2017.

Kedves Testvérek!

Gyakran használt kifejezés keresztény körökben, és azon belül református körökben is a békesség. Köszönésben is használjuk: áldás, békesség, vagy békesség Istentől. Istentiszteleten használjuk a kegyelem néktek és békesség kezdetű páli köszöntést, ugyanakkor gyakran beszélünk a békesség Istenéről. A hegyi beszédben maga Jézus is beszél róla, boldogok a békességteremtők.

Valahogy a békesség szerves részévé vált a keresztény ember életének. Igyekeztem megkeresni a Szentírásban, hogy hol, milyen szövegkörnyezetben szerepel ez a kifejezés. Békesség a fölön a jóakaratú embereknek, köszön az angyal a mezőn lévő pásztoroknak, az első karácsony éjszakán.

Békesség nektek, így köszönjetek, ha beléptek e házba, szólított fel Jézus tanítványait, mikor elküldte őket szerte az országba.

Békességre hívott el minket az Isten, írja Pál apostol, amikor a hívő és hitetlen elválásáról beszél a korinthusi levélben.

Békesség, harmónia, ha héber világszemlélettel olvassuk, akkor megfelelő kapcsolat Istennel, egészség, vagy a korai keresztény gondolatvilágba beillesztve, a megváltottság tudata, annak a biztonsága, hogy Jézus értem is meghalt a kereszten.

Békesség. Ha elvonatkoztatunk a Biblia világától, nekem először az indiai jógik, és a buddhista szerzetesen jutnak az eszembe. Ők is a békességet, a harmóniát keresik a világgal. Milyen divatos lett manapság az ő filozófiájukat követni. És mégis, mennyi nyugtalan, békétlen ember él ma a világban.

Mostanában, esküvőre készülve mindenféle jegyesoktatásban használatos könyvet olvasgattam. Az egyik ilyen könyvben arra lettem figyelmes, hogy külön felhívja a figyelmet, gondolkodj el a házasságon akkor, ha valamilyen nagy krízis után jöttél össze a pároddal, mert akkor lehet, hogy nem is szerelem van köztetek, hanem, csak a békességet keresed nála, a kapcsolatot, ami megnyugtathat.

Először olvasva megmosolyogtatott ez a feltevés, de az Úristen nem hagyta, hogy itt megragadjak, hanem elindította a gondolatokat bennem. Minden ember vágyik a békességre, és sajnos tényleg nagyon sokan vannak, akik azért keresnek párkapcsolatot, hogy békességre találjanak. Keresnek valakit, akibe kapaszkodhatnak. Akire támaszkodhatnak. És inkább hagyatkoznak egy már az elejétől nem működő kapcsolatra, ahol álbiztonságban lehetnek. Az ilyen kapcsolatok nem túl tartósak.

Ennek pedig egyetlen egy oka van. Emberektől nem várhatunk szilárd biztonságot. Képtelenség ilyen elvárásokat támasztani bármelyik ember felé. Szüntelenül változó egyének vagyunk, minden, amivel találkozunk, hatással van ránk. Ahol élet van, ott mindig van változás. Ezek a változások lehetnek kis mértékűek, de lehetnek olyanok is, mint a történetünkben szereplő, viharos tenger.

És itt el is érkeztünk az Igéhez. Miért is más, amikor a Bibliában szerepel a békesség?

Mert az a békesség nem emberekből fakad, nem emberekre támaszkodik, nem emberekhez ragaszkodik. Ez a békesség Isten békessége. Isten állandóssága. Róla pedig tudjuk, hogy soha nem változik. Nem inog meg, nem roppan össze, és nem enged a viharnak.

Sőt legyőzi a vihart, és úrrá lesz minden krízisen.

A tanítványok Jézus keresztre feszítését követően elveszítették szilárd támaszuk. Az, Akiben eddig bíztak, hirtelen eltűnt a szemük elől, és egyedül maradtak a nagyvilágban. A feltámadás tényét még nem ismerő tanítványok éppoly védtelenek és kiszolgáltatottak voltak, mint a viharban irányíthatatlanná vált hajó.

A sötétség győzött, a jó meghalt, mi pedig mind elveszünk. Ilyen gondolataik lehettek. Az igazságban bízni már is volt olyan egyszerű feladat.

Mégis, amikor Jézus megjelent a bezárt ajtókon keresztül, egy pillanat alatt, épp, mint a tenger, háborgó lelkük megnyugodott.

Látták Jézust középen állni, aki a zárt ajtók ellenére hirtelen megjelent közöttük és ugyanazzal a köszöntéssel köszöntötte őket, amellyel szenvedése és halála előtt elbúcsúzott tőlük. „Békesség néktek!” Ez a köszöntés azt jelenti, hogy Isten óvjon meg minden bajtól és ajándékozzon meg minden jóval. Miután békességet hirdetett nekik és szavaival megnyugtatta tanítványait, megmutatta szenvedésének jeleit, amelyek által békességet szerzett. Látták a szegek nyomait és a dárda okozta sebhelyet. Bizonyságát adta, hogy Ő az, aki szenvedése és halála előtt velük volt. A tanítványok szívét betöltő fájdalom, szomorúság örömre változott. Öröm töltötte el szívüket, hogy valóban az Úr van ott. Az történt, amit előre megmondott. Feltámadt a halálból.

A feltámasztott Jézussal való találkozás nem merül ki az egymásnak való örvendezésben. Jézus megismétli minden jót és üdvösséget ígérő szavát: „Békesség néktek!” - amely békességet jelent Istennel, egymással és környezetükkel. Krisztus békességet szerzett a kereszten kiontott vére által. „Őáltala békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén keresztjének vére által…” Ha Istennek elég Krisztus vére arra, hogy megbékéljen, legyen elég nekem is!

Aztán jöhetnek külső nyomorúságok, gonosz, ellenséges emberek is. Ekkor is csak a hit segít, a bizalom Őbenne és ígéreteiben: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Mert Ő mondta: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled!” Azért bízvást mondjuk: „Az Úr az én segítségem, nem félek. Ember mit árthat nekem?”

Jézus Krisztusnak kell állnia életünk középpontjában. Azért van sok nyomorult napunk, sok idegességünk, félelmünk, veszekedésünk, szomorú életünk, mert nem az Úr Jézus van a szívünk, a házunk közepén, hanem félelem, önzés, harag, bűnös emberi gondolatok, Istent gyalázó szavak. Így hát ne csodálkozzunk, hogy nincs boldogság a világon. „Békesség néktek!” – ez a mi kincsünk. Ezért szeretjük templomunkat, mert itt várjuk Jézust, aki belép a félelmek, a fájdalmak, a gyász idején és ezt mondja: „Békesség néktek!”

Kedves Testvérem! Ha azt akarod, hogy szép és igaz életed legyen, akkor ne csak a templomban engedd középre Jézust, hanem az otthonodban is, ahol előveszed a Szentírást és olvasol belőle, mint egykor a régiek, akik négy ökör áráért is megvásárolták, melyből a családfő felolvasott, majd a család tagjai közösen elmondták a Miatyánkot és elénekeltek egy zsoltárt.

Éljünk otthon is úgy, hogy Jézus Krisztus álljon a középen, hogy mondhassa sok fájó, összetört szívű embernek: „Békesség néktek!”

Keresztény emberként, szolgálatunkhoz, küldetésünkhöz szükséges a békesség, mert békekövetségben járunk: „Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk, Krisztusért kérünk: békéljetek meg az Istennel.” A békétlen ember vajon mit mond ennek a békétlen világnak? A szolgálatunk elvégzéséhez szükségünk van a Szentlélek erejére is. Jézus lehelete egykor és ma is erőt adott és ad dolgozni, elvégezni a ránk bízottakat, küzdeni, szeretni, Istenért élni, Jézus Krisztusért élni, áldozni, hűségesnek lenni s továbbadni Krisztus leheletét. Isten segítsen meg bennünket, hogy ezt a leheletet érezzük mindig itt, s ezt a leheletet tudjuk továbbadni gyermeknek, unokának, hogy ezzel a lehelettel mindennel képesek legyünk megvívni a harcot, az örökkévaló Isten kegyelméből. Ámen

Szappanos Kitti