2017.

Szeretett Testvéreim!

„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” – elég gyakran hallottam a szüleimtől, de egyáltalán nem értettem ennek a mondatnak a jelentését… Nem mindegy, hogy mikor végzem el a feladataimat? Úgyis megvárnak… Úgysem csinálja meg senki helyettem! Később kezdtem csak megérteni, hogy vannak alkalmak, lehetőségek, pillanatok, melyek nem jönnek vissza! Az idő egyre csak telik, de ha valamit elmulasztok, lehet, már soha nem pótolhatom.

Rengeteg feladata, dolga van a ma emberének. A kötelező körökön kívül alig marad idő a kikapcsolódásra, feltöltődésre és a minőségi idő eltöltésére a szeretett emberekkel. Ez nem jó. Elsősorban azért, mert az életünk nem robot-élet, melyben mi az elvárásoknak próbálunk –sokszor már görcsösen- megfelelni!

Az élet ajándék. Kaptuk, hát fogadjuk hálával, és tegyük gyümölcstermővé! Ha bárkitől itt megkérdezném, hogy milyen élményekre emlékszik vissza szívesen az életéből, a legtöbben talán olyan emlékeket sorolnánk, melyekkel a kölcsönös figyelemre, együtt megélt élményekre, együtt nevetésre fókuszálna. Lehet öröm a jól elvégzett munka eredménye is, de amikor kiemelünk jeles eseményeket, mégsem ezeket soroljuk!

Régen együtt éltek generációk, együtt töltötték a szabadidejüket, együtt ültek asztalhoz, megosztották egymással örömeiket, bánatukat. Régen talán idő vagy lehetőség volt a kikapcsolódásra, kevesebb volt az elvárás és a stressz és rá tudott hangolódni az ember a pillanatra.

Amikor gyermek voltam, nem beestem a karácsonyba, hanem lassan megérkezett, és minden pillanatát élveztem. Felnőtt fejjel pedig csak azt tapasztalom, és azt is hallom másokkal beszélgetve, hogy „nincs karácsonyi hangulatom… rohanás az egész… úgy eltelt, hogy észre sem vettem…” Csak rohannak az évek, és mire észbe kapunk, késő lesz! Késő lesz együtt örülni, hálát adni és szolgálni is.

Mielőtt ennyire előre szaladnánk, inkább koncentráljunk a MOST-ra. Most közösségben vagyunk, az Igére figyelünk, és szeretnénk örülni annak, hogy most a lelki táplálkozás ideje van!

Nagyon fontos az időzítés. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a pihenésnek és megvan az ideje a szolgálatnak. Megvan az ideje a hallgatásnak és megvan az ideje a beszédnek és cselekedeteknek.

Az időzítés kulcsfontosságú mai Igénkben is! 6 nappal vagyunk húsvét előtt, és Jézus már elfogatására és halálára készül. Épp Betániában van egy jól ismert családdal, a 3 testvérrel: Máriával, Mártával és Lázárral. Mások is vannak ott, például tanítványai, vagy Márk tudósításából tudhatjuk, hogy a leprás Simon házánál vannak ők együtt! Nem tudjuk, hogy milyen kapcsolat volt a testvérek és Simon között, de azt feltételezhetjük, hogy szoros kapcsolatuk volt, hiszen Márta szolgálta fel az ételeket.

Milyen ismerős mozdulat ez Mártától! Lekciónkból hallhattuk, hogy amikor Jézus a testvérek házában volt, Márta volt az, aki sürgött-forgott a házban, miközben rossz szemmel nézte, hogy Mária oda kuporog Jézus lábaihoz és nem segít neki… A tettre készség jelen van Mártában, de Jézus nem véletlenül mondja neki, hogy „kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10, 42).

Mária ott és akkor felismerte, hogy nem a kifogástalan felszolgálás vagy a tisztaság, rendrakás kérdése a legfontosabb, hanem az, hogy az Úr épp akkor, épp náluk van, és tanítani akarja őket!

Simon házában is Mária tettei kerülnek a középpontba. Valami elképesztőt tett: egy méreg drága olajat öntött Jézus lábaira és hajával törölte meg… Felháborodott mindenki, hiszen valódi nárduskenet volt, amely nagyon ritka és értékes illatszernek számított. Észak-indiai fűszernövény gyökereiből és szárából készült, amit lepecsételt alabástrom dobozokban vagy üvegekben importáltak, és csak különleges alkalommal nyitottak fel.

No, de mi különleges van abban, hogy Jézus ott van velük??? Látszólag semmi. Júdás egyértelműen ki is fejezi, hogy ez óriási pazarlás! Ez az illatszer kb. 300 dénárba került, amely egy havi fizetésnek felelt meg. Felháborodik a többi tanítvány is! De Mária… Mária megint nem a körülötte lévőkre figyel, hanem EGY VALAKIRE.

Mária ezzel a tettével háláját fejezte ki Jézus személyéért és testvére, Lázár feltámasztásáért. Az a Mária ajándékozza meg a Mestert figyelmével és ennek a drága olajnak az elhintésével, aki még nem is olyan régen sírva kérte számon Jézust: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” (Jn 11, 32). Lám, ez a megtört szívű asszony most mennyire hálás a Mesternek!

Szeretett Testvérek, nem pazarlás van ebben a történetben, hanem teljes szívből való odaszánás! Egy nagy tanítás van elrejtve benne: felismerni a pillanatot! Azt a pillanatot, amikor akár a legdrágábbal kifejezhetjük hálánkat, szeretetünket az Úr Jézusnak!

Elég különleges volt az a pillanat, amikor Jézus velük volt! Például azért, mert 6 nappal később már elfogják és keresztre feszítik! Bár, jóllehet Jézus korábban beszélt nekik szenvedéséről és haláláról, azonban nem értették beszédeit sem tanítványai, sem pedig a sokaság. 6 nap nem sok idő. Ki gondol most arra, hogy mennyi szenvedés vár nem sokára az Úr Jézusra!

Jézus. Ő ismét utal a húsvéti történésekre: „temetésem napjára szánta; mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!” (Jn 12, 8). Ez az állítás nem a szegénység isteni jóváhagyása, vagy arra való buzdítás, hogy nem kell törődni a szegényekkel. Ehelyett Ő arról beszél, hogy sokféle oka van a szegénységnek, és mindig lesz alkalmuk az embereknek arra, hogy segítsenek a szegényeken. De ezen a földön a Jézus iránti szeretet kimutatására korlátozott lehetőség áll rendelkezésre.

Az akkor és ott jelenlevőknek azért, mert 6 nap múlva Jézust keresztre feszítik és eltemetik. A most, itt jelenlevőknek, nekünk azért, mert nem tudjuk meddig tart földi életünk…

Kimondhatatlanul fontos, hogy életünk odaadó, szolgáló élet legyen. Elsősorban azért, mert erre lettünk elhívva, ezt a nemes küldetést kaptuk. Kaptunk életet, erőt, lehetőségeket, szeretetet az Atyától, és nekünk ezeket tovább kell adnunk! Tovább adnunk úgy, hogy közben felismerjük a pillanatot…

A Szentlélek Isten hihetetlen módon tud minket vezetni, terelgetni, segíteni döntéseink meghozatalában, és segít abban is, hogy jól éljünk mindenféle lehetőséggel!

Ez a mai délelőtt is egy csodálatosan elkészített lehetőség. Például arra, hogy ráhangolódjunk az Igére; odafigyeljünk a Szentháromság Istenre és alkalom arra is, hogy ránk nehezedett terheinket, bűneinket odavigyük a kegyelem trónusához. Ez a pillanat, AZ A PILLANAT.

Most nem az a feladatunk, hogy előre aggodalmaskodjunk a jövő hét teendői miatt; nem az a dolgunk, hogy a mögöttünk lévő hét eseményei miatt búslakodjunk! Az Úrnak szent asztala megterítve vár mindannyiunkat. Járuljunk oda azzal a vágyakozással, hogy átélhessük valóságosan a Jézussal való közösséget!

Egyesek szerint az Isten dolgaival való foglalkozás idő-pazarlás. Felesleges. Akár csak a tanítványok szemében Mária nárduskenete. De mi tudjuk, hogy nincs az az idő; nincs az a figyelem; nincs az az odaszánás, amely pazarlás lenne, ha Jézusról van szó!

„A szegények mindig veletek lesznek…” – a feladataink, problémáink, jó vagy rossz kapcsolataink úgyis mindig körül vesznek minket. De a Jézusnak oda szánt időre, a Vele töltött csendességre, a Jézus iránt érzett szeretet kimutatására korlátozott lehetőségünk van itt, e földi életben.

Adja a mindenható Isten, hogy legyen bölcsességünk felismerni a pillanatokat, és tudjunk ezekkel a lehetőségekkel jól sáfárkodni! Mind a hétköznapokban, szeretteinkkel való kapcsolatainkban; mind pedig hitünkben és az Istennel való közösségünkben. Legyen mindnyájunknak olyan lelki látása, amely túlmutat a láthatókon, és képes észrevenni a láthatatlanokat is! Ámen.

Lovász Adrienn