2017.

Az Apostoli hitvallás harmadik egysége így kezdődik: Hiszek Szentlélekben. Megvalljuk hitünket a Szentháromság harmadik személyéről minden keresztelőkor, temetéskor és úrvacsoraosztáskor. Vallást teszünk Isten Lelkéről, de nem árt, azt hiszem, ha ezen az istentiszteleten pünkösd szent ünnepén még jobban megismerjük a Lélek munkáját.  

Ki a Szentlélek? A Szentháromság Isten harmadik személye, aki az Atyával és Fiúval együtt imádandó és tisztelendő. Nem személytelen erő, hanem cselekvő személy! Korlátlan és szuverén Úr!

Tudnunk kell, azt is, hogy a Lélek nem pünkösdkor született, hanem öröktől fogva van. A Szentírás a teremtés leírásával kezdődik és azt olvassuk ott: „ A föld még kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett.”

Még a teremtés hajnalán, amikor káosz volt, mikor pusztaság és sötétség volt, Isten Lelkének jelenléte már hordozta a teremtés csodáját. A teremtő Lélek által alkotta Isten ezt a csodálatos világot, benne az embert. „És látá Isten, hogy jó” – mondja a Szentírás a bűntől még meg nem rontott világra.

A Lélek tehát teremtő Lélek. Méghozzá Isten jóságának teremtő ereje. Ami azóta is élő erő, újra és újra csodálhatjuk minden tavasszal, amikor a kopár föld termést hoz, szárba szökkennek a magvak, mikor a szürke ágakon rügyek pattannak. Isten lelkének teremtő ereje van minden születésben, minden varázslatos újszülött gyermek őt hirdeti, a szülők, nagyszülők boldogsága a Lélek ajándékának nyoma.

Őseink fohásza: Veni creator spiritus – vagyis Jöjj teremtő Szentlélek, ezért hangzott oly sokszor, pünkösdi énekünk is ezt kéri: „Jövel Szentlélek Úristen”, mert a Teremtő Lélek munkája nélkül nincs élet, a teremtő Lélek az élet folyamatosságának záloga! A mi életünké szeretett testvérek! Ezért a mi ajkunkról se fogyjon el az imádság: Jöjj Teremtő Szentlélek!

Isten Lelke, nem csak teremtő, hanem újjáteremtő Lélek. „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem” –mondta Jézus a názáreti zsinagógában, mondta Istennek szent fia, aki nem maradt a halálban, hanem feltámasztotta az Atya, hogy örök életünk záloga legyen az újjáteremtő Lélek  munkája nyomán

A felolvasott rész, amely nagyon megdöbbentő egység, a Lélek újjáteremtő munkájáról szól. Még Ezékiel könyvéből is kiemelkedik, pedig e prófétai könyv bővelkedik megdöbbentő Igékben. Hiszen Ezékiel a fogság prófétája volt, annak a korszaknak, amelyben Izrael önálló állami léte megszűnt, amikor a vezetőréteget képletesen és a gyakorlatban is lefejezték, amikor a nép már úgy érzete, hogy a reménység is hiábavaló dolog. Nem lesz a fogságnak soha vége, nem térhetnek haza soha többé földjükre. A reménytelenség pedig rossz tanácsadó.

Eszembe jut Wass Albert, akinek szobra itt van a templomkertben, a nagy erdélyi író, aki sok  szenvedést kiállt, elvették mindenét, kiirtották a fél családját, elüldözték szülőföldjéről, Amerikában bérgyilkosok akarták elvenni életét, mégis sziklaszilárdan megállt hitében és magyarságában. Ám, amikor haza szeretett volna térni, és a letelepedési engedélyt megtagadták tőle, reménytelenségében vadászfegyverét saját maga ellen fordítva kioltotta életét. Ezt jelképezi szobrunk megtört felső része, nem vandál kezek érintését!

A reménytelenség gyakran még a legerősebb, legkitartóbb embereket is a kilátástalanságba  kergeti, akkor mit tesz az egyszerű emberrel? Nem véletlen, hogy a Szeretet Himnusza a három megmaradó érték közt tartja számon, amikor így szól: Megmarad a hit, remény és szeretet! Izrael népe is keservesen sóhajt fel: már a reménységünk is elveszett.

Ebben a helyzetben jelenik meg e különös prófécia a csontokról. Ezékiel egy csatamezőt lát, amely telis-tele van csontokkal. Emberi csontokkal, amelyek már oly rég fekszenek ott, hogy már teljesen kiszáradtak. A csatamezőket régen ez jellemezte. A győztes csak a saját halottait temette el, a legyőzöttek büntetése a temetetlenségben is megjelent. Emlékezzünk Mohácsra, ahol csak a török elvonulása után, és akkor is csak egy bátor asszony merte eltemetni a halottakat! Csatamező, száraz csontokkal! E száraz csontok Izrael népét jelentik. Az elpusztultakat, a fogságba hurcoltakat, a reményüket vesztetteket. Az Úr azonban adott rájuk húst, inakat, bőrt, ám a csontok ettől még nem lettek élő emberré. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kellett az, hogy a próféta hívására a Lélek eljöjjön, és betöltse ezeket az embereket.

Mit jelent ez?

1. Azt először is, hogy a Lélek nélkül nincs élet. Bármennyire is úgy néz ki, hogy valaki él – mert életfunkciói vannak: nevet, eszik, lélegzik, iszik, megy, olvas, tanul- ha nincs benne Isten Lelke, akkor a Szentírás tanúsága szerint halott. Hogy mondja az Újszövetség? „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” Hiába vannak rendben életfunkcióid, hiába érzed magad egészségesnek és élőnek, ha Isten Lelke nem munkálkodik benned, akkor az az élet nem élet, hanem egyfajta látszatélet. A 32. zsoltár írója keservesen vallja meg ezt, amikor a bűn hatásaként életét így láttatja: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim!” Bizony drága testvérek, Isten Szentlelkének csodálatos munkája nélkül ezt érezzük lelkileg és fizikailag is sokszor: száraz csontok vagyunk!

Száraz csontok. Ilyenek vagyunk itt Európában! Sokan azt mondják, hogy ez csak ma van így, és visszasírják a középkor keresztyén Európáját, én e nézetet cáfolnám! Ha csak ma lenne Európa Krisztustól távol, akkor nem lett volna szükség a reformációra 500 évvel ezelőtt!

Mások visszasírják a két világháború közti állapotot, amikor az egyház jelentős tényezője volt a társadalomnak. De, ha a szépnek látszó képet megkaparjuk, akkor azt láthatjuk, hogy ez csak látszat volt, nagyon sok ember számáracsak egyfajta kultúrvallásosság létezett és szükség volt a nagy lelki ébredésre, amelyben Isten Lelke újjáteremtette a megelégedett vallásos életbe süppedő embereket, és lelkes hívőkké tette őket!

Eszembe jut egy filmélményem, amelyben egy politikus és egy pap egy gyönyörű szökőkút mellett mennek el, amiben kövek vannak. A pap kivesz egy követ a vízből, és ezt mondja: „Az európai ember olyan, mint ezek a kövek. Ez a kő, évszázadok óta benne van ebben a kútban, kívülről vizes, de ha összetörjük, csontszáraz. Ez európai ember is ott él két évezrede Krisztus szeretetében, de belül üres…”

A Szentlélek nélkül életünk csontszáraz élet, kiégett létforma!

2. De a Lélek életet adhat, igazi életet.

De hogy adhatja, tesszük fel teljesen jogosan a kérdést? Erre minden esetben megfelelő választ adni nem tudunk.

A Lélek ugyanis szuverén Úr, és ahogyan Jézusnak vagy az Atyának sem parancsolhatunk, úgy a Lelket sem „ugráltathatjuk”. Kérni viszont kérhetjük. Kérhetjük úgy, ahogyan kérték hitvalló eleink. Annyira fülemben cseng egy csodálatos gyülekezeti ének, amit énekeltünk az elmúlt hetekben: „Jer, kérjük Isten áldott Szent Lelkét!”. Kérni lehet tehát, és ha magunkat megüresítve tesszük ezt, a Léleknek magunkban kész szállást építve, akkor megtapasztalhatjuk mi is azt, amit a száraz csontok megtapasztaltak: új életre kelhetünk. Újjászülethetünk. Gondoljunk a teremtéstörténetre ismét: Azt olvashatjuk, hogy az Isten Lelke már a teremtéskor ott lebegett a vizek felett. Jelen volt, részt vállalt és részt kapott a teremtés csodálatos munkájából! Ugyanígy részt vállal és részt kap az újjáteremtés munkájából is!

3. A Lélek azonban nem csak így képes új életet adni a számunkra. Jelen van köztünk megelevenítő munkája más formában is. Biztos, hogy így pihenés előtt, nyaralás előtt, tanév végén, egy munkás félév után, vagy épp kedves fiatalok, a konfirmációi vizsga után sokatok előtt ismerős az Ézsaiási ige, mert megéltük mindannyian: „Elfáradnak az ifjak, meglankadnak, megtántorodnak még a legkülönbek is!”

Ugye nem egyedül éreztem ezt az elmúlt napokban?

Ugye nem egyedül éreztem már életem során azt, amit Illés érzett: elég volt Uram!

Ugye nem egyedül láttam már úgy, hogy minden reménytelen a számomra, és az időm, energiám elfolyik kezeim közül, a lelki és fizikai túlterheltség maga alá temet?

Ugye nem egyedül éreztem már többször azt, hogy erőm végére értem?

Ha ez így van a te életedben is akkor neked is szól az, amely ezen az Igén keresztül is világossá válik: a Lélek képes arra, hogy reménytelenségbe, belefásult, monotonná váló keresztyéni létünkbe igazi életet vigyen!

Képes arra, hogy egyszer már újjászült-újjáteremtett de most valamiért megfáradt embereket újra mozgósítson, csatasorba állítson, lelkesedést és kitartást, örömöt adjon. Képes arra, hogy felrázzon, új célt, új értelmet adjon életünknek.

Csak merjük kérni. Őszintén, hitetlen-hittel, vágyakozva utána.

És, ha megkaptuk adjunk hálát, mondjuk ki: Legyen áldott az Isten Teremtő Lelkéért, aki életet ad, Újjáteremtő Lelkéért, aki felemel és gyógyít, és a kitöltetett Szentlélekért, aki Krisztus szeretetében őriz meg minket!

Ámen

Juhász András