2017.

Kedves Testvérek!

A híradóban napokig adták, hogy Németországban az adventi vásárt átnevezték, hogy ne kapcsolódjon a karácsonyhoz, ne kapcsolódjon ahhoz a Szent estéhez, ahhoz a csodálatos eseményhez, amihez alapvetően kellene neki, hiszen alapvetően minden ilyenkor szokásos megmozdulás alapja az a tény, hogy Jézus megszületett.

Miért volt erre szükség? Miért próbálkozik a világ újra és újra elterelni a figyelmet Jézus Krisztusról, a világ Világosságáról?

Mert ahogy a felolvasott igeszakaszban is láthatjuk, Jézus születésének csillagát napkeleten, legyen az bárhol is, jól kivehetően felismerték olyan emberek, akik nem voltak tisztában a törtnet egészével. Nem tudták eltéveszteni ezt a fényt.

Mert a világ Világossága úgy ragyogott, hogy ahhoz igazán vaknak kellett lenni, hogy valaki ne vegye észre.

Milyen hosszú és viszontagságos lehetett útjuk, ami Heródes udvaráig vezetett, majd tovább haladtak követve a csillagot, el egészen a betlehemi mezőkig.

Minek kell ahhoz történnie, hogy valaki mindent elhagyva belevágjon az ismeretlenbe, és megjárja az Isten által számára kijelölt utat?

Miért keltek útra a bölcsek?

Talán kalandvágyból?

Esetleg gazdagságot reméltek útjuktól?

Talán ilyen, és ehhez hasonló érzések is kavarogtak bennük, de mindenekelőtt hittek, ezek a korabeli tudós emberek. A napkeletről érkező bölcsek hittek a Krisztus születésének ígéretében, a próféciák teljességében, ezért követték a csillagot és remélték, hogy találkozni fognak az emberré lett kegyelem istenével. Hittek az Isten vezetésében, és remélték, hogy útjuk sikerrel jár, és hódolhatnak Krisztus előtt. Éppen ezért dacoltak minden bizonytalan és félelmetes tényezővel, követték Isten szavát és mentek a kijelölt úton.

Gondoljuk végig, mit mondhattak rokonaik, ismerőseik. Hová mentek? Messze van az a király, akit kerestek? Meddig tart majd utatok?

Mind olyan kérdések, amire nem tudtak pontos választ adni a bölcsek, ahogyan nem tudott pontos választ adni Ábrahám sem, Noé sem, hogy miért követték Istennek elhívó akaratát egy ismeretlennek tűnő világban. De nem volt válasza Péternek, Andrásnak vagy Jánosnak sem, hogy miért lettek emberhalásszá, jóllehet korábban halász mesterséggel keresték kenyerüket.

Egy dolgot biztosan állíthatunk, hogy ezek az emberek mind hittek Isten kiválasztó és megerősítő akaratában. Hittek a gondviselés útjában, és rá merték bízni teljes életüket a kegyelem Istenére, aki maga hívta el őket az Ő szolgálatára.

Amikor viszont Heródes udvarába érkeznek, ott nem tud erről a világosságról senki sem.

Vajon miért? Hiszen olyan sokan szerepeltek még a karácsonyi történetben: Augusztus császár, Heródes király, írástudók. Hogyan lehet az, hogy messziről jött idegeneknek hamarabb tűnik fel?

A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert csak a betlehemi bölcsek néztek fölfelé, csak őket érdekelte mit látnak az égen. A többi ember azonban mással volt elfoglalva. Augusztus császár talán csak a birodalmával volt elfoglalva, Heródes Jézus "eltávolításával- foglalkozott, az írástudók saját tudományukkal törődtek.

Nem foglalkoztak Istennel. A saját csillaguk, sokkal fontosabbnak bizonyul, és minden egyebet eltakar a szemük elől. Hogy is írja az evangélium? A bölcsek szeme elől eltakarta valami felleg a csillagot Jeruzsálemben. Ez a felleg egyrészt Isten védelme volt, hogy Jézusra ne találjanak rá azok, akik ártanának neki, ugyanakkor ez a felleg, ami mindent eltakar a szem elől, ami fontos jelenti a saját, minden embernél külön külön felhalmozódott mindenféleséget, amit hurcolunk magunkban, és leköti minden figyelmünket. Jelent mindent, ami eltakarja Jézust, az Ő születésének fényes csillagát a szemünk elől olyannyira, hogy a Jeruzsálemtől nem olyan messze lévő Betlehemig sem tudunk ellátni.

Ez a felhő azonban valami nagyon fontos dologra is rá irányított a figyelmet. A csillag, mint jel, nem viheti el őket Jézusig, azért, mert az Isten kijelenti, hogy csak az ige képes arra, hogy bennünket Jézushoz vigyen hódolatra, imádatra, hogy mi találkozzunk a Megváltóval, ahhoz az Isten igéjének kell felhangzania.

És eljutnak oda, és megkérdezik: hol van a Krisztus?

Erre Heródes megkérdezi az írástudókat: hol kell megszületnie a Krisztusnak? Milyen drága dolog az, hogy az ige kell hozzá. Máshogy nem lehet eljutni.

Tulajdonképpen azért nem, mert másból nem tudod meg, hogy ki Ő, csak az igéből tudom meg. És az igéből olyan információk jönnek Jézusról, figyeljük meg. Nemcsak azt mondja: Betlehemben fog megszületni, hanem az, hogy belőled származik az uralkodó, aki legeltetni, pásztorolni fogja az én népemet, Izráelt. Tehát meg kell szólalnia az igének. Addig, míg az ige nem lesz neked élővé, addig nem tudsz eljutni Jézusig. Abban ismered meg, hogy kihez kell menni, hogy ki Ő.

Tulajdonképpen az ige azért fontos a számunkra, hogy Isten megszólaljon, mert akkor tudjuk meg, hogy ki Ő. Mit akar Ő. Abból tudjuk meg, hogy onnan fog származni az uralkodó, aki legeltetni fogja az én népemet, Izráelt. Tehát az igéhez kell nyúlni, mert különben tanácstalanok. Különben célt tévesztettek lesznek. Ha nem nyúlsz hozzá Isten igéjéhez, ha nem szólal Isten igéje meg számodra, akkor célt tévesztett leszel. Lehet, hogy az irány jó, de a cél, az lehet, hogy eltévesztett lesz. A csillag csak az irányt mutatja. Isten azonban még a leg önteltebb királyon keresztül is meg tud szólalni, van hatalma rá.

Ennek az igének az üzenete, hogy el lehet jutni Jézusig. Isten munkája az, ha valaki eljut Jézusig, és figyelmeztet bennünket az ige: ne álljunk meg félúton. Ne tartsanak fel bennünket akadályok, hanem újbóli vezetést kérve, újból kérdezve: ne nyugodjunk addig, míg meg nem találjuk az Úr Jézus Krisztusban bűneink bocsánatát és az örök életet. Valóban nyugtalan az emberi szív mindaddig, amíg benne nyugalmat nem talál. A karácsony azt jelenti: légy nyugtalan egészen addig, míg nem vagy biztos afelől, amit János ír első levelében: nekünk az Isten örök életet adott. Olyan boldogan ír az öreg János apostol, aki majdnem 100-felé közeledik, hogy lássátok, mily nagy szeretetet adott nekünk az Isten, hogy az Ő fiai vagyunk. — Nem tudom, ki az, aki itt ilyen boldogan el tudja mondani ezen a karácsonyon: igen, Jézus Krisztusban én is megtaláltam az életet. Benne én is megtaláltam bűneim bocsánatát. Benne én is megtaláltam a nyugalmat, és nyugtalan szívemet újjászülte élő reménységre. Olyan érdekes, hogy ezek a bölcsek a pogány világból jönnek. Azt akarja nekünk elmondani az ige, hogy onnan is lehet jönni. Isten onnan is várja a Jézus előtt hódolókat, a benne bízókat és az Őt dicsérőket.

Az evangélium úgy mondja, hogy „Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba” (Máté 2: 12).

Miután találkoztak az isteni gyermekkel más utat választottak a bölcsek hazatérésükhöz.

Így van ez ma is. Amikor a különös kegyelem által Isten megmutatja rejtőzködő arcát előttünk, és mi hódolatunkat fejezhetjük ki az ő szentsége előtt, attól kezdve minden mássá lesz bennünk. Új időszámítás, új teremtés veszi kezdetét a létezésben. Az Istennel való találkozás mindig egy másfajta életet hoz, amivel gazdagabbá, erősebbé tesz bennünket.

Ez történik velünk is, minden emberrel, ha találkozunk, és együtt járunk utunkban Istennel. Mert Isten valóságosan megváltoztatja életünket, hogy semmi ne legyen olyan, mint korábban volt. Az ilyen ember elhagyja régi életét és felveszi az újat, a szebbet, a háládatosabbat, az Istent követőt. Az Istennel járó ember megmerítkezik az újjászületés fürdőjében és új életet kezd, Isten szeretetében. Ez az újjászületés csak Krisztussal lehetséges. Krisztussal találkozva, vele együtt járva, tőle útmutatást remélve, és megnyugvást nyerve az új élet szépségében, a hívő, kegyes élet tisztaságában. Ezt az életet adja nekünk az Isten minden karácsonyban, amikor nyilvánvalóvá tette létezését Fiában, eljött hozzánk emberekhez, hogy életünk legyen, és bőségben éljünk. Karácsony azt az életet adja a hívő embernek, ami Krisztussal járva bátor, tiszta és hitvalló; nem a külsőségek határozzák meg, hanem belső engedelmesség az Isten követésében. Ami gazdaggá, szabaddá, hitvallóvá érleli az embert, aki hittel elfogadja és felvállalja, hogy nem a maga érdeme által, hanem Krisztus kegyelmében meggazdagodva minden elérhetővé, megragadhatóvá, értékessé és kristálytisztává lesz életében. Ez a tisztaság karácsony ünnepének legdrágább ajándéka, ami nem múlik el az ünneppel, sőt kiteljesedik, egyre mélyebb és erősebb lesz a hitben, ahogy ünnep után folytatjuk a hétköznapot, végezve a ránk mért szolgálatot, Isten országának dicséretében.

Figyeljünk a karácsonyi történetben a bölcsekre, akiknek volt hitük, hogy elinduljanak és megjárják útjukat Istennel. Akik mindent az élő Krisztus dicséretére tettek, ennek az örömnek a szépségében éltek, akkor is, amikor a körülmények nem segítették örömüket. Végül lássuk meg, hogy a bölcsek útja nem volt hiábavaló, mert útjuk elvezetett az Istenfiúhoz, aki előtt hódoltak és ajándékot vittek; mégis a találkozással nem lezárult életük egy jelentős szakasza, hanem kinyílt és beteljesedett életük Istenben, teljes hódolattá lett, Isten előtt.

Keressük meg mi is a helyünket a karácsonyi történetben, merjünk azonosulni a bölcsekkel, a bölcsek hitével, áldozatával, újjászületett és megváltozott életükkel, és váljék karácsony a mi megváltozott, új életünknek is alapja, hogy teljes szívvel dicsérjük megváltó Krisztusunkat! Ámen

Mándi Kitti