2017.

A tegnapi napra kijelölt újszövestési igeszakaszt hoztam közétek a Thesszalonikai gyülekezethez írt második levélből.

Thesszalonika Macedónia fővárosa volt a korban. Ma is így tartják számon, Észak-Görögország kulcsa.

Pál apostol Filippiből érkezik ide, második európai állomására. Thesszalonika a korszaknak szép, gazdag és jelentős kikötő és kereskedő városa, amely város ma is létezik, Thesszaloniki néven, talán többen jártak itt a testvérek közül, mivel a Chalkidiki félsziget szomszédságában van, amelyen híres üdülő és fürdőhelyek sokasága található. A városban jelentős zsidó közösség élt a korban, akik közt sok a betért, a prozelita. A zsidók és prozeliták közül sokan szívesen hallgatták a Pál által hirdetett jó hírt - az evangéliumot. Rajtuk kívül gazdag pogány asszonyok is. Isten oly csodásan működik a városban, hogy alig három hét alatt megalakul a gyülekezet! Mindössze három szombaton prédikált Pál a zsinagógában, és mutatta meg az ószövetségi régi igékből Jézust, ám Isten Szentlelke nem kötött időhöz, nincsenek korlátai, ha Ő akar, bárkit és bármennyi idő alatt elér! Feljegyzi az Apostolok cselekedeteiről írott könyv az egyik gyülekezeti tag nevét is: Jázonnak hívták. Megvallom nektek, mindig meghat, amikor az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben a hívők nevét konkrétan megtalálom, kicsit a nevek által közelebb kerülnek hozzám, és mindig eszembe jut a párhuzam, a csodás – számunkra is megnyíló távlat: nevük fel van jegyezve az ÉLET KÖNYVÉBEN.

Pál ellen azonban fellázítják a város csőcselékét, akik elűzik a városból, és a gyülekezet egyedül marad.

Ekkor Béreába megy az apostol, majd Athénbe.

Ezen is elgondolkoztam: azzal, hogy elűzték az Ige ellenségei Pált, azt hitték az ügy le van zárva, azonban Isten Lelke más kapukat nyitott ki, és az evangélium tovább terjedt! Eljut a legjelentősebb görög városállamba, Athénba is, ahol Pál a görög bölcsek közül is megnyer embereket az Areioszpagoszon folytatott vitájában Krisztus ügyének!

Pál tovább menve aggódik a frissen megtértekért, és vágyakozik a velük való közösségre is. Aggodalma jogos, hiszen három hét alatt nem lehet mély tanítást adni, ilyen rövid idő alatt csak az emberi lélek felső rétegei érintődnek meg, a hit csírái kihajtanak, de kell a tápláló ige a léleknek továbbra is! Ezért is fontos a rendszeres igeolvasás, a rendszeres istentisztelet látogatás! Isten ugyanis igéjével táplálja lelkünket! Adjuk meg a lelkünk számára a hit növekedésének, erősödésének lehetőségét!

Pálhoz ebben az élethelyzetben érkezik Timótheus, aki jó híreket hoz a kis közösségről!

Ám, elmondja azt is, hogy a hívek közül néhányan meghaltak, és ezért nagy a szomorúság, mivel úgy gondolták, hogy azok, akik elhunytak, és nem élték meg Krisztus dicsőséges eljövetelét nem üdvözülhetnek. Pál, tudja, hogy tanítania kell a végidőkkel kapcsolatban, ezért megírta első levelét a gyülekezetnek, a kutatók szerint 51-ben.

Ám, a gyülekezet tagjai félreértették a levél néhány üzenetét – például voltak, akik nem dolgoztak, mert annyira közelre várták Krisztus eljövetelét, hogy feleslegesnek érezték a munkát - ezért Pál konkretizálja második levelében a végidőkkel kapcsolatos keresztyén tanítást, és a helyes magatartást a Krisztus várásával kapcsolatban. Itt találjuk a harmadik részben (3:10) a szinte mindenki által ismert, és a legtöbb ember által félreismert igét: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék!” Hogy mondják ezt közmondásként? „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Óriási a különbség a két mondat közt, érezzük, hiszen a nem dolgozik vonatkozhat a még tehetetlen gyermekre, vagy éppen a megatehetetlen öregre, míg a bibliai ige kifejezetten a restségtől óv!

A felolvasott igei rész felirata: Az Úr eljövetelét megelőzi a törvénytipró. Azaz, egy kicsit másképpen fogalmazva: az utolsó időkről szóló tanítást, annak egy részletét olvashattuk-hallhattuk most.

Sok ember beszél ma az utolsó időkről, félve, vagy kíváncsian járva körbe a kérdést. Sok embert izgat a hogyan, a miként és a mikor kérdése, sajnálatos módon azonban keveseket az, ami ránk emberekre is tartozna, a „miért?” kérdése.

Emlékszem, hogy az ezredfordulóra készülve szinte hisztérikusan reagáltak az emberek a közelgő dátumváltásra, sokan számítógépes összeomlást, mások természeti katasztrófákat jósoltak, míg voltak olyanok, akik egyenesen kijelentették, hogy itt a világ vége.  Egy weboldalon döbbenetes dolgokra lehetett szavazni: mi okozza az emberiség végét?

Aztán eljött a „legutóbbi világvége” 2012., amikor az inka naptár véget ért, sokan ezt is úgy értelmezték, hogy a naptár készítői előre látva a jövőt tudták, hogy 2012. december 21-én vége lesz ennek a világnak. Az ezen naptár alapján készült katasztrófafilmet épp az elmúlt héten adta a TV, sokadszor, és igen nagy nézettséggel, mit utólag kiderült…

Ezek az emberek nem Krisztusra tekintve tették meg kijelentéseiket, és a világ végét nem kapcsolták össze az Ő visszajövetelével, hiszen Jézus szavaiból világosan kiderül az, hogy senki ember nem tudja az Ő visszatérésének idejét. Még, amikor tanítványai kérdeznek rá, akkor is azt mondja: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett”

Mégis születnek spekulációk, és az ember próbálkozik a világ jeleit figyelve azt a következtetést meghozni, hogy Krisztus visszajövetele a küszöbön áll.

Sokan elrettenve állnak a földrengések, tornádók, háborúk, népirtások, környezeti katasztrófák előtt, és meggyőződéssel vallják: ezek az utolsó idők jelei.

Pedig ezek a katasztrófák mindig léteztek, ember támadt ember ellen, erről szól a történelem, a föld időről időre megmozdult, szökőár, szárazság egymást váltotta, népek tűntek el más népek működésének eredményeként, csak akkor nem rendelkezett az ember azzal a technikai fejlettséggel, hogy a Föld bármely pontján zajló dologról percek alatt tudomást szerezzen. A kommunikáció hihetetlen mértékű fejlődése miatt a Föld mintha „összement” volna.

Mégis ezeknek az embereknek igazuk van, de nem úgy, ahogy ők gondolják:

Krisztus visszajövetele ugyanis közel van, közelebb, mint gondolnánk. Ezt kijelenthetjük bibliai alapokon szilárdan megállva, hiszen a Szentlélek kitöltetése óta az utolsó világkorszakban élünk, amelynek végén a mi Urunk visszajön, erővel és hatalommal, és ítélni fogja az Atya jobbján az egész világot.

Az Ő eljövetelét, azonban megelőzi a törvénytipró, vagy másképpen az Antikrisztus eljövetele, amint erre a Jelenések könyve is rámutat. Az ő lénye is rengeteg találgatásra ad okot, személyével kapcsolatban rengeteg nézet él. Volt, aki Nérót látta benne, mások Caligulát, van aki arra esküszik, hogy az Antikrisztus Hitler, esetleg Sztálin volt, vagy egy ma élő történelmi vagy közéleti személyiség Putyintól kezdve Trumpig.

Én úgy vélem, azonban, hogy személyénél lényegesen fontosabb az ő tette, amelynek lényege az, hogy a megváltás munkáját próbálja az egyén életében lehetetlenné tenni. Pedig a háború már eldőlt, mégpedig közel 2000 esztendővel ezelőtt, Jeruzsálemben a kereszten, amikor Jézus vállalta a szenvedést miattunk, helyettünk, érettünk. Az Atya pedig igazolta Jézust a feltámasztásával.

Talán könnyebben megérthetjük ezt, ha visszagondolunk történelmi tanulmányainkra: a történészek szerint a II. világháború már Sztálingrádnál eldőlt. Ekkor már nem volt kétséges a német fegyverek veresége. Mégis, utána hány és hány csatát vívtak, és hány millió ember halt meg 1945 szeptemberéig?

Jézus is legyőzte a Sátánt, ám az utolsó erejét összeszedve azt akarja, hogy az emberek közül minél többen a kárhozatra jussanak.

Ennek a törvénytiprónak, aki először rejtetten, majd nyíltan volt, van vagy lesz jelen a világban nem mindenki felett van hatalma. Nem mindenkit tud megtéveszteni hazugságaival, jeleivel, csodáival, csalásaival. Azt olvashatjuk a 9-10.versben, hogy munkája csak azokat éri el, "akik elvesztek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek". Hogy is van ez?

Meg lehet menekülni?

Van kiút? Nem reménytelen akkor sem a helyzetünk, ha éppen annak tűnik?

Igen, van kiút, és ez a kiút az igazság elfogadása. De mi az igazság? Hiszen annyiféle igazságot ismerünk, amelyek nem feltétlenül jelentenek igazságot mindannyiunk számára. Ami igazság az én szememben, az lehet, hogy hazugság a tiédben, és fordítva. Ami igazság egy nép számára, az a másik népnek kiáltó gazság. Az emberi igazság tehát relatív dolog.  Akkor micsoda az igazság? A görögben itt található szó, az „alétheia” sok helyen előfordul az Újszövetségben. És ezek közül a helyek közül, amikor nem általánosan beszélnek a Szentírók az igazságról, gyakran Jézusra vonatkoztatják az igazságot. János szerint Jézus maga az igazság. Jézus is szól így magáról: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam!"

Vagy, ha politikai perére gondolunk, akkor Pilátussal való beszélgetéséből derül ki az, hogy Ő azért van a világban, hogy létével bizonyságot tegyen az igazságról.

Mit mondanak a felolvasott versek? Az emberek üdvössége vagy kárhozata az igazsághoz való viszonyukon múlik. Kicsoda az igazság?

Jézus Krisztus, így a mi megtartatásunk, a tiéd és az enyém is attól függ, hogy hogyan viszonyulunk Jézus Krisztushoz. Van egy igevers, amelyet az evangélium magvának tartanak, amit mindnyájan ismerünk: "Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ilyen egyszerű. Aki hisz az egyszülött Fiúban, annak nem árt a törvénytipró, annak nem árt a második halál, a kárhozat, annak örök élete van. Az az ember bizakodva tekinthet a holnap felé, tudva azt, hogy a földi körülményektől függetlenül neki mennyei polgárjoga, üdvössége van.

Merjünk azért hinni Isten Igazságában, Jézus Krisztusban, és ne azokat a dolgokat méregessük, amelyek rémítenek minket, hiszen aki elfogadja Őt, az megtartatik. Jézus a szívünk ajtaja előtt áll, és zörget, aki megnyitja az ajtót, ahhoz bemegy, és annak az embernek üdvössége van. Ámen

Juhász András