2017.

Pál apostol athéni forgolódásáról az elmúlt hét elején olvashattunk Bibliaolvasó Kalauzunk vezetését követve. Ma, az ő szolgálatát a hallgatóság szempontjából szeretném elétek hozni, Isten Szentlelkét segítségül hívva és várva!

Lukács egy érdekes fél mondatot ír le arról a közegről, amely Athénben fogadta az evangéliumot: Azzal töltötték idejüket, hogy újdonságot halljanak, vagy mondjanak! Nem ismerős? Nem olyan mintha ma írta volna le az evangélista ezt a mondatot? Gyermekeink folyton a telefonon csüngve várják az új meg új üzeneteket társaiktól, egymással versengve osztják meg a híreket a facebookon. Koncert, sportesemény és eredmény, egy sztárocska magánéletében történt változások. Reggelente kíváncsian nézünk bele a nyomtatott vagy elektronikus sajtóba, hogy mi újság a nagyvilágban. Erre vannak kiélezve a pletykalapok, de sajnos lassan a „normális” média is! Információéhség és közléskényszer! Így jellemezhetnénk mai társadalmunkat, ahol a fiatalok az ételüket is lefotózzák, feltöltik az internetre, és várják a válaszokat, ahogy ők hívják: kommenteket. Újat halljanak és mondjanak! – éppen úgy, mint Athénben 2000 éve! Nagyon nehéz terep volt ez Pál számára, és a mi számunkra is.

És, mégis  úgy érzem, hogy van ebben valami bíztató, valami előre mutató! Miért gondolom ezt? Mert az új utáni sóvárgásban benne van az emberi lélek üressége, keresése! Benne van az, hogy valami újat akar, valami másra vágyik. Sokan nem is tudják ezt megfogalmazni, csak valami újat, nem azt, ami a hétköznapokban lehúz, összetör, körülvesz Épp ezért, úgy vélem sok a kereső lélek, kereső ember. És, ha ezt a keresést meg tudjuk ragadni, lelkeket vezethetünk Urunkhoz! Pál meg tudta ezt tenni. Miért? Mert megtalálta a kapcsolódási pontokat a kor emberének szívéhez!

Pál Athénban, ugyanúgy, mint minden városban kereste a lehetőséget arra, hogy bizonyságot tegyen Jézus Krisztusról. Kapcsolódási pontokat keresett, amely pontokon keresztül meg tudta szólítani azokat, akikkel találkozott, és a kapcsolódási pontokon keresztül eljutott minden megszólalásában Jézushoz!

1.Elgondolkoztatott Pál apostolnak ez a hihetetlenül tiszta látásmódja, amely látásmódon keresztül a teremtett mindenség bármely történéséből, vagy alkotásából Istenre tudta vezetni a figyelő emberek szívét! Mi kell ehhez? Az, hogy Pálnak a lelki szemei állandóan nyitva voltak Isten csodáira, Isten ügyére, gondolatai folyton Isten körül forogtak. Tudjuk jól, az ősi igazságot: a szív teljességből szól a száj! Pál azért tudott mindig Istenről bizonyságot tenni, mert róla gondolkozott! Mert a szíve Isten szeretetével volt tele! Szenvedélye volt a bizonyságtétel Krisztusról!

Egy teológiai professzor unokáját vitte moziba, C. S Lewis halhatatlan klasszikusának, a Narnia krónikájának megtekintésére. A film után megkérdezte nagyapja, hogy tetszett-e neki az alkotás. Az igenlő válasz után elmondta neki, hogy a történet tulajdonképpen Jézusról szól! Az oroszlán, aki feláldozza magát, Jézust szimbolizálja! Mire a kisunoka ennyit mondott: „Jaj papa, neked mindig mindenről ugyanaz jut az eszedbe!” Megmosolyogtató a kis történet, de el is gondolkodtat. Az unka szemében a nagyapa olyan ember volt, akinek mindenről Jézus Krisztus jutott az eszébe! Milyen csoda, ha valaki így tud gondolkodni, érezni, beszélni!

Olyan érdekes, és elgondolkoztató az ügynökök tevékenysége, akik házalnak egy-egy termékkel. Ha egy ilyen emberrel találkozunk, néha már zavaróan mindenről elő tudja hozni azt, hogy miért vegyük meg az általa forgalmazott terméket, miért lesz jobb nekünk, ha birtokoljuk azt a terméket, legyen az porszívó, vagy akár vitamin. Olyan természetességgel tudják belevinni a mindennapi beszélgetésekbe e számukra létfontosságú terméket. Miért? Mert ettől függ megélhetésük, azaz gyakorlatilag ettől függnek!

Van egy szekta, amelynek tagjai házról-házra járnak, és mindenkit megszólítanak. Mézes-mázos beszédük, rámenős stílussal keveredik, és bizony sok embernél hatást érnek el vele! Hatásos, mert látják rajtuk az emberek, hogy amit mondanak, azt el is hiszik. Döbbenetes, de mindenből ki tudják hozni az általuk igaznak vélt hittételekről szóló beszélgetést! Elgondolkoztam, hogy a szekta tagjai egy tévtanítást milyen lelkesen képviselnek, minden lehetséges módon továbbadnak. Mi vajon miért hallgatunk olyan sokszor a Krisztusban felismert igazságról?

Kedves Testvérek! Milyen jó lenne, ha nekünk is mindig ugyanaz, Isten ügye jutna eszünkbe, ha Krisztus hatná át szívünket, ezen keresztül gondolatainkat, és kimondott szavainkat! Mennyire hitelesebb lenne bizonyságtételünk! És mennyivel hatékonyabb!

2. Pál, Athénben az utcákon sétálva látott sokféle isten szobrot, és talált egy szobrot is közöttük, amelyet az Athéniek az ismeretlen istennek szenteltek. Ez a szobor volt a kiindulópont Pál bizonyságtétele számára: elkezdett beszélni Athén népének az előttük még Ismeretlen Istenről. Az Athéniek pedig türelemmel hallgatták, és szinte itták minden szavát. Egészen egy pontig: és ez a pont Krisztus feltámadása volt. Amikor elhangzik az, hogy valaki visszatért a halálból, legyőzve annak erejét, akkor Pált félbeszakítják. Beszélhetett bármiről addig, ez azonban túl sok volt az őt hallgatók számára.

Azt hiszem, hogy ez nemcsak akkor és ott volt igaz, az Athéni bölcsekre, de igaz volt és igaz minden korok emberére. Egy pontig elmegy a legtöbb ember a bizonyságtétel meghallgatásában: szeretik az emberek Karácsony Jézusát-hiszen olyan aranyos a jászolban fekvő kisded, a gyermek Jézusról szóló történetet, meghatódva olvassák a Hegyi beszéd részleteit, meghallgatják a gyógyításokat, megsiratják a szenvedő és kereszten önmagát feláldozó Jézust, de a feltámadásra a legtöbb ember nemet mond.

Hogy miért? Először talán azért, mert emberi eszünkkel felfoghatatlan, hogy azt az ellenséget, amely egy-egy szerettünk elvesztésekor legyőzhetetlennek tűnik, Jézus legyőzte. Visszatért onnan, ahonnan még senki nem tért vissza. Általában mi emberek nem látunk túl a nyitott sírnál, a ravatalnál, és el sem tudjuk hinni, hogy valaki onnan visszajöhetett.

Másrészt, azért fogadják nehezen az emberek a feltámadásról szóló bizonyságtételt,  mert a feltámadott Úrral való találkozásnak következményei vannak az ember életére nézve. Nem lehet a feltámadott Úr mellett elmenni, csak úgy. Döntésre hív és döntésre indít a találkozás a Feltámadottal, úgy ahogy annak idején döntésre indította Pétert, Tamást, a tanítványi kört, az emmausi tanítványokat.

Pedig, a feltámadásról szóló bizonyságtétel a keresztyén hit alapját képezi. Pál nagyon tisztán és egyértelműen rámutat az első korinthusi levélben: (I. Korinthus 15:  Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hit, a bizonyságtétel, az igehirdetés. Ámde Krisztus feltámadt, írja Pál.)

Athénban is döntésre került sor. Három módon döntöttek Athén polgárai. Nézzük meg sorban e három csoportot, mert azt hiszem, hogy ma is e három fő válaszadási lehetőség lehetséges a Feltámadás kérdésére:

3/A.  Az első csoport tagjai gúnyolódtak. Igen, azt hiszem, hogy ez egy tipikus emberi magatartás, a zavar leplezésére, elhárítására valaminek, aminek igazságtartalmáról az ember nincs meggyőződve. Inkább nevetek, gúnyolódok, mert az látszik pillanatnyilag kifizetődőnek.

Igen, a Krisztusról való beszéd különösen a keresztről, és a feltámadásról szóló bizonyságtétel, a legtöbb ember számára botránykő vagy bolondság, és gyakran néznek minket jóindulatú futóbolondoknak. Sokszor nem igazán tudnak mit kezdeni azzal, amit képviselünk, illetve azzal, akit képviselünk, nekünk azonban, akik megtartatunk ÖRÖK ÉLET BESZÉDE.

3/B. A második csoport tagjai a halogatás taktikáját választják, mondhatjuk úgy is, a halogatásba menekülnek: mint irodalmunkból jól ismert Pató Pál úr mondta, egyben a magyar lelkiséget is jellemezve: "Ej,  ráérünk arra még!" „Majd még meghallgatunk téged e dolog felől”- mondták Pálnak a bölcsek. E csoport tagjait már megérintette valami, érdeklődnének, de nem mernek döntést hozni, halogatnak, gondolva azt, hogy aki időt nyer, az képes lesz jobb döntést hozni.

Az ebbe a csoportba tartozó emberek tragédiája az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy lesz holnap.

Szeretett testvéreim! Nem biztos, hogy adatik még a mi számunkra lehetőség. Ahogy a szép, sokak által ismert Ige elénk adja: "Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a Ti szíveiteket." Ma hív döntésre Urunk, ma van lehetőség a Feltámadottal való találkozásra, és lehet, hogy holnap már nincs, holnap már késő!

Hogy miért lehet késő holnap? Egyrészt azért, mert lehet, hogy Krisztus még ma visszajön, és nincs holnap, hiszen az utolsó világkorszakban élünk, amelynek végső eseménye lesz az Ő dicsőséges eljövetele!

És, lehet, hogy azért lesz késő, mert nem adatik számunkra holnap. Ki tudja, hogy földi életünknek hol vannak határai? Meddig tart számunkra, személy szerint Isten éltető, megtartó, napjainkhoz-napokat toldó kegyelme?

Pál, érdekes módon nem mond semmit ezeknek az embereknek, nem vitatkozik, nem vág vissza nekik, ne sértődik meg, egyszerűen csak kiment közülük.

3/C. És, van egy harmadik csoport is. Azt olvashatjuk, hogy némely férfiak csatlakoztak hozzá, és hittek Jézusban. Ezek az emberek túl tudtak látni a láthatókon, el tudták fogadnia az emberi ésszel felfoghatatlant: Krisztus feltámadását. Közülük kettőt név szerint is megemlít a Szentírás: Dienest és Damarist. A puszta tényen túl, egy kicsit szimbolikus ez, hogy olvashatjuk neveiket! Fel van jegyezve nevük, nem felejtetik el! Nem csak itt, hanem az ÉLET KÖNYVÉBEN is feljegyeztetett nevük, és előttünk közel két évezred távolából is példaként áll!

A hanyatlásnak induló Athénban is lettek hát a keresztyénségnek képviselői!

Szeretett Testvéreim! 

Így fogadták tehát Athénben közel 2000 évvel ezelőtt a feltámadásról szóló igehirdetést:  voltak, akik gúnyolódtak rajta, voltak, akik elgondolkoztak és várakozó álláspontra helyezkedtek és voltak olyanok is, akik elhitték, elfogadták Jézus váltsághalálát, és feltámadását, és igent mondtak a benne testet öltött isteni kegyelemre.

Mi, akik ezen a vasárnapon hallgathatjuk Isten kegyelméből az evangéliumot, hogyan viszonyulunk hozzá?

Adja meg Isten, hogy ne csak hallgatói legyünk Igéjének, de befogadói is az ő szavának, és főként elfogadói az Ő kegyelemének. Ámen

Juhász András