarai megszállott. Neki jó volt úgy, ahogy volt.

Lehet, hogy vannak, akik megmosolyogják ezt a biblia történetet, hogy ördögök, meg démonok, de itt megváltozott egy élet. Itt egy embernek az élete rendbe jött, és ezen nincs mit megmosolyogni. Itt egy embernek gyökeresen megváltozott az élete, s az a valaki, akivel már nem tudtak mit kezdeni, azon Jézus tudott segíteni.

S hadd mondjam ezt örömhírként ma este: ha testvérem te nem tudsz mit kezdeni az életeddel, ne te döntsd el, az a Jézus tud mit kezdeni. Ne te döntsd el, hogy Ő mit kezd veled. Oly sokan mondják azt napjainkban saját maguk kapcsán, hogy rajtam már az Isten sem tud segíteni. De ne becsüljük le az Istent, mert Ő igenis tud segíteni. Mondjuk inkább azt, hogy nem akarok menni. Mondjuk inkább azt, hogy kibújok a döntés alól. Mondjuk inkább azt, hogy nem akarok megtérni, de azt ne mondjuk, hogy Isten nem tud segíteni.

Én láttam már olyan életeket rendbe jönni, melyekre mások azt mondták, hogy menjen haza az ember elbúcsúzni szeretteitől, mert már csak néhány órája van hátra az életéből.

Ismerek olyan embereket, akik évekkel ezelőtt tönkretették saját magukat és környezetüket is, ma pedig öröm és hála van a szívükben Jézus iránt, aki megkönyörült rajtuk. És hogy jutottak el idáig? Úgy, hogy rádöbbentek arra, hogy addig semmi közük nem volt Krisztushoz, most viszont már van. Jézus közelében lehet gyötrődni és lehet megerősödni.

Ennek az embernek itt a történetben jobbá lett az élete. Jézus jelenléte és parancsoló szava az mindig változást hoz.

Azután sorsdöntő volt ennek az embernek a Jézussal való találkozása azért is, mert ez a őrjöngő ember, aki sírboltokban lakott, az Ige szerint, odaborul Jézus lábaihoz. Csakhogy lássuk a különbséget. Már nem rohangált, nem őrjöngött, nem vágyott vissza a sírboltokba, hanem jó volt ott neki Jézus lábainál. És aki addig meztelen volt, mert lemeztelenítette az istentelen állapot, az most ott van Isten előtt.

Ez ma is lehetséges. Hogy megváltozzon egy ember élete, hogy ennyire megváltozzon, ez ma is lehetséges. Nekünk nem azt kell eldönteni, hogy megváltozhat-e, nekünk azt kell eldöntenünk, hogy akarjuk-e a változást. Azt kell eldönteni, hogy miért fogunk mi ide járni. Ahol ma is megjelenik Jézus, ott tényleg megváltozik minden. Ott emberi életek állnak a helyükre. Ezt jelenti a Jézus közelsége.

Sokan szokták is mondani, hogy olyan jó a Jézus közelsége. Csakhogy Jézus közelségéből el lehet jutni a pokolba. Úgy, hogy valaki sohasem tér meg.

Mindjárt majd rátérünk és meglátjuk, hogy miért. De előtte hadd kérdezzem meg ilyen személyesen: Testvérem! A te életedben volt ilyen sorsdöntő változás, mint amilyen a gadarai megszállottnak az életében? Tudsz-e ma este úgy itt ülni, hogy azt mondod nyugodtan, őszinte szívvel: „Uram! Az én életemben minden rendben van. Minden a helyén van. Nincs semmi baj?”.

Boldog ember az, akinek nem kell semmitől sem megszabadulnia. Boldog ember vagy, ha úgy kelsz és úgy fekszel, hogy azt érzed, hogy Uram, minden rendben van, mert a Te gyermeked vagyok. De ha nem így van, ha nincs minden rendben, akkor a Jézus közelsége veszélyes. Ha nem térsz meg, és nem engeded meg Jézusnak, hogy parancsoljon a te életedben is, akkor minden ilyen alkalom egyre veszélyesebb lesz számodra. Mert el lehet menni a kárhozatba.

Több helyen olvassuk és halljuk a Szentírásból azt a mondatot, hogy „és követte Jézust nagy sokaság”. Távolról, de közelről kevesen. És egyre csak kevesebben. Te melyik menetben akarsz haladni? Legyen meg a tisztes távolság? Igehallgató akarsz lenni? Az nem jó semmire.

Tudod azt, hogy milyen az, amikor az ember bezárt szívvel hallgatja az Igét? Olyan, mint amikor egy üvegbe beledugjuk a dugót, belemártjuk a vízbe, kivesszük, eltelik egy kis idő, megszárad, és a belsejében ugyanaz marad. Ilyen az, amikor az ember évekig, meg évtizedekig jár így Igét hallgatni, mi meg lelkészek örüljünk még ennek is, mert legalább van, aki jár. Ki kell húzni azt a dugót! Mert ha nem tesszük meg, akkor sohasem fog a szívünk megtelni azzal, amit az Isten mond nekünk. Mindig csak megfürdünk az Isten jelenlétében, majd jön a kísértés szele, meg a bűnnek a perzselő tüze és megtölti az üveget és minden ugyanolyan lesz, mint régen és semmi nem változik meg.

Van olyan ember közöttünk, akinek a környezete odavágta már azt a mondatot, hogy te ugyanolyan vagy, mint én, mindegy hogy hány igei alkalomra fogsz elmenni? Biztos, hogy van. Na ezért mondják ezt. Erre jó a Jézus közelsége akkor, amikor bezárva marad a szívünk. Másra nem. És most hadd kérdezzem meg azokat, akik még sohasem döntöttek, akiknek a szíve be van zárva. Meddig akarsz ide járni? Az, hogy idejárunk, vagy a templomba, az nem fog megváltani bennünket. Az, hogy meghallgatunk egy csomó Igét, az minket nem fog megváltani.

Tudod azt testvérem, hogy mikor leszel megmentett ember? Amikor elkezded gyűlölni a bűnt, addig nem. És hogy cimborálunk a bűnnel, meg jóban vagyunk vele, az nem ment meg bennünket. Addig, amíg nem gyűlölöd a bűnt, addig te is csak ugyanazt a kérdést fogod feltenni, amit ebben a történetben ez a gadarai ember: „mi közöm hozzád Jézus?”. Úgy fogsz Igét hallgatni, hogy közben azt fogod érezni, hogy nekem ehhez semmi közöm, a lelkész biztos, hogy nem rólam beszél. Úgy fogsz Igét hallgatni, hogy közben azt mondod magadban, de jó Uram, hogy én nem vagyok ilyen bűnös. Úgy fogsz Igét hallgatni, hogy jössz, s majd mész haza, s az életed egy dekával sem lesz jobb. És mindig gyötörni fog a kérdés, hogy mi közöm nekem hozzád Jézus? Tudod, hogy miért fontos ez? Azért, mert az utolsó napon semmi más nem lesz fontos, csak az, hogy mi közöd van Jézushoz. Nem fogja Jézus megkérdezni azt, hogy hányszor voltál istentiszteletre? Hányszor olvastad át a Bibliát? Mennyit adakoztál? Mennyit imádkoztál? Egyik sem lesz kérdés. Azt mondja Jézus: „Távozzatok tőlem, sohasem ismertelek benneteket”. Azaz nincs közünk egymáshoz.

Nem az a kérdés, hogy lesz háború vagy nem lesz háború, lesz pénz vagy nem lesz pénz, hanem az a kérdés, hogy lesz életem vagy nem lesz? Maradsz Gadarában vagy Krisztus parancsol neked? Marad a gadarai állapot, civakodás, veszekedés, az istenkáromlás, félelem vagy lesz békességed? Milyen az élet Gadarában? Ugye most tudnánk mit mondani? Ugye lenne mit mondanunk az Istennek? Akkor mond el neki testvérem! Nem a jó időt, a jobb egészséget, meg a több pénzt kell elkérni az Istentől, hanem mondd el neki: Uram, ez van, pokol van Gadarában. Tudja azt más is. Nincs ezen mit titkolni. De ettől még nem tesz téged szabaddá az Úr. Semmi közöm nincs hozzád.

Nem rossz abban a tudatban élni, hogy Jézus, nekünk nincs semmi közünk egymáshoz? Nem rossz abban a tudatban lefeküdni, meg felébredni, hogy nem tudom, hogy hová megyek és mi lesz velem? Ne altassuk se magunkat, sem egymást azzal, hogy azt majd az Úr eldönti. Azt majd ott eldöntik. Itt kell, hogy eldőljön, addig, amíg még tart számunkra a kegyelem ideje. Azt mondja az Úr: döntsd el ma este, hogy mi legyen?! Ezt el kell dönteni! És sorsdöntő volt ebben a történetben Jézus jelenléte Gadara népe számára. Mert Gadara népe hoz egy döntést. De előtte történik egy fontos dolog. Azt mondja Jézus az ördögöknek, hogy távozzatok! És Jézus szavára távozni kell. És testvérem hadd legyen bíztatás számodra ma este, hogy amivel te nem tudsz mit kezdeni, azzal Jézus igenis tud.

Azt mondja az Ige, hogy Jézus nevére minden térd meghajol, mindegy, hogy honnan jött, de meghajol. Lehet, hogy nem imádkoztál még így, de mond azt az Úrnak, hogy Uram, nem tudok magamnak parancsolni és ezért azt kérem tőled, hogy parancsolj rám! Nem tudom rendbe tenni az életemet, könyörülj rajtam! És ott el fog dőlni minden sorskérdés. A bennünket megkötözőnek el fog dőlni a sorsa. És igen sorsdöntő volt mindez Gadara népe számára, mert azt írja az Ige, hogy „a pásztorok a történtek láttára elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek erre kijöttek”.

S különös, amit a folytatásban hallunk, hogy amikor meglátták Jézus lábainál a megszállott embert, megrettentek. Pedig Jézus nem szólt hozzájuk egy szót sem, nem volt mitől rettegni vagy félni. Látták azt az embert is, akit előtte ismertek, ott ült csendben, felöltözve Jézus lábainál, s nem csinált semmit. Mitől félnek, mitől rettegnek? Tudjátok, hogy mitől féltek? Attól, amitől fél napjainkban is annyi sok ember. A Jézus jelenlététől féltek. És meghoznak egy döntést, melyet Lukács így tudósít: „Ekkor Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzon közülük”. Látták a tenger mélyén a disznókat, látták a meggyógyult embert, s megszavazták, hogy Jézus, menj el! Nincs nekünk erre semmi szükségünk.

Vajon mi volt a baja testvérek a gadarai népnek? Tudjátok, mi volt a baja? Az, hogy addig, amíg ez az ördöngős meztelenül járt, csörögtek a bilincsei, ameddig lehetett őt ütni-verni, lehetett kritizálni, addig volt egy ember közöttünk, akitől mi egytől egyig jobbak voltunk. Most meg látják ezen az emberen, hogy fel van öltözve, nem őrjöng, s ott ül a Jézus lábánál. És közben elnézve ezt az embert, rádöbbennek arra, hogy mi meg nem tudunk ilyenek lenni. Az, aki tőlünk rosszabb volt, az most tőlünk jobb lett.

Na ez szokta csípni a szemét sokszor még a templomba járó embernek is. Az, hogy valaki megtért. Mert ameddig valakinek tönkre van az élete, ameddig züllött életet él tönkretéve saját magát és családját, addig mi ki tudjuk húzni magunkat és azt mondani, hogy mi milyen jó emberek vagyunk ehhez képest! Engem nem lehet ezzel az emberrel még csak egy lapon sem említeni, hiszen én ettől sokkal jobb vagyok! És milyen érdekes, hogy nem a jobb emberekhez megy Jézus, hanem pont ehhez.

Hát nem találhatott volna ettől egy különbet? Én nem szidom az Istent! És vajon az életed dicséri az Istent? A cselekedeteid dicsérik az Istent? Én nem verem a családtagjaimat! És minden szavad simogat, egyik sem okoz fájdalmat a környezetednek? Tényleg ilyen jó vagy testvérem, mert akkor én most bocsánatot kérik mindenkitől mindazért, ami talán bántotta az önérzetünket? De ha nem ilyen vagy, akkor nagy a baj. Ilyenek a jó emberek. És most lehet, hogy feltesszük magunkban a kérdést: van tőlünk rosszabb? Biztos, hogy van. De van tőlünk jobb is. Elég nekünk annyi, hogy azt mondjuk magunknak, hogy én jobb ember vagyok? De kitől vagy jobb? Tudod mennyit fog az érni Jézus közelében, amikor számon kéri majd életedet? Tudod mit fog ez érni? Semmit! Az ég világon semmit.

Azt mondja Jézus, lesznek áldottak és lesznek átkozottak, nincs aranyközépút. Nem lesz egy középső folyosó a jó embereknek. A gadaraiaknak semmi baja nem volt ezzel a megszállottal addig, amíg az élt a maga nyomorúságában, de minden bajuk előjött, amikor meglátták, hogy ott van Jézus lábainál meggyógyultan. Meglátták azt, hogy ők nem tudnak így ott lenni és együtt meghoznak egy döntést.

Senki nem áll oda Jézus elé, és nem mondja neki azt, hogy Uram, az én családomban sincs minden rendben, ott is szükség lenne rád! Mindenkinél minden a legnagyobb rendben volt. És eldöntötték, hogy nekünk Jézus nem kell. És tudjátok, hogy mit sajnálnak itt ezek a gadaraiak? A disznókat. Az, hogy egy ember élete megváltozott, rendbe jött, az nem számít. Az, hogy rendbe jöhet az enyém is, az nem számít. Jézusnak el kell mennie! Mit sajnál az ember, amikor dönteni kell, Jézus mellett, az élet mellett? A saját gyarlóságait, a disznóságait. Már nem művelhetem Jézus mellett azt, amit eddig műveltem. Már nem szólhatok vissza úgy, ahogy eddig visszaszóltam. Akkor inkább menjen el Jézus! Rendben van ez így? Jézus maradjon meg, vagy maradjon meg a bűn, a disznóság?

Tudjátok, hogy sok ember mivel küzd napjainkban? Azzal, hogy kell nekik, amit az Isten ad, csak az Isten oda ne nyúljon az életükhöz. Tudjam becsapni a másikat, tudjak mellébeszélni, ha kell, tudjak hazudni, de ettől én még jó ember vagyok. Na pont ettől nem vagyunk jó emberek. Gadara népe eldöntötte: ha már nem lesz disznó, akkor Jézus sem kell! És ledöbbentő a történet végén, hogy amikor megkérik Jézust, hogy menjen el, akkor Ő nem szól egy árva szót sem, hanem beszáll a csónakba és elmegy.

Mondhatnám, ott nem volt evangelizáció. Nem osztottak szórólapokat, nem mondták azt, hogy legalább ti gyertek el. Mutasson fel valaki közülünk egy olyan garancialevelet, melyre az van ráírva, hogy életünk végéig Jézus ott fog kóborolni mellettünk, míg végre eldöntjük azt, hogy Őt válasszuk a Sátán helyett, az életet válasszuk a halál helyett! Van nálatok ilyen garancialevél, mert nálam nincs? De ha abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy minket az Úr Jézus nem hagy el vagy hogy semmi közünk nincs hozzá, akkor becsapjuk magunkat. Jézus azokkal van, akik az övéi. Az övéit megőrzi, ahogy a zsoltáros is mondja, mert ők az Ő útján járnak.

Maradjon az Úr vagy menjen? Ott maradjon a szívedben Krisztus, helyet adsz neki, vagy azt mondod neki, hogy én jöttem, de Te ne gyere? Jézus nem prédikál a gadaraiaknak, de ott hagy valamit. Azt mondja a meggyógyítottnak: „térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten!”. Ha senki más nem jött hozzám, csak te, akkor mond el többieknek, hogy szembesüljenek azzal, hogy a te életed szabad lett. Hadd lássák meg minden nap, hogy milyen az Isten szabadítása! Az a nap, amikor Jézus ott megjelent Gadarában, az ennek a megkötözött életű embernek a születésnapja lett. Újonnan született.

Ez az ember az életet választotta, ami csak Jézus mellett adatik meg. Élet vagy halál? Hol vagyunk mi ebben a történetben? Az élet, azaz Jézus lábainál, vagy a halál mezején? Válaszd testvérem az életet, válaszd Jézust és maradj meg mellette mindörökké. Ámen.